Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-04 / 123. szám

n­ drertenek és 1878-tól bezárólag 1890-ig, avagy pedig 1892, 1893, 1894-ben születtek, tehát azok is, a­kik a népfölkelői szolgálatra való előző szemlé­nél fegyveres népfölkelői szolgálatra alkalmasnak találtattak, a bevonulásnál, vagy azóta azonban mint alkalmatlanok szabadságoltattak. A megje­lenés ellenőrzésének megkönnyebbítése végett ez alkalomra a szemlére kötelezettek a községnél ki­vétel nélkül jelentkezni tartoznak. Ajánlatos a jelentkezésnél az előbbi szemlénél kapott igazol­ványt elhozni. Az új szemle május 25-től június 15-ig lesz és pedig rendszerint azon a helyen, a hol a jelentkezésre kötelezett 1915. május 1-én tartózkodott, a mely napról a behivási hirdet­mény keltezve van. Későbbi lakásváltozás ezen az ille­tőségen nem változtat. Indemnitás. — A képviselőhöz ülése. — Költségvetési háborúban ezer és egy oknál fogva nem tárgy­altathat a kormány, beéri tehát azittal az állami pénzügyek intézésére feljogo­sító hathónapi indenttitással. Ezzel a javaslattal foglalkozott ma a kép­viselőház. Az előadói székből Hegedűs Lóránt ajánlotta elfogadásra az indemnitást, fölhíván a Ház figyelmét arra hogy a javaslat, a kérdés végleges szerves rendezéséig, ideiglenesen gon­doskodik a rokkantaknak, valamint az eleset­tek családjainak támogatásáról is. Az előadó hideg tárgyilagossága után szen­vedélyes hangokat hallatott Károlyi Mihály gróf, a­ki a függetlenségi és negyvennyolczas pártnak a kormánynyal szemben való bizal­matlanságával okolta meg a bizalmi kérdéssel kapcsolatos indentitás megtagadását. Kifeje­zést adott annak, hogy a függetlenségi párt váltig ragaszkodik — még­pedig a háború ta­pasztalatai után jobban, mint valaha — az önálló magyar hadsereghez, a választójog kiter­jesztéséhez, az önálló vámterülethez. Köve­telte a hazafiságnak új, reális tartalommal, gazdasági érdekkel való megtöltését, sürgette a közélet purifikálását, ezzel kapcsolatban pedig a háború során történt árulásokért köz­vetve a kormányt, illetve a meggyőződéseket vásárló korrupczió rendszerét tette felelőssé. Végül kifejtette, hogy a kormány iránti bizal­matlanságának egyik oka a gazdasági téren elkövetett sok mulasztás valamint az előre­látásnak és körültekintésnek a külügyi politika terén tapasztalható hiánya is. Beszédének be­fejezése, a­melyben a kormánynak a háború ér­dekében való távozását követelte, beleveszett az ellenzék zajos tapsába és a munkapárt gú­nyos nevetésébe. Miután Esterházy Móricz gróf az alkotmány­­párt nevében talpraesett megokolás kapcsán határozati javaslatot nyújtott be a rokkantak­nak, hozzátartozóiknak, valamint elesett ka­tonák özvegyeinek és árváinak fokozott támo­gatásáról. Tisza István gróf miniszterelnök állott fel szólásra. Megkapó szavakkal hivat­kozott az ellenzéknek a háború egész során ta­pasztalt nagy hazafiasságára, mely bizonyára most is visszatartja majd a képviselőket a nemzet érdekeibe beleütköző felszólalásoktól. Károlyi gróf beszédére reflektálva, kijelenti, hogy a kormány, illetve a miniszterelnök a külügyi politika dolgában vállalja azt a felelős­séget, a­mely a törvény szerint megilleti, de megállapítja, hogy a külügyminiszteri személy­változás egyáltalában nem járt külpolitikai irányváltozással. A Károlyi említette állítólag sok hazaárulásra megjegyzi, hogy tömeges áru­lás sehol se történt, csak szórványos és jelentő­ségre túl nem becsülendő esetekről lehet szó. A választójog kérdésének fejtegetését most nem tartja időszerűnek, de arra hajlandó, hogy annak idején a harcrtéren személyes érdeme­ket szerzett katonákat részesítse választójog­ban. Végül a miniszterelnök magáévá tette Esterházy Móricz grófnak a rokkantakra vonat­kozó határozati javaslatát. Ezzel kapcsola­tosan szemléltető áttekintést, egyben széles­körű munkaprogrammot adott azokról a sok­rétű feladatokról, a­melyek az államra, a tár­sadalomra, az egyes polgárokra várnak a rok­kantak és hozzátartozóik ellátása dolgában. A rokkant-ügyet pompásan ismertető kis disz­­szertácziót az egész Ház nagy érdeklődéssel élvezte. Miután Hreljanovics Guidó a honátok ne­vében elfogadta az indemnitást, Greeswein Sán­dor pedig választójogi reformot és egészsége­sebb szoc­iálpolitikát sürgetve, több idevágó határozati javaslatot terjesztett be, ebéd­szünet következett. A délutáni ülésen az alkotmány­párti Gedeon Aladár, az indemnitási visszautasítása közben, főképpen földművelési kérdésekkel, a tót nem­zetiségű­ Juriga Nándor pedig a köznép társa­dalmi és gazdasági bajaival foglalkozott. Az utolsó szónok a függetlenségi párti Bakonyi Samu volt, a­ki hévvel szállott síkra a választói jog kiterjesztése mellett. Hat óra után véget ért az ülés. Az indemnitás vitáját — még jócskán maradt szólásra feljegyzett képviselő — a hol­napi ülésen folytatják. Részletes tudósítá­sunk ez . (Az indemnitás.) Hegedűs Lóránt előadó ismerteti és elfoga­dásra ajánlja az 1915/15. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot. Az idei költségvetési törvény június 30-án lejár. A kor­mány tehát javaslatot terjesztett elő, a­mely a költségvetési törvény érvényét az év végéig akarja meghosszabbítani. A javaslat olyan törvényjavas­lat, a­milyent a többi ha­tezes állam, így a német parlament is elfogadott. Mivel rendes költségvetés a rendkívüli viszonyok folytán nem állítható fel, e rendkívüli kiadásoknak mégis úgy kell az állam­háztartásba f­eillesztetniök, hogy az alkotmányos ellenőrzés lehetősége megmaradjon. A javaslat há­rom rendkívüli intézkedést is tartalmaz. Az egyik jóváhagyása annak, hogy a kormány a hadi hitel­­intézet alapításában két millió koronával vett részt. A másik az építési hitelek megkönnyítése, a­melyet a kormány az erre a czélra szükséges 50 millió korona egy részének átvállalásával akar elő­mozdítani. A harmadik a megrokkant katonák öz­vegyeinek és árváinak ellátására vonatkozik. A tör­vény szerint az elesett katona özvegye nem kap akkora segélyt, mint az életben maradt katona felesége. A pénzügyi bizottság azt kívánja, hogy az özvegyek és árvák olyan ellátásban részesítendők, mint az­ életben lévők családtagjai, továbbá, hogy a többgyermekes rokkantak járulékai felemeltesse­nek, és hogy a rokkantak műlábbal, makarral lát­tassanak el. (Függetlenségi párt, alkotmány­párt.) Károlyi Mihály gróf: A függetlenségi párt nem szavazza meg a javaslatot, mert az imdeni­­tás elsősorban bizalmi kérdés és a pártnak a kor­mány iránt való bizalmatlansága elérte a legmaga­sabb fokot. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Magyar­­országnak semmiféle territoriális vagy imperia­­lisztikus hajlandóságai nem­ voltak, úgyszólván belesodródott ebbe a háborúba. Hogy mégis egész Magyarország talpraállott és teljes erejével telje­síti kötelességét, abban sok része van annak, hogy a nemzet ettől a háborútól politikai, gazda­sági és szoc­iális megújhodást vár s bízik, hogy egy új Magyarország fog kialakulni, a­melyben a tisz­tesség fog uralkodni, a­melyben mindenkit áthat az a gondolat, hogy a korrupczió romlásba viheti az országot. A magyar nemzet azt remélte, hogy le fogja küzdeni azt­ a bizalmatlanságot, a­mely­­ivel évtizedek óta találkozik, bebizonyította, hogy ennek a monarchiának legerősebb támasza, ép­pen Magyarország. Nemzeti jogokat kíván a nem­zet, a hadseregnek nemzeti voltát akarja biztosí­­tani, önálló független magyar hadsereggel és ma­gyar vezényszóval. Kívánja továbbá a választó­jognak legalább olyan kiterjesztését is, a­minő­ben ezt a koalíc­iós programm hirdeti. A miniszter­elnök nem érti meg, hogy annak a katonának, a­ki a hazáért életét áldozza, jogot is kell adni. Arról álmodozunk, hogy a magyarok haza fog­nak jönni Amerikából ? Holott ettől a módszer­től inkább Amerikába mennek ! Rakovszky István : Jól teszik ! Károlyi Mihály gróf: A csendőr- a rendőr­­uralomnak meg kell szűnnie, az emberek meg­becsülésének kell jönnie. Ő ezért a társadalomért és annak a családnak exisztencziájáért, a melyikhez ő tartozik, azért küzd, mert érdeke, hogy ezt a társa­dalmat, ezt a családot és ezt a hazát fentartsa. A népek millióinak, a­kik a­ csatatéren véreznek, kell hogy beleszólási joguk legyen a külügyek és az ország sorsának intézésébe ; kell tehát, hogy választójogot kapjanak. Az állam, a­melynek lététt a katonák megmentik, nem zárkózhatik el az elől, hogy a katonáknak jogot ne adjon. Olasz­országban a tripoliszi hadséra alatt Giolitti mi­niszterelnök törvényjavaslatot terjesztett be a választójog kiterjesztéséről. Azok az államok, a­melyek a hadisarc­ot fizetni fogják, annyira há­tönk szélén állanak, hogy aligha fizethetnek any­­nyit, a­mennyi ezekre a kiadásokra szükséges. Az adózóképesség fokozása tehát nálunk elke­rülhetetlen lesz. Éppen ezért szoc­iális alapon álló birtokpolitikát kell csinálnunk és önálló vám­területet. A kormány most megtette az első lé­pést arra, hogy a panamát üldözze. De nem le­het elfelejteni, hogy a miniszterelnök és az égési munkapárt olyan embert födött pártpolitikából,­ a­kiről bíróság mondotta ki, hogy büntetlenül nevezheti mindenki panamistának, sőt ezt a kor­mány és a többség valósággal ünnepelte. Felelőssé teszi a kormányt a külügyek vezetésében történő változásért. Indirekte felelőssé teszi a kormányt azért a sok árulásért is, a­mi a háború folyama alatt történt. Mert akadtak olyanok, a­kik pénzért­ eladták a­­hazát. Ezért a rendszer felelős, a­mely éveken át tűrte, sőt nevelte a polgárok soraiban azt a szokást, hogy pénzért vásároltak előjogo­kat és pénzért adtak voksokat. És nem csoda, hogy ez a rendszer negyven év alatt árulókat termett, a­kik a legkritikusabb pillanatban is úgy tettek, mint negyven éven át: eladták meg­győződésüket, eladták hazájukat.. Bizalmatlan a kormány iránt az ország gazdasági helyzete körül elkövetett mulasztásaiért is. Mert képtelen­ség, hogy egy kiválóan agrár­ország, az élel­mezés kérdésében olyan zavarba jusson, mint a­milyenbe Magyaroszág került. A háború sikere érdekében leghelyesebb volna, ha a kormány ma elhagyná helyét. (Nagy taps az ellenzéken, gúnyos nevetés a jobboldalon.) Esterházy Móricz gróf : Az indemnitási javas­latnak különösen azokat a szakaszait nem fogad­hatja el, a­melyek a háborúban rokkanttá váltak­nak és hozzátartozóiknak segélyezésére vonatkoz­nak, mert ezek még a kérdés ideiglenes megol­dására sem alkalmasak. Kérdis va­jon azokban az okiratokban, melyek a háború áldozataira, ezek­nek halálesetére vonatkoznak, nem-e lehetne hiva­talból feljegyeztetni az illetőknek kötelességtudó ön­­feláldozásuk tényét. A teljesen rokkant katona évi 252 koronát kap ; ha felesége és gyermeke van, még 30 és talán 30 koronát. Meg lehet-e ebből becsületesen élni ? Arról, hogy ezeket a rokkanta­kat hol, hogyan oktatják kenyérkeresetre, még semmiféle hivatalos nyilatkozatot nem hallott. Határozati javaslatot ad be : »A Ház utasítja a kormányt, hogy a háborúban rokkanttá váltak és hozzátartozóik, valamint a háborúban elesettek özvegyei és árvái ellátásáról rendelkező törvénye­ket sürgősen vegye revízió alá és oly javaslatot ter­­jeszszen elő, mely a keresetképteleneknek tisztes­séges megélhetését biztosítsa.« Rakovszkynak a katonák választójogára vonatkozó indítványát ő is megszavazta. A háború után, ha majd a választó- A közönség és a bábom. Mókában a jótékonyság. A fővárosban. Hangverseny az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület főiskolai kollégiumában. Kitűnően sikerült hangversenyt­­rendezett tegnap délután 5 órakor Tarnay Alajos, az Országos Zeneakadémia tanára az O. B. Ü. E. főiskolai kollégiumában az ott ápolt sebesült katonák részére. A műsort, a­mely Tarnay kiváló vezetése mellett mintegy 90 tagú kar által előadott, többnyire hazafias magyar és német dalokból állott, a nagyszámú előkelő közönség élénk figyelemmel hallgatta végig, a hangverseny be­fejezése után pedig lelkesen ünnepelte a kitűnő mestert és művészgárdáját. Az egyesület nevében Szörényi József k­r. kollégiumi igazgató tolmácsolta a sebesült katonák­ra ifjúság hálás köszönetét. Somogyi Mór zongoraművész e hó 5-én, este 8 órakor konzervatóriuma hangversenytermében (VII., Erzsébet­­körút 44. I.) a Vöröskereszt­ Egylet javára művészescélyt rendez. Közreműködnek: Rózsa S. Lajos, Rózsahegyi Kálmán, Serák Márta és nővére, Somogyi Adrienne, Recht Sándor, Nagypál Aladár és Somogyi Mór. AZ FJSáG Kedd, 1915. május 4.

Next