Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-02 / 121. szám

. A szövetségesek majndem egészen visszafoglalták az elveszített területet és most könnyen sebez­hető pontokon támadnak. A németek ismét meg­­­v­­sérlették, hogy Dixmuidennél átkeljenek az Yse­ren, de a belga sereg mind a­három átkelési kísérletüket meghiúsítod Repülőgép Berlin fölött. Berlin, május 1. Tegnap délután Berlin fölött mintegy kétezer méternyi magasságban repülő­gépet láttak. Ekkor hirtelen a motor kihagyott és a repülőnek le kellett szállnia. A Tiergarten egyik legnépesebb helyén szállt le. Angol Jelentés a nyugati harcztérről. Berlin, május 1. A Times legutolsó számában, a­mely Amsterdamba érkezett, a következő jelen­tés olvasható a nyugati harertér eseményeiről : Észak-Francziao­rszá­gba­n az utolsó harminc­­­hat óra alatt a németek az Yser-csatorna nyugati oldalán kettőzött erővel támadtak bennünket és szívós kitartással erőlködtek, hogy a nyugati par­ton megvethessék lábukat, a szövetségesek azon­ban tartották hadállásaikat és minden támadást visszautasítottak. A francziák jelentékeny előhala­­dást tesznek (!) a harcrvonal északi részén, a britek pedig a déli szárnyon Saint Julien irá­nyában. (!) Az angol csapatok Yperntől északra és észak­keletre újabb lövészárkokat szállottak meg. (1) A kanadaiak négy nap és négy éjszaka szakadatlanul harc­oltak, tehát fel kellett őket váltani, mert rá­szolgáltak a pihenésre és a front mögé vitték őket. Az ő soraik erősen megritkultak. A második flandriai csata mindössze nyolc­ kilométer hosszú harczvonalon ment végbe és öt napig tartott. Ezen a kis vonalon az ellenséges tá­madások hevesebbek voltak, mint valaha. Most mi mentünk át offenzivába és minden okunk meg­van arra a föltevésre, hogy elragadják a németek­től hódított területeiket. Az angol pátinkajavaslat: Rotterdam, május 1. A Rotterdamsohe Courant jelenti Londonból. Azokban az intézkedésekben, a­melyeket az alkohollal való visszaélés ellen Lloyd­ George az alsóházban előterjesztett, gondoskodnak arról, hogy mindazokban a kerületekben, a­hol hadianyagot állítanak elő, vagy a­hol csapatok táboroznak, az alkoh­olárusító helyiségeket a ható­ság bezárassa vagy saját kezelésébe vegye át és, üdülőhelyeknek rendezze be. Ha szükségesnek mu­tatkozik, ugy­e az ilyen két illetékben szeszes italok­nak és nehéz sörnek az árusítása teljesen betilt­ható. Lloyd-George statisztikai adatokkal bizo­nyítja, hogy az anyagtermelés az iszák­osság miatt sokat szenved. Lloyd-George beszédét igen hűvö­sen fogadták. A munkáspárt sértve érzi magát és igen izgatott hangulattal van. Az­­ek vezetői azt javasolják, hogy Írországot vegyék ki ez intéz­kedések alól. Az unionisták hajlandók a kormányt támogatni, mert remélik, hogy a liberálisok az alkoholra vonatkozó törvényekkel a legközelebbi választásoknál elrontják helyzetüket. Krisztiánia, május 1. A Versen­­led tudósítója megállapítja, hogy az angoloknál jelentékeny a lőszerhiány. Nincs elég munkás és ezek is folytono­san'' magasabb béreket követelnek. A legrosszabb azonban a munkásság elharapódzott semmittevése és iszákossága. Sztrájkok nincsenek, de az emberek még nem mennek munkába. Minden buzdítás da­caiba­n a munkásokat nem lehet arra bírni, hogy köz­ességüket teljesítsék. A munkától való irtó­zás-'* :■ túlságos megerőltetéssel akarták magyarázni. •A megerőltetés azonban onnan származik, hogy a munkások a hét elején nem tesznek semmit, csak isznak és azután a hét utolsó napjaiban mindent pót­­lnn­ akarnak. A hajóépítő szövetség most adta ki a márcziusi mun­kam­ulasztások statisztikáját. A legnagyobb c­égnél a munkásoknak csak­ 24 százaléka dolgozott 53 óránál többet egy héten. Negyven százalék 40 —53 órát, a munkások 36 százaléka kevesebbet dolgozott 40 óránál. És itt már be vannak számítva a túlórák is. A levelező így végzi : Ezek a számok magukért beszélnek. Nem lehet tagadni, hogy Angliában nem mennek rendben a dolgok.­vatal jobboldalán csoportosul. Egy pálma árnyában az elvált feleség, mellette, körülötte a három lánya, meg a három veje, meg a két fia. A­ két fiú szeme mércért a holt apára van függesztve. Ezek keresnek magukban valami érzést, a­mely ide illendő volna. Nem találnak, de hogy keresnek, az is szép tőlük. A három vő fantáziája előtt csak az óra lapja tánczol : meddig kell még várni, s mikor gyújthatnak már rá ? A három fiatal asszony szeme, mint a halé,­ élettelen. Roppantul fáradtak, s csak azon igyekeznek, hogy valahogyan a túlsó oldalra ne tévedjen a tekinteteik, a­hol a gyű­lölt mostoha ült Ennélfogva folyton a gyűlölt mostohára gondolnak, s arra, hogy majd meg­mutatják neki : nem hagyják a jussukat, életé­ben a szívtelen apa mellőzhette őket a betola­kodó kedvéért, de azt már nem engedik meg, hogy a nagy, Gr­izha-vagyon a kalandornő ölébe hulljon. Már csak a becsületért Sem. Ügyvédért nem kell a szomszédba fáradni. A három vő között kettő ügyvéd. II.­­ testamentum. Még sohasem haltam meg és sohasem csináltam végrendeletet. Ennélfogva nem tu­dom, i­­lik-e belé mindaz, a­mit ide írok, de azt sem bánom, ha nem illik ide. Életem során soha senkinek nem beszéltem magamról és nem számoltam be cselekedeteimről. Komisz embernek tartottak s magam sem tartottam magamat jónak. Elismerem : nincs oka senkinek engem szeretni, s ha meghalok, megsiratni. Isten is komisznak fog-e tartani ! Meglehet, s ha igen, akkor biztos, hogy komisz voltam. S nem fogom magamat sajnálni, ha a pokolba kerülök. De inkább remélem, hogy nincs pokol és nincs mennyország, a­miről mind e pillanatig meg voltam győződve. Hogy valóban komiszság-e, a­mi bennem él, azon most eltűnődöm, de a nélkül, mintha súlyt fektetnék az ellenkező kisülésére. Csak Genf, május 1. Clémenceau az egyetlen, a­ki lapjában meg meri írni, hogy a szövet­ségesek vállalkozása a Dardanellákban őrült azt tudom, hogy magammal szemben is tud­tam komisz lenni. A­míg fiatal voltam, volta­képpen éhes kutya voltam. Az emberek el­rúgtak maguk mellől, jó szót nem kaptam, ingyen egy falat kenyeret nem vetett senki. S én ezen nem akadtam fenn, nem tört ki belőlem: komiszak vagytok, nem sajnáltam magamat : hát van Isten, hogy így kell él­nem ? A­honnan elrúgtak, onnan elkotród­­tam, harag nélkül, siránkozás nélkül, boszú nélkül. Talán természetesnek találtam. Hát aztán szert tettem egy kis vagyonra és szorgalmasan elrugdostam magamtól azokat, a­kik most rám szorultak volna. Máskülönben a kis vagy­onomból nem lehetett volna nagy vagyon. Uzsora ? Hát ha ennek nevezik, bi­zony uzsora volt. Átkoztak azok, a­kik, ha máson kellett volna segíteniük, a fülük botját sem mozgatták volna meg, nézetem szerint igen helyesen. Hát aztán volt pénzem s megengedhettem magamnak, hogy megházasodjam. Meg is tet­tem. Itt megint nem értem azokat, a kik meg­házasodnak s azt mondják, hogy a feleségüket akarják boldogítani. Nem is hiszem el. Az em­ber magának házasodik s nem a feleségének, a ki idegen neki, a­kih­ez semmi köze, pláne még mielőtt ismerte. És az én kedves nőmtől sem vettem zokon, hogy ő is magának ment férjhez, mert tönkrementek s ha arról lett volna szó, hogy ő, a gazdag gyáros leányba hozzám jöjjön, mert ez nekem kellemes, hát ugy rúgott volna rajtam, mint az apja valamikor, a mikor az ajtaja előtt kuncsorogtam, mert éhes voltam. De a gyáros tönkrement , a szépséges leányzó tovább akart gazdag maradni. Hát eljött hozzám, hozván nekem a szépségét cseré­ben a gazdagságomért. Drága exfeleségem, ha a közjegyző úr ezt felolvassa, maga is ott lesz a hallgatók között . Nagyon föl fog fortyanni s azt fogja mondani: még a sir szélén is a régi! Hát bizony én a sir szélén is a régi vagyok és ki­jelentem, hogy soha egy pillanatra sem hara­gudtam magára, a miért házasságunk első nap­j­át­ól az utolsóig mindig kimutatta tőlem való irtózatát. Nem haragudtam és nem bántam. .Minden évben megszületett a gyerekünk s nekem csak ez kellett, semmi más. Forrt magában a gyűlölet s ez nem volt szép magától, mert hiszen csak nem várhatta tőlem, hogy a­mikor pén­zemért eladja magát, vagy a­mint oly szépen mondják: feláldozva magát, én a pénzemért birtokba ne vegyem, a­mit becsülettel megvásá­roltam. Lehet, ha a feleség megizleltette volna velem a szívbeli élet szépségét, képes lettem volna szívbeli életre is. De itt is, a­mi jog szerint nem járt ki nekem, nem kaptam meg. A fele­ségem ajka, az enyém volt, mert megvásárolt­am. A feleségem szive nem volt az enyém, elrug­dostak. Aztán a gyerekek. A gyerekek nagyon érdekeltek. Itt is én lennék a hibás, ha panasz­kodnék rajta. Érdekeltek a magam szem­pontjából. A­míg mulatságom telt bennük, a­hol terhemre voltak, ott nem törődtem velük. Ez is meg az anyjuk nevelése vad­idegent csináltak belőlem. Rendjén is van. Nem érteném és nem hinném, ha szeretetet tapasztaltam volna tőlük. De nem tapasztal­tam. Félelemmel néztek rám. Ebben nem volt igazuk, mert semmi hasznom, vagy örömöm nem lett volna, a bántásukban. Hát aztán hogy is volt ? Hát aztán úgy volt, hogy a feleségem már nem kellett, ha­nem kellettek mások. Itt megint nem értem, hogy mikor közelségemtől mindig irtózott, mert hányta föl annyira bűnömül, a­miért távol­ tartottam magamat tőle. Természetesen a féltékenységével épp oly keveset törődtem, mint az irtózatával. S nagyon jól éreztem magamat a váltakozó kalandjaim közepette, míg egyszer akadt egy oly kalandom, mely újabb házasságot tett szükségessé. Ekkor ter­mészetesen elváltam és újra megházasodtam. Megint nem értem, min akadjak fönn. Nem kellett ő, hát elváltam. Nem kellettek a gyerekek, hát otthagytam neki. 8 pénzt adtam annyit, a­mennyit a bíróság megítélt. Vasárnap, 1915. május 2. AZ ÚJSÁG M­­apcanellák A partraszállott csapatok vergődése. Konstantinápoly, április 30. A Milli táv­irati ügynökség jelenti : A főhadiszállás a kö­vetkezőket közli : Kabatepénél, a Gallipoli­­félszigeten az ellenség különféle kísérleteket tett, hogy a szoros körülkerítésből kiszabadul­jon, de mi a kísérleteket visszavertük és arra k­ény­szerí­tettük az ellenséget, hogy ötszáz méter­nyire húzódjék vissza a tenger partjához. Az ellenség hajói tüzelésének lőtávolságába me­nekült. Súlyos veszteségeket okoztunk neki. Az ellenségnek egy partraszállási kísérletét, a­melyet flottájának védelme alatt Szárosz mel­lett akart végrehajtani, jegesen meghiúsították. A többi hadszíntérről nincs különösebb jelenteni való. A Dardanellák ostroma k­örüli kaland, kaland, a­melyet Delcassé diplomácziája szug­gerált a szövetségeseknek. A szövetséges csapatok visszavonulása a Dardanellák alól. Milano, május 1. Az itteni lapok tudósítói jelentik, hogy a szövetségesek nagy hadsereg­részei megkezdették visszavonulásukat az égei­­tengeri szigetekre. Az egész vonalon teljes vere­séget szenvedtek a szövetségesek. Egyedül Tene­­dosz-sziget kikötőjébe hétfőn két és szerdán három hadihajót vontattak be megsérült álla­potban. Ünnepük a szultánt Konstantinápolyban, Konstantinápoly, május 1. A mai szelamlik históriai esemény jellegével bír, mert ma adták ünnepélyesen a szultánnak-az El Ghazi (győzedel­mes)­ nevet.­A Zsófia-mecset előtti tér kora reggel­től kezdve zsufolva volt emberekkel. A diplomácziai kar számos tagja feleségeikkel együtt szintén meg­jelent a mecsetben, a­mely zsúfolva volt sok ezer főnyi á­jtató­ közönséggel, számos tiszt és közkatona

Next