Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-12 / 162. szám

3 a front mögött. Mialatt hős katonáink Galiczia vér­áztatta földjén száguldottak diadalról­­diadalra, itthon, az apák és testvérek, a nemzet egész fegyvertelen zöme, szin­tén diadalmasan megvívta csatáját, a másodikat a háború kezdete óta. Meg­vívta keze munkájával, megvívta taka­rékossága gyümölcseivel s a lángoló haza­­szeretet áldozatkészségével. A második hadikölcsön eredménye méltó párja az erőnek. A monarchia mindkét országa becsületbeli kötelesség­nek vette, tanúságot tenni az egész világgal szemben gazdasági felkészült­ségünkről, csorbítatlan financziális erőnk­ről s a végsőig menő áldozatkészségről. S a mi ránk nézve a legörvendetesebb, ellenségeinkre pedig a legnyomasztóbb, az a kétségbevonhatóan tény, hogy a második hadikölcsön fényes sikere a végső győzelem iránt való törhetetlen bizodal­­munkban gyökerezik. Ezt a bizodalmát nem csorbította egy pillanatra sem, hogy a háború tizenegyedik hónapjában egy­kori szövetségesünkben hitszegő árulónk és új ellenségünk támadt, sőt konsta­tálhatjuk, hogy a világtörténelemben pá­ratlanul álló olasz orvtámadás újabb energiákat váltott ki, újabb erőfeszítésre ösztönözte a tőkét. Megnyilatkozott ez nem csupán a jegyzéseknek az olasz hadüzenet óta észlelt nagymérvű föl­lendülésében, de abban is, hogy igen sokan a már jegyzett összegeket, éppen az olasz galádság fölött érzett jogos fel­háborodásukban, tetemesen fölén élték. Végtelen nehézségek és hajmeresztő fáradalmak közepette sikerült a szövet­séges magyar-osztrák és német seregek­nek nemcsak megállítani az oroszok vad áradatát, hanem kifelé szorítani azt Gali­­cziából, a­hol már szinte otthonosan kezdett berendezkedni. S míg a leg­biztatóbb kilátásunk van az ellenségtől megtisztítani a monarchia területét, az ellenség nagy és gazdag területeit tartják megszállva a szövetségesek. Orosz-Len­­gyelország jó nagy része kezünkben van ; Belgiumban és tíz franczia departement­­ban a német erődök és vihatatlan had­állások biztosítják a megszállott területe­ket ; az angol flotta a német tengeralatt­járók elől biztos kikötőibe rejtőzött, az angol tengeri kereskedelem megbénult, s a muníc­ióhiány, a belső politikai zava­rok a válságok szellemét idézik föl ellen­ségeink sorában. A Dardanellák előtt ki­csorbult az angol-franczia flotta presz­tizse és ereje, s legújabb ellenségünk, az olasz, véres fejjel bukik vissza a szikla­­bérczekről, a­melyeken át a betörést megkísérli. Minden túlzott optimizmus, minden elbizakodottság nélkül mondhatjuk, hogy mk nem fognak bennünket lebírni, hogy a végső diadalba vetett hitünk meg fog valósulni. Ezt érezhették azok az ezrek és tízezrek, a­kik vagyonuk egy részét, megtakarított tőkéiket, elrejtett pénzei­ket odavitték a haza oltárára, segíteni a fronton küzdő katonákat, erőt adni a nagy tusa folytatására és diadalmas be­fejezésére. Az állam támogatást és védelmet kért polgáraitól. A maga, de polgárai védelmét is. Mert hisz mindnyájunk sorsa, vagyona, jóléte szorosan és szervesen összefügg az államéval. Magunknak ad­tunk, magunkon segítettünk, magunkat védtük, a­mikor az új hadikölcsön révén az államot pénzügyi feladataiban istápol­­tuk. A legnagyobb erőfeszítést és áldozat­­készséget váltotta ki az a tudat, hogy egy világ, a gonoszoktól és árulóktól fel­bujtatott világ támadt ellenünk, a­mely­­lyel meg kell birkóznunk, a medret le kell tepernünk, hogy biztosítsuk fen­nmaradásunkat, életünk bék­éjét és mun­kánk eredményét. S meg kellett mutat­nunk, hogy gazdasági erőink összhang­ban vannak katonai erőinkkel. Ebben a közel egy esztendő óta dúló fergeteg­­ben minden gazdasági szervünk meg­állotta helyét; küzködéssel, redukált igényekkel és magam­egszorítással ugyan, de megállotta. Semmi jele sehol annak, hogy gazdasági alapunk megrendült, hogy gazdasági szerveink megbénultak volna. Nemcsak katasztrófák, de súlyo­­sabb megrázkódtatások sem zavarták gazdasági életünk folyását. Csak most láthattuk, hogy szolid bázison épült gaz­dasági fejlődésünk, s hogy oly energiák lappangottak benne, a­melyekről azelőtt alig volt sejtelmünk. Csaknem hét milliárdot teremtett elő a monarchia két országának gazda­sági ereje a két hadikölcsönre. Nagyszerű teherpróba volt s biztató erőpróba lett belőle. A front mögött megnyertük a döntő csatát, hiszszük, hogy a fronton is a mi diadalunkkal dől el a nagy mér­kőzés. az TJJSAO Szombat, 1915. Turnus 17. G­yőzelmes harc az ep A felső Dnyeszternél, valamint a Dnyeszter és Pruth közt folynak a harczok. Pflanzer- Baltin serege tudvalevőleg pár nap óta egyre erősebben tért nyert észak felé. Támadó had­­oszlopai állandó harczok közepette Obertynig és a Hord­enkától délre fekvő magaslatokig nyo­multak előre. A mai vezérkari jelentésből lát­juk, hogy e hadsereg egyes, csapatai az oroszokat kiverték az említett helységeknél lévő állásaikból s most előrenyomulóban vannak a Dnyeszter felé, a­melynek déli pontját az oroszok még tartani próbálják. Mint a tegnapi német jelentésből tudjuk, Nikolajov—Rohatyn felől, Lembergtől délre és délkeletre új orosz erők nyomultak előre. A Linsingen sereg része­i hárítják elt­ámadásukat a Lityniát (Drohobicztól északkeletre) a Dnyesz­ter szakr­szszal Zuravnónál összekötő vonalon. A mai Tr­mter-jelent­és konstatálja, hogy Délkelet-Galicziában és Bukovinában eredmé­nyes támadások folynak a mieink részéről a Dnyesztertől délre álló orosz haderők ellen. S ugyancsak a mai jelentésből veszszük azt az örvendetes hírt, hogy a Pruth mentén az egyet­len helyen, a­hol még az oroszok állanak, Cser­­novicztól keletre, támadásukat rövid harcz után visszavertük. Offenzivénk sikeres az egész fronton. Sajtóhadisiállás, június 11. Mint a hivatalos és magánjelentésekből megálla­­pítható, a szövetségesekkel együtt meg­indított offenzivánk sikeresen halad előre az egész az ez vonalon. A mai jelentés további előnyomulásról számol be. Kü­lönös jelentőséggel bír az eredményes előnyo­mulás Bukovinában és Délkelet- Galicziában, miután az arczvonal ezen részében az oroszok erősítéseket vetettek harc­ba és ez a körülmény sem befolyásol­hatta a Linsingen és Pflanzer hadseregének előnyomulását és térfoglalását. Oroszországban miniszterválság készül. Berlin, június 11. Pétervárról jelentik ke­rülő utón. Erősen tartja magát az a hír, hogy az orosz kormány válság előtt áll. A legutóbbi orosz vereségek miatt megrémültek a péter­­vári hivatalos körök és az a körülmény, hogy a Visztulánál az oroszok hadműveletei meg­akadtak, a Dardanellák ostroma holt­pontra jutott és Olaszország beavatkozása egyáltalá­ban nem hozta meg azt az eredményt, a­mit reméltek tőle, legmagasabb helyen nagy léhan­­gosságot keltett és mértékadó körökben a békepárt kezd felülkerekedni. Még a múlt szombaton történt, hogy a birodalmi duma valamennyi pártvezére a duma elnökének elnöklete alatt tanácskozást tartott és azon elhatározta, hogy felszólítja a kormányt a dumának a megállapított idő előtt haladék­talan összehívására. Mansurov herczeg dumaképviselő azt in­dítványozta, hogy a duma az első ülésen küld­jön feliratot a czárhoz és kérje egy koalíc­iós kormány kinevezését, a­melybe valamennyi párt, még a szélső­jobbpárt képviselőit is bele kell vonni. A terv az, hogy megbuktatják Goremykin miniszterelnököt, a­ki tudvalevőleg azt hangoztatja, hogy az utolsó csepp vérig kell folytatni a háborút. Sokan Lub­omlinov had­ügyminisztert is szeretnék megbuktatni, mert a duma többsége ellene van, de az nagyon nehéz lesz, mert a hadügyminiszter nagy kegyben áll Nikolaj Nikolajevics nagyherczegnek Az ülést követő napon a duma elnöke és a pártvezérek Goremykin, Lub­omlrnov mi­niszterekkel, továbbá Bark pénzügyminiszter­rel és Frederick gróf udvari miniszterrel együtt a czárhoz mentek kihallgatásra Czarszkoje- Szelóba. A kétórás kihallgatás nagyon izgal­mas volt, de részleteit szigorúan titokban tart­ják. Azt is beszélik Pétervárott, hogy a pártvezérek tanácskozása előtt a duma elnöke a főhadiszállásra utazott, a­hol órák hosszat tárgyalt Nikolajevics Miklós nagyherczeggel. Elutazása után a generalisszimusz órákra be­zárkózott, este pedig külön futárral levelet küldött Czarszkoje-Szelóba. Az oroszok visszavonulása Bukovinából. Bukarest, június 11. Az Universal tudó­sítója a következőket jelenti Mamorniczából: Az oroszok galicziai visszavonulásukkal pár­huzamosan sorban kiürítik a Pruthon túl, Buko­vinában még megtartott hadállásaikat is. Kedd óta Szadagorából, Mahalából, Raranczeából, Bojánból és Gogolinából szakadatlanul mennek vissza az orosz csapatok Novoszieliczába, a­honnan vasúton Kisenevbe viszik őket. Az oroszok mindenütt csak kisebb osztagokat hagytak vissza, a­melyeknek az a rendelteté­sük, hogy a szövetséges csapatok előrenyomu­lását lehetően föltartóztassák mindaddig, a­míg az oroszok visszavonulása befejeződik. Az oroszok Besszarábia kiürítésére is készülnek. Bukarest, június 11. Az Universal mamor­­níciai tudósítója jelenti június 8-án: Biztos forrásból közölhetem, hogy az orosz hadvezető­ség elrendelte az előkészületet Besszarábia ki­ürítésére. A katonai, valamint a polgári ható­ságok már be is csomagolták irattárukat, hogy

Next