Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-04 / 154. szám

e­ rült a royei kolostorba. Miután a németek Royet elfoglalták, a parancsnok elrendelte, hogy Roye összes férfilakossága, különösen ellenséges csapa­tokhoz tartozók, azonnal jelentkezzenek. A paran­csot a kolostor kapujára is kifüggesztették, és úgy a vérteskatona, mint az apáczák tudtak róla. A vérteskatona mégsem tett eleget a parancsnak. Mikor az apáczák Kesiébe költözködtek, a katona egy apácza ösztönzésére felvette annak ruháját s apácza maga női polgári ruhában Neslébe ment, mint ápolónő. Szóval egy apácza, a­ki tudott a dolgok állásáról, igyekezett elrejteni a parancsnok rendeletének ellenszegülő vérteskatonát, hogy meg­mentse az elfogat­ás­tól. Ennek a tényállásnak alap­ján a német tábori bíróság a cselekményben részes apáczákat hadijog szerint hosszú tartamú szabad­ságvesztésre ítélte. Súlyosbító körülménynek vet­ték, hogy az apáczák, a­kik iránt, társadalmi állá­suknál fogva, különös bizalommal volt a katonai hatóság, megtévesztették a hatóságot és vissza­éltek az apáczaruhával. A császár most a katonai hatóság javaslatára kegyelmi úton elengedte az elítélteknek a további büntetést. A Hartískellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, junius 3. (Milli távirati ügynökség.) A főhadiszállás jelenti : A Darda­nellák arc­,vonalán, valamint a többi hadszín­téren semmi jelentős esemény nem történt. Tilos a Dardanellák ostroma. Athén, június 3. Mytilénéből jelentik, hogy Nicolai tengernagy m­egérkezett Madrosz szigetére. Hivatalosan jött és pedig azért, hogy lerohaszsza Querrutte franczia tengernagy vehemens ostromló kedvét. Querrutte az angol admirálissal egyetértés­ben úgy határozott, hogy a tenger felől új, döntő támadást kísérel meg a Dardanellák erődjei ellen. A balkáni államok és a háború. Orosz csapatok Szerbia részére. Bukarest, június 3. A Minervá­naik jelen­tik Brailából : Kedden reggel több orosz hajó haladt el Braila előtt, a­melyek hadiszert szállí­tottak Szerbiába. Mintegy két hét óta szinte naponkint mennek orosz hajók Szerbia felé. Minthogy a Rennben levő orosz kereskedelmi flotta nem elegendő ahhoz, hogy az szerbeknek szánt hadiszert­ és katonaságot elszállítsa, az orosz kormány ügynökök útján idegen hajókat bérelt és számos pilótát, valamint hajókapi­tányt szerződtetett, hogy az orosz Reni és a szerb Prahova között a forgalmat lebonyo­lítsák. Rizov bolgár követ Bülow barátja. Bécs, június 3. A Fremdenblatt jelenti : Luga­­nóból táviratozzák a Berliner Tageblatte­k, hogy Rizov, az eddigi római bolgár követ, a­kit kormánya Berlinbe nevezett ki követté, személyes jóbarátja Bülow herczegnek s ezért vált lehetetlenné Rómá­ban, mert az olasz kormány tudta róla, hogy az osztrák-magyar monarchiával és a német biro­dalommal rokonszenvez. Harcolt a teugeren és a gyarmatokon. A Lusitania-konfliktus, Berlin, június 3. Mint a Times Washingtonból jelenti, a minisztertanács tegnap két óránál tovább foglalkozott a németeknek a Lusitania elsülyesz­­tése ügyében adott válaszával. A kormánynak e kérdésben való magatartásáról még semmi hír sem szivárgott ki. Wilson nem tudja, hogy mit akar jelenteni a német nagykövetnek bejelentett láto­gatása. Bernstorf gróf kijelentette, hogy ezt a lépést a maga elhatározásából teszi és nem felszó­lításra. A newyorki National City Bank a nyilatkoza­tában nem tartja valószínűnek, hogy Németország és az Unió között háborúra kerüljön a sor. Elismeri , azonban, hogy igen súlyos kérdéseket kelt meg­ PRZEMYSL. — Legyen ez a nap az öröm napja. — Harmadszor kerül Przemysl szinte ki­mondhatatlan neve a történelem lapjaira. Először akkor emlegettük ujjongó örömmel, a­mikor az első ostrom alól fölmentették diadal­­mas seregeink. Másodszor akkor került resz­kető ajkunkra a neve, mikor fátyolos szemek­kel szorongattuk egymás kezét: a halálra éhe­zett védősereg átadta az ellenségnek a rommá tett erősséget. S most harmadszor merül föl a név. Most ragyog és perzsel, mint a májusi nap­sugár. Most szinte czirógatja ajkunk a sok mássalhangzót, a­míg kinyögi: Przemysl ismét a miénk ! Az elvesztés fájdalmas, a nyerés diadalmas mindig. De ennél a csodálatos várnál az elvesz­tés fájdalmát enyhítették, a megvívás dicső­ségét gyarapították a körülmények. Hogyan vesztettük el?.Négy hónapi ostrom után, a­mikor a védőseregnek már egyetlen falatnyi élelmiszere nem volt. S nem vesztett el egyetlen ágyút, egyetlen ép puskát, egyetlen fel nem robbantott töltényt. És hogyan foglaltuk vissza? Alig egy hét alatt. Rohammal az erősségeket, rohammal a várat ! Lobogó zászlók alatt, szu­ronyt szegező csapatokkal vettük meg Przemysl várát. Még K­laszin hajnalban terjedt el Pesten a nagy diadal híre. Úgy mesélik, hogy a­ki éjjeli szolgálatban volt vasutakon, postánál, táviró­nál, telefonhivatalokban, azokat azzal bocsá­tották haza a felváltás után : — S most menjen aludni egy boldog tudat­tal. És örvendeztesse meg a családját egy nagy­szerű hírrel : Przemyslt visszafoglaltuk ! Alighanem ilyenformán történt, mert alig virradt a hajnal, mindenki tudta a nagy ese­ményt. S a mi nehezen megmozduló, nehezen lelkesedő, mindig nyugalmas népünk első szóra, első hírre elhitte a gyönyörű híradást. — Esedékes volt — mondták az em­berek. — Én tudtam, hogy még ezen a héten a miénk lesz Przemysl. Nyertem is egy foga­dást. — Honnan tudta ? — kérdi egy-két ké­telkedő. — Honnan ! A dolgok természetéből. Már egy hete egyebet se vártam, csak a hirt arról,­­ mikor szólalnak meg nehéz ágyúink Przemysl alatt. Most negyednapja volt az első hir róla, hogy megérkeztek a harmincz és feles mél­­tóságos urak. Az első ágyulövéstől öt napot számítottam a vár bevételéig. De csalódtam ... — Csalódott ? — Igen. Mert már a negyedik napon a miénk lett a vár. Az a nagy biztosság, a­melylyel a mi közön­ségünk az eseményeket nézi, az a győzelem­hez szokott nyugalom tette, hogy ez a mi szép fővárosunk ma reggel is szinte olyan reggelre virradt, mint minden más napon. A­ki azt várta, hogy az emberek egymás nyakába fognak borulni az utczákon, hogy idegenek becsönget­nek a lakásunk ajtaján, hogy mindenki nótásan és szalagosan és ujjongva járja majd az utczá­­kat, az bizony csalódott. És sokan el is kesereg­tek ezen a hihetetlen közömbösségen. — Rettenetes nép vagyunk — mondották. — Indolensek, hidegek, kitörésre képtelenek. Berlin már bizonyosan lobogódíszben úszik, Bécsben már okvetlenül ujjonganak az emberek, s nálunk hideg és közömbös és érzéktelen a nép. Dehogy is az. Csak bizakodó. Csak ön­tudatos. Csak győzelemhez szokott. A leg­kisebb halasét kihozza a sodrából, mert ezt nem tudja megérteni, de a legnagyobb győze­lem se tudja mámorba ringatni, mert ezt természetesnek tartja, elvárja a sorstól, az Istentől és a fiaitól. Csak lassan-lassan, mikor zászlók kezdtek lobogni a házakon, a­mikor átérezték és át­értették a diadal nagyságát, a­mikor vissza kezdtek gondolni az elmúlt időkre, akkor kezd­tek magasabbra csapni a lelkesedés lángjai. Az emberek visszaemlékeztek apránként, hogy miket kürtöttek a világba Przemysl elestekor. Hogy az a monarchia kulcsa. Hogy itt dőlt el az egész világháború sorsa. Hogy most már nincsen erő és hatalom, a­mely az orosz előnyomulását megállítsa. És eszökbe jutott az embereknek, hogy a hódító oroszok fővezére a bevett Przemyslbe rohant, babérkoszorút illeszteni a fejére. Hogy elhozták a czárt megnézni a diadalok színhelyét. Hogy mennyire büszkélkedtek, mennyire nagyra voltak Przemysllel. S a­mi eddig természetesnek tetszett, egyszerre kezdett kibontakozni a pesti nép előtt is a maga egész nagyságában. És jöttek a zászlók és készültek a kivilágításra. És örültek neki, hogy várjon mit fognak ezután hirdetni a külföldön. Hogy mennyire lényeg­telen volt nekik ez a kis váracska. Hogy jó­formán nem is védték. Hogy semmi befolyással nincs a jövendőre. És ilyenen már tud örülni a pesti ember. És annak is örül most már, hogy a czár is ott volt Przemyslben. Legalább tudja, hogy ma mit vesztett. S igen kedves dolog, hogy ilyen hamar visszaadtuk neki a vizitet. És estére majd ujjongóvá válik a mi ne­hezen lelkesedő városunk. És pompát ölt és ragyogni fog a gyertyafényben. Ez öröm­ünneppé teszi a mai napot, a­mely maradjon is az öröm napja mindenkorra. Vulpes: AZ ÚJSÁG Péntek, 1915. junius 4. oldall és annak is megvan a lehetősége, hogy a tárgyalások elhúzódnak és uj bonyodalmak szár­maznak. Az Egyesült­ Államok ultimátuma Mexikóhoz. London, junius 3. A Daily News jelenti Washingtonból. Wilson elnök közli, hogy fel­hívást intézett a mexikói pártvezérekhez. A fel­hívás ultimátumszerű és azt követeli, hogy a polgárháború, azonnal szűnjön meg, mert ellen­kező esetben az Egyesült­ Államoknak interveniál­­niuk kell. A hadügyi és tengerészeti hivatalban fokozott tevékenység észlelhető. Előkészületek történtek azokra a lépésekre, a­melyeket az el­nök szükségesnek tarthatna. Elsülyedt gőzösök, London, június 3. A Montrosa nevű orosz bárka az Északi-tengeren 25 mért­föld­nyíre Spurnheadtól aknába ütközött és elsülyedt. A legénységet megmentették. A Kondor nevű gőzbárka Scarborough közelében aknára futott és legénységével együtt elsülyedt. A liodákSícson ioSiéSien Biztos ás IM MmEmm Bgfgfetelés. Hiss SiasSifeSicssni jegyez, Barnásá­nak is Isi szffl!í?áisí®t fesz 5 = Egyenruhák gyapjúszövetekből meleg ruhák és könnyebbek is. Stájerpisztoly 40.— K, Gyulay táska 15.— K, Kard­bojt 4.— K, Kardkötő 6._K, Meleg keztyű 4.- K, Gyapjú gamásni 7.— K, Tábori takaró 12.— K, Háti­zsák 8.— K, Evőcsésze fedővel 1.50 K, Tábori kulacs 3.— K és feljebb és minden czikk­, melyre a hadseregnek s táborban szüksége van, nagy választékban, jutányos árban be­szerezhető Budapest,­­V. ker., Váczi­ utcza 35. sz. Ezreiteknek, kereskedőknek nagybani vételnél árengedménye

Next