Az Ujság, 1913. november/2 (11. évfolyam, 272-284. szám)

1913-11-16 / 272. szám

2 tömérdek embert vontunk el a produktív munkától, s tömérdek milliót költöttünk a készenlétre. A mérleg ezen oldalára esik a háborús bonyodalmakkal járó üz­leti pangás, a pénzdrágaság, a hanyatló konjunktúra s a növekvő államadós­ságok. Bizonyos sikerek politikai téren te­hát elvitázhatlanok, épp oly kevéssé tagadható azonban, hogy súlyos gazda­sági károsodással fizettünk értük. Meg­­érte-e az eredmény az áldozatokat, csak a jövő derítheti ki. Mi úgy látjuk, hogy azokon felül, a­miket a politikai nyere­ség aktívumára írtunk, még vannak mellékeredmények, a­melyek szintén po­zitív, habár inkább jövőbeli értékek. Az egyik, hogy a Balkán új alakulatai folytán a súrlódási felületek Oroszország és monarchiánk közt a minimumra csök­kentek. A pánszlávizmusból nagyon ki­ábrándultak az oroszok, viszont az oro­szokból nagyon kiábrándultak a balkáni népek. A területben nagyon megnöveke­dett Szerbia nem akar többé vak eszköz lenni Oroszország kezében, s miután ta­pasztalnia kellett, hogy az orosz be­folyás nem tudta neki megszerezni az utat az Adriához, mert az osztrák-magyar monarchia hatalmi súlya erősebbnek bi­zonyult a pánszláv ígéreteknél: jövendő politikáját igyekezni fog inkább a köz­vetlen és hatalmas szomszédéhoz simí­tani, mint a tehetetlennek bizonyult pán­szláv­­ábrándokhoz. Bulgária és Románia pedig nem számítanak orosz erőértéknek a Balkánon; ma kevésbé, mint valaha. Oroszországnak tehát nincs többé oka hegemónia-törekvésekre pazarolni erejét. A balkán befolyás és erőmérkőzés ellen­téte megszűntnek tekinthető, s a legi­lletékesebb orosz körök máris nyíltan hirdetik, hogy az orosz politikának nincs mit keresnie a Balkánon; okosabb, ha egész erejét ázsiai érdekeire konc­entrálja. Jövendő külpolitikánkra ez a fordulat holnap, holnapután. Elkerülhetetlen, végzet­­szerű, több, ő maga mondta. A fiú előttem kereken kijelentette. És ő a mi fiunk, a szavát megtartja és­­ meghal, ha kell, a szaváért. Anya: Nem volna-e okosabb, — és he­lyesebb — ha mi ketten meghalnánk. Önként. És meghagynék neki, hogy ez miért történt. Ez megrázná, kiábrándítaná. Hiszi maga, hogy a mi holttestünkön át is menne vele — azzal — az esküvőre ? Apa: Hiszem. Nem beszámítható. Nem a maga fejével gondolkodik többé. Orvosra, papra, templomra és őrültek házára van itt szükség. Anya: Nem lehetne­­ a nőnek pénzt adni ? Apa: Nem. Próbáltattam, nevetett. Anya : Valami fiatal férfit megkérni, hogy közbeudvaroljon ? Apa: Ez csak izgatja a fiút és sietteti, hogy cselekedjék. Anya: Maga mégis csak beszélhetne ezzel a nővel. Megmagyarázhatná neki, hogy a ma­jorátus és minden a magáé, és hogy a fiúnak semmije sincs és nem is lesz soká, mert maga fiatal, erőteljes és . .. Apa: Furcsákat gondol maga így éjjel. Azt akarja, hogy a fiam kiszemelt meny­asszonyát anyagi okokkal elhódítsam­­ a fiamtól ? Anya : Ilyesmit. Ezt. Mondják, van maga olyan legény. Mi történhetik ? Apa: Az, hogy egy nőnél szembekerü­lök a fiammal. Anya: Nos, és ? Legfeljebb győz. Apa: És akkor ? Mit cselekszünk ? Anya: Meglássuk akkor. De legalább cse­lekedtünk valamit, szerfölött nagyjelentőségű, különösen ha egy másik mellékeredményét a balkán háborúknak szintén latba vetjük: azt, hogy a balkán szövetség terve, a­mely a háború előtt és alatt is igen komoly jelleget öltött, teljesen füstbe ment. Balkán szövetségről ma már senki sem álmodik. Az ellentétek oly nagyok, az érzületek és indulatok, bár elfojtva, oly ellentétesek, hogy egyhamar alig képzel­hető ok vagy alkalom, mely ezt a halottat életre kelti. Már­pedig, ha meggondoljuk, mit jelentett volna a balkán szövetség, különösen orosz protektorátus alatt, még utólag is meg kell borzadnunk a perspek­tívától. Több mint félmillió ember, a­ki háború esetén ellenségünk táborát erő­síti , minő katonai erőfeszítésekre kész­tetett volna bennünket! A delegátusoknak, ha a külpolitikai eseményeket és eredményeket mérlegelik, ezeket a lehetőségeket sem szabad szem elől téveszteniük. Viszont azonban kül­ügyi és katonai vezetőinkre is konzekven­­cziák hárulnak e lehetőségek elmaradásá­ból s a balkán helyzet új alakulataiból. S ezt tartjuk a legfontosabbnak, s erre kell a delegátusoknak is irányítani az illetékes körök figyelmét. A konzekven­­c­iákat tudniillik abban kell levonni, hogy elég, túlságosan elég volt a katonai költségekből; eljutottunk a hadsereg­fejlesztés czímén követelhető áldozatok végső határáig. A hadvezetőségnek be kell érnie azzal, a­mit eddig elért. Ren­dezkedjék be azokkal az eszközökkel, a­miket a két ország adófizető polgárai, vérrel és verejtékkel, a mostani létszám­­emeléssel kapcsolatban, megadnak neki. A külügyminiszter pedig csináljon olyan politikát, hogy katonáéknak ne kelljen többet követelni, s a népeknek ne kelljen tovább vérezni. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1913. november 16. Második éjszaka. (Közös hálószobában, ágyban, világosságnál.) Anya : Volt ? Apa: Igen. Anya : Csakugyan olyan förtelem ? Apa: Nem, szelíd, szép, nincs comtesse, a­ki nála műveltebb és egyszerűbb. Anya : Tetszett maga neki ? Apa: Azt hiszem, igen. Anya : Mennyire vannak ? Apa: Azt hiszem, egyelőre messze a szértől. Anya: A szemet forgatta, a szűziest ját­szotta, sirt ! Apa: Nem, kaczérkodott velem. A tárgyra tért. Ő tért a tárgyra. A­nya :­ Mit mondott ? Apa: Összehasonlított a fiammal és saj­nálta, hogy az nem olyan, mint én. Nem os­toba nő, az nem ! Anya : És maga ? Apa: Én is sajnáltam, hogy a fiam nem olyan, mint én. Én nem imádkoztam nő előtt soha. Nem néztem oltárnak a mellét, akár­mennyire márvány volt is az. Anya : Tudom, fájdalom. De a fiú az én nevelésem. A nő neki mind madonna. Apa : Ez az, — mondta az a nő. A baj ez. »Szívesen a szeretője lettem volna« mondta. »Mért ne ? Nekem férfi kell, egy férfi, mert már a sokat unom és anyagilag sincs láttatja. Egy pénzes férfi. Egy kis falusi birtok, ta­vasztól őszig. Ősztől tavaszig : valami jó nagy város, de nem Pest. Fütyülök a törvényes­ségre, a névre, a czímre és egyéb ilyen tár­sadalmi tréfára, eleget játszottam váradi szí­nésznő koromban. Herczegnőket, sőt egészen­ fiatal királynékat is játszottam. Olyan rangú nő vagyok, a­milyen csak akarok. Ruhám legyen hozzá, az a fő !« Egészen helyes nő, így beszélt. És panaszkodott a fiúra, hogy jókedvére még meg se csókolta és csak akkorára ígéri ezt, ha már a törvényes hites felesége lesz. »Nem tukmálhatom rá magamat — elébb — erővel ? Hiába mondom neki, hogy én már elébb, itt is, ott is, ehhez is, ahhoz is tartoz­tam ! Nem engedi, hogy végig vallják, el­szalad, vagy­­ kibeszéli az igazságot a fejem­ből, úgy hogy a végén már-már én is elhiszem, hogy falusi ártatlan lány vagyok !« Ezt be­szélte el és nevetett, a­hogy csak a száján kifért a kac­agás. Kisebb szája van, mint egy gyerekleánynak. És olyan üde, érintetlennek látszó is. Mit tesznek ezek a nők, hogy így konzerválják magukat. A társaságbeli nők tanulhatnának tőlük. Anya : És minél maradtak ? Apa: Hogy alkalomadtán megint el­megyek és viszek neki — titkon — egy kis pénzt. Kért, hogy el ne áruljam a fiamnak és én is kértem. Anya: És mi a maga terve ? Tudtam, hogy maga az, a­ki elhódítja, ha akarja. Úgy látom, egy kis kedve is van hozzá. Harmadik éjszaka. (Közös hálószobában. Az asszony ágyban. A férfi felöltözötten.) Anya : Virrasztók. Várom. Nos ? Apa: Nem tehetek fiunk érdekében sem­mit. A lány makacs. A pénzt elfogadja, de alig áll velem szóba. Fenyeget, ha elárulom, szembeállít a fiammal és nem bánja, akármi történik. Nem volna jobb abbahagyd az egészet ? Anya: Nem. Tudja-e a fiú, hogy maga BELFÖLD.­ ­ A bosnyák vasutak.. A képviselőház mai ülésén Tisza István gróf miniszterelnök törvény­javaslatot terjesztett­ elő a­ bosznia—ó herczegovinai vasúthálózat kiépítéséről. A javaslatban a kormány felhatalmazást kér, hogy beleegyezését adja ahhoz, hogy a Bosznia-Herczegovinában foganatosítandó vasútépítkezések kivitelének czéljából és pedig a­ Banjalukától Jaj­ezéig szabványos nyomtávú vasútösszeköttetés létesítésére, b) Samácztól Do­­bojig szabványos nyomtávú vasút építésére, c) Bugojnótól Arzanóig keskeny nyomtávú vasút­­összeköttetés létesítésére, d) a doboj—szerajevói vasútvonal szabványossá alakítására, e) a jajeze— bugojnói vasútvonal szabványossá alakítására, Bugojnótól Slámáig szabványos összeköttetés léte­sítésére és a ráma—mosztári vasútvonalak szab­ványossá alakítására, f) Brcskától Tuzláig, Bielji­­jiáig, a Rácsáig való elágazással szabványos nyom­távú vasútösszeköttetés (posavinai vasút) létesíté­sére, g) a doboj—tuzlai vasútvonal szabványossá alakítására, valamint ezen vasútvonalak felszere­lésére a bosnyák-herczegovinai országos kormány kamatozó és legfölebb hatvan év alatt törlesztendő kötvényekben oly összegű vasúti országos kölcsönt vehessen fel, a­mely legfölebb kétszázhetven millió korona tényleges tőke beszerzéséhez szükséges. E vasutak kiépítésével és felszerelésével járó költségek részbeni fedezéséhez Magyarország a következő összegekkel járul: a) a vasúti épít­kezések megkezdésének első évétől számított hat­van éven át évi 4,858.086 koronával, b) a vasúti építkezések megkezdésének második évétől szá­mított ugyancsak hatvan éven át további évi 2.600.000 koronával és c) a vasúti építkezések megkezdésének harmadik évétől számított ugyan­csak hatvan éven át , még további évi 3.000.000 koronával. Ezek a hozzájárulások a két állam részéről a mindenkori kvóta arányában viselendők. Az évi hozzájárulásból a Magyarországra eső összeg az illető év állami költségvetésébe veendő fel. A törvényjavaslat szerint a kormány beleegyezését adhatja a donji—vakuf—jasvai keskeny nyomtávú vasút­vonal szabványossá alakításához. Ez építkezés keresztül vitele a monarchia két állama kormányai további tár­gyalásainak tartatik fenn és azon esetre, ha ezen tárgya­­lások nem vezetnek­­ más eredményre, úgy az osztrák kormányok joga lesz arra, hogy az említett vonalat kizárólag az osztrák államkincstár költségére bosznia­­herczegovinai országos vasútként kiépíthesse. E jogával az osztrák kormány csak azon időponttól kezdve élhet, a­mikor a szabványos nyomtávú vasúti összeköttetés Dobojtól Szerajevóig már be is lesz fejezve. A donji— vakuf—jasvai vonal építésének megkezdése előtt a kor­mányok között megállapodást kell létesíteni az Ausztria és Bosznia-Herczegovina közötti forgalomban való díj­­képzésre és ezen forgalom irányítására nézve. A követ­

Next