Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-27 / 86. szám

Szombat 1915. márczius 27. AZ ÚJSÁG fog kilépni a semlegességéből, az entente mégis biztosítani fogja a megszállandó területek Görög­országot illető részének integritását és meg fogja oltalmazni a görög érdekeket. — Nemcsak azért határozta el magát mégis az athéni kormány arra, hogy továbbra is várakozó álláspontra helyezkedik, mert a franczia ígéretek­ben semmi kézzelfogható dolog nem volt, hanem főleg azért, mert meg akarja várni a helyzet tisztázó­dását és tisztán akarja látni, hogy milyen maga­tartást fog tanúsítani Bulgária, a­mely még mindig tetszeleg magának az opportunitás politikájával. Görögország be akarja várni azoknak a tárgyalá­soknak a végét, a­melyek a kompenzácziókról fog­nak dönteni, és be akarja várni a dolgoknak azt a fordulatát, a­melyről a franczia diplomácziai demarche oly nagy határozottsággal beszél. Olasz hegemónia a Földközi-tengeren. Róma, márczius 26. A Giornale d'Italia egy czikkében kijelenti, főleg az angolokra czé­­lozva, hogy Olaszország nem­ hajlandó a Föld­közi-tengeren más állam hegemóniáját tűrni, és az ország minden eszközzel rajta lesz, hogy jövőjét biztosítsa. Angol koholmányok. Konstantinápoly, márczius 26. Kemal pasa proklamácziójában koholtaknak mondja azo­kat az angol részről terjesztgetett híreket, hogy a Szuezi-csatornánál állítólag a törökökre vesz­teséges harczok voltak. Az angoloknak csa­tornamenti állásai ellen intézendő nagy török támadás előkészületei még csak most folynak és meglepetés fognak hozni. A proklamáczió nyugalomra int és annak a reménynek ad ki­fejezést, hogy az örömnap már nincsen távol. Az a nap lesz ez, a­melyen a török csapatok Kairóba fognak bevonulni. Harcoru a tetteren és a gyarmatokon. A japán-kínai konfliktus. Kopenhága, márczius 26. A Ruszkoje Szlovó­­nok táviratoztak Pekingből. Juansikkai elnök­lete alatt minisztertanács volt, a­melyre a kor­mány az egyes tartományok katonai parancs­nokait is meghívta. A minisztertanácson elhatá­rozták, hogy bizonyos kérdésekben engedmé­nyeket tesznek Japánnak. A helyzet mégis na­gyon veszedelmes. Tizenhét japán hadosztály parancsot kapott, hogy azonnal induljanak a mandzsúriai helyőrségek megerősítésére, s ma­radjanak ott, míg a vitás kérdések eldőlnek. Csingtau védelmére a japánok a 10. és 40. dan­dárokból, továbbá egy vegyes ezredből külön hadosztályt alakítottak. Az új csapatok már legközelebb Kínába indulnak. Aggodalom Kínában, London, márczius 25. A Daily Telegraph jelenti Pekingből. Az országban egyre növek­szik az aggodalom, mert attól tartanak, hogy hasztalan lesz a kínai kormány engedékeny­sége, tekintettel arra, hogy Japán törekvése az, hogy szuverenitást szerezzen Kína fölött. Ép­penséggel nem bátorító körülmény az a körül­mény sem, hogy 60.000 főnyi japán hadsereg nehéz tüzérséggel felszerelve van az egész országban elosztva és hogy a japán telepesek nyíltan készülnek arra, hogy szükség esetén az agent provocateur szerepét vegyék át. A vezető japán és kínai körök meg vannak győződve arról, hogy egy esetleges japán kormányválto­­zás mit sem változtat a helyzeten. A japánok el vannak szánva, hogy a jelenlegi alkalmat felhasználják arra, hogy a Mandzsúria és Shan­tung fölötti protektorátus megszerzése érdeké­ben megtegyék lépéseiket. Bárhogyan is ala­kuljanak a tárgyalások, bizton lehet számítani arra, hogy április havá­ban katonai akc­ióra kerül a sor. Igen gyakoriak az országban a kisebb inc­idensek, támadások, bojkottmozgal­­mak, a­melyek kénytelen-kelletlen komoly bonyodalmakat fognak eredményezni. Ily körül­mények között feltétlenül szükséges emlékez­tetni az angol-japán szövetség klauzulájára, mely nyílt eszmecserét ír elő, különösen oly eset­ben, a­minő most következett be. Ha nem akar­ják Kína egész jövőjét koczkára tenni és a régóta, letelepedett angol kereskedelmi társa­ságokat nem akarják a tönk szélére juttatni, meg kell tenni az óvintézkedéseket, mielőtt még késő volna. E rendkívül szokatlan helyzet úgyis már túlságosan hosszúra nyúlik. Min­den újabb nap növeli a veszedelmet. A józan okosság megkívánja, hogy nemcsak új, ázsiai kérdés életrekelését haladéktalanul elismerjük, hanem hogy oly politikát kövessünk, a­mely számol a megváltozott viszonyokkal. Hivata­los helyről haladéktalanul be kellene jelenteni egy fontos lépést, azt tudniillik, hogy az angol pénztárczák zárva, vannak mindazok részére, a­kik az Angliával fennálló szerződések szellemét ignorálják és az Anglia kereskedelmét, iparát és diplomác­iáját eltöltő alapelveket közömbösen nézik. A keddi konferenczián a Mandzsúriára vonatkozó pontok közül ötöt, azokat, a­me­lyek a vasutakra, a bányászatra és a kölcsö­nökre vonatkoznak, letárgyaltak. A fontosabb czikkelyek, a 2. és 3. még nem nyertek el­intézést. A Jangcse völgyében lévő bányák kérdése is szóba került, de döntésre nem ke­rült a sor. Chile óvást emel az Eitel Friedrich-ügy miatt. Rotterdam, márczius 26. Chile tiltakozó jegy­zéket küld Németországnak és Angliának, mert az angol czirkálók és az Eitel Friedrich német segédczirkáló között a harcz Chile semleges vi­zein folyt le és ezzel Chile semlegességén sérelem esett. A déli harcztér. Tüzérségi harczok a Duna—Száva mentén. Szófia, márczius 26. Nisi hivatalos jelen­tés szerint márczius 26-án tüzérségi harcz volt Belgrád és Zimony közt. A szerbek kizárólag nagykaliberű ágyukkal tüzeltek. Egyidejűleg­­Orsová mellett is heves tüzelés alá fogták állá­sainkat. Ada-Kaleh előtt horgonyzó több hajó megsérült, egy híd pedig összeomlott. Ugyanaz­nap estéjén Szendrő felől is folytatott az ellen­ség ágyutüzelést, sehol sem okozva nagyobb kárt. Osztrák-magyar repülőgép Gradiate felett. Bukarest, márczius 26. Gradiste felett megjelent egy osztrák-magyar aeroplán. A ma­gyar part felé irányított szerb tüzérütegek és gépfegyverek azonnal akc­ióba léptek, a­mint az aeroplánt észrevették, de a gépet egyetlen egy lövés sem érte, hanem megfigyeléseinek végeztével visszarepült a magyar part felé. A hátéra elyérő híres. Az amerikai békebarátok. Berlin, márczius 26. Newyorkból távira­toztak a Tägliche Rundschau-nak, hogy az ame­rikai békebarátok gyűlést tartottak, a­melyen többek közt Schiff Jakab newyorki bankár is felszólalt. Azt fejtegette, hogy a háború legfel­jebb őszig tarthat, mert a hadviselő felek tovább nem lesznek képesek a nagy áldozatokat és a velük járó gazdasági ínséget elviselni. Azt hiszi, hogy Németország nem fogja békeközvetítőnek elfogadni Amerikát, m­ert míg a washingtoni kormány minden igyekezetével a szigorú sem­legesség megóvására törekedett, addig az ame­rikai­ nép és főleg az amerikai sajtó teljesen jogosulatlanul a német birodalom ellen fordult. A közcalém­ás a háború. Munkában a Jótékonyság.­­ A fővárosban. A rokkant katonákat (vári.olitó és elhelyező hivatal, melynek elnöke Apponyi Albert gróf, működését meg­kezdette és gazdasági körökből máris nagy érdeklődés mutatkozik iránta. A hivatal, melynek helyiségei Andrássy­­út 8. szám alatt vannak, tömegestől kapja a leveleket, a­melyekben egy-egy hazafias uradalom, iparvállalat rokkant alkalmazottat kér. A hivatal ügyvezető alelnöke, Teleki Sándor gróf a legnagyobb buzgalommal fáradozik azon, hogy a rokkant családi viszonyé­nak legmegfelelőbb foglal­kozáshoz jusson. Az iroda egész nap a személyes érdeklő­dőknek is készséggel ad felvilágosítást. A Budapesti­ Oktató Szövetség tegnap délelőtt 10 órakor Székely László felsőkereskedelmi iskolai tanár elnöklésével látogatott gyűlést tartott a dohány-utc­ai polgári leányiskola tornatermében. A gyűlésen felszólaltak: Migray József, Mórocz Sándor, Zigány Zoltán, Belgrader Margit, Gergely István, ifj. Szűcs Jenő és­­Dénes Sándor.­ ­ A gyűlés három határozati javaslatot fogadott el. Az elsőben, tekintettel a székesfőváros tanácsának a lakosság élelmiszer-szükségleteinek ellátásáról szóló intézkedéseire, az Oktató Szövetség vállalkozik arra, hogy a hatóságok e nagy munkájában a tanszemélyzet összes tagjai részére az állandó közvetítést organiz­z­j­a és végezze. A gyűlés­ kéri a fővárosi tanácsot, bízza meg a Budapesti Oktató Szövetség intéző­bizottságát a tanszemélyzet élelmiszer­megrendeléseinek összegyűjtésével, továbbá, szolgáltassa, ki a megrendelt élelmiszereket a bizottság intézkedései szerint és az intézőbizottságot bízza meg az így elő­álló tartozások behajtására. A másikban azzal a kéréssel járul a gyűlés a székesfőváros tanácsa elé, hogy a mai, előre nem látott, szerfeletti drágaságra való tekintettel, az oktató személyzet minden tagja részére — a kezdő három fizetési fokban a lakbért is számítva, azonfelül pedig csupán a nyugdíj­ba betudandó fizetést számítva — egy évi 30%-ra menő fizetési előleget engedélyezzen és rendeljen el, hogy a­kik ezért folyamodnak, ezt az összeget áprilistól kezdve, 12 hónapra felosztva, a normális viszo­nyok bekövetkezéséig — azonban, legfeljebb egy eszten­deig — részletekben kapják kézhez, a normális viszonyok bekövetkezése után félévvel kezdődőleg pedig 40 havi részletben fizessék azt vissza a mindenkori kamatláb szerinti kamatozással. A harmadik javaslatban a gyűlés figyelmébe ajánlja a székesfőváros tanácsának a többi tisztviselő nyomasztó helyzetének megfelelő felkarolását. Intéző bizottság gyanánt a következőket küldötte ki a gyűlés : Bardócz Pál, Gergely István, Székely László és Zigány Zoltán egyesületi elnököket, továbbá özv. Ger­hardt Ottóné, Halász Sarolta, Mórocz Sándor és Weiler Stefánia bizottsági tagokat. Auguszta-matiné. Sok mindenféle szépet mutattak már be a mozgófénykép-színházakban, de talán érde­kesebbet alig, mint a­milyet a Török Félhold bizottság által vasárnap délelőtt 11 órakor a Mozgókép Otthonban rendezendő Auguszta-matinén adnak elő. Az előadásra jövő közönségről vetet fel mozgóképet a rendezőség és az előadás utolsó számaként már be is mutatják azt. Békü­ljünk meg a kukoriczaliszttel. Érdekes volna népszavazást tartani arról, hogy ki szereti ebben az országban a kuko­­ricza-lisztes kenyeret, és ki nem szereti. Jönne például egy kürtös angyal, belefutna a harso­nájába és kihirdetné: — A­ki pedig nem szereti a kukoricza­­kenyeret, tarsza föl a két kezét ! Tizet egyre, hogy százezer ember közül legalább kilenczvenezer fölemelné a kezét. Hacsak közbe nem harsogna Gábor arkangyal szava : — Vigyázzatok emberek ! Az ördög incsel­kedik veletek. A­ki föltartja a két kezét, az a hadijog szerint annyit mond, hogy megadja magát az ellenségnek ! Ugy­e, hogy minden ember egyszerre lekapná a kezét ? Ugy-e, hogy minden ember egyszerre szeretné a kukoriczás kenyeret ? Ugy­e­, hogy mindenki, az egész vonalod egy­szerre megbékülne a kukoricza-liszttel ? Pedig —­ ne szépítgessük a dolgokat és ne hamisítsuk meg az igazságot, — az élelmi­szerekkel való pocsékolás, a kenyérrel való finnyáskodás a polgári életben majdnem ugyan­annyit jelent , mint a harcztéren a két kar gyáva föltartása. A megadást jelenti, a harcznak idő előtt és ok nélkül való feladását. Legyünk tisztában vele, hogy a háború két nagy küzdelemből áll. Az egyiket a haderő vívja meg, fegyverrel a kezében, a harezmezőn. A másikat a polgárság vívja meg, idehaza, a gazdaság terén. Szinte egyformán nehéz a csata mind a két helyen. S itt is, ott is áldozatkészsé­get, lemondást és mindenekfölött hazafiasságot követel. Szeretnék világosan beszélni, egyszerűen, czikornya nélkül. Talán legegyszerűbb lesz, ha néhány kérdést teszek föl, s egyben meg is adom rá a választ, a­hogy a törökök szokták, a fetváikban. Jó-e a kukoricza­liszt ? Nem valami kitűnő. A búzaliszt százszor jobb, a rozsliszt is jobb. S a pesti publikum igen nehezen tudja megszokni. Nem ízlik neki. Nehezen bírja a gyomra. Ehetetlen-e vájjon a kukoriczakenyér ?­­ Nem az. A katonáink is azt eszik. A kirá­lyunk is megeszi, a német császár is azon él, a miniszterelnöknek is hadikenyeret szelnek az ebédjéhez. S fele Erdély, fele Felső-Magyar­­ország békében is azon él, s nagyon jónak tartja. A nép megöregszik rajta, s nem is kell Karls­­badba mennie, hogy a gyomrát tisztogassa és reparáltassa. Vájjon mit tenne a pesti finnyás gy­omrú nép, ha nem volna más, csakis kukoriczaliszt ? Megenné. Bizony isten megenné. S ha enné, hozzászoknék, s ha hozzászoknék, még jól is esne neki. Ma még van búzalisztünk is, rozslisztünk is, árpalisztünk is. S van igen nagy mennyiségben kukoriczalisztünk is. Haj

Next