Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-20 / 139. szám

Csütörtök, 1915. május 20. A 7­­0­.T­A- ban is látni kellett volna, a­mi pedig nem történt meg. A drohobiczi petróleumterületen 12.066 fúrt nyilas van, a­melyek közül az orosz invázió idején néhány száz üzemben volt. Számuk azóta technikai okokból bizonyára lényegesen leapadt . Annak ide­jén a boruszlávi kőolajkészleteket 50.000 cziszter­nára be­e­stték. Métermázsánként hat koronát szá­mít­va a B­. b ó.com árának, az összeg 30 milliót tesz ki. Ha számításba veszszük, hogy a készletek 30%-át megsemmisítették, az egész kár, nem szá­mítva a tárnatelepekben okozott kárt, 4,2 millió korona,. Világháború. A nyulasi fiancziéi. A németellenes zavargások. London, május 19. Arnold Bennet a Daily News-ban a következőket írja : — A németellenes zavargások és kihágások többet ártottak tekintélyünknek a semleges álla­mokban, mint a Lusitania elvesztése. Kitchener új hadserege, London, május 19. Kitchener lord kijelentette a felsőházban, hogy még 30.000 emberre van szük­sége s készen lesz még egy hadsereg. Kijelentette továbbá, hogy az angol és a franczia kormány arra a lépésre szánta el magát, hogy mérges gázok alkalmazására hasonlóval fog felelni. Az angol alsóház ülése, London, május 19. Mac­Namara állam­titkár az alsóházban egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy azt a német léghajót, a­mely szombaton bombázta Southendet, először háromnegyed háromkor s utoljára fél ötkor lát­ták. Az admiralitást értesítették a léghajó megjelenéséről és néhány perc­ múlva több repülőgép fölszállott különböző repülőgép-állo­másokról, azonban sűrű felhő akadályozta az üldözést. Mac­Namara vonakodott válaszolni arra a Churchillhoz intézett kérdésre, hogy a Lusi­tania sülyedésekor több hadihajó, a­mely Queenstown és Milford Havenben volt, a helyszínére siethetett volna. Mac­Kenaa belügyminiszter előadta, hogy a németellenes tüntetések alkalmával 275 em­bert, köztük 107 rendőrt és rendőrtisztviselőt megsebesítettek, 866 embert letartóztattak. Az anyagi kár nagyságát még nem állapították meg. Johnson Hicks (ellenzéki) azt kérdezte a miniszterelnöktől, hogy a legutóbbi három hónapban elpusztult-e valamely angol hadi­hajó azokon kívül, a­melyeknek elsülyedését az­ admiralitás közölte. A miniszterelnök azt válaszolta, hogy az admiralitás az erre vonat­kozó német jelentéseket megc­áfolta. Marikám (liberális) megkérdezte : A ház­nak nem szabad-e tudnia azt, a­mit az utczán tudnak. Asquith így válaszolt : A­mit az utczán tudnak, tudja azt a ház is. — De nem hivatalosan — vetette közbe Mart­ham. Johnson Hicks megkérdezte továbbá, nem óhajtja-e a miniszterelnök még egyszer meg­fontolni válaszát. — Sajnálom, — válaszolt Asquith — hogy egy képviselő ilyesmit kérdez. Az ülés végén Cooper és Dalziel a muníc­ió­­kérdésre vonatkozó vita érdekében szólaltak fel. Sir Edward Speyer lemondott angol méltóságairól. Rotterdam, május 19. Sir Edward Speyer, az angol állampolgárrá lett német, felkérte Asquith miniszterelnököt, hogy baroneti méltóságát vonja vissza. Sir Speyer az ellene intézett agitáczió követ­keztében lemondott titkos tanácsosi méltóságáról is. Az angol munkások mozgalma: London, május 19. Dél-Staffordshir­eben 2000 bányamunkás vezetői tanácsa ellenére sztrájkba lépett. A Times jelentése szerint Oldhamban egy szövőgyár munkásai szerdára bejelentették sztrájkjukat, mert a kért 10%-os hadipótlékot megtagadták tőlük. Attól tartanak, hogy a moz­galom nagyobb arányokat ölt, minthogy a munkaadók nem hajlandók engedni. Általános az a nézet, hogy a kormány közbe fog lépni. London, május 18. A Times jelenti Glasgow­ból : Nagy hiba, hogy munkásainknak fogalmuk sincsen arról, milyen hatalmas gépezet az, a­mely velük szemben áll. Ők a németeket nem ismerik s ezért olyan nagy az önbizalmuk. A Tyne vidékén Német postaszolgálat Belgiumban, Berlin, május 19. Belgium császári német fő­­kormányzóság területén befejezték a postaszolgá­lat szervezését. A főkormányzóság területén lévő valamennyi helységet és tanyát a német posta- és távíróforgalomba vonták be. E postahálózatba tartoznak Antwerpen, Brabant, Limburg, Lüttich, Luxemburg, Neimr és Hennegau tartományok, az utóbbi Journal kerület kivételével. A posta­­hálózatba tartoznak továbbá Givet és Fumay franczia országrészek a következő postaszékhe­lyekkel : Givet, Aubrives, Fumay, Hargnies, Hay­­ves és Vireux- Molhain. Ki van véve a körzetből Maubeuge és környéke. Ez a franczia országrész, a­mely Belgium főkormányzósághoz tartozik, úgy­szintén Kelet- és Nyugat-Flandria és Tournai ke­rület még a nyugati hadseregek tábori postájának körzetébe van beosztva. Jegyzetek egy könyvről. (Lövik Károly posthumus kötetéről.) Irta Szilágyi Géza, Halott költő, lelkem elrévedezésének egy mindenható, még kriptákat is megnyitó pilla­natában leszállók hozzád és meglátogatlak abban a lakásodban, a­hol sokkal több év­tizedig fogsz ellakni, mint a­hány esztendő drágakövét zárta magába életednek tülszűkre szabott aranyfoglalatja, meglátogatlak minden halandó legotthonabb otthonában , a sírban. Nem félek attól, hogy megzavarlak nyu­godalmadban. Költők a sírban se tudnak olyan hangot elkorbácsoló süketség és fényt legyilkoló vakság közepett pihenni, mint józanabb ember­társaik. A­kinek a világegyetem minden rezdü­lésével való együttérzés nyugtalansága adatott meg, az érzékenység túlságának az a nyugta­lansága, a­mely a költőnek egyben megrontó Káin-bélyege és fölmagasztaló kiváltsága, az­­— ne mosolyogj­on a természettudomány ! — nem halhat meg oly fagyasztóan tökéletesen, mint más, az nem végez oly pedánsul hézagtalan pontossággal, mint más, annak a mindenség hullámzásával való vele hullámzó­ képességét, ha vérengzően meg is sebzi, de egészen, mint másnak, le nem hóhérolja a halál. Fial­ott költők siri nyugalma­­— én igy ál­modom ! — nem lehet érzéstelenné szikkadt, érzéketlenné kövült dermedés. Ebbe a nyuga­­lomba emlékek bágyadoznak bele, ebből a nyu­galomból sejtések derengenek ki. Ez a nyuga­lom nem az élettelenség megsűrűsödése, inkább­­ az életnek átszellemülne szűrődöttsége. Ennek ,a nyugalomnak félig lehunyt a szeme és félig­­ kinyílott a füle : ez a nyugalom, ha rokonlétek­kel közelednek hozzá, föl tud érezni, lát, hall és felel is. Halott költő, a­kit az élet Lövik Károly nevével fémjelzett, lelkem csak egyetlen kér­déssel akar ajtót nyitni hitem szerint nem át­hatolhatatlan falu nyugalmadon. Azt kérdem tőled — nem kegyetlenül tolakodó kíváncsiság­gal­, hanem a lélekbelátás szentséges vágyával, tudásnak mindennél szuverénebb vágyával, — hogy a halál száműzetésében mit érzel a leg­keservesebb veszteségnek ? Miről esett leg­fájdalmasabban a kényszerű lemondás ? Mit sajnáltál legkínlódóbban, hogy vissza kellett hagynod, immár legtávolabbra tőled, az élet­ben ? Felejthetetlenül a szívedbe beleillatoso­­dott virágokat ? Ultraviolett színekben remegő álom­tájakat ? A hajnal frissességével becsípető vadászatokat ? Nyaktörő vállalkozások izgal­mait fölkorbácsoló futtatásokat ? Az örökké­valóságot egyetlen perezbe belesürítő késeket ? Az emberi gyarlóságot szentté magasztosító szenvedéseket ? És hallom, mit válaszol Lövik Károly kérdést kérdésre hajszoló lelkemnek : — Nem lehet oly teremtett valami, a­­mitől könnyen tudtam volna megválni: min­dent e létben megszentelt ajándéknak becsül­tem, mindennek megsajgat az elvesztése. De legeslegjobban, legkeservesebben sajnálom azo­kat a meséket — még telistel­ voltam velük — az én meséimet, a­melyeket többé el nem mondhatok majd, azokat az álmokat­­— még telisteli voltam velük — az én álmaimat, a melyeknek szivárványlását ki nem tereget­hetem többé költészetem egére, azokat az em­bereket — még telistek­ nyüzsögték valómat — az én alakjaimat, a­kiket többé nem fogok lel­­kemből írásaim világára szülni. .. Ez az én legmérhetetlenebb veszteségem! Még egyszer írni. . . költeni. . . alkotni. . . A halott költő nem lett volna költő, ha a sírból fölvergődő sóhajtása nem a megíratlanul lelkében rekedt meséket, a megfestetlenül lel­kében ködlő álmokat, a megszületlenül lel­kében csírázó alakokat fájlalná a legmélysége­sebben .. .* Az élő költő megírta, a halott költő már nem olvashatja utolsó könyvét. (Egy elkésett lovag. Regényes följegyzések. Singer és Wolf­­ner kiadása.) Ennek a munkának posthumos voltát a legerősebb akarat kívánta, a Végzeté. Mire az első példány vidáman kibújt a nyom­tatógépből, a szerző végképp merev keze már nem simogathatta könyve fedelét azzal a meg­hatott gyöngédséggel, a­melyet az első kinyo­mott példány akkor is fölkelt íróban, ha akár a tizedik könyvéről van már szó. A költő halott, de alakjai élnek. A költő összeszorítja ajkát, de teremtményei, a­kik túlélték, beszédesek, sokatmondóan sírnak és nevetnek : az élet múlandó, de a költészet hal­hatatlan. Ezüstszín elbeszélések e könyvében —■ a költő öntudatlanul síremléknek emelte hantja fölé — tizenegy nő kering egy férfi körül. A férfi nem mozdulatlan bálvány, hanem maga is bolygóként járja pályáját, hol az égjük,, hol a másik nőnek a vonzóerejétől lekötve. E nem egyszer szabálytalan pályák leírását és okfej­tő elemzését kapjuk : szerelmi csillagá­szatul. A hősnek és minden hősnőjének a sze­relem a lét megnyilvánulásának és megjele­nésének egyetlen értékes és értelmes módja. Egyéni szótárukban a szerelem a mindenségi­nek a kifejezője. 3 azt tartják, hogy egy angol öt némettel ér fel, a Clyde skótjai tíz némettel tartják magukat egyenértékűnek. A munkásoknak nagyon jól megy a dolguk és ezért olyan optimisták a politikában. A szakszervezetek hatalma igen nagy. Itt nem egit más, mint a h­adijog kiterjesztése a munka­­■okra.­ ­ Dardanellák ostroma- Török hivatalos jelentés, Konstantinápoly, május 19. (Milli.) A fő­hadiszállás jelenti : A dardanellai fronton teg­nap a szárazföldön semmi sem változott. Ellen­séges hadihajók távolból lövöldözték a Darda­nellák bejáratánál levő ütegeinket. Az Albion nevű pánczélos czirkálót egyik lövedékünk el­találta. Aviatikusaink eredményes repüléseket végeztek Sedil Bahr fölött. A többi arczvonalon jelentős változás nem történt. Az angol-franczia flotta tevékenysége: Konstantinápoly, május 19. Az angol-franczia flotta tegnap nem fejtett ki akc­iót a Dardanellák ellen. Néhány nap óta a szmirnai és kóm­ai vilaje­tektől délre eső partokról a franczia hadihajók élénk tevékenysége észlelhető. A Jeanne d' Arc e hó 15-én a Marmara-öbölbe futott be, több bárka zászlaját elkobozta és két bárkát, melyeknek egyike fával volt megrakva, elvitt. Az adalai öböl­ben ugyanez a czirkáló szintén lefoglalt néhány bárkát. Egy másik czirkáló Csaguil kikötőben (Fenikénél) katonákat szállított partra, hogy ezek marhát és baromfit rekviráljanak. Csendőrök és polgárőrök elűzték az ellenséges katonákat. Az el­vonuló czirkáló 150 lövést tett a község ellen.

Next