Az Ujság, 1913. június/1 (11. évfolyam, 130-142. szám)
1913-06-01 / 130. szám
* Budapest, 1913. | Előfizetni árak« Egész évre «.' VJ 28 k. — fc Félévre _ «.JV 14 » — « Negyedévre JJ. 7 » — « Egy hóra « J'J 2 » 40 » [ Egyes szám ára helyben ] és vidéken 10 fillér. Vasárnap, junius 1. | SZERKESZTŐSÉG: ?! Budapest, Rákóczi-út 54. u. Telefon: Józsu IS—85.* KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon: József 16-26 és 13-30, Megjelen hétfő kivételével ! [■ minden nap, finnen atfin la. '3 KOBOZ KRÓNIKÁJA. Ki nem ,modern, az ilyet nem evett meg: Zsuzsit cselédtársnői kinevették, Mert, a ki ő hozzá kapuzni jár, A szeretője csak huszár. Zsuzsi most szégyenében sír sokat, — Hisz’ még 7' mnak is montőr akadt . Ez ért a viz , vezetékhez, gázhoz S akár egy aktort, úgy hívják a házhoz. Hanem Katónak is szerény a sorsa, Ha ahhoz mérjük, mire vitte Borcsa, Ki apró hird'ív’-t írt nyakrafőre S ez úton s?;eA, lett egy finom sofőrre. Most őt e szép,ür hébehóba Be is ülteti az autóba. De Marcsa Borosánál is többre vitte, Mert egy vakart jockey az ő meghittje, Ki szerelemből tippet súg neki Slovát úgy vereti vagy nyereti, Hogy Marcsa, mint a trükkbe avatott, kaphasson egyre százhatvanhatot. — S még Marcsán túl is van rekord, mióta A Julcsa szeretője egy pilóta. A gép neve, a melyen ez gurul, A rím kedvéért hadd legyen Turul, De bármi is, Julcsának vas madár, Melyen szerelme a magasba jár S majd egykor, mint azt annyiszor ígérte, Az égből a konyhába csap le érte. Csoda-e ilyen viszonyok között, » Hogy Zsuzsi gúnykaczajtól üldözött ? A nők szemén sincs már a régi hályog, Új alakok a férfi-ideálok, Katona nem kell, ha mindjárt huszár is. Már Budapest is antimilitáris. No, és még Páris !... Revanche!... á Berlin!... V,időire !... Gloire!... Mind népszerűtlen szó már, — bon soir! Erőltetik még a kormánykörök, De visszhang rá a népben nem dörög. Rouget de Lisle is ma már csak zenész, A szöveg uj már: Munkás-Marseillaise, Nemzetközi és nem nemzeti dal, Nem gyűl grande armée, mikor felrival, Hogy egy uj Nagy-Napoleon szavára káprázatos diadal-útat járna. Ellenkezőleg, inkább arra hat csak, hogy feldühítse mérgét az apacsnak. (Kiben kétt érre sincs katona-szellem.) A három éves hadszolgálat ellen. Legénység lázong, s ha a tiszt heves, Repül sipkája, csattan nyakleves------Óh, hármas entente, henczegni ne tessék, Ennyire még sincs a hármas szövetség ! Nincs-e ? — kiálthat Páris vissza erre a Prágából szörnyű hírt kedvére nyerve. — Hármas szövetség egyik seregében Oly bűn-seb tátong, mint egy rém-regében, Őt nem szegény buta közemberek, Az esküt ott vezértiszt törte meg. Gazal az ellenfél zsoldjába állt, Saját hadának készített halált — S csak a szerencse s nem az osztrák elme Fedé föl végre : mit csinált ő kelme. —■ Ott a seregben úr a szláv s a német, A magyart inkább félik, mint a német. — Bár épp ez egy nép leghívebb s szilárdabb Védője volna honnak és királynak. . D. így, a hadból jóformán kinézve, Ma csak botrányok, szóharczok vitéze ; Politizál úgy, hogy az már utálat — S mert nagy dicső nemzetté úgy se válhat, Megillető helyét sehogyse lelve, Keserű daczban züllik el fegyelme, Dühöngve tombol átkos kicsi körben, Kedvét leli rút rágalomban, pörben, — Nem veszi észre, hogy köröskörül Reá minden faj kardot köszörül, Mind azon újong hangos kárörömmel, Mint tépi ő magát foggal, körömmel. .. E nemzet hős volt, katonás volt — s máris : Nemzetietlen s antimilitáris. ROVÁS. Lukács László egyéni tisztessége ? Igazán nem szorul a birói szankcióra. Ravasz kis fogás volt, hogy meggyanúsították, nem igaz emberi vélekedés. Mihelyt meg van buktatva, vagy pláne mihelyt megint szükségük lesz rá, ők maguk fényesre suviczkolnak. Hisz őt csak azzal vádolják, hogy megtöltötte a pártkasszát. Mi ez a vád a Bánffyra kenthez képest, aki szerintök ellopta a pártkasszát, s mégis a tiszta hazafi példányképévé tették, mikor hozzájuk csatlakozott. Lukács Lászlónak nincs szüksége a birói rehabilitáczióra, csak nekik volt szükségük a pártkasszaügyeknek birói firtatására. Ez megtörtént, ezzel beérik, s Lukács László most már tudhatja, mert a kárán tanulta meg, hogy az ő »panamista« esze korántsem vetekedhetik furfangban, rosszhiszeműségben és válogatatlanságban az övékével, mikor elhatározzák, hogy a tisztességükkel álljanak a hátsó lábukra. V * A programm, mely tegnap még bajosan volt megcsinálható, ma úgyszólván már megvan. S holnap már egészen lesz meg, és holnapután a fúzió, mely tegnap még sok óvatosságot kívánt meg, holnapután már percznyi halogatást sem tűr meg. A programm ugyanis sürgősebben kell ma, mint a múlt héten, mert úgy képzelik, hogy holnap az audienczián a király már elcsapja Lukácsot, a munkapártot feloszlatja, s akkor kell hogy ők mint kompakt majoritás készen álljanak a hatalom átvételére.* Csúnya dolog a politikában, hogy az emberekről való vélekedés mindig a hasznosságuk szerint igazodik. Zichy János gróf a vallomása előtt még tekintélye volt a munkapárti uraknak, de mert olyat mondott, a mi nekik kellemetlen, ma már nekiesnek és őt is leleplezgetik. Csöndes degout-val ismerünk rá ebben a módszerben ugyanarra, melylyel az ellenzék dolgozik, s melyen a munkapárti urak ilyenkor helyes erkölcsi érzékkel felháborodnak. Politikailag. Amikor az egyik oldalon azt mondják : ime, tisztázva van a miniszterelnök egyéni becsülete, a másikon pedig: elértük czélunkat, az ítélet mellékes, sőt valóságos főnyeremény lenne, ha Désyt elítélnék, akkor igazán nevetséges volna továbbra is tiszteletteljesen várni a bíró szavára. A bíróságot a két fél otthagyja, mint a nyitva felejtett vízvezetéki csapat, mikor a bögréjük már megtelt. Hát fölösleges, mert lehetetlen továbbra is a Lukács László becsületperének nézni ezt a port, melynek megállapításához fűződnének a politikai konzekvencziák. Ezek a konzekvencziák már itt vannak, már formulázva vannak, éppen csak össze kell őket foglalni. Az egyik oldalon: a munkapárt sokat veszített presztízséből, a kabinet sokat a tekintélyéből. Arra az olcsó viccre nem vagyunk kaphatók, hogy most végigrágódjunk a per adatain, miket nem becsületes logika, hanem pártállás szerint magyaráznak így, vagy amúgy. Az igazságról egyáltalán le kell tenni, mert nyakig vagyunk a politikában. De konstatáljuk a kormány és pártja veszteségét egyszerűen azért, mert az ellenzék nagyon mozgalmas és nagyon ügyes volt, mert a tényállások színezésénél övé volt a gazdagabb paletta és az ügyesebb piktor, mert amit az ellenzék mond, azt könnyen érti meg a mérlegelő ellenőrzésre nem berendezett tömegelme, míg az, amit Lukács mellett mondanak és lehet mondani, sokkal komplikáltabb, sokkal magasabbrendű intelligenciát és disztingváló képességet kíván meg, semhogy az ország tömegvéleményét az ő igazságai számára megnyerhetné. Kifogástalan gavallérok állítják, hogy Elek Pál nekik a só- és egyéb szerződésekkel igazolta be a pártkasszába fizetett pénzeket. Ezt első hallásra meg lehet érteni. Hogy az a sok vallomás mind végső mivoltában csak az Elek Pál mondása, hogy akárhányan ismétlik, mindig megannyi visszhangja ugyanannak az egy mondásnak, s hogy üzletben, politikában nem elsősorban az igazat, hanem a czélszerűt mondják, üzleti és politikai teljes becsületérzés mellett, ez már nagyon komplikált dolog, ezt még az üzletemberek és politikusok sem tudják megérteni, ha nem akarják. Hogy a kiderült tények és Lukács László képviselőházbeli nyilatkozata között ellentmondások vannak, azt megint könnyen megérti mindenki, aki a tanú- Lapunk mai száma 80 oldal. Férjhezadás. írta Biró Lajos. Krausz Klárika elvégezte a helybeli felsőbb leányiskola négy osztályát és ekkor rövid ideig úgy érezte, hogy pályát kell választania. A barátnői sokat beszéltek munkáról és szabadságról ; egyikük-másikuk valóban tovább tanult ; egy-két hónapig tehát Klárika is úgynevezett harczot vívott a szüleivel a végből, hogy küldjék fel őt Budapestre a gimnáziumba. Édesatyja, Krausz Farkas eczet- és élesztőgyáros azonban oly haraggal tiltakozott annak még csak a gondolata ellen is, hogy az ő lánya dolgozzék és ne menjen férjhez, — ami a számára egyet jelentett — hogy Klárika hamarosan feladta a harcrot és megelégedett bizonyos kisebb eredményekkel , így azzal, hogy zongorát kap, ami eddig vétkes és nagyzoló pazarlásnak tekintetett, továbbá hogy ezentúl gyakrabban viszik el a városi színházba, ami eddig elérhetetlen vágy volt a számára, végül hogy jövő télen két-három hétre felmegy Juli néniékhez Budapestre. Ezek az ígéretek be is váltódtak, és Klárika nemsokára megfeledkezett róla, hogy nem