Az Ujság, 1914. október (12. évfolyam, 242-272. szám)

1914-10-04 / 245. szám

Vasárnap, 1914. október 4. AZ Ú­JSAG A nemzeti munkapárt országos körének kórháza javára eddig a következő összegek folytak be a Nemzeti Pénzváltó­ Részvénytársaságnál (TV., Gizella-tér 1.): Weisz Manfréd és Wolfner Tivadar 5000—5000, Vojnits Sándor báró és a Magyar Jelzálog-Hitelbank 3000—­3000, Lánczy Leó, Festetich Pál gróf, Herzog Péter báró, Krausz Simon, Magyar Agrár- és Járadékbank és a Magyar Telepítő- és Parczellázó­ Bank 2000—2000, gróf Tisza Istvánná, Zichy Ágost gróf, Lornyay Gábor gróf, várkonyi Fodor István, Wälder Gyula, Zhingyevszky Gedeon, Gorove László dr., Hatvany Károly báró, Saczelláry György, Borbély Lajos, Kohner Adolf báró, Harkányi Frigyes báró, a Magyar Általános Takarékpénztár, Madarassy- Beck Gyula báró és Zsolnay Miklós 1000—1000, Hajduska Emil dr., Hűvös Iván, Orosdy Fülöp báró, Altstädter Béla, Helvey Tivadar dr., Almássy Dénes gróf, Apponyi Sándor gróf és Márffy Emil 500—500, legifjabb Szemző István, Losson­czy Gusztáv és Heinrich Ferencz 300—300, Sonnen­feld Zsigmond dr., Rusznyák Samu dr., Hevesy Lajos, Bródy Samu dr., Balogh Brúnó, Lónyay Gabriella grófnő, Thaisz Péter és Hegedűs Kálmán 200—200, Dőry Béla, Rajner János, Wittmann Ernő dr., Roth Zsigmond dr., Wllmann Pál dr., Martiny Rezső, Friedmann Gyula, Szabó József, Várady Gábor dr., özvegy Neumann Fri­­gyesné, Hoyos Miksa gróf és Mezei Mór dr. 100—100, Bessenyei Ferencz, Horváth Zsigmond, Várossy Károly, Leitgeb Imre,­­Fejérváry Imre báró, Püspöky Emil, Tetétleni Ármin dr. és Halász Zsigmond 50—50, Kovács József dr. 30, Lányi Bertalan, Gergely Alfréd, Lestyánszky Sándor, Beli­ska Béni és Nagy Mihály dr. 20—20, Soós Zoltán, Kovásznay Zsigmond és Kőszeghy Sándor dr. 10—10 korona, összesen 51.260 korona. Kórház a múzeumban. A Szépművészeti Múzeum igazgatója, Petrovics Elek dr., a múzeum épületének földszintjén levő felolvasótermet ■ hadikórházul ajánlotta fel. A hadvezetőség az ajánlatot elfogadta s a helyiséget ötven sebesült számára már be is rendezte. Budapesti pénzintézetek hadikórháza. A fővárosi pénzintézetek Széll Kálmán titkos tanácsos elnöklésével legutóbb megtartott értekezletükön Tisza István gróf miniszterelnök kezdeményezése következtében elhatároz­ták, hogy 1500 ágyat befogadó hadikórházat állítanak föl. E c­él megvalósítására azonnal 1.500.000 koronát szavaztak meg, a­mely összeg a pénzintézetek részéről még várható adakozások folytán előreláthatólag emel­kedni fog. A kórházat a Fehérvári-úton újonnan épült Ericsson-gyár helyiségeiben fogják. Manninger Vilmos dr. egyetemi magántanár vezetésével fölállítani. A pénz­intézetek részéről kiküldött intéző­bizottság a következő tagokból áll: Heinrich Ferencz, Horváth Elemér, Krausz Simon, Madarassy-Beck Gyula báró, Madarassy-Beck Marczell báró és­­ Wälder Gyula. A kórház igazgatójául Fédor Ferenczet nyerték meg. A Magyar Vöröskereszt-Egylet javára ma a követ­kező adományok érkeztek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz: Széchenyi A. P. gróf, Marczali 5000, Szüts Miklós curiai biró és neje Budapest 50 korona. A honvédelmi minisztérium hadsegélyzsi hivatalá­nak megsebesült katonák és elhagyott családjaik czél­­jára indított gyűjtésére a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankhoz a következő adományok érkeztek : M. M. Új­vidék­­5, B. J. Újvidék 3, Hajós László Újvidék 10, N. N. Újvidék 10, Arbeiter Abt. 6/23, gyűjtése 38.10, Hajdú Viktorné 1, Névtelenül 1200, Jász Károly 100, Fóti Vil­mos 100, összesen 467.10, hozzá a szeptember 26-iki ki­mutatás szerint 65.141.05, összesen 65.608.15 korona. Kisemberek támogatása. A budapesti központi segítő­bizottság közgazdasági osztálya Vázsonyi Vilmos dr. elnöklésével ma délelőtt tartotta ülését a központi városháza tanácstermében. Az ülés napirendjén a köz­munkák és az egyes iparágak érdekében való teendők szerepeltek. Napirend­­ előtt a háborús inlég által leg­inkább sújtott fővárosi kiskereskedők és kisiparosok hiteligényeinek kielégítése került szóba. Vázsonyi Vilmos javasolta, hogy az osztály kérje föl a főváros tanácsit 400.000 korona folyósítására, mely összegből 200.000 korona fővárosi kisiparosoknak, 200.000 korona pedig fővárosi kereskedőknek maximálisan 1­500 koronáig terjedő kölcsönök nyújtására volna fordítandó. Ehrlich Gusztáv, Krausz Simon helyettes elnök, Szterényi József, Márkus Miksa és Sándor Pál felszólalása után az ülés határozatát abban foglalja össze, hogy a főváros tanácsát 2.200.000 koronának folyósítására kérik föl a kiskereskedők és kisiparosok hiteligényeinek kielégítésére. Vita Emil tanácsnok azokról a közmunkákról tett jelen­tést, a­melyeket a háborús viszonyok daczára is folytat­nak és azokról, a­melyeket éppen e viszonyokra való tekintettel nem folytatnak, illetve hozzá sem foghatnak. Jelentette továbbá, hogy a főváros beszerzéseit a rendes keretekben folytatja és e czélra körülbelül 400.000 korona van folyósítva. Közreműködött az osztály abban, hogy állami munkára az egyes ipari testületek útján alakított alkalmi iparosszövetkezetek kapjanak megrendeléseket és eredménynyel járt el az osztály abban is, hogy a buda­pesti kereskedelmi kikötő munkálatainak első részletét szintén megkezdjék. Ferenczi Imre előadó felszólalása után Szterényi József megállapítja, hogy a tulajdon­képpeni munkások közt nem is olyan nagyarányú a munkanélküliség, mert legföljebb a­rról van szó, hogy nem minden szakmunkás talál szakmájának megfelelő alkalmazást. Különösen a kisipar terén legsúlyosabb a helyzet. Szükséges lenne tehát, hogy a hadsereg rende­léseivel közvetlenül a kisiparosokat részesítse. Sándor Pál és Glücklich Vilma felszólalása után Vázsonyi Vilmos elnök a fővárosi közmunkák ügyében azt javasolja, hogy a­mennyiben a főváros pénzügyi helyzete megengedi, újabb beruházások eszközlésére kérjék föl a fővárost. Minthogy újabb 750.000 fehérnemű-garnitura rendelést készül ternni a hadvezetőség, kívánatos volna, hogy ezt a rendelést a hadvezetőség kisiparosoknak adná ki, a­kik szövetkezeteket létesítsenek, melyek garantálhatnák, hogy a hadvezetőségtől nyert megrendeléseket pontosan szállí­tani is fogják. Az osztály ily értelemben tette meg javas­latát a főváros tanácsának. . .„ Sebesültek vérveszteségét pótoljuk CflflfCDIlA111 nyógyborokkal is. Nagy palaczki kor. ~ 50 fillér. Sanaegói Borgazdaság pin­czé­je IV., Szarka-utca 4. sz. — Telefon 87.18. Egy érdekes hadikórházról­ ­ 1 — Saját tudósitónktól. — Az Andrássy-ut és az Aréna-ut szögében áll a majolikadiszes, görög palota ; békeidőben, vala­mikor régen, a művészetek hajléka volt, most pedig 1 A homlokzat-friz alatt fehér vászonra festve, mintegy a nagy idők jeléül. Műcsarnoki hadikórház. Egykoron prémes és bundás urak és hölgyek siettek el, rézveretű kapun alatt, különösen télidőtt, ha a sétahangversenyek évadja volt, de most más szelek fújnak. Az őszi szél most is olyan pajkos és épp olyan fáradtan szállongnak a sárga levelek, de nem a kékbundás, ezüstsujtásos portás nyitja az ajtót, hanem két szuronyos balra áll jobbról és balról, régi honvédruhában, és ezek már nem szolgálatkészek, sőt szigorúak, mint az álluk mellett meredő szurony. Az előcsarnokban üres a pénztár s a ruhatár­ban foltos katonaköpenyek lógnak. Nagy a csönd. Idekinn Albeker Mátyás őrnagy parancsnokol és az adlátusa, Trepák főhadnagy. Sűrü rajvonalban katonák állanak előttük : ki baka, ki tüzér, ki meg huszár éppen, de itt valamennyi egyforma, valamennyi beteg, meg­sebesült. Az őrnagy kato­násan rendelkezik velük és szegények ők is kato­násak lennének, de nem lehet, — ez az a nem lehet, a­melyik ma nagyobb az még a muszájnál is. Halkan és diszkréten, mint az itteni rend kívánja, kisérjük őket végig, és legyünk tanúi a csodálatos metamorfózisnak, mint lesz a porlepett, elcsigázott katonából szép fehér sebesült. A vezényszó kurtán csattan, mint a pisztoly ravasza és négy katona eltűnik az ajtóban, mely a kórházba nyílik. Czammognak egymás mögött és engedel­mesen, mint iskolások leülnek a székekre, miket az ápolónők mutatnak nekik. Hejh, de fene nagy urak lettek ! Pár nap előtt még tűzben-vízben, ha úgy került, éllen-szórajon, és mostan?... A kis­ujjukat se mozdítják. Fürge ápolónők leszedik a ruháikat, a csizmáikat, ők meg csak ülnek, nézik, hogy a kedves holmijaik mint t­ünnek el a zsákban, melyet majd dezinfieziálnak, nehogy baj történ­jen. A kevés pénzüket, dohányukat a markukban tartogatják és valami fura, de igen kedves szo­rongással bámulják a rengeteg terméket, a­miket talán kacsalábon forgó tündérpalotába visz el az ő képzeletük. " A fal enyhekék kárpitján még látni a sárgaréz­drótokat, mikre a képeket szerették volna aggatni, de egyébként semmi nyoma annak, hogy ez volt a tanyája az esztendő és az évad képzőművészeti eseményeinek. A drótok most üresen lógnak, a fal kékjét nem akasztják meg arany ló rámák és színes képek, de a padozat tele van. Csupa fekete vaságy, tündöklőn fehér áthuzattal. Jobbról három ágysor, balról három ágysor, fehér inges katonák bennük. A legtöbb fektében beszélget a viselt dol­gokról, arról, mint állt huszonnégy órán át mellig vízben, vagy arról, mint szúrta keresztül a szerb hadnagy »urat«, van olyan, a­ki mozdulatlan, de viszont olyan is, a­ki zubbonyát próbálgatja, mert megengedte az orvos úr, hogy sétáljon kicsi­két. Az ágyasztalkákon barna rozskenyerek, újsá­gok, könyvek , egyiket felveszem. Kóbor Tamás : Hamupipőke­k nagysága, a másikat Krúdy Gyula : A vörös postakocsi... Hm, csak megértsék azután! Az ágyak közeiben fehér ápolónők és katona­sapkás orvosok sürgölődnek, távolabb a borbély ollója csattog, körötte fekete a föld a sok lenyiszált szőrzet miatt. Az idei őszi tárlatnak ez a kép a clou-ja, szerette a háború, alkotója a humaniz­mus, reprodukátora is akad, talán éppen az a két művész, a­ki önként állott be a betegek ápolására. Mennyi bámulója akad majd akkor, ha a háború­ból lesz a­ valamikor régen. »A Műcsarnok 1914- ben«, ez lesz talán a czime és azon ott ragyog majd mindaz a szin és melegség, mi a papiroson elsikkad és a mi, nini, két lassú könycseppet fakasztott a most jött huszár szeme szögletében./ - 1 * Az utonjöttek vetkőztetésével elkészültek már, már indulnak is. Menjünk velük. A fürdőbe viszik őket. No, egy röpke pillantásért a szemérem se haragszik meg ... Fehér víz zuhog a barna teste­ken, jobbra-balra nikkelcsapos mosdók, mikből hideg is folyik, meg meleg is és a fürdő megtelik a víz, az áldott viz üde illatával. Néhány perc­ múlik el s kijönnek a katonák. Hej, nem katonák már : tiszta fehér ing, vastag papucs, se kard, se­­csákó, most már az orvosok a parancsnokaik., Egy-kettőre a kötözőterembe viszik őket. Ki­mossál­ a sebeiket, bekenik jóillatú ízekkel és drága kenőcsökkel, egészen úgy, mint a bibliában. A kötözőteremből nyílik a tisztek terme. Hat érdekes fejű tiszt egy sorban és fölöttük a múltra emlékez­tető tábla: »Szabad művészek«. Az egykori szoborterem szép oválja ágyakkal teli és a fal mentén körbefutó korridor, egyko­ron a szőnyegek, és a vacsorázók helye szintén. Minden­ minden talpalattnyi részből kórház lett. Az első folyosó intim fülkéiből, melyek szőnyeg­­díványain oly jól esett álmodozni és a nagy terem, a szoborterem és a körterem oldaltermeiből is. Tökéletesen berendezett kórház lett belőle, sőt a termek óriás volta, a felső világítás és az át­tekinthetőség szempontjából egyenesen exquisit. Van itt műtőszoba, kötözőterem, két megfigyelő szoba, mosdó, fürdő, az utolsó szögig modernül felszerelve minden. Most olyan, mintha az isten is kórháznak teremtette volna, pedig: új szel­lőzőkészülékeket kellett beszerezni, új világí­­tást, falakat bontani, falakat építeni, mindent mintaszerűen elrendezni, — azt hinné az ember, hogy hetek munkája ez a rengeteg minden, de nem, mindössze harminczhat óra telt belé, de persze olyan ember kellett hozzá, mint a kórház parancsnoka, Wenhardt Pál egyetemi magántanár, ki a kisujjában hordja a kórházberendezés kompli­kált tudományát. Lipót Szalvátor kir. herczeg , is elragadtatással nyilatkozott a munkájáról. Nagyszerű sebészi csodákról beszélnek, hihe­­tetlen gyógyulásokról; a katonák mondják, a­kik féllábbal a másvilágon álltak már. Az orvosok tudása és az ápolónők odaadása mentette meg őket. Mindannyian megérdemlik, hogy feljegyezzük a nevüket: Glaser Marczell dr., a főorvos, azután Bartsch Gusztáv dr., Thaly Lóránd dr.,­­Szinnyey­ József dr., Bodon Károly dr., Bródy Ferencz dr. és Erényi Béla gyógyszerész. Az ápolónők főfel­ügyelője pándi Horváth Zsigmondné és az önkén­tes ápolónők, kikről annyi szeretettel beszélnek : Géramb Alice bárónő, dr. Takács Sándorné, Or­szágit­­tóbertné, Meszlényi Adrienne, özv. Hilberth Béláné, Beer Ferenczné, Egyházy Rózsa, Egyházy­ Margit, Grünwald Ilona, Stricker Ilona, moldo­­ványi Markscheid Aranka, Bucsák Karolina, Salgó Leontina, Kardoss Angéla, Schweriner Tilda. Két fiókja is van a műcsarnoki hadikórház­nak, egyik a Szépművészeti Múzeumban, másik a k­ocsolyázó-egyesület pavillonjában. Alattuk a tó, tulfelől Vajdahunyad vára. Régi dicsőségről szépeket álmodhatnak itt a ma hősei... Időjárás. Hazánk­ban változékony, éj­jel hűvös, nappal enyhe idő uralko­dott. Kevés eső az Alföld középső ré­szét, meg egyes dű- és erdélyi részeket kivéve min­­denfelé esett. Keszt­helyről és Csáktor­nyáról zivatart je­lentettek.­­ A hőmérséklet ma­ximuma -1- 21 C fok volt Nagybecskerem, meg Verse­­— 1 C fok Rozsnyón, meg ezen, minimuma Botfalun. Jóslat: Erős éjjeli lehűléssel túlnyomóan száraz idő várható. ' Sürgönyjóslat: Hűvös, száraz./’ 7

Next