Az Ujság, 1913. augusztus/1 (11. évfolyam, 182-194. szám)

1913-08-02 / 183. szám

Szombat, 1913. augusztus 2 AZ ÚJSÁG gázi osztálya előtt folyamatban van és az iratok­ból bárki meggyőződhet arról, hogy igazat mondok. Ezek után még kijelenthetem azt is, hogy Szapáry Pál gróf nemcsak fel nem kérte a bárót, vagy bárki mást az ügye­, rendezésére, de ez szándé­kában sem volt és úgy tudom, hogy a báró semmi­féle rokonságban a gróffal nincsen. (Beszélgetés Szapáry Pál gróffal.) Véletlenül ma délután érkezett vissza Buda­pestre hosszabb külföldi tartózkodás után Szapáry Pál gróf, a­kivel a nap folyamán tudósítónknak először Farnady dr. lakásán, majd a Ritz-szálló­­ban volt beszélgetése. A gróf a következőket mondotta : — A feljelentésben pressziót látok. Én Ger­liczy bárót nem csaltam meg, egy szó sem igaz abból, a mit a följelentés ellenem szól. Nem is hiszem, hogy a följelentést ő kezdeményezte, alapos a gyanú, hogy más kezek irányították az ellenem való hajszát, a­melyet most bűnügyi útra tereltek. Hogy miért és mi czélból, azt ők tudják. Én csak annyit mondhatok : soha életemben sen­kit meg nem csaltam és soha senkit nem fogok megcsalni. Gerliczy bárónak én semmiféle felhatalmazást nem adtam, hogy ügyeimbe beleavatkozzék. Nem kínáltam neki fel birtokomat megvételre és egyéb megbízást sem kapott tőlem. Tisztán, emelt fővel nézek elébe a bűnvádi eljárásnak, ártatlanságom ki fog derülni. Lelki­ismeretem tiszta. Ama bizonyos ezüstnemű, a­melyről Farnady dr. is megemlékezik nyilatkozatában, a feleségem tulajdonában van. Ez értéktárgyakon csekély ösz­­szegű foglalás volt, a­melyet nem rendezett. Ki­fizette az értük járó tartozásomat, aztán magához vette az értéktárgyait. Feleségem azt hitte, hogy ezek nincsenek lekötve, nekem a lefoglalás alól való feloldásukról és általa való átvételükről nem szólt. Ezt csak ma délután tudtam meg. Megnyugtathatom feljelen­tőmet, hogy ez ezüstnemű az utolsó szálig meg­van, és ha Gerliczy báró igényt formál rájuk , megengedem, hogy meggyőződést szerezzen arról, hogy azokat senki el nem sikkasztotta. — Hallott gróf ar előzően arról, — kérdezte tudósítónk — hogy ön ellen feljelentést készül­nek tenni ? — Nem hallottam. Tiszta lelkiismerettel, nyu­godtan tartózkodtam külföldön. Feleségemmel Németországban jártam és ma csak azért jöttem vissza Budapestre, mert itt egy pár egész más ügyet akartam elintézni. A pályaudvarra érkezve, közölték velem a feljelentés hírét, a­mely először bombaként hatott reám. Először bántott, hogy engem, a­ki soha senki ellen nem vétettem, így megharczolnak a nyilvánosság előtt. De aztán belenyugodtam. Beletörődtem. Azt hiszem, ha­marosan elérkezik az az idő, a mikor a rágal­makért, megsértett becsületemért a bíróság előtt elégtételt vehetek magamnak. (Szapáry gróf provokáltatta Gerliczy bárót.) A főurak nagy része távol tartózkodik a fé­l várostól. Jobbára külföldön nyaralnak, sokan új vidéken vannak. A Park­ Klubban csak néhányan* jelentek meg ma este, ezek nagy megdöbbenéssel­ tárgyalták a Szapáry Pál gróf ellen beadott fel-* jelentést és kezdetben nem is akartak hinni benne.­ Szapáry Pál gróf, a­ki hét óra tájban megjelent­ a klubban, megerősítette előttük, hogy a feljelen-* tés csakugyan megtörtént ellene. Szapáry Pál gróf ma este felkérte két barátját* s megbízta őket Gerliczy báró provokálásával. A* kihívás, minthogy a báró nincs Budapesten, táv-1 irati után történt. Válasz még ezideig nem érkezett. ___________________________________ k Eris — Elárult katonai titkok. — Második nap. (Saját tudósítónktól.). Berlin, augusztus 1. A tárgyalást ma nyilvánosan folytatták. Koch tanú azt vallja, hogy Brandt, a­mikor letartóztatta, beismerő vallomást tett. Azt val­lotta, hogy a hadügyminisztériumban értesüléseit Pfeiffertől kapta. Pfeiffert és a többi vádlottakat Brandt­­önként nevezte meg. A Brandt lakásán tartott házkutatás alkalmával másolatokat talál­tak Essenbe küldött leveleiről. Ezután Brandt­ot tanúként hallgatják ki. A tárgyalási elnök figyelmezteti, hogy csak igazat valljon. Brandtot egyelőre nem esketik meg. A tanú elmondja, hogy a Krupp-c­ég kalkulá­­cziós irodájában volt állása, 1906-ban pedig Ber­linbe helyezték át. Essenben 5200 márka fizetést kapott. Berlinben Schütz mondta neki, hogy ér­deklődjék az árak iránt, de szigorúan megtiltotta, hogy meg nem engedett eszközökkel éljen. Tüzér­­szertári őrmesterekhez fordultam, — úgymond a tanú — a­kiktől kaptam is adatokat. Jelentéseimet a gyár bizalmasan kezelte. A tárgyalási elnök megállapítja, hogy Brandt 3 hónapon belül 2700 márkát és egy ízben 14 napon belül több száz márkát folyósított. Azon kérdé­sére, hogy ilyen nagy kiadásokra volt-e szükség, a tanú határozott igennel felel. Kijelenti, hogy a c­ég egész levelezése kezén ment keresztül, kivéve Metzen és Schütz urak magánleveleit. Elnök : Nem tartalmazták a magánlevelek a legfontosabb titkos ügyeket ? Tanú: Ez ki van zárva. Ismerem az egész anyagot és ismerem a hadsereg és tengerészet vala­mennyi konstrukc­ióját. E tekintetben nincsen titok előttem. A jelentések 50%-ának nagyobb része a versenyárakra vonatkozott. A jelentések legnagyobb része felesleges volt. Schütz úr az anyagot különben hivatalosan is megkaptal Elnök : Tudja ön, hogy ki adta át Liebknecht úrnak az anyagot? Tana: Erős meggyőződésem szerint csakis Metzen úr. A titkos jelentések néhány másolata lakásomon volt, hogy megsemmisítsem azokat. Elnök: Nem tartotta ön vissza szándékosan az anyagot? Talán azért, hogy fegyver legyen a kezében? Tanú: Nem. Ez esetben Traeger igazgató előtt nem említettem volna a Metzen úrral foly­tatott beszélgetést. Ulrich ügyvéd : Tudomása volt tanúnak arról, hogy a hadsereg és Krupp között nincsen titok. Tanú : Ez helyes. Azt mondották,, hogy minél többet tud meg a Krupp-c­ég, annál előnyösebb ez a hadsereg részére. Nálam főleg arról volt szó, hogy a konkurrenc­ia árait­ ismerjem. A tanú továbbiakban kifejti, hogy a vizsgálati­ fogság folyamán tett vallomásai lelki depresszió hatása alatt születtek. Öngyilkossági szándéka volt és ezen­­felül agyrázkódás következményeit sínylette. A jegyzőkönyv szerinte hemzseg a valótlanságoktól. Bár némelykor ő fizette az ételt vagy sört, ebben ne lássa senki a bizonyos szolgálatokért adott jutalmat. Tib­ánnak kisebb, 10—20 márkás kölcsö­nöket adott, de a pénzt az mindig visszafizette. A karácsonyi 100 márkát azért adta Pfeiffernek, mert jólelkű ember és örömet akart szerezni Pfeiffer gyermekeinek. Barnau dr. ügyvéd azt ajánlja, hogy hallgas­sák, ki az orvosszakértőt arra a balesetre nézve, a­mely a tanút érte, valamint a baleset követ­kezményeire nézve. A tanú ezután Eröséhez való viszonyáról szól. Régebben azt vallotta, hogy megígérte Erősének közbenjárását abban az irány­ban, hogy a Krupp-c­égnél alkalmazzák, ha Dröse ellenszolgáltatásképpen híreket szolgáltat és a rendelési könyvből kivonatokat közöl. Ma azt állítja tanú, hogy akkori vallomása valótlan volt, vagy pedig nem adták helyesen vissza. Hangsú­lyozza, hogy"Drösétől semminő jelentést nem ka­pott és kijelenti, hogy Dröse lakásán megmutatta a rendelési könyvet. Azt nem mondhatja, mily anyagot kapott Schleudertől. Rendszeres össze­jöveteleik nem voltak. Schleuder kiadásainak fe­dezésére mindössze 200 márkát kapott. Ulrich ügyvéd : Ez a kis tábori mozsarakra vonatkozik. Tanú: Az adatok nagy része e fegyverre vo­natkozott. Pénzajándékot Schleuder nem kapott tőle. Mindig csak kiadások megtérítéséről volt szó. Hoge vádlott azt vallja, hogy Brandt oly­képpen vallatta ki, hogy csak Brandt nézeteit és kijelentéseit kellett megerősítenie. Brandt: Én mindenről tájékozva voltam. Elnök: Hoge vádlott a Brandttal való érint­kezésben nem volt feljogosítva felvilágosításokkal szolgálni. Hoge vádlott: Bevallom, hogy a szabályzat ellen vétettem. A délutáni ülésen Jung alezredest, a hadügy­minisztérium kiküldöttjét hallgatták ki arra nézve, vájjon van-e oly rendelkezés, mely előjogokat biztosít a Krupp-czégnek. Tanú : Az e rendelkezésre vonatkozó állítást a leghatározottabban visszautasíthatom. Másrész­ről van egy rendelkezés, a­mely azt mondja, hogy az árlejtéseknél a Krupp-czéget bele kell vonni. Hogy ki kapja azután a megbízást, az egészen más dolog. Ezután a tisztek bizottsági kihallgatására vo­natkozó j®gyzőkönyveket olvassák fel, a­melyekből kitűnik, hogy a szertárban alkalmazott őrmeste­reknek tilos egyes c­égek képviselőivel tárgyalá­sokba bocsátkozni és azoknak felvilágosításokat nyújtani. Friedrich tanú, kiadói titkár azt vallja, hogy Tiliánnal régebben szoros baráti viszonyban állott, de visszavonult, mert Tilián látszólag­­ jobban vonzódott Brandthoz. A bizalom megsérté­sét nem tételezi fel Tiliánról. Vicoresk fésülőnő Schleuderhez való viszo­nyáról szól. Elnök: Ön féltékeny volt Schleuderre. Miért? Tanú : Azt­­hittem, hogy mással is van vi­szonya. Schleuder több ízben szólott Brandthoz való viszonyáról és azt mondotta, hogy minden meg­gondolás nélkül adatokat szolgáltatott Brandtnak. Talán kétszer pénzt is mutatott nekem, a­melyet állítlóag Brandttól kapott. Schleuder: Sohasem állítottam, hogy a pénzt­­ Brandttól kaptam. Keresztkérdések alatt tanú azt vallja, hogy Schleuder utólag azt mondta neki, hogy a pénzt csak kiadások megtérítése czímén kapta. A tanút megesketik és újra megkezdik Brandt tanú kihallgatását. Brandt: Pfeiffernek iskolatársa voltam. 1907- ben találkoztam ismét vele. Lehetséges, hogy elbe­széléséből olykor-olykor felhasználtam valamit. Azt, hogy Pfeiffer nekem adatokat szolgáltatott volna, nem állíthatom. Elnök: Hát más hivatalnokok útján értesült egyről-másról a hadügyminisztérium ügyeit ille­tőleg ? Tanú : Nem ! De megengedem, hogy Pfeifer adatait felhasználtam. Elnök: A vizsgálóbíró előtt kijelentette ön, hogy Pfeiffertől a hadügyminisztériumnak a kau­­bierok kérdésében elfoglalt álláspontját illetőleg felvilágosítást kapott és arról értesült, hogy az Eh­rhardt-féle ágyút előnyben részesítik. Pfeiffer ennek ez alkalommal a katonai költségvetésből kivonatot adott. Igaz? Tanú : Ezt akkor így mondottam, de nem merek erre megesküdni. Barnau dr. ügyvéd : Más c­égek képviselői is jártak a hatóságokhoz és tettek-e kísérletet, hogy ily értesüléseket szerezzenek? Tanú: Erről nem akarnék vallani. Barnau dr.: Ez nekem elég. További kérdésekre a tanú azt vallja, hogy az Ehrhardt-c­ég képviselőjével nem állott összeköt­tetésben. Pfeiffer : Azt állítom, hogy Brandt tőlem nem kapott adatokat, a­melyeknek segítségével a G. C. műszert ajánlhatta volna. A tárgyalás további során Pfeiffer perfidnek mondja Brandt eljárását. Brandt sajnálja, hogy Pfeiffer a per folytán súlyosan károsodik. Brandtné mint tanú kijelenti, hogy a vád­lottak legnagyobb része náluk sűrűn megfordult és látogatásaikkor mindig virágokat hoztak neki. Arra a kérdésre, várjon tettek-e kísérletet férjénél, hogy módosítsa terhelő vallomásait, a tanú nem hajlandó válaszolni és arra kéri az elnököt, hogy adjon holnapig időt a meggondolásra. Ennek folytán a tanú kihallgatását félbe­szakítják. Miután a műszerek részletéről esik szó, a nyil­vánosságot kizárják. Végül a tárgyalás folytatását holnapra halasztják. KnHBBSaBBBHMBaBBnBBBS­BBiBBBHHS ii aBBBB s s H B e m AZ ÚJSÁG TELEFON­SZÁMAI : E3 kJ 0£3 ■SS Szerkesztőség: Kiadóhivatal: József 13-35 József 16-26 és 13-36 Olvasóterem­ és­­ 1Q fiókkiadóhivatal:­ József 19-83 Interurbán külföld és vidék 57. eaDj h bf i HBBBSBBBaaBBBiiBBBBIl&aSBaBBfiaaBaSiESB 7

Next