Az Ujság, 1914. június (12. évfolyam, 139-152. szám)

1914-06-16 / 139. szám

t, puszta ökle van meg, ezzel az ököllel képviselje és érvényesítse az államhatal­mat a fölkelők ellen. Jól tudják, hogy egy szervezett hadsereg legfőbb hadura esetében lehet beszélni forradalomról, mint belső ügyről, de nem ebben az esetben, mikor a fejedelem idegenül be­állított s éjjeli baktért is csak kölcsön kap Olaszországtól és Ausztria-Magyar­országtól. Ez a semlegesség fi durazzói ostrom­mal szemben nem állásfoglalás, hanem az állásfoglalás hiánya. Nem tudnak megegyezni a beavatkozás gondolatában, tehát úgy tesznek, mintha megegyeztek volna a be nem avatkozás gondolatában. Pedig­­ megegyezni valamiben kell, még­pedig pozitív irányban. Durazzót ostromolják azok a föl­kelők, a­kik a félhivatalos híresztelések szerint összevesztek egymással, számuk leolvadt s programm szerint holnap há­rom oldal felől be volnának kerítve. Már most mi lesz ? Nem bírják elfoglalni a várost ? Ez nem megoldás, akkor egy­szerűen nem foglalták el a várost. Avagy sikerül elfoglalni a várost (római hírek azt mondják, hogy már elfoglalták) , a feje­delem valamelyik hadihajóra kerül (úgy mondják már olasz hadihajóra szállt). Ez sem­ megoldás, mert Vilmos, Európa aka­­­ratából Albánia fejedelme, ezzel még min­dig Európa akaratára hivatkozhatik, s Európa akkor sem mondja: elkergettek, vesztettél, tehát jöjjön haza Esszad pasa és jöjjön haza az a török herczeg, a­kit viszont majd a keresztények fognak meg­támadni, vagy elkergetni, vagy bele­­vérezni. A durazzói harcz nem dönt tehát el semmit, s a mi ott történik, mind­addig nem fölívelése az államrend ellen­ségeinek, mig államrend nincs s a feje­delem mellett nem a nép egy része áll fegyveres támasztékul, hanem az egész állam serege, a rendes és legális katona­ság. Ha győz, ha nem győz a fejedelem, mindenképpen minden úgy marad, mint volt, s a véres bonyodalmak perpetuálód­­nak. Változást csak az európai meg­mozdulás hozhat, mely lehetővé teszi, hogy Vilmos fejedelem ne egy idegenbe szakadt árva valaki legyen, hanem Európa mandatáriusa az albán állam megszervezésére. Ez a gondolat világos és megdönthetetlen s a konzekvencziája is az. Európa nem játszhatja tovább a belügyek respektálás­át, s ha még­sem képes ezt a szerepét elejteni, hát az albán két legközelebbi szószólója, a monarchia és Olaszország nem teheti azt. Valakinek meg kell mozdulnia, vagy egyszerűen el kell ejteni azt a fikcztót, hogy a balkáni népek közé egy új államot ékeltek, mely ott részben az egyensúlyt föntartja, rész­ben módot ad nekünk az arról való gondoskodása, hogy a balkáni népek föl ne nőhessenek az égbe, a liget dolgát és nem teremt belőle valamit. Az ő kívánságára kétszáz arany pálya­­díjat tűztek ki arra a kérdésre : hogyan le­hetne a legm­egfelelőbb terv szerint regulázni a jövendő városi mulatóhelyet­­ ? A pálya­díjat Nebien Henrik gazdasági tanácsnok nyerte el, mert terve egyes pontok kivételével a leg­megfelelőbb és legczélszerűbbnek bizonyult. Nebien tan­ácsnok aztán odaajándékozta a kétszáz aranyat — akkor igen nagy pénz­összeget — a Városliget rendezésére, a­mely szép, ajándékhoz polgárok és nemes urak egy­aránt szépen járultak adományaikkal, s így 1818-ban meg lehetett kezdeni a nagyobb­­szabású munkát, a Városliget rendezését. Őszszel kezdték meg az új parczellázást és utak építését. Hat esztendőre volt tervezve a munka végleges kivitele, de rossz esztendők és egyéb városi szükségletek elvonták úgy a pénzt, mint a tanács figyelmét a ligetről, a szépitési bizottság sem törődött vele s igy a szegény szokvájdli megint megakadt a maga fejlődésében. Pedig már olyan szépen neki­indult. A legelső rész, a melyet megcsináltak, az úgynevezett »circus«, vagyis az a nagy körönd volt, a­melyet nyárfákkal szegélyezve, széles mezőnek terveztek. Köröskörül angol­kertet ültettek, s egyelőre ez volt az egész zöld hely, az elvadult bozótokon kívül, a­me­lyek felé csak a rókák, meg az elvadult mezei ebek merészkedtek sétálni. A mai Washington-szobor és a Stefánia-út közötti részen a tanács egy nagy korcsmát építtetett, melynek az udvara észak felé nyitott. Ott lugasok és deszkabódék képviselték az extraczimmert, s hárfások, czigányok, falusi trombitások zenéltek felváltva. A ligeten ke­resztül folyó Rákospatak a mai millenáris emlék körül annyira elszélesedett és olyan nagy posványfő alkotott, hogy arról valami­képpen tenni kellett. A gazdasági tanácsnok terve szerint egy felöl mély medenczét kell ásni, a melynek ovális forma adandó s a közepe táján két sziget alkotandó. Ez lészen a város­ligeti tó. A terv teljesedésbe ment s a mocsár kiszáradt, de a benne leledző békák mind az uj tóba vonultak s a városi sihedereknek kedves mulatságuk volt vasárnaponként a békadobálás. Az alpolgármester néhány gólya beszerzését javasolta, de annál jobbnak bizo­nyult a tónak több ízben való leeresztése és kikotrása, így lassan-lassan elmúlt az a rette­netes béka-konc­ert, mely még a budakesziek trombitáit­­is túlharsogta. A két sziget, a Nádor- és a városi, egy-egy kis épülettel is diszesk­edtek. A Nádorszigeten később kávéház is nyitott, mely szerelmi találkák, szammel­­zene és rettentő rossz kávé hazája volt. Nebien gazdasági tanácsnok halálával nem ment előre a dolog s a szokvájdli megint el­hagyatott helylyé lett. A negyvenes években a szép gesztenyefasor növekedésével megint egy kissé feléje fordult a figyelem, s a fasor végére később német gyermekszínházat épí­tettek, a­melybe vasárnap délutánonként tó­dult a cseléd- és parasztnép. Ez a színház ott állott, a­hol ma a régi lánczhídtérről elczipelt vas­sárkányok fölfelé kunkorodó farkai ékte­lenkednek. Megbukott aztán, mint annyi más és a hetvenes évek elején egy vidéki színigaz­gató, Miklósi Gyula megvette és széjjel­szedette. Kért a város belsejében egy kis he­lyet, a­hol felállíthassa. Kapott is a régi István­­téren — ma Klauzál-tér — s ott, kisebbített méretben, lefűrészeltetvén egyes farészeket s ehhez képest az úgynevezett »Riegelwand«-ot szűkebbre fogva, felállította az úgynevezett István-téri színházat, a melyben Vízvárit és Újházit először látta a pesti közönség. A bécsi vasút felé eső részen volt az úgy­nevezett Feuerwerkplatz, a­hol az akkor híres Stuwer több ízben eregetett rakétákat. E körül aztán épült a tömérdek körhinta, mutat­ványos bódé, kétfejű borjú és óriás szűz mu­togatására alkalmas. Nagy birkózások is tar­tottak nyáron, vasárnap délutánokon, a­mikor is nem egyszer ugrott a porondra egy-egy vállalkozó mészároslegény, hogy a kitűzött tiz forintokért megbirkózzék a cseh óriással, s a versenybirkózásba lassanként belevegyült a publikum s olyan parázs univerzális vere­kedés lett belőle, hogy még a katonai őr­járatot is mozgásba kellett hozni, hogy álta­lános háborúság ne kerekedjen belőle. »Kár, úgymond az én öreg kútfőm, hogy a Városligetbe vezető út olyan gyalázatosan poros, s a kocsik, meg a lovasok olyan por­felhőket vernek föl, melyek a gyalogjárókat teljesen beborítják.« Ezen aztán nem lehetett segíteni, mert az összes öntözés a három nagy kútból húzott vízre szorítkozott. Az egész Ügetnek is az volt az átka, hogy a jó Istenen kívü­l nem öntözte senki. Annak pedig más gondja volt a huszas és harminczas években, mint a kert­öntözés. A harminc­nyolczadiki árvíz alatt a nagy köröndön táboroztak a menekülők, mert magasabb a színe a városénál. Az egész liget terjedelme eleinte háromszáz és nyolcz holdat tett ki. De később mind többet és töb­bet vettek hozzá, s a nagy mocsár kiszárításá­val és levezetésével közel ötszáz hold lett­ a terjedelme. Ma már mindez kevés. Akkor sok volt, de annyira poros, homokos és forró, hogy a nép — különösen a távoli városrészekben la- AZ ÚJSÁG Kedd, 1914. június 16. lELFiLi. = A képviselőház ülése. A képviselőház hol­nap délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend : az állami szabályozás alá nem eső folyók szabályozá­sáról, az egyes igazságügyi szervezeti szabályokról, a polgári perrendtartás életbeléptetéséről, az Ausztriával való kölcsönös jogsegély szabályozá­sáról és a becsület védelméről szóló törvényjavas­latok tárgyalása.­­ A horvátok­ Zágrábból jelentik : Sterlecz báró bán vasárnap Bécsben volt, ma reggel visszaérkezett. Az országgyűlés ma megkezdte a tisztviselői nyugdíjak új rendezéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalását. Kriskovics előadó ismer­tette a javaslatot. Persies, Starcsevics­ párt­, a ja­vaslat ellen foglalt állást, mert a tisztviselői kar nem a horvátság aspiráczióit szolgálja. Hervoj, Szarcsevics-párt, szintén a javaslat ellen beszél, de többször eltér a tárgytól s az elnök e miatt meg­vonja tőle a szót. Fodróczy osztályfőnök szólalt még fel, h­ogy a vita során elhangzott észrevételekre feleljen. Ezután Lukinics alelnök bejelentette, hogy a tanítói fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavas­latot pártközi megbeszélés alapján kombinált bi­zottság elé utasítják, mert a javaslatba fel kell venni azt az intézkedést, hogy a reform sorsa a községi adókra vonatkozó törvényjavaslatok ke­­­resztülvitelétől függ. ~ i . A körösi püspök. A »Magyar Kurír« ma délelőtt a követ­kező zágrábi jelentést küldötte, szét a lapoknak: Drohobeczky Gyula dr., a körösi görög- agidtelikus egyházmegye püspöke, nyugalomba vo­nul és le­gilletékesebb helyről szerzett informácziónk szerint már be is adta állásáról való lemondását. Addig, a­míg a püspöki széket be nem töltik, Nyárády dr. zágrábi görög­katolikus plébános vezeti az egyházmegye ügyeit. Drohobeczky püs­pök távozása közelről érinti a horvátországi ma­gyarságot, mert a főpásztor, a­ki a munkácsi egyházmegyéből került a horvátországi Kőrösre,­­ ott sem szűnt meg jó magyar lenni. Drohobeczky püspök tényleg jó magyar érzésű ember és a magyar koalícziós országgyűlésen egyszer-kétszer ő volt a horvát-szerb koalíczió szószólója a magyar képviselőházban addig, a­míg a horvát koalíczió a magyar koalíczióval jó viszonyban volt. A lemondás híréről telefonon megkérdeztük magát Drohobeczky püspököt, a­ki meglepetéssel hallotta a visszavonulásáról ter­­­jesztett,híreket és a következőket mondotta : — Tessék megírni, hogy én a körösi püspök­ségről nem mondottam le és nem megyek nyugalomba. A hír nem igaz. A lemondásról szóló hír valószínű­leg úgy kerülhetett forgalomba, hogy Rómából kértem magam mellé egy adminisztrátort, a­ki a felgyülemlett sok munka elvégzésében segítségemre legyen. Ezt meg is kaptam Nyárády dr. zágrábi görög­katolikus plébános, szemináriumi rektor­ személyében. Hogy ezek a híresztelések befolyá­solni akarnak-e, azt nem tudom. Az bizonyos,­ hogy nagy igazságtalanságok varrnak. Most nem beszélhetek, majd talán máskor. . . A szerb egyház. Tisza István gróf minisz­terelnök ma délben két óráig értekezett a nemzeti munkapárt szerb nemzetiségű tagjaival a szerb egyházi ügyek rendezéséről. Mint a Keleti Értesítő jelenti, megbeszélték a legközelebbi kongresszus által kidolgozandó autonómiai javaslat egyes ren­delkezéseit is.

Next