Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-04 / 154. szám
e rült a royei kolostorba. Miután a németek Royet elfoglalták, a parancsnok elrendelte, hogy Roye összes férfilakossága, különösen ellenséges csapatokhoz tartozók, azonnal jelentkezzenek. A parancsot a kolostor kapujára is kifüggesztették, és úgy a vérteskatona, mint az apáczák tudtak róla. A vérteskatona mégsem tett eleget a parancsnak. Mikor az apáczák Kesiébe költözködtek, a katona egy apácza ösztönzésére felvette annak ruháját s apácza maga női polgári ruhában Neslébe ment, mint ápolónő. Szóval egy apácza, aki tudott a dolgok állásáról, igyekezett elrejteni a parancsnok rendeletének ellenszegülő vérteskatonát, hogy megmentse az elfogatástól. Ennek a tényállásnak alapján a német tábori bíróság a cselekményben részes apáczákat hadijog szerint hosszú tartamú szabadságvesztésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vették, hogy az apáczák, akik iránt, társadalmi állásuknál fogva, különös bizalommal volt a katonai hatóság, megtévesztették a hatóságot és visszaéltek az apáczaruhával. A császár most a katonai hatóság javaslatára kegyelmi úton elengedte az elítélteknek a további büntetést. A Hartískellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, junius 3. (Milli távirati ügynökség.) A főhadiszállás jelenti : A Dardanellák arc,vonalán, valamint a többi hadszíntéren semmi jelentős esemény nem történt. Tilos a Dardanellák ostroma. Athén, június 3. Mytilénéből jelentik, hogy Nicolai tengernagy megérkezett Madrosz szigetére. Hivatalosan jött és pedig azért, hogy lerohaszsza Querrutte franczia tengernagy vehemens ostromló kedvét. Querrutte az angol admirálissal egyetértésben úgy határozott, hogy a tenger felől új, döntő támadást kísérel meg a Dardanellák erődjei ellen. A balkáni államok és a háború. Orosz csapatok Szerbia részére. Bukarest, június 3. A Minervánaik jelentik Brailából : Kedden reggel több orosz hajó haladt el Braila előtt, amelyek hadiszert szállítottak Szerbiába. Mintegy két hét óta szinte naponkint mennek orosz hajók Szerbia felé. Minthogy a Rennben levő orosz kereskedelmi flotta nem elegendő ahhoz, hogy az szerbeknek szánt hadiszert és katonaságot elszállítsa, az orosz kormány ügynökök útján idegen hajókat bérelt és számos pilótát, valamint hajókapitányt szerződtetett, hogy az orosz Reni és a szerb Prahova között a forgalmat lebonyolítsák. Rizov bolgár követ Bülow barátja. Bécs, június 3. A Fremdenblatt jelenti : Luganóból táviratozzák a Berliner Tageblattek, hogy Rizov, az eddigi római bolgár követ, akit kormánya Berlinbe nevezett ki követté, személyes jóbarátja Bülow herczegnek s ezért vált lehetetlenné Rómában, mert az olasz kormány tudta róla, hogy az osztrák-magyar monarchiával és a német birodalommal rokonszenvez. Harcolt a teugeren és a gyarmatokon. A Lusitania-konfliktus, Berlin, június 3. Mint a Times Washingtonból jelenti, a minisztertanács tegnap két óránál tovább foglalkozott a németeknek a Lusitania elsülyesztése ügyében adott válaszával. A kormánynak e kérdésben való magatartásáról még semmi hír sem szivárgott ki. Wilson nem tudja, hogy mit akar jelenteni a német nagykövetnek bejelentett látogatása. Bernstorf gróf kijelentette, hogy ezt a lépést a maga elhatározásából teszi és nem felszólításra. A newyorki National City Bank a nyilatkozatában nem tartja valószínűnek, hogy Németország és az Unió között háborúra kerüljön a sor. Elismeri , azonban, hogy igen súlyos kérdéseket kelt meg PRZEMYSL. — Legyen ez a nap az öröm napja. — Harmadszor kerül Przemysl szinte kimondhatatlan neve a történelem lapjaira. Először akkor emlegettük ujjongó örömmel, amikor az első ostrom alól fölmentették diadalmas seregeink. Másodszor akkor került reszkető ajkunkra a neve, mikor fátyolos szemekkel szorongattuk egymás kezét: a halálra éhezett védősereg átadta az ellenségnek a rommá tett erősséget. S most harmadszor merül föl a név. Most ragyog és perzsel, mint a májusi napsugár. Most szinte czirógatja ajkunk a sok mássalhangzót, amíg kinyögi: Przemysl ismét a miénk ! Az elvesztés fájdalmas, a nyerés diadalmas mindig. De ennél a csodálatos várnál az elvesztés fájdalmát enyhítették, a megvívás dicsőségét gyarapították a körülmények. Hogyan vesztettük el?.Négy hónapi ostrom után, amikor a védőseregnek már egyetlen falatnyi élelmiszere nem volt. S nem vesztett el egyetlen ágyút, egyetlen ép puskát, egyetlen fel nem robbantott töltényt. És hogyan foglaltuk vissza? Alig egy hét alatt. Rohammal az erősségeket, rohammal a várat ! Lobogó zászlók alatt, szuronyt szegező csapatokkal vettük meg Przemysl várát. Még Klaszin hajnalban terjedt el Pesten a nagy diadal híre. Úgy mesélik, hogy aki éjjeli szolgálatban volt vasutakon, postánál, távirónál, telefonhivatalokban, azokat azzal bocsátották haza a felváltás után : — S most menjen aludni egy boldog tudattal. És örvendeztesse meg a családját egy nagyszerű hírrel : Przemyslt visszafoglaltuk ! Alighanem ilyenformán történt, mert alig virradt a hajnal, mindenki tudta a nagy eseményt. S a mi nehezen megmozduló, nehezen lelkesedő, mindig nyugalmas népünk első szóra, első hírre elhitte a gyönyörű híradást. — Esedékes volt — mondták az emberek. — Én tudtam, hogy még ezen a héten a miénk lesz Przemysl. Nyertem is egy fogadást. — Honnan tudta ? — kérdi egy-két kételkedő. — Honnan ! A dolgok természetéből. Már egy hete egyebet se vártam, csak a hirt arról, mikor szólalnak meg nehéz ágyúink Przemysl alatt. Most negyednapja volt az első hir róla, hogy megérkeztek a harmincz és feles méltóságos urak. Az első ágyulövéstől öt napot számítottam a vár bevételéig. De csalódtam ... — Csalódott ? — Igen. Mert már a negyedik napon a miénk lett a vár. Az a nagy biztosság, amelylyel a mi közönségünk az eseményeket nézi, az a győzelemhez szokott nyugalom tette, hogy ez a mi szép fővárosunk ma reggel is szinte olyan reggelre virradt, mint minden más napon. Aki azt várta, hogy az emberek egymás nyakába fognak borulni az utczákon, hogy idegenek becsöngetnek a lakásunk ajtaján, hogy mindenki nótásan és szalagosan és ujjongva járja majd az utczákat, az bizony csalódott. És sokan el is keseregtek ezen a hihetetlen közömbösségen. — Rettenetes nép vagyunk — mondották. — Indolensek, hidegek, kitörésre képtelenek. Berlin már bizonyosan lobogódíszben úszik, Bécsben már okvetlenül ujjonganak az emberek, s nálunk hideg és közömbös és érzéktelen a nép. Dehogy is az. Csak bizakodó. Csak öntudatos. Csak győzelemhez szokott. A legkisebb halasét kihozza a sodrából, mert ezt nem tudja megérteni, de a legnagyobb győzelem se tudja mámorba ringatni, mert ezt természetesnek tartja, elvárja a sorstól, az Istentől és a fiaitól. Csak lassan-lassan, mikor zászlók kezdtek lobogni a házakon, amikor átérezték és átértették a diadal nagyságát, amikor vissza kezdtek gondolni az elmúlt időkre, akkor kezdtek magasabbra csapni a lelkesedés lángjai. Az emberek visszaemlékeztek apránként, hogy miket kürtöttek a világba Przemysl elestekor. Hogy az a monarchia kulcsa. Hogy itt dőlt el az egész világháború sorsa. Hogy most már nincsen erő és hatalom, amely az orosz előnyomulását megállítsa. És eszökbe jutott az embereknek, hogy a hódító oroszok fővezére a bevett Przemyslbe rohant, babérkoszorút illeszteni a fejére. Hogy elhozták a czárt megnézni a diadalok színhelyét. Hogy mennyire büszkélkedtek, mennyire nagyra voltak Przemysllel. S ami eddig természetesnek tetszett, egyszerre kezdett kibontakozni a pesti nép előtt is a maga egész nagyságában. És jöttek a zászlók és készültek a kivilágításra. És örültek neki, hogy várjon mit fognak ezután hirdetni a külföldön. Hogy mennyire lényegtelen volt nekik ez a kis váracska. Hogy jóformán nem is védték. Hogy semmi befolyással nincs a jövendőre. És ilyenen már tud örülni a pesti ember. És annak is örül most már, hogy a czár is ott volt Przemyslben. Legalább tudja, hogy ma mit vesztett. S igen kedves dolog, hogy ilyen hamar visszaadtuk neki a vizitet. És estére majd ujjongóvá válik a mi nehezen lelkesedő városunk. És pompát ölt és ragyogni fog a gyertyafényben. Ez örömünneppé teszi a mai napot, amely maradjon is az öröm napja mindenkorra. Vulpes: AZ ÚJSÁG Péntek, 1915. junius 4. oldall és annak is megvan a lehetősége, hogy a tárgyalások elhúzódnak és uj bonyodalmak származnak. Az Egyesült Államok ultimátuma Mexikóhoz. London, junius 3. A Daily News jelenti Washingtonból. Wilson elnök közli, hogy felhívást intézett a mexikói pártvezérekhez. A felhívás ultimátumszerű és azt követeli, hogy a polgárháború, azonnal szűnjön meg, mert ellenkező esetben az Egyesült Államoknak interveniálniuk kell. A hadügyi és tengerészeti hivatalban fokozott tevékenység észlelhető. Előkészületek történtek azokra a lépésekre, amelyeket az elnök szükségesnek tarthatna. Elsülyedt gőzösök, London, június 3. A Montrosa nevű orosz bárka az Északi-tengeren 25 mértföldnyíre Spurnheadtól aknába ütközött és elsülyedt. A legénységet megmentették. A Kondor nevű gőzbárka Scarborough közelében aknára futott és legénységével együtt elsülyedt. A liodákSícson ioSiéSien Biztos ás IM MmEmm Bgfgfetelés. Hiss SiasSifeSicssni jegyez, Barnásának is Isi szffl!í?áisí®t fesz 5 = Egyenruhák gyapjúszövetekből meleg ruhák és könnyebbek is. Stájerpisztoly 40.— K, Gyulay táska 15.— K, Kardbojt 4.— K, Kardkötő 6._K, Meleg keztyű 4.- K, Gyapjú gamásni 7.— K, Tábori takaró 12.— K, Hátizsák 8.— K, Evőcsésze fedővel 1.50 K, Tábori kulacs 3.— K és feljebb és minden czikk, melyre a hadseregnek s táborban szüksége van, nagy választékban, jutányos árban beszerezhető Budapest,V. ker., Váczi utcza 35. sz. Ezreiteknek, kereskedőknek nagybani vételnél árengedménye