Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 28-40. szám)

1913-02-15 / 40. szám

Szombat, 1913. február IS. AZ UJSÁG - 1 -1r w­vynap­­ 1 DSntő Ütközet elüli. A törökök döntő ütközetre készülnek. — A harcz Kavak és Hidekej között lesz. — Szerbia nyolczvanezer katonát küld a bolgároknak. — Miklós király nem mond le Szkutariról. — A román-bolgár tárgyalások zátonyra futottak. — Titkos szerződés Pétervár és Szófia között. — Hohenlohe pétervári utjának eredményei. Ferencz József és II. Miklós czár levélváltása ma erősen foglalkoztatja a német, orosz és angol közvéleményt. Berlinben nem várnak sok jót Hohenlohe herczeg pétervári missziójától, a­mely — szerintük — csalódást hozott Ausztriá­nak és Magyarországnak. A csalódást azzal magyarázzák, hogy a levélváltás éppen a legjelentősebb kérdésben nem tisztázta a helyzetet, mert Oroszország jogosulatlannak mondotta Ausztriának és Magyarországnak az albán kérdésben elfoglalt álláspontját. De nem jutott közelebb a megoldáshoz a leszerelés kér­dése sem, a­mi nyilvánvalóan mutatja, hogy Oroszország és a kettős monarchia közt komoly ellentétek forognak fenn a k­ét legjelentősebb kérdésben. Az oroszok kedvezőbben ítélik meg a helyzetet, s talán az orosz felfogás okozta, hogy Bécs a két hatalom közt egy békés, baráti viszony kialakulását reméli. A balkáni harc­tér hívei közt figye­lemreméltó az a jelentés, mely a közeli napokra döntő ütközetet helyez kilátásba. A nagy csata Karait és Kidekej között lesz, ha a bolgárok nem folytatják a visszavonulást. Nincs kizárva, hogy a bolgárok a visszavonulással időt akar­nak nyerni, így akarják bevárni az új szerb csapatokat, a­miket a szerb kor­mány fog rendelkezésükre bocsátani. Bulgária és Románia közt tovább folynak a tárgyalások a határkiigazítás dolgában. Bulgária még mindig merész­nek találja Románia követeléseit s Szófiá­ban számítanak azzal az eshetőséggel, hogy a tárgyalásokat meg kell majd szakítani. A béketárgyalások ma sem indultak meg. Törökország csökönyös és egyelőre nem hajlandó a hatalmak kollektív jegy­zékét tárgyalási alapul elfogadni. E nél­kül pedig a hatalmak nem vállalkoznak arra, hogy a tárgyalásokat újból meg­kezdjék. Távirataink a következők: A király isosis, A pétervári út eredménye. Berlin, február 14. A Tageblatt-nak Pétervár­­ról Hohenlohe herczeg missziója dolgában ezt je­lentik : Hohenlohe herczeg Czarszkoje-Szelóban na­gyon kegyes fogadásban részesült, azonban a czár­­ral folytatott tanácskozásában a legfontosabb­­pon­tokat illetően mégis oly jelentékeny differencziák me­rültek fel, hogy a félhivatalos bécsi sajtóhangok, a­melyekből a csalódás kicsendül, nagyon is jogo­sultnak látszanak. A súlypont az albán kérdésen nyugszik. Ausztria- Magyarország pontosan és határozottan megjelölte, hogy ebben a kérdésben mennyit engedhet és hol kezdődik a monarchia életbevágó érdekeinek koc­ká­­zata. Oroszországban Ausztria-Magyarországnak ezt az álláspontját jogosulatlannak mondják. Ugyanígy áll a dolog a leszerelés kérdésében is. Hohenlohe herczegnek Pétervárott az orosz ■állam­férfiakkal folytatott tanácskozása során megálla-­­ pították, hogy az orosz kormány nagyobb súlyt­­ vet arra, hogy Ausztria­ Magyarország déli határán,­­ tehát Szerbia közelében szereljen le, semmint az orosz­­ galicziai határon.­­ Mind a két kérdés azt mutatja, hogy a péter-­­ vári kormány egészen határozott feltételeket állapí­­­­tott meg, a­melyek az osztrák-magyar felfogással­­ merően ellentétben vannak. Hohenlohe herczeg misz­­i­sziója valósággal csupán egy örvendetes eredményt­ mutat fel, és ez a herczegnek magával hozott az a meggyőződése, hogy a czár békés érzületű, hogy tehát mindenre inkább gondol, mint a háborúra. És a herczeg biztosította a czárt arról, hogy Ausztria-Magyarország épp oly békeszerető. A her­czeg pétervári missziójának ez az eredménye cse­kély ugyan, de meg kell vallani, hogy annak egyetlen pozitív eredménye. Az orosz diplomaták felfogása szerint ezzel mégis meg volna teremtve a megegyezés bázisa, ha a dolognak nem volna egy bökkenője, ha ugyanis Pétervárott nem kívánnák, hogy Ausztria- Magyarország kezdje meg a leszerelést, az albán kérdésben pedig a szláv kívánságokhoz csatlakozzék. „A Balkán a­­ balkáni népeké.“ Pétervár, február 14. A félhivatalos bosszúja foglalkozik a Fremdenblatt czikkével, melyet Hohenlohe herczeg missziójával kapcsolatban teg­nap közölt. Az orosz félhivatalos lap ezt írja : üdvözöljük ezeket a szép gondolatokat annál inkább, mert mindenkor alapul szolgáltak a balkáni államokhoz való viszonyunknak. A mi részünkről őszintén óhajtjuk, hogy azok vezető szerepet játsz­­szanak a Balkán félszigeten történt legutóbbi ese­ményekkel kapcsolatos politikai kérdésekben való döntésnél. Oroszország programmja szintén abban a mély meggyőződésben gyökerezik, hogy a Balkán félsziget a balkáni államokat kell hogy uralja, vala­mint gyökerezik abban a meggyőződésben, hogy ennek az elvnek általános elismerésével és felmerülő politikai kérdések eldöntésében való reális alkal­mazásával Ausztria-Magyarország és Oroszország közt a súrlódások forrása önmagától elapad. Hogy Oroszország őszintén fog törekedni ennek a pro­­grammnak megvalósítására, arra nézve dicső histó­riai missziójának változhatatlan betöltése szolgál­hat biztosítékul. Angol értesülés: London, február 14. A Daily Telegraph két­ségbevonja, hogy az osztrák-magyar és az orosz álláspont között már kompromisszum jött volna létre, de azt hiszi, hogy mégis sikerül alapot terem­teni további tárgyalásra. A czár levélbeli válasza feltétlenül korrekt ugyan a formában és békés a szándékban, de legnagyobb részt általános szólás­­formákban mozog. Csak azt lehet mondani, hogy Ausztria-Magyarország a legnagyobb nyíltsággal közölte álláspont­ját Pétervárott és hogy Szaszonov épp úgy hajlandó minden kártyáját megmutatni, mint Berchtold gróf. A Daily Graphic nem találja, hogy minden aggodalom csökkent. A Fremdenblatt czikke egyet­len kérdésre sem felelt, a­mely Hohenlohe herczeg missziója által felszínre került. Ferencz József levelének az volt a cz­élja, hogy megmutassa, hogy a Balkán-félszigeten beállott új helyzet nem szol­gálhat okot Ausztria-Magyarország és Oroszország között való viszálykodásra. De ha így áll a dolog, hogyan magyarázható meg az, hogy ez a meg­egyezés nem szól Szkutariról és Albánia határai­ról és miért nem látható egyik oldalon sem a le­szerelés jele ? A Ballplatz reményei. Bécs, február 14. Külügyi hivatalunknak teg­napi békés nyilatkozatára már megjött a válasz. Az orosz félhivatalos fejtegetései itt a hivatalos kö­röket a legnagyobb megelégedéssel töltötték el, mert azt látják belőlük, hogy Oroszország azonosítja álláspontját a monarchia álláspontjával és a Balká­non ugyanazt vallja történeti hivatásának, a mit mi és a mit Andrássy gróf és Kálnoky gróf mindig hangoztattak. Itt meg vannak róla győződve, hogy a pétervári Rosszija elvi álláspontja a gyakorlati kérdésben is kifejezésre fog jutni és kedvező érte­lemben fogja befolyásolni az osztrák-magyar-orosz viszony jövendő alakulását. Csat&Ms® és Gallipoli. 3?zerb segítség a bolgároknak. Belgrád, február 14. Hír szerint a mi­nisz­­teri tanács, a­melyen Spolajkovics szófiai szerb követ is részt vett, elhatározta, hogy újabb csapatokat küld a trácziai harcrtérre. Két szerb hadosztály indulásra készen áll. Spalajkovics az éjjeli vonattal visszautazott Szófiába, hogy a bolgár kormányt a szerb miniszteri tanács határozatáról értesítse. Belgrád, február 14. A tegnapi miniszteri tanács, a­mely három óra hosszáig tartott, ki­zárólagosan a Bulgária részére adandó segít­séggel és a háború gyors befejezésének módjá­val foglalkozott. Szerbia és Bulgária között teljes megegyezés jött létre és Szerbia azonnal további nyolc­vanezer katonát és százötven mozsárágyut és ostromágyut küld a bolgár hadsereghez, a­miért Bulgária Szerbia birtoká­nak ismeri el az utóbbi által elfoglalt területeket. Döntő ütközet előtt, Konstantinápoly, február 14. A harc­térről jövő hírekből úgy számítja a hadügyminiszté­rium, hogy már legközelebb meg kell történnie az első döntő ütközetnek, a­mely minden valószí­nűség szerint Kávák és Kidekej között lesz, de ha a bolgár sereg továbbra is folytatja vissza­vonulását északkelet felé, akkor a nagy csatát Lüle-Burgasz környékén kell várni. Tegnap is­mét 300 bolgár foglyot hoztak ide a csatolásai vonalról. A balévi nagy csata, Konstantinápoly, február 14. A tegnap­előtti nagy csata, a­mely Bulak­ körül folyt, ismét eldöntetlen maradt. A csata délután négy órakor kezdődött és csak tegnap reggel ért véget, mind a két hadseregnek teljes kimerülése miatt. A törökök megtartották hadállásaikat. Az ellenség részéről bolgárok, görögök és szerbek harczolt­ak és három oldalról támadták meg a törököket. Mind a két tengerpart felől úgy a török, mint a görög flotta részt vett­­ a csatá­ban, a­mely bizonyára a legemlékezetesebb és legtanulságosabb ütközetek egyike volt. A veszteség mind a két részen rendkívül nagy volt. Hogy mekkora elkeseredéssel folyt a harcz, legjobban bizonyítja a halottaknak a sebesültekhez való aránya, a­mely 2:3. A bolgárok sietős visszavonulásukban nagyon sok sebesültet hagytak vissza. Egy másik nagy csata is folyik Sarkos, Keséin és Muradli között. Török Jelentés a tegnapi eseményekről. Konstantinápoly, február 14. Hivatalosan a következő kareztéri jelentést közüik : A Csatalása­­vonalon felderítő osztályunk serényen dolgozik. Az ellenség megszállta az Asalantól északkeletre fekvő magaslatokat és tüzérségével meg akarta akadályozni felderítő csapataink mozdulatait. A balszárnyról vegyes csapataink Surgtmkejből nyo­multak előre és kényszerítették az ellenséget, hogy Karadsciki-Csistlikig vonuljon vissza. Bujáknál semmi jelentős dolog nem történt.

Next