Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-09 / 159. szám

l nyilatkozik. Ha az oroszok feladnák Lemberget, vagy akár egész Galicziát, a francziáknak még akkor sincs okuk a nyugtalanságra. Több lap azt mondja, hogy Przemysl elvesz­tésének katonai jelentősége nincs, de erkölcsi ha­tása van. W * Az Information írja: Lemberget lett oldalról fenyegetik. A galicziai csata most olyan vidéken féljük, mely igen kedvezőtlen az oroszokra nézve. El kell készülve lenni arra, hogy az oroszok kényte­lenek lesznek frontjuk vonalát saját vasúti háló­zatukra támasztani. A franczia miniszterelnök nyilatkozata. Bukarest, június 8. Római távirat jelenti, hogy a franczia miniszterelnök fogadta a római Idea Nazionale tudósítóját, a­kinek nyilatkozott a négyes-szövetség jövőjéről. A miniszterelnök azt a reményét fejezte ki, hogy a háború után új ala­kulások lesznek Európában, a­melyekben azonban a miniszterelnök hite szerint természetesen a négyes-szövetségé lesz a vezető szerep. Kijelen­tette még a miniszterelnök, hogy a négyes-szövet­ség a háború után nemcsak meg fog maradni, ha­nem a négy hatalom között való viszony is szoro­sabb és tartósabb lesz. Anglia és az általános katonai kötelezettség. Berlin, június 8. A Deutsche Tageszeitung­­nak jelentik Brüsszelből. A minap megalakult angol koalícziós kormány György király elnök­lésével első koronatanácsára ült össze. A ko­ronatanács Kitchener előterjesztése alapján az általános katonai kötelezettség kérdésével foglalkozott. A katonatoborzás eddigi ered­ményéről azt mondja jelentésében Kitchener hogy általában kielégítő, de a háború tartamá­nak meghosszabbodása esetére nem lenne elég­séges. Ezért szükség esetére a 28—30 éves hadra alkalmasok legalább is részleges kény­szersorozásához kell ragaszkodnia. A kormány huszonegy tagja közül tizenkettő azonnal a kény­szersorozás mindenféle morija ellen nyilatkozott. Manchester, június 8. A Manchester Guar­dian londoni levelezője jelenti, hogy az általá­nos védkötelezettség kérdését levették a napi­rendről, mert a hadügyi hivatal teljesen el­vetette azt, Végesen működjék közre a háború sikeres vezetése érdekében. A felhívásban a püspök a többi között a következőket mondja : »Rendkívül fájdalmasan érintenek a londoni Rifle­ Brigade veszteségei, a­mely dandárnak káplánja voltam. A dandár 1400 emberéből, a­kik a rettenetes flandriai csatában résztvettek, csak 140-en jöttek vissza sebesület­­lenül és a 22 tiszt közül csak öten maradtak életben. Az ententenak kevés a puskapora. Chiasso, Junius S. Rousset ezredes a Petit Parisien-ben megállapítja, hogy az orosz és fran­czia gyalogságnak kevés a tölténye, új municziós gyárak fölépítését és berendezését sürgeti, továbbá azt kívánja, hogy a lőszergyártáshoz szükséges személyzetet az arczvonalról hazabocsássák. Anglia municziót vásárol. London, június 8. A Daily Mail értesülése szerint újabb robbanószerek szállítására jelen­tős mennyiségű szállítási szerződést kötöttek. Az angol veszteségi lista. Rotterdam, június 8. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Londonból . A Times és a Daily Mail felhívják a figyelmet a ma kiadott veszteség­­listára, mely 5600 tiszt és közember nevét tartal­mazza, a­kik közül 1670 halott. Ha ehhez hozzá­adjuk az előző hat veszteséglistát, a veszteségek teljes összege 913 tiszt és 20.000 közember. Lloyd-George optimizmusa, London, június 8. Lloyd-George a Daily Mail egy munkatársa előtt kijelentette, hogy most végre reméli, hogy a dolgok rendben mennek. A gép, úgy látszik, megindult. A Daily Mail munkatársa ezzel kapcsolatban annak a nézetének ad kifeje­zést, hogy talán sikerül tanult munkásokat beállí­tani és ezeket az ipari hadseregbe beállítani és uniformizálni. Vezérczikkében a Daily Mail kifejti, hogy ha Lloyd-George ma, a háború tizenegyedik havában kijelenti, hogy a gép megindult, nem lehet azt mondani, hogy az ország megszervezését túlságos sietséggel vették kézbe. Azonban Lloyd-George megnyugtatásai mégis több bizalmat keltenek, mint Churchillnek hasonlóan lelkesítő ígéretei, a­melyeket Dundeeben hangoztatott. Az újdonsült angol hadsereg, Kopenhága, június 8. A Politiken az angol Védkötelezettségről szóló vezérczikkében a követ­kezőket írja : A háború kitörésekor Angliában az a felfogás uralkodott, hogy az általános had­kötelezettségen felépülő német katonai rendszer­ben van a háború magva és hogy ennek a rend­szernek elpusztítása a háború czélja. A háború folyása azonban megérlelte az angolokban azt az érzést, hogy bármilyen nyomasztó is az általános védkötelezettség, mégis szükséges az, hogy szembe­szállhassanak egy erős ellenséggel, szükséges az még olyan országban is, a­mely mint Anglia—­­minden oldalról tengerrel van körülvéve. Hogy miként áll a dolog Kitchener önkéntes millióival, arról ma mit sem hallani. Ennek az újdonsült had­seregnek kézzelfogható sikere még nem volt. Ezzel szemben erősen kritizálják azt a módot, a­hogyan Anglia munkaerőit kihasználja. A londoni Ri­ley Brigade veszteségei, Stockholm, június 8. A londoni püspök a Mor­ning Post-ban felhívja a brit nemzetet, hogy egy­ A Bark­anellák ostroma. Hivatalos török jelentés: Konstantinápoly, június 8. (Mitti-ügynök­­ség.) A főhadiszállás közli : A Dardanella­­fronton tüzérségünk Ari Burnu mellett az ellenség egy állását, a­mely bombavetési czé­­lokra szolgált, szétrombolta, úgyszintén a csat­lakozó lövészárkokat. Séd il Bahr mellett a leg­utóbbi sikertelen támadási kísérlet után ki­merült ellenség nem fejtett ki tevékenységet. Anatóliai ütegeink tegnap sikeresen bombáz­ták Séd il B­ahr környékén a kimerült ellen­séges csapatokat, ezek tüzérségi állásait, lőszer­­szállító oszlopait s az egyik ellenséges üteget elhallgattatták. Két ellenséges czirkáló tegnap bombázta Mitilénével szemben Ajanos hely­séget, Akilitől délre, de eredménytelenül. A czirkálók ezután egy gőznaszádot küldtek ka­tonákkal a kikötőbe, hogy megkíséreljék az ottani járművek elvontatását. A naszád, a­mely ellen a partról tüzelést indítottak, zá­tonyra futott és a hadihajók tüzelése elsüllyesz­tette. A hadihajók, miután a naszád legénységét fedélzetükre vették, visszavonultak. A többi hadszíntereken nem történt jelentős esemény. Az entente nehézségei Gallipoliban. Bukarest, június 8. Athénból jelentik, hogy az entente nagy előkészületeket tesz Gallipoliban újabb offenzivára. Ennek azon­ban egyelőre igen nagy nehézségei vannak. Az offenzivát ugyanis egyelőre nem kezdhetik meg, mert az entente még nem tudta oda­szállítani nehéz ütegeit, a­melyeknek hiányát eddig is nagyon megérezte. A szövetséges csapatoknak rendkívül nagy veszteségeket okoznak a török ütegek, a­melyek igen jól lep­lezett állásokból állandóan és nagy sikerrel lövöldözik az ellenség pozíc­ióit. Angol jelentés a pénteki támadásról. London, június 8. (Reider.) A sajtóiroda jelenti, hogy pénteken reggel általános támadást intéztek a Gallipoli-félsziget déli részén lévő török sánczállásokra. A támadást éjjel megismételték. A szövetségesek 500 méternyire előbbre jutottak, elfoglaltak két török lövészárok-vonalat három mértföldnyi fronton és 400 foglyot ejtettek. E harczokról a következő részleteket jelentik : Heves tüzelés után, a­melyben az összes ágyuk résztvettek s a hadihajók is közreműködtek, a szövetséges csapatok pénteken reggel adott jelre rohamra mentek de mindjárt az egész vonalon sikert értek el, kivéve egy pontot, a­hol az erős, vasdrótból készült sedroni-akadályokat az ágyúzás nem tette tönkre. Pénteken reggel az a hír jött, hogy az ellenség erősítéseket kapott és Maidosz irányában Krithia felé tart. Birdwood tábornok elrendelte az ellenséges lövészárkok megtámadását. A támadás este 10 órára sikerrel járt. A lövész­árkokat az éj folyamán tartották. A törökök súlyos veszteségeket szenvedtek. Másnap reggel az ellen­ség heves ellentámadást hajtott végre és arra kényszerítette csapatainkat, hogy ürítsék ki a leg­­elülső lövészár­kokat. Az, összekötő árkokat még tartjuk. Churchill súlyos veszteségeket igér és győzelmet remél. Dundee, június 8. Churchill e hó 5-én mondott beszédében kifejtette, hogy az a négy év, mely idő alatt az admiralitás élén állott, Anglia haditengerészetének legfontosabb pe­riódusa. A Dardanellákban folyó harczoknál sú­lyos veszteségekre kell elkészülve lenni. A had­sereg és a flotta azonban csak néhány mért­földnyi kiterjedésű bozót és néhány domb által van elválasztva attól a győzelmi úttól, a­mely­hez hasonló ebben a háborúban még nem volt, mely az ellenség birodalmának, hadseregének és flottájának, valamint világhírű fővárosának meg­semmisülését idézi elő. A Dardanellák szorosan és a Gallipoli-félsziget magaslatain keresztül vezet a legbiztosabb út a győzedelmes béke felé. A Dardanellákban folyó tengerészeti harczokat egy fölösleges flotta vívja meg, mely különben tétlenül vesztegelne a délangliai kikötők előtt. Számos öreg hajó, melyből e flotta áll, termé­szetesen rövidesen alkalmatlanná válik, de e hajók különben is fölöslegesek lesznek, minthogy legénységük az időközben elkészülő új hajókon fog kelleni. Az ily öreg hajók elvesztének jelen­­tőségét könnyen túlbecsülik. Állást foglal azon kritika ellen, a­melyet a sajtó gyakorol. Nem szabad a miniszterek és a hadvezérek ellen irá­nyuló támadásokat tűrni. Az általános védköte­lezettség legalább egyelőre még nem szükséges. Lehetetlen is volna az összes védköteleseket felszerelni. Annál szükségesebb azonban a nemzet ipari megszervezése. London, június 8. A Daily Chronicle vezér­­czikke azt mondja, hogy nem tudni, várjon Churchill Dundeoban mondott beszédében nem követte-e el ugyanazt a hibát, mint régen, hogy túl nagy reményeket táplált. A közönségben azt a hitet kelti, hogy közel a győzelem. Talán igaza van. De pénteki támadásainkról szóló hivatalos jelentéseink, a három mértföldes fronton kétségbe­esett küzdelmek után ötszáz yarddal való előre­nyomulásunk aligha adnak igazat neki. A törökök sikerei. Konstantinápoly, június 8. Jól értesült katonai körök véleménye szerint a török csa­patok legutóbbi, Sed­il Bahr melletti sikereinek különös jelentősége van, mert a június 4-ike és 6-ika közti harcrok a legnagyobb méretűek és a leghevesebbek voltak az angolok és a francziák április 27-iki partraszállása óta. Mi­után az ellenség körülbelül 15.000 főnyi erő­sítéseket kapott, úgy látszik, azt tervezte, hogy minden áron áttöri a törökök vonalait, hogy kikerüljön abból a nehéz helyzetből, a­melyben, azóta van, a­mióta az angol és a franczia flotta a német búvárhajóktól való félelmében a tengerszorosoktól távol tartóz­kodik. Az első napon az angolokat és a fran­­cziákat négy pánczélos támogatta, de később ezek a hadihajók eltávoztak. A törököknek, a­kik csodálatraméltó hősiességgel harczoltak, végül sikerült az angolokat és a francziákat visszaűzni és igen nagy veszteséget okozni nekik, a­melynek nagyságát még nem lehet megállapítani. Tegnap és ma nyugalom volt a Dardanella­­fronton. Az ellenséges flották tegnap nem mu­tatkoztak. A Tanin az április 12-ike és június 6-ika közti harcrok eredményéről ír és a többi köze kijelenti: Azok a hősök, a­kik a Dardanellákat védelmezik, megesküdtek, hogy egy talpalat­nyi hazai földet sem engednek át az ellenség­nek. Az ellenségnek nem marad más hátra, mint abbahagyni a küzdelmet. Egy franczia aknalerakó légberöprik­ Paris, június 8. A Havas-ügynökség a követ­­kező hivatalos jelentést közli ♦ Június 3-áról 4-ére virradó éjjel a Casablanca nevű franczia akna­lerakó az Égei-tenger bejáratának egyik öblénél aknára futott. A kapitányt, egy tisztet és 64 ten­gerészt egy angol torpedóro­aboló megmentette. AZ Ú­JSAC Szerda, 1915. június 9.

Next