Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-15 / 165. szám

,, mennyi állás teljesen birto­­kunkban maradt. Az ellenségnek az Yser-csatornánál ellenünk intézett gyengébb támadásait visszaver­tük. Hebuternetől délkeletre a gya­logsági ütközetek nem vezettek em­­lítésre méltó eredményre. A Cham­­pagneban levő ásásaink ellen intézett előretöréseket csírájukban el­fojtották. A franczia-angol offenziva kudarcza, Rotterdam, junius 14. A Nieuwe Rotter­­damsche Courant kijelenti, hogy az angol­­franczia offenziva csúfosan kudarczot vallott és a szövetségesek tervezett áttörése nem sikerült. A francziák súlyos vesztesége Loretta körül. Hága, június 14. Londoni lapok párisi tudósí­tást közölnek arról, hogy a franczia csapatok vesz­teségei a Loretta-m­agaslaton legutóbb óriásiak voltak. A lorettói és cavenchyi veszteségeket hozzá­vetőleg tizennyolczezer emberre becsülik. Lloyd-George agitácziós körútja. Rotterdam, június 14. Lloyd-George foly­tatja agitácziós körútját. Bristolban, hol tizen­háromezer hallgatója volt, így szólt : »A há­borút csak a technikusok, gyárosok és mun­kások nyerhetik meg !« Felszólítja tehát ezeket, hogy foglalkozzanak a lőszergyártással. Az asszonyok munkájának tilalmát fel fogják füg­geszteni. Beszédét ezekkel a nevetséges sza­vakkal fejezte be : »Angolország negyven napig és negyven éjjelig tartó szakadatlan neuve­­chapellei özönvizet fog Németországra zúdí­tani. A német föld rendüljön meg az angol ágyuk és a brit gyalogosok lábai alatt !« A fegyvergyártás önkéntesei. London, június 14. (Reuters) Az a felhívás, a­melyet a munkásokhoz intéztek és a­melyben fel­szólítják őket, hogy szabad idejük egy részének fel­áldozásával vállaljanak munkát, akár nappal, akár éjjel a fegyver- és lőszergyárakban,­­ azt ered­ményezte, hogy sokkal többen jelentkeztek, mint a­hány munkásra egyáltalában szükség van. Szá­muk több ezerre rúg. Az önkéntes munkások között vannak papok, kereskedők, bankárok, ügyvédek és mindenféle más hivatásúak. Külön önkéntes munkavezetői kar alakult, a­mely a munka fel­osztásáról gondoskodik. a larteellák ostroma. Egy ellenséges nagy hadihajó pusztulása az ázsiai partokon. Konstantinápoly, június 14. Hitelt érdemlő, de hivatalosan még meg nem erősített magán­­jelentés szerint e hónap 9-ikén egy ellenséges nagy hadihajó a Dodekanesosz Kalymnosz szi­gete és az ázsiai partvidék között felrobbant és elsülyedt. Német repülők Lemnosz felett. Frankfurt, június 14. Athénból jelentik a Frankfurter Zeitung-nak. Három német re­pülőgép Lemnoszra bombákat vetett és szét­rombolta az ottani lőszerraktárt. A közeli napokban nehéz tüzérség meg­érkezését várják Gallipoliba, mire a szövet­ségesek meg akarják kezdeni a döntő támadást. Elesett franczia tábornok, Lyon, június 14. Mint a Nouvelliste Páriából értesült, Ganeval tábornok a Gallipoli-félszigeten lefolyt legutóbbi harczokban elesett. Talaat bey vaskeresztje. Frankfurt, június 14. A Frankfurter Zeitung jelenti Konstantinápolyból. Vilmos császár Talaat bey belügyminiszternek a vaskeresztet adomá­nyozta. Német tengeralattjárók az Égei-tengeren. Konstantinápoly, junius 14. Itteni halá­szok mondják, hogy Samothraki szigete mel­lett német tengeralattjárók bukkantak fel előttük és igazoltatta őket, ismét feltűntek. AZ Ú­JSÁG Kedd, 1915. junius 18. Venizelosz aknamunkája. Konstantinápoly, junius 14. A Milli-ügy­­nökség jelenti : Venizelosz athéni lapjai utazók elbeszélései alapján azt állítják, hogy Kis- Ázsiában tífusz dühöng a lakosság és a katona­ság körében és rengeteg áldozatot szed, to­vábbá hogy hetvenöt orvos belehalt e beteg­ségbe és hogy a németek — számolván a Dar­danellák elestével — azt tanácsolták a szul­tánnak, hogy hagyja el a fővárost. Végül hogy a Dardanellák védelmezését abbahagyják és az ottomán csapatokat csak gépfegyvertűzze lehet harczba kergetni. Ezek a nevetséges állí­tások, a­melyeket az említett sajtó rendszere­sen tálal fel olvasóinak, nem is érdemlik meg, hogy megc­áfoljuk. Csak arra emlékeztetünk, hogy az ellenséges lapok mind az ottomán csapatok hősiességéről és a Dardanellák ret­tenthetetlen védelméről imák. Csapatainknak legutóbbi sikerei méltó betetőzései az Ízlés­telen álhírek czáfolatának. A hátsóra olyán hírei. A portugál választás eredménye. Lisszabon, junius 14. (Havas.) A legutóbbi választások eredménye a demokratáknak bizto­sítja a többséget. Az országban teljes nyugalom uralkodik. A közönség és a hátsóra. Munkában a­ jótékonyság. A fővárosban. Sebesült katonáink szórakoztatása. A gróf Khuen- Héderváry Károlyné védnöksége, dr. Herich Károlyné, Szászy-Schwarcz Gusztávné és Singer Zsigmondné elnök­lete alatt működő hölgybizottság sebesült­ katonáink szórakoztatására a legközelebbi előadást a Vígszínházban rendezi, kedden, f. hó 16-én délután 3 órakor. A rendező­bizottság ez után kéri fel az egyes hadikórházak parancs­nokságait, hogy katonáikat idejekorán indítsák útnak, mert az eőadás pontosan 3 órakor fog kezdődni. Hangverseny egy hadikórházban. A Nádasdy kaszár­nyában Rottenberg dr. főtörzsorvos parancsnoksága alatt levő cs. és kir. II. számú tart. kórházban szépen sikerült hangversenyt rendezett dr. Lipscher Sándorné. A sebesült katonák nagy élvezettel hallgatták Balassa Jenő, Paulai Erzsi, Weill Hella, Kardos István, Góthné Kertész Ella, Góth Sándor és Vidor Ferike kitűnt előadását. Jótékonyczélú hajókirándulás. A sárosi kárvallott nép javára Berzeviczy Albertné és báró Ghillány Im­­réné, a segítő bizottság elnöknői, továbbá Lipthay Béla, Hodossy Gida és Görgey István rendezőbizottsági tagok június 17-én, csütörtökön, Visegrádra hajókirándulást rendeznek. A kirándulás iránt már­is igen nagy érdeklődés mutatkozik. A jegyek tekintélyes része már elkelt. A hajó indulási idejét több oldalról kifejezett óhajra, délután 5 órában állapította meg a bizottság. A hajó az Eötvös­ térről indul, jegyek a beszálláskor is válthatók. Húzás az Iparművészeti Múzeumban. A dr. Istvánffy Sándorné által a vak katonák javára és katonai fehérne­műk beszerzésére rendezett jótékonyczélű kiállításon jú­nius 12-én a következő sorsjegyek húzattak ki: 8, 35, 107, 154, 183, 191, 217, 235, 323, 377, 448, 453, 451, 512, 519, 553, 809, 891, 901, 1106, 1705, 1750. A nyereménytárgyak a sorsjegy ellenében június 26-ig bezárólag az Iparművé­szeti Múzeumban (Üllői-út) Dánielné Lamács Lujza úr­­hölgynél vagy helyettesénél vehetők át. Az addig át nem vett tárgyak a jótékony ezés javára értékesíttetnek. Kabaré a tisztviselő kaszinóban. A Magyar Tisztvise­lők Országos Egyesülete tegnap este pompás sikerű, mű­vészi kabarét rendezett kerti helyiségében. Az estélyre nagyszámú közönség gyűlt össze, a gróf Festetics Gézáné vezetésével működő negyvenkéttagú hölgybizottság buz­galmából. A műsort Szilágyi Rózsika színművésznő sza­­vallata vezette be. Majd Hegyi Rózsika operaénekesnő következett, a­ki Tarnay Alajos zongorakísérete mellett vig­áriákat és utána saját gitárkíséretével tiroli népdalo­kat adott elő. Művészi énekét a közönség zajos tetszése jutalmazta. Rákosi Szidi asszony és növendékei, köztük nem egy már kész művésznő, szavalattal, énekkel és tánc­­­czal gazdagították a műsort és szintén roppant tetszést arattak. Az est fénypontja Haraszthy Hermin és Tapolczai Dezső magyar-német együttese volt, melyet Stefanidesz Károly kísért. A Clauser-Szautner mandolinnégyes mű­vészi játéka és Király Ernő magyar dalai czigányzene mel­lett zárták le a felejthetetlenül szép estét, melynek jöve­delme az egyesület hadi rokkantalapját tetemesen gya­rapítja. A »Jótékonysági Hármasszövetség« f. hó 15-én, ked­den, 5 órakor a Szent Lukács fürdő gyógytermében szóra­koztató délutánt rendez az Angelina-otthon, Rudolf trón­örökös otthon száz lábadozó sebesültje részére. A vidéken: Jótékonyczélű hangverseny. Nagymarosról írják ne­künk : A 26. gyalogezred harertérről hazatért ezred­­zenekara a lábadozó-osztagparancsnokság égisze alatt június 19-ikén, szombaton, este 8 órakor Nagymaroson, a Korona-nagyvendéglőben, június 20-ikán, vasárnap dél­után 4 órakor pedig Visegrádon a Papp-féle Mátyás király­­vendéglőben a Vöröskereszt-Egylet, katonai özvegyek, árvák és vak katonák javára hangversenyt rendez. Be­lépőjegy személyenként 1 korona, katonai legénységnél 40 fillér. Hajdúnánásról jelentik: A Vöröskereszt-Egylet deb­­reczeni fiókja Márk Endre udvari tanácsos, debreczeni polgármester elnöklésével ma Nánáson gyűlést tartott. A vendégek külön vonattal érkeztek ide. Reggel isten­­tisztelet volt, mely után a helyi intelligenczia vezetésével 24 szekér indult a város minden részébe a szeretetado­­mányokért. A lakosság a legnagyobb készséggel hordta össze ajándékait s bőséges pénzadományokkal is adózott. Délben a debreczeni gyűjtők tiszteletére banker volt. Délután a tanyákról hoztak szekereken dús ajándékokat, Ausztriában, Innsbruckból táviratoztak. Semper János dr. egye­temi tanár a neki adományozott olasz korona-rend tiszti keresztjét hadsegélyezési czélokra ajánlotta fel. „Kelletlen érzés66. — Gustave Hervé letiltott czikke. — Már közöltünk részleteket Gustave Hervé-nek abból a czik­­kéből, a­melyet lapjának, a »Guerre Sociale«-nak júniusi szá­mában tett közzé. A lapnak azt a számát lefoglalták. Következő nap Hervé, a­ki nem hagyja, hogy a száját befogják, újabb czikket irt, a­melynek az volt a czime: »A lefoglalás után való napon«. Azt mondja benne, hogy értesítette a kormányt arról, hogy inkább megszünteti lapját, semhogy hazudozásra adja ma­gát. »A c­enzúra engedelmével, vagy ellenére, folytatom mun­kámat«. Letiltott czikkének czíme »Kelletlen érzés« volt. Azt most a következőkben közöljük : Megtévesztés volna, ha elhitetnék a kormány­nyal és a főparancsnoksággal, hogy a népnek az a része, mely a lövőárkokban tanyázik, vagy az a része, a­mely szorongás és reménykedés közepett otthon él, csodálva és lelkesedve néz vissza azokra a katonai eredményekre, melyeket hadseregünk szeptember vége, vagyis a Marne-menti ütközet nagy napja óta elért. Az eredmények, melyeket az nap óta ki­vívtunk, valóban meglehetősen mérsékeltek, ha az árukhoz mérjük őket! Minden kísérletünk, mely kiújult, az ellenséges vonalak áttörésére a tél napjai óta, eltagadhatatlanul meghiúsult. Kudarc­­­ban volt részünk Soissons mellett: a veszteséggel teljes cronyi eset! Majd ki akartuk metszeni tes­tünkből az a nyúlványt, melylyel a német vonalak Saint-Mihielnél állásainkba ékelődnek ; a vitézség páratlan csodái és súlyos veszteségek után el is foglaltuk Les Epargest — de a sant-mihieli nyúl­vány még mindig benne van testünkben. Végre Champagneban próbáltunk meg keresztültörni a német vonalakon. Erőfeszítésünk nagy volt — de meg kell vallanunk magunknak, hogy, bár veszte­ségünk rengeteg volt, (számadatai borzadással töl­tenek meg bennünket) az áttörés nem sikerült. Ezúttal Arrasnál kíséreljük meg még egyszer a német, vonalak visszavetését. Ám a jót ígérő kezdet után a kísérlet nagyon elnyúlik, úgy­hogy föl kell vetnünk a kérdést. Várjon az egy hónap óta, hogy ez a küzdelem folyik, nem, sikerült-e a néme­teknek erős megerősítéseket vonniok a megfenye­getett pontok mögé. Még mindig reméljük, hogy az eredmény ezúttal a mi részünkön lesz ; mivel azonban már gyakran reménykedtünk hiába, ha kétségbeesés nem is környékez még, most már a kelletlen érzésnek egy fajtája jelentkezik bennünk. Mindnyájunknak az az érzésünk, hogy katonai erő­­feszítéseink, ha nem állunk is rosszul, de valami jól sem állunk és hogy a katonai szervezet rengeteg gépezetében valamelyik kerék nem jól működik. Mi történik ! Kevés talán a lőszerünk ahhoz, hogy eredményre juthassunk ? Nincsen elég lö­vedékünk ahhoz, hogy néhány napon át heves tá­madást folytassunk ? Vagy tán az angolokon múlik a dolog ? Ha úgy volna, akkor mért nem vonulunk defenzívába addig, a­míg kellő meny­­­­nyiségű lőszert, gyűjtünk össze ? Nem szabad azon az ürügyön, hogy a távoli oroszokat támogatjuk vele, az emberek újabb százezreit föláldozni. Olyan ered­mény érdekében, a­melyet elérni nem tudunk — mert kevés hozzá a lőszerünk. Tessék a népnek és a hadseregnek nyíltan kijelenteni, hogy az offen­zíva majd csak akkor kezdődik meg, ha az angolok megérkeztek és ha kellő mennyiségű lőszert hal­moztunk föl. Egy órával sem előbb ! Nézetem sze­rint mi sem álloha útjában ilyenféle kijelentésnek. De ha nekünk és az angoloknak elégséges muní­­c­iónk van ahhoz, hogy a megkezdett heves tá­madást néhány napon át csökkentetlen erővel foly-­­ tassuk , mért nem sikerül akkor kedvezőbb ered­ményt elérnünk ? Valami más oknak kell akkor fönforognia, olyan oknak, a­mely megakadályoz bennünket erőnk teljes kifejtésében. Gondoskodott-e várjon a főparancsnokság , arról, hogy az elülső csapatokat, melyek mint

Next