Az Ujság, 1913. április/2 (11. évfolyam, 90-102. szám)
1913-04-16 / 90. szám
Budapest, 1913, XI. évfolyam. 90. szám. Szerda, április 16. Előfizetési árak: Egész évre« _ „ 28 k. — f, Félévre________14* — » Negyedévre 7 » — » Egy hóra _ «. „ 2 » 40 » - 1 Egyes szám ára helyben és vidéken 10 állér. SZERKESZTŐSÉG: " Budapest, Rákócziját 54. sz. Telelom Józsif 13—35. KIADÓHIVATAL:’ Budapest, Rákóczi-út 54. se. Telefon: Józse! 16—26 és 13—34. Mígjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után Ub .1 « ÚJSÁG ROVÁS. — Neveket kérünk! — hangzik egyre a morális hazafiak sorából Lukács László felé, a ki, bármennyit kiáltoznak, természetesen neveket nem ad, mivel ennek egyelőre semmi értelme nem volna, s úgy lehet, neki nincsenek is nevei, még ugyabb lehet, hogy az érdekelt urak egészen melegen ülnek abban a biztos tudatban, hogy ilyen ügyletekhez nem szoktak két tanút, vagy közjegyzőt hívni, s a dolgok megtörténtével minden áruló nyomot el szoktak tüntetni. Ez az ügynek egyik oldala. A másik oldala pedig az, hogy kár ezekkel az urakkal ugyanabba a korpába keveredni, s amit a per annak rendje és módja szerint tisztázna, belefulasztani abba, hogy ők sem különbek. Ezt a magunk részéről készséggel elhinnék, de eddig azt hittük, és ezentúl is azt szeretnék hinni, hogy a munkapárt a maga jellemessége mértékéül nem akczeptálja azokét, akiket eddig sem tartott különbeknek a deákné vásznánál. * Még mindig nem tudnak létszámemelésről? Ezt, istenicscse, le kellene tagadniok. A kormány reputációja megkívánná, hogy ha csakugyan nem tud még létszámemelésről, inkább hazudja, hogy tud róla. Mert a létszámemelésről tud már mindenki, mert tervbe vették, mert lehetetlen, hogy tervbe ne vették volna, s a magyar kormánynak nem szabadna demonstrálnia, hogy ilyen dologban mindent nélküle csinálnak, s ami meg nem eshetik a Grazer Tagespost értesítése nélkül, az megtörténik a magyar kormány értesítése nélkül. Reméljük azonban, hogy a dolog nem áll így, hogy a magyar kormány tud és még többet tud, éppen csak azt hiszi, hogy ezt illik letagadni.c íme, az agrikultur államiság kárhozata. Jön egy istencsapása és semmiféle kormánypolitika el nem háríthatja tőlünk. De egy istencsapása, ha tönkre tehet bennünket, egyben félelmetesen jellemziközgazdasági pozícziónkat. Hát minden a szelektől függjön ? S ez a véletlen csapás nem véletlen csapás, hanem év-év után rendszeresen be fog következni, s a gyümölcsünk és a szőlőnk után majd a vetéseinket is tönkreteszi, mi lesz belőlünk azután ? Agrikultur államokban szoktak éhínségek lenni, mint Kínában, és sohasem ipari államokban, mint Angliában. Mégis csak politikai probléma az istencsapása is ! A szobrász és a barátja. Irta Garvay Andor. (Szin: Domokos András szobrász műterme. A művész nagyon divatban van. Részint azért, mert kovácslegény volt és a lángesze pörölylyel tört utat magának szédületes művészi magasságba. Másrészt pedig azért, mert egy hat láb magas, fekete óriás, akinek olyan gyönyörű, ártatlan, naiv kék szeme van, mint Domokos Andrásnak, az könnyen divatba kerül.) Domokos (a mintázóasztal mellett áll és óriási agyagdarabokat rak fel egy vasszerkezetre.) Tamásy (író, a szobrász barátja. Vagyis, aki kellemetleneket szokott neki mondani, az újságjában pedig megmarja): Szervusz, Andris ! Domokos : Szervusz ! (Tovább dolgozik.) Tamásy (végignyúl egy görög ágyon és egy ideig szótlanul nézi a szobrász munkáját). (Szünet.) Tamásy: Miért fogadsz ilyen zajos örömmel ? Domokos: Bocsáss meg! Ezt fel kell raknom. Tamásy : Szóval dolgozni akarsz ! Domokos : Csak valami portré ! Tamásy: Megrendelőt vársz fel ? Domokos: Igen. Tamásy (fölkel, veszi a kalapját): Akkor megyek a fenébe! Domokos (meggyőződés nélkül, tisztára illendőségből tartóztatja): Azért ne menj, kérlek !... (Egy óriási darab agyagot vág a rakás tetejébe.) Tamásy : Szóval menjek ! Mert nem mondod mindjárt, hogy menjek, ha azt akarod, hogy menjek ? Miért mondod, hogy ne menjek ? Domokos: Azért mondom, hogy ne menj, mert azt akarom, hogy ne menj. Ha azt akarnám, hogy menj, akkor azt mondanám, hogy menj. Ez csak világos ! Nem ? Azt akarom, hogy ne menj. Tamásy: Tehát nagyon szívesen látsz ? Domokos : Nagyon szívesen látlak. Tamásy : Na ne hazudozz itt, fiam, nyakrafőre ! Az ilyen becsületes, együgyű pofával lehet az ember igen derék, tisztességes sárgyaló mesterember, és lehet igen kiváló kovácsoló művész, de hazudni ne akarjon !. . . És főleg ne egy lélekanalízisből élő íróművész előtt, aki az ilyen szimpla frátereknek, mint a minő ön, még a veséjét is látja. Valid be, óriás gyermekem, hogy némbert vársz, aztán megyek. Hiszen különben is el akartam menni, csak a szives marasztalásod tartott itt. Domokos (hallgat, az agyagot rakosgatja nagy buzgalommal). (Szünet.) Tamásy (kárörvendve) : Hallgatsz, de jóízűen epézel, tehát tényleg asszonyt vársz ! Domokos : Na hát asszonyt várok, igen ! De semmi okom a titkolózásra, mert . . . mert . . . Tamásy : Hát akkor minek titkolózol ? Domokos : Ki titkolózik !! Én titkolózom ! Tamásy: Igenis te ! Mit szólsz hozzá ? Domokos : Hát nem mondom, hogy aszszony ?! Közönséges portré-rendelés . .. Tamásy : A neve ! Domokos (hallgat). Tamásy (kiveszi zsebéből a jegyzőkönyvét): Azért jöttem, kedves mester, hogy meginterveuáljam a lapom számára. Az embereket roppant érdekli, hogy az újkori Praxiteles min dolgozik ... Szabad tudnom a hölgy nevét, akit mintázni fog ? Domokos (hallgat és dühöng): Tamásy (arczátlan gúnynyal) : Na ?! Domokos : Ugyan kérlek ! Tamásy (elteszi a noteszét): Hát látod, hogy szamár vagy ? Még kettőt kérdezek, és ha akarod, én mondom meg neked a nevét. Csakhogy én, fiacskám, nem vagyok tolakodó , se erőszakos, se kiváncsi. Felőlem ugyan randevúra várhatod akár a kínai alkirály feleségét is. De ha a te helyedben lennék, és ha asszonydologban ilyen nagy darab tájékozatlan fatuskó volnék, és ha egy olyan kitűnő íróbarátom lenne, mint amilyen neked van, aki minden elképzelhető asszonyi kérdésben élő orákulum, hát akkor én ilyen elhatározó pillanatokban semmi esetre se küldeném el azt az értékes jóbarátot a sárga, fenébe, hanem igénybe venném mindenekelőtt a tájékozottságát, aztán pedig a tapasztalatait. Mert képzeld el, hogy mennyivel több győzelmi kilátással indul a harczba az, aki az ellenség ereje, fegyverei és taktikája felől pontos kémjelentésekkel rendelkezik, mint az, aki vak tájékozatlansággal veti magát a döntő küzdelembe ! Domokos : Hagyj békét, kérlek! Mit akarsz tőlem ? Tamásy: Én ? Semmit! Azt akarom, hogy megfogd a madarat. Domokos (felháborodva): Na hát kérlek, ez már igazán nem eljárás! Megrágalmazni egy tisztességes asszonyt, akit nem is ismersz! A kit tisztán a ... a ... Tamásy (közbevágva, malicziózusan): A kit tisztán a művészet vezet ebbe a házba !... Mi ? Doufolms : Igenis hogy a művészet ! Én Fártabszolutizmaus. Kellemetlenül érezzük magunkat, ha az úgynevezett küzdő ellenzékhez valamely gondolatunkkal közelebb jutunk, de hiába, ha miben igazuk van, abban igazat kell adnunk. De igazuk van, vagy mondjuk így: igaza van Andrássy Gyulának, aki ortografikus helyességgel szokta a küzdő ellenzék dolgait megszövegezni, hogy a pártabszolutizmus veszedelmes, sőt imparlamentáris,le legeslegfőképpen alkotmiánytalan institució. S majdnem igaza van abban, hogy a képviselőház, ahogy a mostani elnapolás után meg fog nyílni, a munkapárt abszolutizmusának nyűge alatt áll., Kern azért, mert június 4-ike volt, mert pavlikozás volt, mert az ellenzék nem vesz részt az üléseken. Itt még teljesen megértjük a többségi vezérek gondolkodását, hogy az ő jogkörük nem függhet attól, mit eszel ki az ellenzék, s egészen mellékes, hogy a határozatképességi minimumon túl a képviselő urak egyénenként, vagy pártonként nem teljesítik kötelességüket. S igaz az is, hogy a csonka parlament elméletének elismerése veszedelmesebb lenne az obstrukciónál, mert az ellenzéknek csak el kell maradnia valamelyik ülésről, amelyen szavaznak, hogy a többség ne szavazhasson a képviselőház csonkasága miatt. Még többet is elismerhetünk. Hogy a pártabszolutizmus ellen formaiság és törvényesség szempontjából semmi kifogás nem emelhető. Megtehetik, joguk van hozzá, hogy olyan munkarendet állapítsanak meg, amilyen nekik tetszik, olyan javaslatokat fogadjanak el, aminket a bizalmukat élvező kormány éppen elébük terjeszt, s ha történetesen körülöttük dúl és forrong az elégedetlenség, az összes törvényhatóságok bizalmatlanságot szavaznak nekik, minden választópolgár ellenzéki lenne, nekik nem kell ezzel törődniök, hanem amíg az országgyűlési cziklus le nem jár, mint többség törvényadta joguknál fogva politizálhatnak és kormányozhatnak a gusztusuk szerint. Épp oly kétségbevonhatatlan erre való formális joguk és lehetőségük, a Lapunk mai száma 32 oldal.