Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-01 / 120. szám

2 Májat !. Mérhetetlen síkokon, hegyoldalakon nem bukik ki a vetés feje, de a fűszál kibúvik a lövészárkok rögein is. Zölddé vált a föld s a maga egészében meg sem érzi, ha az idén több a hangyaboly, a vakondoktárás, mint máskor. És gyász és halál borult az emberiségre, száz­ezrek sirja húzódik meg a tavasz újzöld ru­hája alatt, de azért az emberiségnek is tavasza van, a nyájas tavaszi pompá­ban emberek ezrei nyúlnak a virág után, kaczagnak bele tavasz ünnepébe május síifabora és pusztulás és aggodalom vir­rasztás közepette a tavasz az idén is meghozza nekünk a megváltás érzetét, u­tán­x* inkább mint valaha a harcztéren ,természet ellenségünk volt. A messze márcziusba benyúló kegyetlen tél ismé­telten kicsavarta kezünkből a győzelem pálmáját. Most a tavasz meghozta ne­künk a természet szövetségét, ellenségből segítő jóbarát lett s a harcztéri jelenté­sek mind ez isteni szövetséges pártfogá­sát hirdetik. Fa zöldül mindenfelé, a gyümölcs­fák virágoznak. A szűkös készletek, mikkel annyira takarékoskodni kell, íme közel érik az időpontot, mely kiegészí­tésüket hozza. A zöld rétek és a tarkáló mezők hirdetik, hogy ad Isten újat. Már nem tart soká és itt lesz az Isten áldása, s ellenségeink a legelő kövéredésén is már láthatják, hogy kudarczot vallott működésük : a magyar föld és a magyar természet szülötteit nem lehet­ kiéhez­tetni. Május elseje,­­ ebben a szokottnál melegebb, gyöngédebb és terméke­nyebb évszakban megnyílik nekünk az Ígéret földje. A rög megkezdte munkáját, az em­berek vére is buzgóbban pezseg. Ott feszül katonáink harcziasságában a tavaszi fel­buzdulás. Budapest utczáit megeleveníti a jótékonyság. Tömegében az emberek­nek nem is látszik híja a millióknak, a­kik elvonultak. A győzelem az erő világa, az erőt az emberi sokaság adja meg. Folyik a polgári munka mindenfelé és termeli az élet javait. Május elseje,­­ egy negyedév híján évfordulója a háború kitörésének. Három­negyed esztendő után erősek vagyunk, mint voltunk. A májusi zsongás meg nem fogyottan, ki nem merülten talál bennünket. A hősiesség, a bölcseség, mely sikereinket eddig meghozta, továbbra is arra a lankadatlan erőre támaszkodhatik, melylyel diadalait eddig aratta. Egyetlen színe, vonása hiányzik a tavaszi napnak, s ez a legfölségesebben egészíti ki a megváltást ígérő tavaszi perspektívát. Utczáinkon nem vonul végig a proletárság vörös hadserege. Nincs kiáltás, nincs daczos követelés e napon a proletárok külön igazai számára. Ve­lünk, polgári népekkel szemben vonultak föl, de most már látjuk, tudjuk, hogy mégsem ellenünk. A külön proletár­­aspiráczió elnémult, mikor édes mind­nyájunkról van szó. Habozás, tanakodás nélkül a vörösek fekete tömege magára öltötte a hőseink színét s a legkemé­nyebb csapások között, miket az ellen­ségre mértünk, ott zuhogott a szoczia­­lista forradalmár vasökle is a mi védel­münkre, a nemzet és a haza védelmére. Nem volt igaz, a­mit mi hittünk, a­mit ők gondoltak, nem igaz, hogy a munkás­táborok ellenségei a­ mai rendnek, nem igaz, hogy a­ mai rend zsarnoka a mun­kás­tábornak, hiszen a veszedelem első pillanatától fogva- együtt harczolunk éppen a mai rendért, mikor ennek alap­ját, a nemzeti alakulást védelmezzük meg. Az ő harczuk nem harc­ a nemzet ellen, akármennyire nemzetközieknek ér­zik is magukat a szolidárisoknak a világ többi proletárjaival. Hiszen szem­ben állanak velük, mert erősebb szolidaritás­nak bizonyult a nemzeti összetartozás. Nem igaz, hogy a jogrend a mienk, s nem az övék. A mi harcz, súrlódás a különböző osztályok között van, az csak elhelyezkedési vetélkedés a nemzet kere­tén belül, s a mi erőkifejtés, politikai, társadalmi és közgazdasági birkózás az országban folyik, az a nemzet erőinek szerves működése, a maga egészében ma­gának a­ nemzetnek élete, mely termé­szetszerűen politikai, társadalmi és köz­gazdasági fejlődéseken visz bennünket keresztül. Érezzük, tudjuk: a lak május else­’ jét a maguk napjának foglalták le, s most ezúttal lemondtak róla­ a­ nemzet élete javára, épp most szerezték leg­nagyobb vívmányukat. Hálásan jegyez­zük föl mi és okultam ismerhetik el ők: nem nemzetköziek és czéljaik sem való­síthatók meg nemzetközien. Isten napja mindnyájunkra süt, de ime, nemzetekre tagoltan lát bennünket, s czélunk, vá­gyunk, létünk alapja, a miért küzdünk, szenvedünk és vérzünk, mégis csak az, hogy mint másoktól eltagolt nemzet néz­hessünk a béke tavaszi napjai elé. AZ ÚJSÁG Szombat , 1915. május 1. M gaticziai országi harczok. A kárpáti fronton tegnap főleg ágyuh­ar­­czok voltak. Különösen az Upor-völgyben még mindig élénk tevékenységet fejtenek ki az oroszok. Most éjjeli támadásokkal próbál­koznak úgy az Órává­ mint az Upor-völgyben. Támadásaikat azonban — mint a mai jelentés tudatja — a mieink visszaverték s az ellenség­nek nagy veszteségeket okoztak. A franczia Temps külön tudósítójának jelentéséből az látszik, hogy az orosz front uj hajlást szenvedett . Kelet-Galicziában és Buko­vinában az orosz front jelentékeny részét visszavonták, i­ert a mi csapataink erős nyo­mást gyakorolnak az oroszok keleti szárnyára. Északkeleten, hosszabb szünet után ismét élénkül a harc­téri helyzet. A harczok köz­pontja Kalvarja, a­hol az oroszok már napok óta erős támadásokat intéznek a német had­állások ellen. Tegnap is megismételték támadá­saikat úgy ezen a ponton, mint tovább délre, Kalvaria és Augusztáv közt. Mindkét helyen kudarczot vallottak s több száz fogoly került a németek kezére. Az orosz front új meghajlása: Pétervár (Genfen át), április 30. A Temps külön tudósítója jelenti: Az osztrák-magyar erőknek előnyomulása kö­vetkeztében az orosz vezérkar elhatározta, hogy frontját újból meghajlítja. Bukovinában és Kelet-Galicziában az orosz szárnyat legnagyobbrészt vissza­vonták. Hogy az orosz előrenyomulást meg­akadályozzák, az ellenség erős nyomást igyekszik gyakorolni a keleti szárnyra. Orosz lapok a kárpáti karosokról, Krisztiánia, április 30. A Ruszkoje Szlovo a kárpáti Imrezokról azt írja, hogy azok még nin­csenek befejezve. Boroevics hadserege hadállá­sait rendkívül bátorsággal védte és Linsingen ge­nerális, valamint Czibulka tábornok csapatainak sikerült 250 versztnyi hadvonalon hadállásait az oroszoktól ismét visszavenni. Az egyesült német­­magyar-osztrák seregek most, a Kárpátok fő­­gerinczétől északra fekvő egész hadvonalnak a birtokában vannak és ennélfogva vezető orosz kö­rökben a­ kárpáti harczok­ kimenetelét egyáltalában nem ítélik meg kedvezően. A moszkvai lapok még tovább mennek és nyíltan beismerik, hogy az oroszok kénytelenek voltak a magyar-osztrák hadsereg elől visszavonulni. A Ruszkij Invalid szerint ilyen körülmé­nyek között az orosz hadvezetőség a Kárpá­tokban folyó csatát csak szinleg folytatja, ellen­ben a­ döntést Lengyelországban keresi. A pétervári lapokhoz érkező hírek szerint Orosz- Lengyelországban a magyar, osztrák és német seregek nagy tevékenységet kezdettek meg. Itt azt hiszik, hogy újabb előrenyomulást terveznek Osszoviecz és Varsó ellen. K­előtt orosz repülők. Königsberg, április 30. Sterkemné­, Eydt­­kulmen mellett, lelőttek egy orosz repülőgépet­. Mind a két benne ülő meghalt. A gép amerikai gyártmány. Orosz diákok mozgalma. Berlin, április 30. A Nationalzeitung jelenti az orosz határról. A belügyminiszter rendelkezé­séből, a­melyet több orosz egyetemhez intézett, arra lehet következtetni, hogy az orosz diákok mozgalma mindinkább komolylyá válik. A péter­­vári egyetemen több mint 150 hallgatót különféle zavargások miatt megbüntettek. Az egyetemet felügyelet alá helyezték. A moszkvai egyetemnek több hallgatóját letartóztatták, egy részét már el is ítélték. A czár Szebasztopolban. Pétervár, április 29. A czár Szebasztopolba érkezett. Félmillió ló pusztulása. Stockholm, április 29. A Rizkoje Szlovo legutóbbi számában czikket közöl arról, hogy az orosz lengyelországi parasztok a lóhiány miatt nem tudják földjüket megművelni. A háború alatt Orosz-Lengyelországban 500.000 ló pusztult el és a földmunkákhoz legkevesebb 130.000 lovat kellene rekvirálni. Tatjána nagyherczegnő, a czár leánya, a­mikor értesült erről — az orosz lapok jelentése szerint — 121 lovat küldetett Varsóba. ZS nyugati A nyugati harc­téren főleg az Ypern körül folyó küzdelmek kötik le a figyelmet. A fran­­cziák és angolok egyre ismétlik támadásaikat, hogy elűzzék a németeket a csatorna nyugati frontjáról. Legújabban Steenstraate és Het Sas közt támadtak, de a támadás a németek tü­zé­­ben összeomlott. Az ott kiépített hídfőket a németek erősen tartják. Azonkívül újabban Dünkirchent is tűz alá vették. Az Argonneokban, valamint a Maas és Mosel közt ugy­ancsak ered­ménytelenek maradnak a francziák támadásai. E harczokban, melyek egyes csapatparancs­nokok elszigetelt akc­iói, a francziák az utóbbi napokban súlyos veszteségeket szenvedtek. 43 tisztet s 4000 főnyi legénységet vesztettek négy nap alatt csupán foglyokban. Az össz-

Next