Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
2 Májat !. Mérhetetlen síkokon, hegyoldalakon nem bukik ki a vetés feje, de a fűszál kibúvik a lövészárkok rögein is. Zölddé vált a föld s a maga egészében meg sem érzi, ha az idén több a hangyaboly, a vakondoktárás, mint máskor. És gyász és halál borult az emberiségre, százezrek sirja húzódik meg a tavasz újzöld ruhája alatt, de azért az emberiségnek is tavasza van, a nyájas tavaszi pompában emberek ezrei nyúlnak a virág után, kaczagnak bele tavasz ünnepébe május síifabora és pusztulás és aggodalom virrasztás közepette a tavasz az idén is meghozza nekünk a megváltás érzetét, utánx* inkább mint valaha a harcztéren ,természet ellenségünk volt. A messze márcziusba benyúló kegyetlen tél ismételten kicsavarta kezünkből a győzelem pálmáját. Most a tavasz meghozta nekünk a természet szövetségét, ellenségből segítő jóbarát lett s a harcztéri jelentések mind ez isteni szövetséges pártfogását hirdetik. Fa zöldül mindenfelé, a gyümölcsfák virágoznak. A szűkös készletek, mikkel annyira takarékoskodni kell, íme közel érik az időpontot, mely kiegészítésüket hozza. A zöld rétek és a tarkáló mezők hirdetik, hogy ad Isten újat. Már nem tart soká és itt lesz az Isten áldása, s ellenségeink a legelő kövéredésén is már láthatják, hogy kudarczot vallott működésük : a magyar föld és a magyar természet szülötteit nem lehet kiéheztetni. Május elseje, ebben a szokottnál melegebb, gyöngédebb és termékenyebb évszakban megnyílik nekünk az Ígéret földje. A rög megkezdte munkáját, az emberek vére is buzgóbban pezseg. Ott feszül katonáink harcziasságában a tavaszi felbuzdulás. Budapest utczáit megeleveníti a jótékonyság. Tömegében az embereknek nem is látszik híja a millióknak, akik elvonultak. A győzelem az erő világa, az erőt az emberi sokaság adja meg. Folyik a polgári munka mindenfelé és termeli az élet javait. Május elseje, egy negyedév híján évfordulója a háború kitörésének. Háromnegyed esztendő után erősek vagyunk, mint voltunk. A májusi zsongás meg nem fogyottan, ki nem merülten talál bennünket. A hősiesség, a bölcseség, mely sikereinket eddig meghozta, továbbra is arra a lankadatlan erőre támaszkodhatik, melylyel diadalait eddig aratta. Egyetlen színe, vonása hiányzik a tavaszi napnak, s ez a legfölségesebben egészíti ki a megváltást ígérő tavaszi perspektívát. Utczáinkon nem vonul végig a proletárság vörös hadserege. Nincs kiáltás, nincs daczos követelés e napon a proletárok külön igazai számára. Velünk, polgári népekkel szemben vonultak föl, de most már látjuk, tudjuk, hogy mégsem ellenünk. A külön proletáraspiráczió elnémult, mikor édes mindnyájunkról van szó. Habozás, tanakodás nélkül a vörösek fekete tömege magára öltötte a hőseink színét s a legkeményebb csapások között, miket az ellenségre mértünk, ott zuhogott a szoczialista forradalmár vasökle is a mi védelmünkre, a nemzet és a haza védelmére. Nem volt igaz, amit mi hittünk, amit ők gondoltak, nem igaz, hogy a munkástáborok ellenségei a mai rendnek, nem igaz, hogy a mai rend zsarnoka a munkástábornak, hiszen a veszedelem első pillanatától fogva- együtt harczolunk éppen a mai rendért, mikor ennek alapját, a nemzeti alakulást védelmezzük meg. Az ő harczuk nem harc a nemzet ellen, akármennyire nemzetközieknek érzik is magukat a szolidárisoknak a világ többi proletárjaival. Hiszen szemben állanak velük, mert erősebb szolidaritásnak bizonyult a nemzeti összetartozás. Nem igaz, hogy a jogrend a mienk, s nem az övék. A mi harcz, súrlódás a különböző osztályok között van, az csak elhelyezkedési vetélkedés a nemzet keretén belül, s a mi erőkifejtés, politikai, társadalmi és közgazdasági birkózás az országban folyik, az a nemzet erőinek szerves működése, a maga egészében magának a nemzetnek élete, mely természetszerűen politikai, társadalmi és közgazdasági fejlődéseken visz bennünket keresztül. Érezzük, tudjuk: a lak május else’ jét a maguk napjának foglalták le, s most ezúttal lemondtak róla a nemzet élete javára, épp most szerezték legnagyobb vívmányukat. Hálásan jegyezzük föl mi és okultam ismerhetik el ők: nem nemzetköziek és czéljaik sem valósíthatók meg nemzetközien. Isten napja mindnyájunkra süt, de ime, nemzetekre tagoltan lát bennünket, s czélunk, vágyunk, létünk alapja, a miért küzdünk, szenvedünk és vérzünk, mégis csak az, hogy mint másoktól eltagolt nemzet nézhessünk a béke tavaszi napjai elé. AZ ÚJSÁG Szombat , 1915. május 1. M gaticziai országi harczok. A kárpáti fronton tegnap főleg ágyuharczok voltak. Különösen az Upor-völgyben még mindig élénk tevékenységet fejtenek ki az oroszok. Most éjjeli támadásokkal próbálkoznak úgy az Órává mint az Upor-völgyben. Támadásaikat azonban — mint a mai jelentés tudatja — a mieink visszaverték s az ellenségnek nagy veszteségeket okoztak. A franczia Temps külön tudósítójának jelentéséből az látszik, hogy az orosz front uj hajlást szenvedett . Kelet-Galicziában és Bukovinában az orosz front jelentékeny részét visszavonták, iert a mi csapataink erős nyomást gyakorolnak az oroszok keleti szárnyára. Északkeleten, hosszabb szünet után ismét élénkül a harctéri helyzet. A harczok központja Kalvarja, ahol az oroszok már napok óta erős támadásokat intéznek a német hadállások ellen. Tegnap is megismételték támadásaikat úgy ezen a ponton, mint tovább délre, Kalvaria és Augusztáv közt. Mindkét helyen kudarczot vallottak s több száz fogoly került a németek kezére. Az orosz front új meghajlása: Pétervár (Genfen át), április 30. A Temps külön tudósítója jelenti: Az osztrák-magyar erőknek előnyomulása következtében az orosz vezérkar elhatározta, hogy frontját újból meghajlítja. Bukovinában és Kelet-Galicziában az orosz szárnyat legnagyobbrészt visszavonták. Hogy az orosz előrenyomulást megakadályozzák, az ellenség erős nyomást igyekszik gyakorolni a keleti szárnyra. Orosz lapok a kárpáti karosokról, Krisztiánia, április 30. A Ruszkoje Szlovo a kárpáti Imrezokról azt írja, hogy azok még nincsenek befejezve. Boroevics hadserege hadállásait rendkívül bátorsággal védte és Linsingen generális, valamint Czibulka tábornok csapatainak sikerült 250 versztnyi hadvonalon hadállásait az oroszoktól ismét visszavenni. Az egyesült németmagyar-osztrák seregek most, a Kárpátok főgerinczétől északra fekvő egész hadvonalnak a birtokában vannak és ennélfogva vezető orosz körökben a kárpáti harczok kimenetelét egyáltalában nem ítélik meg kedvezően. A moszkvai lapok még tovább mennek és nyíltan beismerik, hogy az oroszok kénytelenek voltak a magyar-osztrák hadsereg elől visszavonulni. A Ruszkij Invalid szerint ilyen körülmények között az orosz hadvezetőség a Kárpátokban folyó csatát csak szinleg folytatja, ellenben a döntést Lengyelországban keresi. A pétervári lapokhoz érkező hírek szerint Orosz- Lengyelországban a magyar, osztrák és német seregek nagy tevékenységet kezdettek meg. Itt azt hiszik, hogy újabb előrenyomulást terveznek Osszoviecz és Varsó ellen. Kelőtt orosz repülők. Königsberg, április 30. Sterkemné, Eydtkulmen mellett, lelőttek egy orosz repülőgépet. Mind a két benne ülő meghalt. A gép amerikai gyártmány. Orosz diákok mozgalma. Berlin, április 30. A Nationalzeitung jelenti az orosz határról. A belügyminiszter rendelkezéséből, amelyet több orosz egyetemhez intézett, arra lehet következtetni, hogy az orosz diákok mozgalma mindinkább komolylyá válik. A pétervári egyetemen több mint 150 hallgatót különféle zavargások miatt megbüntettek. Az egyetemet felügyelet alá helyezték. A moszkvai egyetemnek több hallgatóját letartóztatták, egy részét már el is ítélték. A czár Szebasztopolban. Pétervár, április 29. A czár Szebasztopolba érkezett. Félmillió ló pusztulása. Stockholm, április 29. A Rizkoje Szlovo legutóbbi számában czikket közöl arról, hogy az orosz lengyelországi parasztok a lóhiány miatt nem tudják földjüket megművelni. A háború alatt Orosz-Lengyelországban 500.000 ló pusztult el és a földmunkákhoz legkevesebb 130.000 lovat kellene rekvirálni. Tatjána nagyherczegnő, a czár leánya, amikor értesült erről — az orosz lapok jelentése szerint — 121 lovat küldetett Varsóba. ZS nyugati A nyugati harctéren főleg az Ypern körül folyó küzdelmek kötik le a figyelmet. A francziák és angolok egyre ismétlik támadásaikat, hogy elűzzék a németeket a csatorna nyugati frontjáról. Legújabban Steenstraate és Het Sas közt támadtak, de a támadás a németek tüzében összeomlott. Az ott kiépített hídfőket a németek erősen tartják. Azonkívül újabban Dünkirchent is tűz alá vették. Az Argonneokban, valamint a Maas és Mosel közt ugyancsak eredménytelenek maradnak a francziák támadásai. E harczokban, melyek egyes csapatparancsnokok elszigetelt akciói, a francziák az utóbbi napokban súlyos veszteségeket szenvedtek. 43 tisztet s 4000 főnyi legénységet vesztettek négy nap alatt csupán foglyokban. Az össz-