Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)

1913-02-15 / 40. szám

­ Így töröök csirkéié pusztulása. Konstantinápoly, február 14. (Saját tudó­­sitónk távirata.) A Karaburnunál megfeneklett Asszir-i-Tevfik török czirkáló menthetetlenül el­veszett. A gépterem fala hét négyzetméteres létet kapott. A czirkáló parancsnoka azt az utasítást kapta, hogy a Midiánál partra szállí­tott csapatok offenzíváját támogassa, ő azon­ban ismételten jelentette dróttalan távíró útján, hogy nem tud közeledni a partvidékhez, mivel veszedelmes szűrtek vannak ott. Midőn a bolgárok Perkosznál feltűntek, a hajó lövöl­dözés közben nekiment egy zátonynak, melyet különben minden hajós ismer. A hajó legény­ségének sikerült csolnakokon megmenekülnie. A Messudie megkísérelte a megfeneklett hajót a bolgár tüzérség ágyúzásától megvédeni, de nem sikerült. Az Asszir-i-Tevük rommá lett, ezzel a karczképes török hadihajók száma hétre redukálódott. Orlisapi­lj, Sstotari, Janisa. Miklós király a katonákhoz. Czetinje, február 14. (Saját tudósítónk táv­irata.) Miklós király az ostromló sereghez ün­nepélyes beszédet intézett. Többek között ezeket mondotta: —■ Nincs a világnak hatalma, a­mely rá­bírhatna arra, hogy Szkutarit, ha egyszer a miénk lett, visszaadjam. Inkább elpusztulok és sorsára bízom Montenegrót. A király szavai rendkkvül mély benyo­mást tettek a katonákra. DrinSp®ly — romokban. Páris, február 14. A Journal-nak táviratozzák Szófiából . Egy európai nagy pénzintézet driná­­polyi fiókjának pénztárnoka éjszakának idején megszökött Drinápolyból és hosszas hányattatás után eljutott Szófiába. Azt beszéli ez a bank­­pénztárnok, hogy Drinápoly olyan kitartóan védi a várat, mint a hadjárat elején és egészen ki van zárva, hogy a török helyőrség megadja magát. A város úgyszólván teljesen romokban hever. Egész utczasorok pusztultak el a tűz­vésztől, alig van ház, a­melynek falait meg nem repesztették volna az ágyúgolyók. Drinápolyban öt német katonatiszt is van, a­k­ik szintén részt­­vesznek a védelemben. Szkutari bombázása, Cretinje, február 14. (Hivatalos.) Tegnap és tegnapelőtt a montenegrói tüzérség bombázta Szkutari-Tepo erődöt és a Szkutari síkságán fel­állított ütegeket. A török tüzérség a tüzelést gyen­gén viszonozta. Az egész vonalon jelentéktelen csa­tározások folynak. A montenegróiak ágyukat ké­szülnek szállítani Bardagnolba. A Brdicza ellen operáló szerb-montenegrói különítmény sánczokat emelt és nagykaliberű ágyukat vár, hogy Brdicza felé vonuljon előre. A Bardagnol magaslaton igen nagyok voltak a törökök veszteségei, mert a törökök az első hadállásokból kiűzetve, három ellentáma­dást kíséreltek meg sikertelenül. Belgrád, február 14. (Saját tudósítónk táv­irata.) Busatiból érkezett jelentés szerint Szku­­tari körül az ostromzár mind szorosabb lesz. Tegnap éjjel óta szakadatlanul folyik a bom­bázás. A török ütegek Tepe előtt kénytelenek voltak beszüntetni a tüzelést. A szerb katonák élénk tüzeléssel kiüldözték a törököket Aszti faluból és a besztáriai magaslatokat elfoglalták, minek következtében Szkutari védelme csak­nem lehetetlenné vált. Most már bizonyosra ve­szik, hogy Szkutari e hét folyamán kapitulálni fog. A görög vezérkari főnök nyilatkozata, Athén, február 14. (Athéni távirati iroda.) Danglis tábornok, vezérkari főnök Epiruszba utaz­­tában Patraszba érkezett. Danglis egy inter­júban kijelentette, hogy határozott meggyőződése szerint Görögország annektálni fogja az égei szigeteket. Szaloniki is Görögországnak fog jutni, mert a nagy­hatalmak elismerik Görögország jogait. Az apiuszi hadjáratról megkérdeztetve, a tábornok kijelen­tette, hogy a harca ott rendkívül elkeseredett, de AZ ÚJSÁG szombat, 1913. február 15. a görög sereg vitézsége rövidesen ki fogja vívni a győzelmet. A román-bolgár tárgyalás. Honásia nem tágít. Szófia, február 14. A bolgár-román tárgyalás­nak nincsen a kívánt kielégítő lefolyása. Bolgár részen azt mondják, hogy Románia követelései túl­zottak. Ha Románia a követelt bolgár területrész átengedéséhez ragaszkodik, akkor számolni kell a tárgyalás megszakításával. Várják, hogy az ügy néhány nap alatt egyik vagy másik értelemben elintéződjék, fitness szerződés Szófia és Pétervár között ? Berlin, február 14. Diplomácziai körökben azt hiszik, hogy Bulgáriának Törökország és Románia irányában való hajthatatlansága talán titkos szerző­désen alapul, a­melyet Szófia és Pétervár között megkötöttek. A hasalmak és Lontánia. Berlin, február 14. (Saját tudósítónk távirata.) A Lokalanzeiger egy látszólag sugalmazott c­ikk­­ben azt mondja, hogy teljesen érthető, ha Romá­niában a bolgárok halogató taktikájával szemben türelmetlenkedni kezdenek, és hogy ennek követ­keztében úgy a hármas­ szövetség hatalmai, mint más hatalmak is azt tanácsolták Szófiában, hogy a román követelésekkel szemben engedékenységet tanúsítsanak. Ha ezek a tanácsok is eredmény nél­kül maradnának, számolni kell a román radikális áramlat erősödésével, a­mely már a kormány­körök egy részét is magával ragadja. AZ ÚJSÁG. főmunkatársak: HERCZEG FERENCZ, KENEDI GÉZA, KÓBOR TAMÁS, KOZMA ANDOR. Az Újság ma a legbővebb tartalommal megjelenő napilap. Legnagyobb elterjedtsége közleményeinek a legnagyobb nyilvánosságot biztosítja a­mi a hirdetők szempontjából különösen fontos. Az Újság előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: egy hónapra ...... 2 kor. 40 fill. két hónapra ...... 4 kor. 80 fill. negyedévre ......... 7 kor. — fill félévre ................ 14 kor. — fill. egész évre ......... 28 kor. — fill. Az Újság előfizetési ára a Dives-Szalan­­nal együtt: negyedévre ... ... ... 9 kor. 50 fill. Az Újság előfizetési ára külföldre: A német birodalom államainak területére: egy hónapraTM TM TM 4 márka ( 4 kor. 80 fill.) negyedévre____12 . (14 » 40 » ) Angliába és az angol gyarmatokba: egy hónapra „ 5.— shilling ( 6 korona) negyedévre 15.— » (18 * ) Franci­aország, Belgium, Svájcz, Spanyolország, Olaszország, Dánia, Skandinávia és a Balkán- Államok területére: egy hónapra ............ 6 frank ( 6 korona) negyedévre .......... 18 » (18 » ) Oroszországba: egy hónapra 2.— rubel 40 kép. ( 6 korona) negyedévre 7.— » 20 » (18 » ) Az Északamerikai Egyesült­ Államokba, egy hónapra 1.— dollár 20 cent ( 6 korona) negyedévre b­—­­ 60 & (18 t h) automob­ilos banditák pőre. (A chantilly-i mészárlás.) — Saját tudósitónktól. —­Páris, február 12. Az automobilos apacsok hőskölteményének legvéresebb fejezet­ei elevenedtek meg ma az esküdt­szék termében : a monteroni erdőben elrabolt gép­kocsi és a chantilly-i bank kifosztásának rémes jelenetei. Ismeretes, hogy a zsiványok, miután az Or­­dener-utc­ai rablás sovány eredménynyel járt, el­határozták, hogy valami kétségbeesett tettel sze­reznek pénzt, egész életükre valót: kifosztanak egy bankot. Vállalkozásukat azzal kezdték, hogy elraboltak egy luxus-automobilt, melylyel két softőrje Nizzából Párisba igyekezett. A soffőrök egyikét agyonlőtték az apacsok, a másik­­ egy Cerisoles nevű fiatal­ember — szerencsére meg tu­dott menekülni, s az ő írott vallomása most a per­­nek egyik legfontosabb irata. A gépkocsi — beszéli Cerisoles — baj nélkül jutott el a monteroni erdő közepéig : ott a soffőrök néhány embert láttak, a­kiket földmivelőknek néz­tek. Hárman külön-külön álltak, hárman pedig csoportban. A csoportbeliek egyike rákiáltott a soffőrökre, hogy álljanak meg. A kocsi megállóit s az idegenek revolverrel arra kényszerítették vezetőit, hogy leszálljanak. Ekkor történt a dráma. Az egyik soffőrt szél nélkül lelőtték a zsiványok. Cerisolesnak a tenyerét fúrta át egy golyó, mire a fiatal­ember egy kavicsrakásra vetette magát és úgy tett, mintha halott volna. Ennek köszönhette életét , de viszont e­miatt semmit sem láthatott az azután történtekből. Szerencsére láttak belőle mások, a véres esetnek távolabbi véletlen szem­tanúi, a­kik most mind lesújtó vallomásokat tesz­nek a vádlottak néhányára. Egyikük határozottan megismeri Callemint. Ugyanez a tanú Monier-re is ráismerni vél. — Ez volt az, éppen ez ! — Jól vigyázzon — figyelmezteti az elnök. — Teljesen bizonyos abban, hogy nem csalódik ?­­• Határozottan emlékszem. Nem csalódom. És ismét Monier-re mutat. Egy Chermin nevű másik tanú csak messziről látta a vádlottakat. Annál többet tud róluk a felesége. A beszédes asz­­szonyság határozottan ráismer Monier-re és Calle­­minre. Azt is elmondja, hogy a vizsgálat idején, egy Marie Besse nevű nő megfenyegette, hogy halálnak halálával hal meg, ha bemártja a vádlottakat. Az elrabolt gépkocsin a gyilkosok Bonnot vezetésével Párison keresztül egyenest Chantillyba száguldottak. Egy tizennyolc­ éves bankhivatal­nok, a­ki a mészárlásból szerencsésen megmene­kült, részletesen elmondja a vérengzés történetét.­­— Délelőtti tíz óra táján, beszélt, motor zú­gása hallatszott a bank előtt. A kocsiból négy em­ber szállt le és revolverrel kezében berontott abba a terembe, a­melyben mi hivatalnokok tartózkod­tunk. Hárman voltunk : Frinquier pénztáros, a­kit a gyilkosok megöltek, Legendre kollégám, a­kit szintén agyonlőttek, meg én. Engem vállamon ért egy golyó. Az asztal alá buktam, véletlenül oly módon, hogy Frinquier teste természetes pajzsként fedezett. A bank főhivatalnoka — Cousbe nevű — éppen az öldöklés perezében nyitott a terembe; valósá­gos golyózápor fogadta, de nem történt baja, és sikerült kiugrania az ajtón. — Azt az embert, a­ki Legendret lelőtte — vallotta Cousbe — megismerem. Ez az! Azzal Monier-re mutat. — Egészen bizonyos benne ? — kérdi az el­nök. — Gondolja meg, hogy vallomása a guillotine alá viheti ezt az embert. De Cousbe megismétli kijelentését: — Ráismerek. Egészen bizonyos vagyok benne, hogy ő ölte meg Legendret. A bankfiók igazgatóját, Massont, csoda men­tette meg attól, hogy hivatalnokainak sorsára nem jutott. Éppen távozott a bankból, mikor az autó megállt előtte. Arra gondolt, hogy a gépkocsin jött idegeneknek szükségük lehet reá és visszafordult. Abban a pillanatban dördültek el benn a lövések. Az igazgató be akart rohanni a bankba, de egy karabélylyal felfegyverkezett fiatalember állotta útját és rárivalt: — Mészsz innen ! Azzal kétszer rálőtt, de a golyók félrementek. A puskadördülésre összefutottak a szomszédok, őket is lövésekkel fogadta az ifjú!

Next