Az Ujság, 1913. február (11. évfolyam, 41-51. szám)

1913-02-23 / 47. szám

6 lágy egy bolgár repülőgéppel a drinápolyi védelmi fonalon belül lezuhant. A hadnagy repülőgépével együtt a törökök fogságába jutott. Bulakrban szintén sem­ változott a katonai helyzet. Kadikoj kör­nyékén, Csataldja közelében, erős ellenséges had­­oszlop jelent meg, a­mely gyalogságból, tüzérség­től és lovasságból áll. E hadoszlop egy része dél­­után 3 órakor előrenyomult a Sivritepe magaslat dlen, a­­mely Surgunkőj község közelében van, és itt levő csapatainkkal harczba bocsátkozott, a­mely este­­46-ig tartott. Végül az ellenség kény­­telen volt Kadikej felé visszavonulni. Egyidejűleg másik gyalogságból és tüzérségből álló ellenséges nndosztop - Alissu ellen nyomult előre és meg­szállotta az ezen periféziótól 1­2 kilométernyire nyugatra fekvő magaslatokat. Éjjel egy kurd önkéntes­ zíszlóalj megtámadta itt az ellenséget és visszahódította tőle a pozícziót. v ."'it i/- * '•.* . . . Szerb és bolgár sebesültek. Belgrád, február 22. Az újra megkezdődött háborúnak igen sok áldozata van. A megsebesültek száma­ igen nagy és a zord idő miatt a betegek igen sokat szenvednek. Belgrádba eddig 1780 sebesültet hoztak, a kórházak mind tele vannak, úgy hogy újabb kórházakról kell gondoskodni, mert nap-nap után egész vonatok hozzák a se­besülteket részint Szkutariból, részint Drinápoly­­ból. A hosszú után nagyon sok sebesült elpusztul az ápolás hiánya és a hideg miatt, mert a vonato­kat nem fűtik. Sokkal nagyobb baj van azonban a bolgár sebesültekkel, mert a bolgár had­vezető­ségnek nincsen elég betegszállító vonata. A Ma­gyar Vöröskereszt Egyesület a bolgároknak egy beteg HtíMM- kocsit kölcsönzött. Tegnap négy CM&Juetoa érkezett Belgrádba. Janisia. • Athén, február 22­. Esszad pasa, Janina pa­rancsnoka, a trónörökös ama felszólítására, hogy Janinát adja át, , a következőképpen felelt: —­ Szívesen tennék eleget, felhívásának, any­­nyival is inkább, mert az éh hadi erőm alig a fele az önének,’ha hazám nem parancsolta volna, hogy a­meddig csak lehet, tartsam magam. i­lfílb. Változások a német diplomácziai karban. Bér. Hitből táviratozzak . A római nagyköveti állásra kiszemelt Flotoiv brüsszeli követ helyére Ifielow Sab­akc szófiai követet nevezik ki, a­ki azonban csak akkor hagyja el állomáshelyét, ha ezt a poli­tikai helyzet lehetővé teszi. A franczia katonai reform, Párisiéi táv­iratozzék . A­­ minisztertanács megkezdte a katonai törvénytervezetek tárgyalását.­­ A sajtó nagy része, még a bourgeoisie lapja is, határozottan állást foglal a három éves katonai szolgálatnak minden fegyvernemben kivétel nél­kül való behozatala mellett. A maczedóniai kuczo-oláhok. A maczedóniai, kuczo-oláhok küldöttsége készül bejárni Európa összes fővárosait és első állomása Budapest lesz, a­hova a küldöttség vezetője, Papahagi Miklós, a konstantinápolyi román egyetem igazgatója, a mac­edóniai oláhok kulturegyesületének elnöke már tegnap megérkezett, a küldöttség másik két tagja,­­ Valaori és Mournon bukaresti egyetemi tanárok pedig ma délután érkeznek meg. Czélja a küldöttségnek az európai nagyobb fővárosokat­, Budapest után Bécset, Berlint, Pakist, Londont, bejárni­,­ a vezető politikusokat meglátogatni s figyelmüket és rokonszenvüket a m­aczedón oláh­­kérdésre felhívni. Ezek a maczedón, vagy kuczo­­oláhok mintegy ötszázezren vannak. Maczedóniát s azzal együtt őket is a Balkánon bekövetkezendő területi változás és új határmegszabás következté­ben három részre fogják szétosztani, úgy hogy legnagyobb­ részüket Szerbiához és Görögország­hoz, egyik fobb részüket pedig Bulgáriához csa­tolják. Ez a szétosztás erősen veszélyezteti a kuczo-oláhoknak etnikai exisztencziáját, a­melyet pedig minden áron meg akarnak óvni és erre nézve garancziát szeretnének szerezni az európai álla­moktól. Az egyetlen igaz garanczia szerintük az volna, ha hazájuk, Maczedónia autonómiát kapna. AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1913. február 23. vagy pedig, ha már ez nem volna lehetséges, azt szeretnék elérni, hogy más úton-módon biztosí­tanák összetartozandóságukat, például biztosíta­nának egy külön kantont a részükre. A küldött­séget, a­mely román testvéreik erkölcsi támogatá­sával indul körútjára, Budapseten Derzsei román főkonzul is vendégül látja. A mexikói forradalom, Washingtonból je­lentik : Knox külügyi államtitkár megbízta Wilson mexikói nagykövetet, tudassa Huerta ideiglenes elnökkel, hogy Amerika emberies nézőpontból a legkomolyabban ellenzi Madero kivégzését. Wilson mexikói nagykövet jelenti, hogy Madero pártatlan bíróság elé fog kerülni és az ítélet legfeljebb száműzetésre szólhat. Washington, február 22. Négy ezred gya­logságot Galvestonba küldtek, hogy a külföldi szolgálatra készen álljon. Ezenkívül két hadosz­tály lovasság is indul Galvestonba. A Sun jelenti Mexikó­ Cityből, hogy tíz államban felkeltek Huerta túlságos szigorú­sága miatt. Guerreróban Figuero tábornok parancsnoksága alatt mintegy 10.000 katona lázong. Coahuillaban Emilio és Raoul Madero a volt elnök fivérei csatlakoztak Carpania kormányához, a­ki nem ismeri el Huertát. Állí­tólag 12.000 főnyi csapatuk van. Washington, február 22. Hivatalosan az­zal­­magyarázzák a galvestoni katonai intéz­kedéseket, hogy gondoskodni kell arról, hogy Wilson elnök esetleges terveit azonnal végre­hajthassa. Illetékes helyen utalnak arra, hogy a jelenlegi amerikai kormány Madero és alkot­mányos tanácsadóinak sommás kivégzésében azt látja, hogy Mexikóban nincs megfelelő kormány, továbbá, hogy e történtek tekintettel Wilson mexikói nagykövetnek már megtett lépéseire, az Egyesült­ Államok egyenes ki­hívásának tekintendők. TÁVIRATOK. A szocziáldemokraták és a porosz ünnep. Berlin, február 22. A képviselőházban ma a szocziáldemokraták és­ a haladópártiak közt igen heves összetűzés támadt, a­melyre okot a szocziál­­demokratáknak a berlini városi képviselőtestület ülésén a szabadságharc­ százéves évfordulójának jubileuma dolgában beadott indít­ványnyal szem­­ben elfoglalt magatartása adott. Mukdan haladó­­párti tette szóvá a szocziáldemokratáknak e nem­zeti kérdésben tanúsított eljárását és általános helyeslés közben kifejtette, hogy az egész porosz népnek,teljes oka van a jubileum ünnepélyes meg­ölésére." Ezzel szemben Liebknecht szocziáldemokrata kifejti, hogy a német népnek nincs oka az udvar dinasztikus ünnepében való részvételre. A szocziál­­demokraták csak a gyász érzetét érzik, a­­miért a junkerség és a porosz reakc­ió javára oly sok nemes vért ontottak. Végül politikai képmutatás­­sal vádolta a berlini szabadelvű városi képviselőket.­­Kassel (haladó, néppárti) a jobboldal ismételt helyeslése közben visszautasítja a haladó párt ellen emelt vádakat. E párt sohasem feledi el a haza­­szeretetet. A ház többi pártjai nem foglalkoztak az inc­idenssel, a­mely ezzel elintézést nyert. Külügyi vita az olasz kamarában. Róma, február 22. A kamarában ma hosszabb külügyi­ vita indult meg, melynek folyamán San Giuliano márki a következőket fejtette­ ki: Az európai diplomáczia működését az egyes szóno­kok éles bírálat tárgyává tették. Bár a diplomáczia gyakran nincsen abban a helyzetben, hogy pótolja azon nagy erőket, a­melyeknek a nagy kérdéseket meg kell oldaniuk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy gyakran sikerült a diplomáciának­­— daczára a teljesen ellentétes érdekeknek — a békét fentartani. Negyvenhárom év óta nem volt há­ború az európai hatalmak között. A diplomáczia ezen eredménye, a balkáni kérdés megoldásával egyetemben, az azzal összefüggő, gyakran teljesen ellentétes érdekek megfelelő kielégítésével olyan munka lesz, a­melynek megalkotásáért a diplo­­mácziát teljes elismerés fogja megilletni. A diplo­máczia munkáját megkönnyíti az a tény, hogy az összes népek és az összes államok kormányai teljes tudatában vannak felelősségüknek és tudják, hogy nem lényegtelen okok miatt nem szabad ered­ményeiben borzalmas konfliktust felidézni. Olasz­ország benső egyetértése a monarchiával és Orosz­országhoz való szívélyes viszonyunk bizonyára nagyban hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a kí­vánt eredmény eléressék. Az európai diplomác­ia által évek hosszú során által elfogadott balkáni territoriális status quo még mindig viták tárgya. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ezen formulához való hűséges ragaszkodásnak csak az volt az eredménye, hogy Törökországot meg­kíméljük egyes provincziák elvesztésétől mind­addig a napig, a­mikor a balkáni országok eléggé megértek arra, hogy örökségüket átvegyék. A mostanihoz hasonló válságban, a­mikor oly szá­mos ellenkező érdek áll koczkán és a­mikor min­denfelé annyi gyúlékony anyag van összehalmozva, semminő hatalom sem kívánhatja, hogy összes ér­dekei és kívánalmai kielégíttessenek, hanem szük­séges, hogy mindegyik állam hozzon valamelyes áldozatot és hogy az egyes érdekek és igények kiegyeztessenek olyképpen, hogy kölcsönös kom­promisszumok kapcsolódjanak egymásba. Olasz­ország politikáját ezek az elvek irányítják. Di San Giuliano márki a továbbiakban kifejti, hogy ha a szövetségesek, továbbá az összes nagy­hatalmak akarata ellenére előőbb-utóbb nevezete­sebb territoriális változások történnének a Föld­közi-tenger partvidékein, Olaszország semmi esetre sem lehetne ennek tétlen szemlélője, hanem követelnie kellene, hogy középtengeri nagyhatalmi állását mindenki teljes mértékben respektálja. A kamara végül 189 szavazattal 15 ellené­ben elfogadta a külügyi tárc­a költségvetését, mire az ülést berekesztették. Róma, február 22. San Giuliano márki mai beszédében a többi közt azt mondotta, hogy Olaszország kívánatosnak tartja Szerbia gazdasági és politikai függetlenségét. Épp azért tanácsaival továbbra is igyekszik Szer­biát megóvni túl nagy igényekből támadható veszélytől. Az Adriai-tengerrel való szabad összeköttetés követelését Olaszország támogatta. Legújabb: Szerb-montenegrói vereség. Konstantinápoly, február 22. A sajtó­iroda jelentése szerint e hó 7-én és 8-án monte­negrói és szerb csapatok megtámadták Bardag­­nolt, de veszteségek árán kénytelenek voltak visszavonulni. A montenegróiak közül 6000, a szerbek közül 4000 ember esett el, vagy sebe­sült meg. E vereség következtében a monte­negróiak és szerbek aligha képesek a háborút folytatni. . Bolgárország követeli a hadi kárpótlást. Szófia, február 22. A pénzügyminiszté­rium ma egy expozét tett közzé, a­mely azzal foglalkozik, hogy Törökország hadi kárpót­lást tartozik fizetni a balkán államoknak, a­melyek viszont készek a török államadósságok egy részét átvenni. Az expozé azzal fejeződik be, hogy a had­ikárpótlás lényeges feltétele a béke megkötésének. Harc a Gallipoli-félszigeten. Konstantinápoly, február 22. Tegnap és n­­a nagy katonai mozgolódás volt észlelhető. Csapatokkal és önkéntesekkel két szállítóhajó ment el hír szerint Gallipoli felé. Más csapa­tokat onnan hoztak ide. Mehitied Sefket pasa nagyvezér Bulairból visszatért. Hir szerint ma reggel óta Bulair közelében nagy csata folyik. ^3=========-.—.......... ■, —- —- —EB AZ &ÚJSÁG TELEFON-SZÁMAI Szerkesztőség .. .. József 13-35 Kiadóhivatal......... József 16-26 Olvasóterem és és 13-36 fiókkiadóhivatal .. József 19­88 Interurbán külföld és vidék 57. ra­n......-----------------------t..a . I

Next