Az Ujság, 1914. június (12. évfolyam, 139-152. szám)
1914-06-16 / 139. szám
t, puszta ökle van meg, ezzel az ököllel képviselje és érvényesítse az államhatalmat a fölkelők ellen. Jól tudják, hogy egy szervezett hadsereg legfőbb hadura esetében lehet beszélni forradalomról, mint belső ügyről, de nem ebben az esetben, mikor a fejedelem idegenül beállított s éjjeli baktért is csak kölcsön kap Olaszországtól és Ausztria-Magyarországtól. Ez a semlegesség fi durazzói ostrommal szemben nem állásfoglalás, hanem az állásfoglalás hiánya. Nem tudnak megegyezni a beavatkozás gondolatában, tehát úgy tesznek, mintha megegyeztek volna a be nem avatkozás gondolatában. Pedig megegyezni valamiben kell, mégpedig pozitív irányban. Durazzót ostromolják azok a fölkelők, akik a félhivatalos híresztelések szerint összevesztek egymással, számuk leolvadt s programm szerint holnap három oldal felől be volnának kerítve. Már most mi lesz ? Nem bírják elfoglalni a várost ? Ez nem megoldás, akkor egyszerűen nem foglalták el a várost. Avagy sikerül elfoglalni a várost (római hírek azt mondják, hogy már elfoglalták) , a fejedelem valamelyik hadihajóra kerül (úgy mondják már olasz hadihajóra szállt). Ez sem megoldás, mert Vilmos, Európa akaratából Albánia fejedelme, ezzel még mindig Európa akaratára hivatkozhatik, s Európa akkor sem mondja: elkergettek, vesztettél, tehát jöjjön haza Esszad pasa és jöjjön haza az a török herczeg, akit viszont majd a keresztények fognak megtámadni, vagy elkergetni, vagy belevérezni. A durazzói harcz nem dönt tehát el semmit, s a mi ott történik, mindaddig nem fölívelése az államrend ellenségeinek, mig államrend nincs s a fejedelem mellett nem a nép egy része áll fegyveres támasztékul, hanem az egész állam serege, a rendes és legális katonaság. Ha győz, ha nem győz a fejedelem, mindenképpen minden úgy marad, mint volt, s a véres bonyodalmak perpetuálódnak. Változást csak az európai megmozdulás hozhat, mely lehetővé teszi, hogy Vilmos fejedelem ne egy idegenbe szakadt árva valaki legyen, hanem Európa mandatáriusa az albán állam megszervezésére. Ez a gondolat világos és megdönthetetlen s a konzekvencziája is az. Európa nem játszhatja tovább a belügyek respektálását, s ha mégsem képes ezt a szerepét elejteni, hát az albán két legközelebbi szószólója, a monarchia és Olaszország nem teheti azt. Valakinek meg kell mozdulnia, vagy egyszerűen el kell ejteni azt a fikcztót, hogy a balkáni népek közé egy új államot ékeltek, mely ott részben az egyensúlyt föntartja, részben módot ad nekünk az arról való gondoskodása, hogy a balkáni népek föl ne nőhessenek az égbe, a liget dolgát és nem teremt belőle valamit. Az ő kívánságára kétszáz arany pályadíjat tűztek ki arra a kérdésre : hogyan lehetne a legmegfelelőbb terv szerint regulázni a jövendő városi mulatóhelyet ? A pályadíjat Nebien Henrik gazdasági tanácsnok nyerte el, mert terve egyes pontok kivételével a legmegfelelőbb és legczélszerűbbnek bizonyult. Nebien tanácsnok aztán odaajándékozta a kétszáz aranyat — akkor igen nagy pénzösszeget — a Városliget rendezésére, amely szép, ajándékhoz polgárok és nemes urak egyaránt szépen járultak adományaikkal, s így 1818-ban meg lehetett kezdeni a nagyobbszabású munkát, a Városliget rendezését. Őszszel kezdték meg az új parczellázást és utak építését. Hat esztendőre volt tervezve a munka végleges kivitele, de rossz esztendők és egyéb városi szükségletek elvonták úgy a pénzt, mint a tanács figyelmét a ligetről, a szépitési bizottság sem törődött vele s igy a szegény szokvájdli megint megakadt a maga fejlődésében. Pedig már olyan szépen nekiindult. A legelső rész, a melyet megcsináltak, az úgynevezett »circus«, vagyis az a nagy körönd volt, amelyet nyárfákkal szegélyezve, széles mezőnek terveztek. Köröskörül angolkertet ültettek, s egyelőre ez volt az egész zöld hely, az elvadult bozótokon kívül, amelyek felé csak a rókák, meg az elvadult mezei ebek merészkedtek sétálni. A mai Washington-szobor és a Stefánia-út közötti részen a tanács egy nagy korcsmát építtetett, melynek az udvara észak felé nyitott. Ott lugasok és deszkabódék képviselték az extraczimmert, s hárfások, czigányok, falusi trombitások zenéltek felváltva. A ligeten keresztül folyó Rákospatak a mai millenáris emlék körül annyira elszélesedett és olyan nagy posványfő alkotott, hogy arról valamiképpen tenni kellett. A gazdasági tanácsnok terve szerint egy felöl mély medenczét kell ásni, a melynek ovális forma adandó s a közepe táján két sziget alkotandó. Ez lészen a városligeti tó. A terv teljesedésbe ment s a mocsár kiszáradt, de a benne leledző békák mind az uj tóba vonultak s a városi sihedereknek kedves mulatságuk volt vasárnaponként a békadobálás. Az alpolgármester néhány gólya beszerzését javasolta, de annál jobbnak bizonyult a tónak több ízben való leeresztése és kikotrása, így lassan-lassan elmúlt az a rettenetes béka-koncert, mely még a budakesziek trombitáitis túlharsogta. A két sziget, a Nádor- és a városi, egy-egy kis épülettel is diszeskedtek. A Nádorszigeten később kávéház is nyitott, mely szerelmi találkák, szammelzene és rettentő rossz kávé hazája volt. Nebien gazdasági tanácsnok halálával nem ment előre a dolog s a szokvájdli megint elhagyatott helylyé lett. A negyvenes években a szép gesztenyefasor növekedésével megint egy kissé feléje fordult a figyelem, s a fasor végére később német gyermekszínházat építettek, amelybe vasárnap délutánonként tódult a cseléd- és parasztnép. Ez a színház ott állott, ahol ma a régi lánczhídtérről elczipelt vassárkányok fölfelé kunkorodó farkai éktelenkednek. Megbukott aztán, mint annyi más és a hetvenes évek elején egy vidéki színigazgató, Miklósi Gyula megvette és széjjelszedette. Kért a város belsejében egy kis helyet, ahol felállíthassa. Kapott is a régi Istvántéren — ma Klauzál-tér — s ott, kisebbített méretben, lefűrészeltetvén egyes farészeket s ehhez képest az úgynevezett »Riegelwand«-ot szűkebbre fogva, felállította az úgynevezett István-téri színházat, a melyben Vízvárit és Újházit először látta a pesti közönség. A bécsi vasút felé eső részen volt az úgynevezett Feuerwerkplatz, ahol az akkor híres Stuwer több ízben eregetett rakétákat. E körül aztán épült a tömérdek körhinta, mutatványos bódé, kétfejű borjú és óriás szűz mutogatására alkalmas. Nagy birkózások is tartottak nyáron, vasárnap délutánokon, amikor is nem egyszer ugrott a porondra egy-egy vállalkozó mészároslegény, hogy a kitűzött tiz forintokért megbirkózzék a cseh óriással, s a versenybirkózásba lassanként belevegyült a publikum s olyan parázs univerzális verekedés lett belőle, hogy még a katonai őrjáratot is mozgásba kellett hozni, hogy általános háborúság ne kerekedjen belőle. »Kár, úgymond az én öreg kútfőm, hogy a Városligetbe vezető út olyan gyalázatosan poros, s a kocsik, meg a lovasok olyan porfelhőket vernek föl, melyek a gyalogjárókat teljesen beborítják.« Ezen aztán nem lehetett segíteni, mert az összes öntözés a három nagy kútból húzott vízre szorítkozott. Az egész Ügetnek is az volt az átka, hogy a jó Istenen kívül nem öntözte senki. Annak pedig más gondja volt a huszas és harminczas években, mint a kertöntözés. A harmincnyolczadiki árvíz alatt a nagy köröndön táboroztak a menekülők, mert magasabb a színe a városénál. Az egész liget terjedelme eleinte háromszáz és nyolcz holdat tett ki. De később mind többet és többet vettek hozzá, s a nagy mocsár kiszárításával és levezetésével közel ötszáz hold lett a terjedelme. Ma már mindez kevés. Akkor sok volt, de annyira poros, homokos és forró, hogy a nép — különösen a távoli városrészekben la- AZ ÚJSÁG Kedd, 1914. június 16. lELFiLi. = A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend : az állami szabályozás alá nem eső folyók szabályozásáról, az egyes igazságügyi szervezeti szabályokról, a polgári perrendtartás életbeléptetéséről, az Ausztriával való kölcsönös jogsegély szabályozásáról és a becsület védelméről szóló törvényjavaslatok tárgyalása. A horvátok Zágrábból jelentik : Sterlecz báró bán vasárnap Bécsben volt, ma reggel visszaérkezett. Az országgyűlés ma megkezdte a tisztviselői nyugdíjak új rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Kriskovics előadó ismertette a javaslatot. Persies, Starcsevics párt, a javaslat ellen foglalt állást, mert a tisztviselői kar nem a horvátság aspiráczióit szolgálja. Hervoj, Szarcsevics-párt, szintén a javaslat ellen beszél, de többször eltér a tárgytól s az elnök e miatt megvonja tőle a szót. Fodróczy osztályfőnök szólalt még fel, hogy a vita során elhangzott észrevételekre feleljen. Ezután Lukinics alelnök bejelentette, hogy a tanítói fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavaslatot pártközi megbeszélés alapján kombinált bizottság elé utasítják, mert a javaslatba fel kell venni azt az intézkedést, hogy a reform sorsa a községi adókra vonatkozó törvényjavaslatok keresztülvitelétől függ. ~ i . A körösi püspök. A »Magyar Kurír« ma délelőtt a következő zágrábi jelentést küldötte, szét a lapoknak: Drohobeczky Gyula dr., a körösi görög- agidtelikus egyházmegye püspöke, nyugalomba vonul és legilletékesebb helyről szerzett informácziónk szerint már be is adta állásáról való lemondását. Addig, amíg a püspöki széket be nem töltik, Nyárády dr. zágrábi görögkatolikus plébános vezeti az egyházmegye ügyeit. Drohobeczky püspök távozása közelről érinti a horvátországi magyarságot, mert a főpásztor, aki a munkácsi egyházmegyéből került a horvátországi Kőrösre, ott sem szűnt meg jó magyar lenni. Drohobeczky püspök tényleg jó magyar érzésű ember és a magyar koalícziós országgyűlésen egyszer-kétszer ő volt a horvát-szerb koalíczió szószólója a magyar képviselőházban addig, amíg a horvát koalíczió a magyar koalíczióval jó viszonyban volt. A lemondás híréről telefonon megkérdeztük magát Drohobeczky püspököt, aki meglepetéssel hallotta a visszavonulásáról terjesztett,híreket és a következőket mondotta : — Tessék megírni, hogy én a körösi püspökségről nem mondottam le és nem megyek nyugalomba. A hír nem igaz. A lemondásról szóló hír valószínűleg úgy kerülhetett forgalomba, hogy Rómából kértem magam mellé egy adminisztrátort, aki a felgyülemlett sok munka elvégzésében segítségemre legyen. Ezt meg is kaptam Nyárády dr. zágrábi görögkatolikus plébános, szemináriumi rektor személyében. Hogy ezek a híresztelések befolyásolni akarnak-e, azt nem tudom. Az bizonyos, hogy nagy igazságtalanságok varrnak. Most nem beszélhetek, majd talán máskor. . . A szerb egyház. Tisza István gróf miniszterelnök ma délben két óráig értekezett a nemzeti munkapárt szerb nemzetiségű tagjaival a szerb egyházi ügyek rendezéséről. Mint a Keleti Értesítő jelenti, megbeszélték a legközelebbi kongresszus által kidolgozandó autonómiai javaslat egyes rendelkezéseit is.