Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-12 / 162. szám
3 a front mögött. Mialatt hős katonáink Galiczia véráztatta földjén száguldottak diadalróldiadalra, itthon, az apák és testvérek, a nemzet egész fegyvertelen zöme, szintén diadalmasan megvívta csatáját, a másodikat a háború kezdete óta. Megvívta keze munkájával, megvívta takarékossága gyümölcseivel s a lángoló hazaszeretet áldozatkészségével. A második hadikölcsön eredménye méltó párja az erőnek. A monarchia mindkét országa becsületbeli kötelességnek vette, tanúságot tenni az egész világgal szemben gazdasági felkészültségünkről, csorbítatlan financziális erőnkről s a végsőig menő áldozatkészségről. S a mi ránk nézve a legörvendetesebb, ellenségeinkre pedig a legnyomasztóbb, az a kétségbevonhatóan tény, hogy a második hadikölcsön fényes sikere a végső győzelem iránt való törhetetlen bizodalmunkban gyökerezik. Ezt a bizodalmát nem csorbította egy pillanatra sem, hogy a háború tizenegyedik hónapjában egykori szövetségesünkben hitszegő árulónk és új ellenségünk támadt, sőt konstatálhatjuk, hogy a világtörténelemben páratlanul álló olasz orvtámadás újabb energiákat váltott ki, újabb erőfeszítésre ösztönözte a tőkét. Megnyilatkozott ez nem csupán a jegyzéseknek az olasz hadüzenet óta észlelt nagymérvű föllendülésében, de abban is, hogy igen sokan a már jegyzett összegeket, éppen az olasz galádság fölött érzett jogos felháborodásukban, tetemesen fölén élték. Végtelen nehézségek és hajmeresztő fáradalmak közepette sikerült a szövetséges magyar-osztrák és német seregeknek nemcsak megállítani az oroszok vad áradatát, hanem kifelé szorítani azt Galicziából, ahol már szinte otthonosan kezdett berendezkedni. S míg a legbiztatóbb kilátásunk van az ellenségtől megtisztítani a monarchia területét, az ellenség nagy és gazdag területeit tartják megszállva a szövetségesek. Orosz-Lengyelország jó nagy része kezünkben van ; Belgiumban és tíz franczia departementban a német erődök és vihatatlan hadállások biztosítják a megszállott területeket ; az angol flotta a német tengeralattjárók elől biztos kikötőibe rejtőzött, az angol tengeri kereskedelem megbénult, s a munícióhiány, a belső politikai zavarok a válságok szellemét idézik föl ellenségeink sorában. A Dardanellák előtt kicsorbult az angol-franczia flotta presztizse és ereje, s legújabb ellenségünk, az olasz, véres fejjel bukik vissza a sziklabérczekről, amelyeken át a betörést megkísérli. Minden túlzott optimizmus, minden elbizakodottság nélkül mondhatjuk, hogy mk nem fognak bennünket lebírni, hogy a végső diadalba vetett hitünk meg fog valósulni. Ezt érezhették azok az ezrek és tízezrek, akik vagyonuk egy részét, megtakarított tőkéiket, elrejtett pénzeiket odavitték a haza oltárára, segíteni a fronton küzdő katonákat, erőt adni a nagy tusa folytatására és diadalmas befejezésére. Az állam támogatást és védelmet kért polgáraitól. A maga, de polgárai védelmét is. Mert hisz mindnyájunk sorsa, vagyona, jóléte szorosan és szervesen összefügg az államéval. Magunknak adtunk, magunkon segítettünk, magunkat védtük, amikor az új hadikölcsön révén az államot pénzügyi feladataiban istápoltuk. A legnagyobb erőfeszítést és áldozatkészséget váltotta ki az a tudat, hogy egy világ, a gonoszoktól és árulóktól felbujtatott világ támadt ellenünk, amelylyel meg kell birkóznunk, a medret le kell tepernünk, hogy biztosítsuk fennmaradásunkat, életünk békéjét és munkánk eredményét. S meg kellett mutatnunk, hogy gazdasági erőink összhangban vannak katonai erőinkkel. Ebben a közel egy esztendő óta dúló fergetegben minden gazdasági szervünk megállotta helyét; küzködéssel, redukált igényekkel és magamegszorítással ugyan, de megállotta. Semmi jele sehol annak, hogy gazdasági alapunk megrendült, hogy gazdasági szerveink megbénultak volna. Nemcsak katasztrófák, de súlyosabb megrázkódtatások sem zavarták gazdasági életünk folyását. Csak most láthattuk, hogy szolid bázison épült gazdasági fejlődésünk, s hogy oly energiák lappangottak benne, amelyekről azelőtt alig volt sejtelmünk. Csaknem hét milliárdot teremtett elő a monarchia két országának gazdasági ereje a két hadikölcsönre. Nagyszerű teherpróba volt s biztató erőpróba lett belőle. A front mögött megnyertük a döntő csatát, hiszszük, hogy a fronton is a mi diadalunkkal dől el a nagy mérkőzés. az TJJSAO Szombat, 1915. Turnus 17. Győzelmes harc az ep A felső Dnyeszternél, valamint a Dnyeszter és Pruth közt folynak a harczok. Pflanzer- Baltin serege tudvalevőleg pár nap óta egyre erősebben tért nyert észak felé. Támadó hadoszlopai állandó harczok közepette Obertynig és a Hordenkától délre fekvő magaslatokig nyomultak előre. A mai vezérkari jelentésből látjuk, hogy e hadsereg egyes, csapatai az oroszokat kiverték az említett helységeknél lévő állásaikból s most előrenyomulóban vannak a Dnyeszter felé, amelynek déli pontját az oroszok még tartani próbálják. Mint a tegnapi német jelentésből tudjuk, Nikolajov—Rohatyn felől, Lembergtől délre és délkeletre új orosz erők nyomultak előre. A Linsingen sereg részei hárítják eltámadásukat a Lityniát (Drohobicztól északkeletre) a Dnyeszter szakrszszal Zuravnónál összekötő vonalon. A mai Trmter-jelentés konstatálja, hogy Délkelet-Galicziában és Bukovinában eredményes támadások folynak a mieink részéről a Dnyesztertől délre álló orosz haderők ellen. S ugyancsak a mai jelentésből veszszük azt az örvendetes hírt, hogy a Pruth mentén az egyetlen helyen, ahol még az oroszok állanak, Csernovicztól keletre, támadásukat rövid harcz után visszavertük. Offenzivénk sikeres az egész fronton. Sajtóhadisiállás, június 11. Mint a hivatalos és magánjelentésekből megállapítható, a szövetségesekkel együtt megindított offenzivánk sikeresen halad előre az egész az ez vonalon. A mai jelentés további előnyomulásról számol be. Különös jelentőséggel bír az eredményes előnyomulás Bukovinában és Délkelet- Galicziában, miután az arczvonal ezen részében az oroszok erősítéseket vetettek harcba és ez a körülmény sem befolyásolhatta a Linsingen és Pflanzer hadseregének előnyomulását és térfoglalását. Oroszországban miniszterválság készül. Berlin, június 11. Pétervárról jelentik kerülő utón. Erősen tartja magát az a hír, hogy az orosz kormány válság előtt áll. A legutóbbi orosz vereségek miatt megrémültek a pétervári hivatalos körök és az a körülmény, hogy a Visztulánál az oroszok hadműveletei megakadtak, a Dardanellák ostroma holtpontra jutott és Olaszország beavatkozása egyáltalában nem hozta meg azt az eredményt, amit reméltek tőle, legmagasabb helyen nagy léhangosságot keltett és mértékadó körökben a békepárt kezd felülkerekedni. Még a múlt szombaton történt, hogy a birodalmi duma valamennyi pártvezére a duma elnökének elnöklete alatt tanácskozást tartott és azon elhatározta, hogy felszólítja a kormányt a dumának a megállapított idő előtt haladéktalan összehívására. Mansurov herczeg dumaképviselő azt indítványozta, hogy a duma az első ülésen küldjön feliratot a czárhoz és kérje egy koalíciós kormány kinevezését, amelybe valamennyi párt, még a szélsőjobbpárt képviselőit is bele kell vonni. A terv az, hogy megbuktatják Goremykin miniszterelnököt, aki tudvalevőleg azt hangoztatja, hogy az utolsó csepp vérig kell folytatni a háborút. Sokan Lubomlinov hadügyminisztert is szeretnék megbuktatni, mert a duma többsége ellene van, de az nagyon nehéz lesz, mert a hadügyminiszter nagy kegyben áll Nikolaj Nikolajevics nagyherczegnek Az ülést követő napon a duma elnöke és a pártvezérek Goremykin, Lubomlrnov miniszterekkel, továbbá Bark pénzügyminiszterrel és Frederick gróf udvari miniszterrel együtt a czárhoz mentek kihallgatásra Czarszkoje- Szelóba. A kétórás kihallgatás nagyon izgalmas volt, de részleteit szigorúan titokban tartják. Azt is beszélik Pétervárott, hogy a pártvezérek tanácskozása előtt a duma elnöke a főhadiszállásra utazott, ahol órák hosszat tárgyalt Nikolajevics Miklós nagyherczeggel. Elutazása után a generalisszimusz órákra bezárkózott, este pedig külön futárral levelet küldött Czarszkoje-Szelóba. Az oroszok visszavonulása Bukovinából. Bukarest, június 11. Az Universal tudósítója a következőket jelenti Mamorniczából: Az oroszok galicziai visszavonulásukkal párhuzamosan sorban kiürítik a Pruthon túl, Bukovinában még megtartott hadállásaikat is. Kedd óta Szadagorából, Mahalából, Raranczeából, Bojánból és Gogolinából szakadatlanul mennek vissza az orosz csapatok Novoszieliczába, ahonnan vasúton Kisenevbe viszik őket. Az oroszok mindenütt csak kisebb osztagokat hagytak vissza, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a szövetséges csapatok előrenyomulását lehetően föltartóztassák mindaddig, amíg az oroszok visszavonulása befejeződik. Az oroszok Besszarábia kiürítésére is készülnek. Bukarest, június 11. Az Universal mamorníciai tudósítója jelenti június 8-án: Biztos forrásból közölhetem, hogy az orosz hadvezetőség elrendelte az előkészületet Besszarábia kiürítésére. A katonai, valamint a polgári hatóságok már be is csomagolták irattárukat, hogy