Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-22 / 172. szám
8 Mil III AZ ÚJSÁG Kedd, 1915.június VI. A nagy bűnös, Szófia, junius 20. Angelov katonai iró a Kambanába,n »A nagy bűnös« czimmel ezeket írja : Abban a hallatlan vérfürdőben, a melynek színhelye ma Galiczia, Oroszország hasonlít a mészárszékre vitt és megkötözött bikához, a mely saját vérébe fullad. Nem igaz büntetése-e ez Oroszország nagy bűneiért ? Egy kulturátlan nép akar erőszakot elkövetni a kultúrán, a czivilizáczión és a szabadságon. A reakció, a szibériai börtönök és a rettenetes rendőri uralom klasszikus hazája, amely saját alattvalóit degenerált paraziták rabszolgaságában tartja, s amelynek közéletét néhány nagyherczeg tartja lánczra verve, Európa czivilizált országainak ez a legutolsója akarta kibontani a szabadság zászlaját és felszabadítani a legszabadabb és legkulturáltabb népeket. Ugyanily eszmék nevében szabadította fel Csingisz kán századok előtt a népeket oly módon, hogy valóságos gúlákat halmozott össze emberek koponyáiból. Minden bűnéért kell most Oroszországnak lakolnia. Az a milliónyi átok, amelyet annak idején Oroszországra szórtak, most megy teljesedésbe. A Dardanellák ostroma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, június 21. A főhadiszállásról jelentik : A Dardanella-fronton Ari Burnunál június 18-án és 19-én semmi jelentősebb esemény nem fordult elő. Egy ellenséges pánczélos hajó jelent meg Sed-il-Bahr előtt, a melyet 9 torpedónaszád és 7 aknakereső hajó fedezett s azután eredménytelenül ágyúzta anatóliai parti ütegeinket, majd kíséretével visszavonult Lemnosz felé. E hónap 19-én az ellenségnek Sed-il-Bahrtól délre álló czentrumunk ellen intézett gyenge támadását az ellenség súlyos veszteségei mellett visszavertük, parti ütegeink pedig eredménysen tüzeltek az ellenséges tüzérségre, szállítóoszlopaikra és gyalogsági hadállásaikra, amelyek európai ütegeink hathatós tüzelése elől kénytelenek voltak visszavonulni. Anatóliai ütegeink szintén nagyon eredményesen ágyúzták az ellenséges hadoszlopokat, amelyek az új tábor felé voltak után, hangáraikat is tűz alá vették és tüzet okoztak, amely több repülőgépjüket elpusztította, az ellenséges csapatok és lovaik között nagy kavarodást idézett elő. Ellenséges repülőgépek egyes ütegeink fölött elrepülve, nyolcz bombát hajítottak le, de nem tettek kárt. A többi hadszíntéren nincs újság. A háború egfyéb hírei. Pour le mérite egy bajor tábornagynak. Berlin, június 21. Kneussel lovag bajor altábornagyot, hadosztályparancsnokot, a Pour le mérite-rendjellel tüntették ki. A montenegrói hadsereg felvonulása, Lugano, június 21. A Giornale d'Italia jelenti Bzkutariból . Míg a montenegrói hadsereg zöme a Tarabosz közelében marad, egy szakasz előrenyomult, hogy Selzet, Mikát, Mullit, Castratét és Kaoppliét megszállja, továbbá hogy Vraka felé előretörjön. Egy másik szakasz megszállotta Salat és Sosit és tovább nyomul Fusiostoi felé (Kiri táján), hogy az első szakaszszal egyesüljön. Egy harmadik szakasz átlépte a Bojana folyót, megszállta Obotit,Pulizit, Daraghiatit és Trust, úgyszintén az Alessio—Szkutari közötti út egyes helyeit, valamint a Punta Merát, továbbá a mediai kikötőt uraló vidéket. A montenegróiak a megszállott területek lakosságát lefegyverezték, daczára annak, hogy eddig nyugodtan maradt. A közutalés és a háború. Munkában a jótékonyság. A fővárosban. A Hadsegélyző Hivatal akcziói. A háborús jótékonysági intézmények homlokterében kétségkívül a magyar királyi honvédelmi minisztérium által felállított Hadsegélyző Hivatal áll, amely mindjárt a háború kitörése után a király parancsára létesült, hogy központi szerve legyen Magyarország területén az önkéntes segélynyújtásnak és irányítója a jótékonysági cselekvéseknek. A direkt gyűjtéseken kívül a Hivatal czéljainak szolgálatában állanak. 1. A Magyar Nők Korona Alapja, melynek tagja lehet minden magyar asszony és leány, aki legalább egy koronát fizet az alap pénztárába. A teljes bevétel, mint a többi gyűjtésektől elkülönülő alap, a katonai özvegyeké és árváké. 2. A nemzeti áldozatkészség szobrának alapzatára és a lovasalak pánczélzatára illesztendő bronzlemezek jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, felerészben a rokkant katonáké. 3. Az alakulóban levő Hadsegélyző Szövetségbe beléphet mindenki, aki öt éven keresztül évi egy korona tagsági díj fizetésére vállal kötelezettséget. Ennek a szövetségnek teljes jövedelme felerészben az özvegyeké és árváké, felerészben a rokkantaké. 4. Családi és egyéb gyűjtőperselyeket hozott forgalomba a hivatal ; a családi perselyek 40 fillér árban Budapesten, IV., Kossuth Lajos utcza 12. szám alatt, vagy a Hadsegélyző Hivatalnál (képviselőház) rendelhetők meg. A befolyó összegek fele az özvegyeké és árváké, fele pedig a rokkantaké. 5. Gyűjti a hivatal a közönség természetbeni szeretét adó Hiányait élelmi és élvezeti czikkekben, pénzbeli adományokat a harcztéren levő és Magyarország területén kiegészülő közös-, honvéd- és népfölkelő csapatok részére és az adományokat eljuttatja a karostérre. 6. Elfogad és gyűjt mindenfajta pótruházatot és fölszerelési tárgyakat a harcztéren levő csapatok részére. 7. Forgalomba hoz jelvényeket, emlékérmeket, emléklapokat, csataképes levelezőlapokat, egyéb mű-, díszés használati tárgyakat. 8. Gyűjt férfiruházati tárgyakat a katonai kötelékből elbocsátott rokkantak részére. Női- és gyermekruhát a katonák özvegyei és árvái számára. A vidéken. Jótékonyczélu hangverseny Kaposvárt. Kaposvárott a város hires háziezredének, a 44-ik gyalogezrednek Reichrtbergbe (Csehország) történt áthelyezése folytán a Kaposvárra vezényelt új helyőrség, a 98-ik gye. vonószenekara a Vöröskereszt rendezésével jótékonyczélú hangversenyt tartott a Turul-szálló nagytermében. A majd 700 korona bevételt a tevékeny rendezőség, melynek élén remetepogányesti özv. Pogány Józsefné elnöknő buzgólkodott, katonai betegápolás czéljaira forditotta. A Csernovicz körüli legutóbbi borotok. — Kiküldött tudósítónktól. — Csernovicz, junius 14. Az Észak-Bukovinában márczius 18. és 28-ika között lefolyt eredményes harcrok után az oroszok respektábilis távolságra vonultak Csernovicztól. A Baján—Novoszielicza közötti legszélsőbb területsávot tartották megszállva. Erről a terepszakaszról sűrűn rendeztek kisebb betöréseket, melyeknek azonban Papp alezredes a csoportjával mindig véres véget vetett, így múlt el körülbelül harmadfél hónap. Május 10-én Papp alezredes taktikai okoknál fogva kénytelen volt a vezvonalát Bukovina északkeleti részéből visszavonni és előbbi hadállásába vonulni a Pruth balpartjára. Az oroszok erre egyre közelebb húzódtak Csernoviczhoz és szakadatlanul nyugtalanították a várost. Csapataink türelmetlenül várták a pillanatot, amelyben véglegesen kiűzhessék az ellenséget Bukovinából. Erre azonban csak egy nagy offenzíva keretében kerülhetett a sor. Kerek egy hónap múltán, június 9-én vált valóra csapataink vágya. Pflanzer- Baltin hadseregének kelet-galicziai előnyomulásával kapcsolatosan az egész bukovinai fronton megkezdte az offenzívát Papp alezredes. A tulajdonképpeni küzdelem csak csütörtökön délelőtti tíz óra táján fejlődött ki. A város magasabb pontjairól puszta szemmel jól követhettük fejleményeit. Láttuk és hallottuk az ellenséges ágyú dübörgését , a mi tüzérségünk nyomtékkal felelt reá. A Pruthnak a város előtt elterülő egész völgye, Horeczától körülbelül Biláig füstfelhőkbe burkolódzott. Minden lövést csillámlás követett, mely a füstfelhőket egy-egy pillanatra átvilágította. Ebben a pokoli tűzben indultak előre csapataink, oda se nézve az ellenséges lövedékeknek. Egymás után múltak az órák szakadatlan harcz közben, mely csak estefelé csillapodott le egy kissé. Körülbelül fél nyolcz órakor rövid szünet támadt. Az ágyuk elhallgattak. A városra ráborult az alkonyat és a lakosság éppen a nap eseményeit akarta kipihenni. Azt hitte mindenki, hogy az oroszokat most már alaposan elkergettük és hogy Csernoviczra nyugalom következik végre. Csalóka reménység volt. Pont kilencz órakor utolsó rohamukra indultak az oroszok Csernovicz előtt álló legszélsőbb balszárnyunk éhen. .Rettenetes puskatűz kerekedett, amilyenhez hasonló hevességűre Csernovicz körül még nem volt példa. Szakadatlanul váltakoztak a sortüzek, melyek vad visszhangjukkal az egész várost felverték. A Pruth egész völgye megvilágosodott a reflektorok és a felvillámló rakéták fényében. Számos puskagolyó tévesztette el czélját és hullott le a városban. A Ringplatz járókelői jól megfigyelhették a kövezetre lecsapódó puskagolyókat. Az alsóváros több utazájában az ablakokon át a lakásokba hatoltak a golyók és belefúródtak a falakba. Esti kilenctől tízig tartott a lövöldözés. Ekkor ágyúink is megszólaltak. Az oroszok csak elvétve válaszoltak reájuk. Tüzérségünk megadta az ellenségnek a kegyelemdöfést és rákényszemítette, hogy a zuezkai erdős magaslatokra húzódjék. Néhány ellenséges tüzérségi lövedék, melyeket az oroszok czéltalanul és tervtelenül lőttek ki, a városba tévedt, föl is robbant, de szert nerére csak csekély kárt okozott. Egy shrapnell egy Rózsa-utczabeli ház tetejére hullott, keresztülhatolt rajta, átfúrta a mennyezetet s végül a ház egyik előszobájában robbant szét. Szilánkjai összetörték az ablaküvegeket meg az ajtókat és a falakat is ingrongálták. A ház tulajdonosnője éppen háló.- óhajában tartózkodott a robbanás idején. Szerencsére semmi baja sem esett. Másnap elment a rendőrségre és panaszt tett az »ismeretlen orosz tettes« »ingatlannak ártó szándékkal való megrongálása« c.zímén. Bár városunk lakossága az ilyen inczidensekhez már hozzászokott, ezúttal mégis izgatott lett és nyugalmát is elvesztette, ami érthető, hiszen a lövöldözés szokatlanul heves volt. Ezzel azonban ki is adták mérgüket az oroszok. Visszavonultak a Pruth-völgyén és még azon este megkezdték hadállásuk kiürítését. A harczi zaj egyre gyöngült s a lakosság csakhamar nyugalomra tért. Odakünn azonban, ha immár nem is hevesen, de még egyre tartott a küzdelem. Csapataink még az éjszaka folyamán folytatták az előnyomulást. Nem volt az könnyű feladat, ám derék katonáink törhetetlen kedvvel mentek előre. Tizenegy óra tájt érkeztek meg Csernoviczba első sebesültjeink. Azzal az örömhírrel jöttek, hogy az oroszok már kiürítik Szadagorát. Néhány órai pihenés után pénteken, június 11-én, folytattuk a küzdelmet. Csapatainknak, melyeknek soraiban magyar, horvát és bukovinai népfölkelők harczoltak, mindaddig államok kellett a küzdelmet, míg nyugatról segítség érkezik. Mert az a csapatunk, mely az oroszokat Koczman előtt oly alaposan megverte — a lengyel légionáriusok csoportja — Luzan felől Zadobrovkán és Czernavkán át feléjük tartott. A két csoport egyesült, azután fokozott hevességgel vetette magát a menekülő ellenség után. Tömegesen hullott az orosz , több századjuk kapva-kapott az alkalmon, hogy megadja magát. Derék katonáink ily módon több mint 500 oroszt fogtak el Czernavkánál és Zadobrovkánál ; a lengyel légió ugyanekkor egy teljes orosz zászlóaljat tisztestől fegyverletételre kényszerített. Két gépfegyverosztagot is elfogtak katonáink. Déltájban annyira előre jutottunk, hogy Szadagorába, Mahalába és Czernavkába bevonulhattunk. Győzedelmes előnyomulásunk azonban még ezzel nem ért véget. Egész nap folyt a harcz. Miközben csapataink lelkesedve törtettek előre, az oroszok valóságos virtuozitást fejtettek ki a menekülésben. Tüzérségünk azonban elárasztotta a menekülő oszlopokat öldöklő tüzével. Garmadákban hevertek az orosz halottak és sebesültek a harcztéren, mely időközben Raranczéig elnyúlt. A forrósággal és a fáradalmakkal daczolva,lankadatlanul folytatták előretörésüket hősies csapataink. Estére már a miénk volt az az egész terep, melyet egy hónappal ezelőtt önként engedtünk át az ellenségnek. Az oroszok szakadatlan üldözése közben még azon nap megszállottuk Toporoucz, Rarancze és Dobronoucz községet. A foglyok száma és zsákmányunk