Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-27 / 86. szám
Szombat 1915. márczius 27. AZ ÚJSÁG fog kilépni a semlegességéből, az entente mégis biztosítani fogja a megszállandó területek Görögországot illető részének integritását és meg fogja oltalmazni a görög érdekeket. — Nemcsak azért határozta el magát mégis az athéni kormány arra, hogy továbbra is várakozó álláspontra helyezkedik, mert a franczia ígéretekben semmi kézzelfogható dolog nem volt, hanem főleg azért, mert meg akarja várni a helyzet tisztázódását és tisztán akarja látni, hogy milyen magatartást fog tanúsítani Bulgária, amely még mindig tetszeleg magának az opportunitás politikájával. Görögország be akarja várni azoknak a tárgyalásoknak a végét, amelyek a kompenzácziókról fognak dönteni, és be akarja várni a dolgoknak azt a fordulatát, amelyről a franczia diplomácziai demarche oly nagy határozottsággal beszél. Olasz hegemónia a Földközi-tengeren. Róma, márczius 26. A Giornale d'Italia egy czikkében kijelenti, főleg az angolokra czélozva, hogy Olaszország nem hajlandó a Földközi-tengeren más állam hegemóniáját tűrni, és az ország minden eszközzel rajta lesz, hogy jövőjét biztosítsa. Angol koholmányok. Konstantinápoly, márczius 26. Kemal pasa proklamácziójában koholtaknak mondja azokat az angol részről terjesztgetett híreket, hogy a Szuezi-csatornánál állítólag a törökökre veszteséges harczok voltak. Az angoloknak csatornamenti állásai ellen intézendő nagy török támadás előkészületei még csak most folynak és meglepetés fognak hozni. A proklamáczió nyugalomra int és annak a reménynek ad kifejezést, hogy az örömnap már nincsen távol. Az a nap lesz ez, amelyen a török csapatok Kairóba fognak bevonulni. Harcoru a tetteren és a gyarmatokon. A japán-kínai konfliktus. Kopenhága, márczius 26. A Ruszkoje Szlovónok táviratoztak Pekingből. Juansikkai elnöklete alatt minisztertanács volt, amelyre a kormány az egyes tartományok katonai parancsnokait is meghívta. A minisztertanácson elhatározták, hogy bizonyos kérdésekben engedményeket tesznek Japánnak. A helyzet mégis nagyon veszedelmes. Tizenhét japán hadosztály parancsot kapott, hogy azonnal induljanak a mandzsúriai helyőrségek megerősítésére, s maradjanak ott, míg a vitás kérdések eldőlnek. Csingtau védelmére a japánok a 10. és 40. dandárokból, továbbá egy vegyes ezredből külön hadosztályt alakítottak. Az új csapatok már legközelebb Kínába indulnak. Aggodalom Kínában, London, márczius 25. A Daily Telegraph jelenti Pekingből. Az országban egyre növekszik az aggodalom, mert attól tartanak, hogy hasztalan lesz a kínai kormány engedékenysége, tekintettel arra, hogy Japán törekvése az, hogy szuverenitást szerezzen Kína fölött. Éppenséggel nem bátorító körülmény az a körülmény sem, hogy 60.000 főnyi japán hadsereg nehéz tüzérséggel felszerelve van az egész országban elosztva és hogy a japán telepesek nyíltan készülnek arra, hogy szükség esetén az agent provocateur szerepét vegyék át. A vezető japán és kínai körök meg vannak győződve arról, hogy egy esetleges japán kormányváltozás mit sem változtat a helyzeten. A japánok el vannak szánva, hogy a jelenlegi alkalmat felhasználják arra, hogy a Mandzsúria és Shantung fölötti protektorátus megszerzése érdekében megtegyék lépéseiket. Bárhogyan is alakuljanak a tárgyalások, bizton lehet számítani arra, hogy április havában katonai akcióra kerül a sor. Igen gyakoriak az országban a kisebb incidensek, támadások, bojkottmozgalmak, amelyek kénytelen-kelletlen komoly bonyodalmakat fognak eredményezni. Ily körülmények között feltétlenül szükséges emlékeztetni az angol-japán szövetség klauzulájára, mely nyílt eszmecserét ír elő, különösen oly esetben, aminő most következett be. Ha nem akarják Kína egész jövőjét koczkára tenni és a régóta, letelepedett angol kereskedelmi társaságokat nem akarják a tönk szélére juttatni, meg kell tenni az óvintézkedéseket, mielőtt még késő volna. E rendkívül szokatlan helyzet úgyis már túlságosan hosszúra nyúlik. Minden újabb nap növeli a veszedelmet. A józan okosság megkívánja, hogy nemcsak új, ázsiai kérdés életrekelését haladéktalanul elismerjük, hanem hogy oly politikát kövessünk, amely számol a megváltozott viszonyokkal. Hivatalos helyről haladéktalanul be kellene jelenteni egy fontos lépést, azt tudniillik, hogy az angol pénztárczák zárva, vannak mindazok részére, akik az Angliával fennálló szerződések szellemét ignorálják és az Anglia kereskedelmét, iparát és diplomáciáját eltöltő alapelveket közömbösen nézik. A keddi konferenczián a Mandzsúriára vonatkozó pontok közül ötöt, azokat, amelyek a vasutakra, a bányászatra és a kölcsönökre vonatkoznak, letárgyaltak. A fontosabb czikkelyek, a 2. és 3. még nem nyertek elintézést. A Jangcse völgyében lévő bányák kérdése is szóba került, de döntésre nem került a sor. Chile óvást emel az Eitel Friedrich-ügy miatt. Rotterdam, márczius 26. Chile tiltakozó jegyzéket küld Németországnak és Angliának, mert az angol czirkálók és az Eitel Friedrich német segédczirkáló között a harcz Chile semleges vizein folyt le és ezzel Chile semlegességén sérelem esett. A déli harcztér. Tüzérségi harczok a Duna—Száva mentén. Szófia, márczius 26. Nisi hivatalos jelentés szerint márczius 26-án tüzérségi harcz volt Belgrád és Zimony közt. A szerbek kizárólag nagykaliberű ágyukkal tüzeltek. EgyidejűlegOrsová mellett is heves tüzelés alá fogták állásainkat. Ada-Kaleh előtt horgonyzó több hajó megsérült, egy híd pedig összeomlott. Ugyanaznap estéjén Szendrő felől is folytatott az ellenség ágyutüzelést, sehol sem okozva nagyobb kárt. Osztrák-magyar repülőgép Gradiate felett. Bukarest, márczius 26. Gradiste felett megjelent egy osztrák-magyar aeroplán. A magyar part felé irányított szerb tüzérütegek és gépfegyverek azonnal akcióba léptek, amint az aeroplánt észrevették, de a gépet egyetlen egy lövés sem érte, hanem megfigyeléseinek végeztével visszarepült a magyar part felé. A hátéra elyérő híres. Az amerikai békebarátok. Berlin, márczius 26. Newyorkból táviratoztak a Tägliche Rundschau-nak, hogy az amerikai békebarátok gyűlést tartottak, amelyen többek közt Schiff Jakab newyorki bankár is felszólalt. Azt fejtegette, hogy a háború legfeljebb őszig tarthat, mert a hadviselő felek tovább nem lesznek képesek a nagy áldozatokat és a velük járó gazdasági ínséget elviselni. Azt hiszi, hogy Németország nem fogja békeközvetítőnek elfogadni Amerikát, mert míg a washingtoni kormány minden igyekezetével a szigorú semlegesség megóvására törekedett, addig az amerikai nép és főleg az amerikai sajtó teljesen jogosulatlanul a német birodalom ellen fordult. A közcalémás a háború. Munkában a Jótékonyság. A fővárosban. A rokkant katonákat (vári.olitó és elhelyező hivatal, melynek elnöke Apponyi Albert gróf, működését megkezdette és gazdasági körökből máris nagy érdeklődés mutatkozik iránta. A hivatal, melynek helyiségei Andrássyút 8. szám alatt vannak, tömegestől kapja a leveleket, amelyekben egy-egy hazafias uradalom, iparvállalat rokkant alkalmazottat kér. A hivatal ügyvezető alelnöke, Teleki Sándor gróf a legnagyobb buzgalommal fáradozik azon, hogy a rokkant családi viszonyénak legmegfelelőbb foglalkozáshoz jusson. Az iroda egész nap a személyes érdeklődőknek is készséggel ad felvilágosítást. A Budapesti Oktató Szövetség tegnap délelőtt 10 órakor Székely László felsőkereskedelmi iskolai tanár elnöklésével látogatott gyűlést tartott a dohány-utcai polgári leányiskola tornatermében. A gyűlésen felszólaltak: Migray József, Mórocz Sándor, Zigány Zoltán, Belgrader Margit, Gergely István, ifj. Szűcs Jenő ésDénes Sándor. A gyűlés három határozati javaslatot fogadott el. Az elsőben, tekintettel a székesfőváros tanácsának a lakosság élelmiszer-szükségleteinek ellátásáról szóló intézkedéseire, az Oktató Szövetség vállalkozik arra, hogy a hatóságok e nagy munkájában a tanszemélyzet összes tagjai részére az állandó közvetítést organizzja és végezze. A gyűlés kéri a fővárosi tanácsot, bízza meg a Budapesti Oktató Szövetség intézőbizottságát a tanszemélyzet élelmiszermegrendeléseinek összegyűjtésével, továbbá, szolgáltassa, ki a megrendelt élelmiszereket a bizottság intézkedései szerint és az intézőbizottságot bízza meg az így előálló tartozások behajtására. A másikban azzal a kéréssel járul a gyűlés a székesfőváros tanácsa elé, hogy a mai, előre nem látott, szerfeletti drágaságra való tekintettel, az oktató személyzet minden tagja részére — a kezdő három fizetési fokban a lakbért is számítva, azonfelül pedig csupán a nyugdíjba betudandó fizetést számítva — egy évi 30%-ra menő fizetési előleget engedélyezzen és rendeljen el, hogy akik ezért folyamodnak, ezt az összeget áprilistól kezdve, 12 hónapra felosztva, a normális viszonyok bekövetkezéséig — azonban, legfeljebb egy esztendeig — részletekben kapják kézhez, a normális viszonyok bekövetkezése után félévvel kezdődőleg pedig 40 havi részletben fizessék azt vissza a mindenkori kamatláb szerinti kamatozással. A harmadik javaslatban a gyűlés figyelmébe ajánlja a székesfőváros tanácsának a többi tisztviselő nyomasztó helyzetének megfelelő felkarolását. Intéző bizottság gyanánt a következőket küldötte ki a gyűlés : Bardócz Pál, Gergely István, Székely László és Zigány Zoltán egyesületi elnököket, továbbá özv. Gerhardt Ottóné, Halász Sarolta, Mórocz Sándor és Weiler Stefánia bizottsági tagokat. Auguszta-matiné. Sok mindenféle szépet mutattak már be a mozgófénykép-színházakban, de talán érdekesebbet alig, mint amilyet a Török Félhold bizottság által vasárnap délelőtt 11 órakor a Mozgókép Otthonban rendezendő Auguszta-matinén adnak elő. Az előadásra jövő közönségről vetet fel mozgóképet a rendezőség és az előadás utolsó számaként már be is mutatják azt. Béküljünk meg a kukoriczaliszttel. Érdekes volna népszavazást tartani arról, hogy ki szereti ebben az országban a kukoricza-lisztes kenyeret, és ki nem szereti. Jönne például egy kürtös angyal, belefutna a harsonájába és kihirdetné: — Aki pedig nem szereti a kukoriczakenyeret, tarsza föl a két kezét ! Tizet egyre, hogy százezer ember közül legalább kilenczvenezer fölemelné a kezét. Hacsak közbe nem harsogna Gábor arkangyal szava : — Vigyázzatok emberek ! Az ördög incselkedik veletek. Aki föltartja a két kezét, az a hadijog szerint annyit mond, hogy megadja magát az ellenségnek ! Ugye, hogy minden ember egyszerre lekapná a kezét ? Ugy-e, hogy minden ember egyszerre szeretné a kukoriczás kenyeret ? Ugye, hogy mindenki, az egész vonalod egyszerre megbékülne a kukoricza-liszttel ? Pedig — ne szépítgessük a dolgokat és ne hamisítsuk meg az igazságot, — az élelmiszerekkel való pocsékolás, a kenyérrel való finnyáskodás a polgári életben majdnem ugyanannyit jelent , mint a harcztéren a két kar gyáva föltartása. A megadást jelenti, a harcznak idő előtt és ok nélkül való feladását. Legyünk tisztában vele, hogy a háború két nagy küzdelemből áll. Az egyiket a haderő vívja meg, fegyverrel a kezében, a harezmezőn. A másikat a polgárság vívja meg, idehaza, a gazdaság terén. Szinte egyformán nehéz a csata mind a két helyen. S itt is, ott is áldozatkészséget, lemondást és mindenekfölött hazafiasságot követel. Szeretnék világosan beszélni, egyszerűen, czikornya nélkül. Talán legegyszerűbb lesz, ha néhány kérdést teszek föl, s egyben meg is adom rá a választ, ahogy a törökök szokták, a fetváikban. Jó-e a kukoriczaliszt ? Nem valami kitűnő. A búzaliszt százszor jobb, a rozsliszt is jobb. S a pesti publikum igen nehezen tudja megszokni. Nem ízlik neki. Nehezen bírja a gyomra. Ehetetlen-e vájjon a kukoriczakenyér ? Nem az. A katonáink is azt eszik. A királyunk is megeszi, a német császár is azon él, a miniszterelnöknek is hadikenyeret szelnek az ebédjéhez. S fele Erdély, fele Felső-Magyarország békében is azon él, s nagyon jónak tartja. A nép megöregszik rajta, s nem is kell Karlsbadba mennie, hogy a gyomrát tisztogassa és reparáltassa. Vájjon mit tenne a pesti finnyás gyomrú nép, ha nem volna más, csakis kukoriczaliszt ? Megenné. Bizony isten megenné. S ha enné, hozzászoknék, s ha hozzászoknék, még jól is esne neki. Ma még van búzalisztünk is, rozslisztünk is, árpalisztünk is. S van igen nagy mennyiségben kukoriczalisztünk is. Haj