Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

s nélkül állásukra, a legsúlyosabb büntetéssel fe­nyegeti meg. Szigorú büntetéssel fenyegeti a sajtót is, melynek megjelenési jogát a háború egész tartamára megvonja, ha ellenőrizhetetlen híreket közöl, a­melyek alkalmasak a lakosság nyugta­­lanítására. Élelmiszer és takarmánykiviteli tilalom Oroszországban. Pétervár, márczius 9. A kormánytól minden esetben kért engedély nélkül tilos élelmi­szereket vagy takarmányt az országból kivinni. Ugyancsak tilos ily termékeknek eladása idegen államok alattvalóinak, a­kik azokkal nagyban kereskednek. AZ UJSAC Szerda, 1915. márczius 10. M Dardanellák bombázása Tegnap is hatástalanul bombázták a szö­vetségesek hajói az erődítéseket. Bombázták Szmirna erődítései műveit is, de kárt nem tettek bennük. Megkíséreltek a szároszi öböl­ben is egy támadást, de a parti ütegek az ellenséges czirkálót elűzték. A Perzsa-öbölnél az angolok kísérletet tettek az előnyomulásra, Irakba. Jelentékeny haderőkkel támadtak, de a törökök ellentáma­dása a Karun folyóba szorította az angolokat, a­kik nagy veszteségekkel és rendetlenségben vonultak vissza. Az entente erőlködése a Dardanellák körül mélyreható mozgalmakat idézett elő az érdekelt semleges államokban. A görög kormányválság, az olasz miniszterelnök tanácskozása Giolittivel, továbbá Bulgária és Románia magatartása, mind jelzik azt a fokozott izgalmat, melyet az új alakulás kiváltott. Minthogy az entente az utóbbi időben erős nyomással dolgozott a semlegeseknél, ezek körében azonban, eddig legalább, pozitív eredményt nem ért el, a leg­nagyobb érdeklődéssel várhatjuk, mág irány­ban fejlődnek a további események és állás­­foglalások. Hivatalos török Jelentés: Konstantinápoly, márczius 8. A főhadi­szállás jelenti: Tegnap három ellenséges pán­­czélos hajó három órán át nagy távolságból hosszabb időközben eredménytelenül bombázta Szmirna erődítési műveit és azután vissza­vonult. Ma délelőtt hatástalan tüzelésüket, ismét egy órán át folytatták. Ez a két bombázás nekünk sem veszteséget, sem kárt nem okozott. Ma délután négy angol hadihajó időkö­zönként ágyúinak hordképességénél nagyobb távolságból bombázta a Dardanelláknál lévő erődeinket és eredmény elérése nélkül vissza­vonult Tenedoszba. A szároszi-öbölben egy ellenséges czirkálót, a­mely Harab-Binair környékét lövöldözte, két gránátunk a hajóhídon ért. Az angolok, a­kik kísérletet tettek, hogy a Karun folyó mentén Irakban előnyomuljanak, itt ismét vereséget szenvedtek. Három zászló­alj angol gyalogság, két gyorstüzelő ágyúval, két hegyi ágyúval és egy gépfegyverosztaggal valamint egy század lovassággal márczius 3-án támadást kísérelt meg Ahvaz környékén lévő állásaink ellen. Csapatainknak önkéntesek által támogatott ellentámadása az ellenséget a Karun folyóba szorította, miközben az ellenség négy­száz halottat és sok száz sebesültet vesztett és sok fogoly visszahagyásával rendetlenségben Bender- Maszrietól délre horgonyzó hajóira menekült. Az elesettek között van egy őrnagy és négy más angol tiszt. Három ágyút, ötszáz fegyvert, kétszáz lovat és nagymennyiségű lőszert és más hadianyagot zsákmányoltunk. Veszteségünk je­lentéktelen. Szmirna bombázása. Konstantinápoly, márczius 9. A Túrán estilap jelenti Szmirnából: Szmirna kikötője előtt négy angol czirkáló és hat torpedónaszád jelent meg s bombázták a parti erődítéseket. Ütegeink heves tűzzel feleltek. Néhány gráná­tunk telibe talált egy ellenséges czirkálót, úgy hogy abba kellett hagynia a küzdelmet és visszavonulnia a tűzvonalból. Egy másik czir­­kálónak árboczát találták el lövedékeink. A partról jól megfigyelhető volt, a­mint az ellen­séges czirkálók több sebesültjét a kórházhajóra­­vitték. Szmirnában teljes a nyugalom. Négy megrongált angol czirkáló Szalonikiban. Szaloniki, márczius 9. Az itteni kikötőbe teg­nap három, angol hadihajó érkezett, a­melyek közül az egyik Defence-típusú volt. Mind a három hadi­hajó részt vett a Dardanellák ostromában és erősen megsérült. A három hajó közül egyiknek sincs ké­ménye. Később a Saphir angol hadihajó is beérke­zett a szalonika kikötőbe, a­mely szintén a Darda­nellák ostroma alkalmával sérült meg. Az angolok második Gibraltárja, Berlin, márczius 9. Hágai távirat szerint a Daily Chronicle így elmélkedik a Dardanellák ostro­mával kapcsolatosan: El kell készülnünk arra, hogy a Dardanellák áttörése bizonyos áldozatokat, talán nagyobbfajta áldozatokat is fog kívánni. De még ha egy tuc­at torpedónaszádunk és három vagy négy pánczélosunk is menne rája, a czél érdekében nem szabad visszariadnunk ettől az áldozattól. A Dardanellákon keresztültörés nem pusztán katonai, hanem igen fontos politikai cselekedet is. A Darda­nellák második Gibraltár, beírása véglegessé tenné Anglia uralmát a Földközi-tengeren. Oroszország­nak végre szabad útja nyitik a Földközi-tengerre, a­mi lehetővé teszi majd, hogy a hadiszerek meg­akadt bevitele ismét megkezdődhessék. A­mi a kérdés politikai részét illeti, az Görögország maga­tartására vonatkozik. Több mint 250 nagykaliberű ágyútorok dolgozik a probléma e részének meg­oldásán. Nagy-Britannia ez idő szerint egyik leg­merészebb és legnagyobb szabású operác­ióját in­tézi, melynek eredménye dús zsákmány és legalább egy új szövetséges megnyerése lesz. Orosz tervek és remények. Berlin, márczius 9. A Nationalzeitung-nak írják az orosz határról : A pétervári újságok hangsúlyoz­zák, hogy akármilyen örvendetesen halad a szövet­­séges flotta a Dardanellák ostromában, Orosz­országnak nem szabad elmaradnia, ha Konstanti­­nápoly majd a győző kezébe jut. Az orosz kauká­zusi hadsereget annyira meg kell erősíteni, hogy egészen Konstantinápolyig előre tudjon nyomulni és a­ szövetségesekkel egyidejűleg foglalhassa el a török fővárost. Morális és politikai tekintetben egy­aránt nagy jelentőségű volna ez. Érdekes az is, a­mit az Odeszkaja Posta ír. Szerinte a szövetséges flotta a szövetségesek közös haditanácsa alapján kezdte meg támadásait a Dar­danellák ellen. Az óriási méretű támadásnak első­sorban az a feladata, hogy megtisztítsa a Balkán levegőjét. Most fog kiderülni, hogy ki van a hármas­­szövetséggel, ki ellene. A Balkán-félsziget elvi nél­kül megindult. Midőn néhány pereznyi séta után odaérkeztek és helyet foglaltak rajta, az asszony arczán végképp elhaloványodott az iménti mosoly. Szórakozott, elgondolkozó, majdnem szomorú lett. — Voltaképpen nem is ezt a padot gon­doltam, Ilka kisasszony, — mormogta zavar­tan a tanácsos úr — hanem ott... azt a má­sikat . . . — Most már csak maradjunk itt, kérem, — válaszolta halkan az asszony — pad ez is, mint a többi . . . — Igaz . . . pad ez is, mint a többi. . . — Úgy van . . . éppen olyan pad, mint a többi. Maradjunk itt, ha már ide jöttünk. És most beszéljen, kedves barátom, mit akar elmondani ? Szívesen meghallgatom. — Kérem . . . igen komoly mondanivalóim vannak. A tanácsos úr felette bizonytalanul nézett a távolba. Keze óralánczával babrált, hom­lokán megjelent egy gondterhes árnyék, mely sűrü ránczhálót barázdált szeme és halántéka körül. Különösen szemei körül váltak ki élesen ezek a ránczokból formált »vércse-karmok«, kellemetlen árulói a kornak, mely erősen ko­paszodó fejére nehezedett. —­ Mik azok a komoly mondanivalók ? A tanácsos úr kiérezte az asszony hangjá­ból, hogy csak udvariasságból kérdez és nem kiváncsi a válaszra. Ez a megfigyelés még jobban deprimálta.­­ Nem találja ki, hogy miről akarok beszélni ? — De igen, kitalálom. És éppen ezt a padot választotta ki, hogy úgynevezett ko­moly mondanivalóit értésemre adja !.. . Igaz hogy ez a pad már régen nem az a pad, a­mely valaha itt állt, csak a hely a régi és ez a juharfa, mely harmincz esztendő előtt alig adott te­nyérnyi árnyékot, most azonban ime bőséges árnyékba burkol mindkettőnket. Persze hogy ezen a padon eszembe jut az a virágos májusi reggel, midőn itt utoljára találkoztunk és ön megesküdött, hogy senki sem lesz a felesége, csak én. — Meg is tartottam ! — szólt valamivel hevesebben a tanácsos úr. Az asszony bólintott. — Igaz, nem házasodott meg. -T­ Nem házasodtam meg, mert csak önre vártam. — Akkor is rám várt, a­mikor azzal a bizonyos Kappel Fruzsival utazgatott bella Italiában ? A tanácsos úr elvörösödött és tiltakozva rázta fejét. — Rágalom .. . ellenségeim rágalma az egész . . . —­ Ne mentegesse magát, drága barátom, hiszen nem szemrehányásképpen említem ezt a kis epizódot. — Szigorúan ítél, Ilka kisasszony, és nem is méltányosam Ha méltányos akarna lenni, nem szabad volna megfeledkeznie a saját kis epizódjáról sem ... — Mit akar ezzel mondani ? — Semmi rosszat, — válaszolta élénken a tanácsos úr — de talán méltányolnia kellene, hogy én soha egy szóval sem tettem ezélzást arra az izére ... hogy mondjam ... Nem is mondom.­­— Ne is mondja, Jambrik úr, — vágott szavába az asszony, s ettől a palanattól kezdve ismét az előbbi derült jóindulattal tekintett a nyugtalanul fészkelődő férfiúra — ne tegyen ezélzást arra az »izére«, mert csak azt nyeri vele, hogy­ nem tagadom le. Nem lesz én ! — Tehát bevallja ? — Be bizony, édes Jambrik úr ! Mi ket­ten már akármit bevallhatunk egymásnak ... érti, kérem ? . . . akármit, mert nálunk már semmi sem jelent semmit. Ezt másodszor is­métlem, s valószínűleg még sokszor fogom ismételni, a­míg maga is megtanulja. Lássa, kérem . . . maga konokul letagadja azt a pisze Kappel Fruzsit, pedig ez a dolog már több mint húsz esztendős és a kis pisze már rég férjhez ment egy ócskavaskereskedőhöz, a­kitől, ha jól hallottam, már valami nyolcz gyermeke is lett. Nincs semmi értelme a ta­gadásnak, de hát ez ízlés dolga. Én, kedves Jambrik úr, nem követem példáját a hamisan értelmezett gyöngédségben és nyáran elisme­rem, hogy körülbelül szintén húsz­ esztendővel ezelőtt majdnem elvesztettem elég jó eszemet egy szép szál ezredorvos kedvéért, a­ki­ édes­anyám trafikjának mindennapos vendége volt és annyi kedves szamárságot fecsegett a fü­lembe, hogy szinte beleszédültem. Ne feledjük, hogy ebben a kritikus időben harminczkét éves voltam .. . szóval a legveszedelmesebb korban. A­mikor legkönnyebb megcsalni a nőt és leg­hamarabb lehet fölingerelni természetes ösz­töneit. Úgy beszélek magával, mint a bará­tommal, ha megérti, jó, ha nem érti meg, akkor nem beszélek többet erről a dologról. — Kérem, megértem. — Helyes, hát akkor be is fejezhetem, mert több­­ mondanivalóm erről a dologról nincs. A szép doktor elunta a hiábavaló fe­csegést és elpárolgott. Faképnél hagyott. Ma­gának, édes barátom, bevallom azt is, hogy ha nem hagyott volna faképnél és még várt

Next