Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-12 / 192. szám

e teknek legszélsőbb állásunkban megvetniük lábukat. Azonnali ellentámadásunk folytán az ellenség ez állásnak csak egyes részeit tudta megtartani. Ban de Saptnál és Fontenellenél jelentős eredményeket értünk el. Elfoglaltuk az egész német védelmi vonalat a 631. számú magaslattól (Fontenelletől délkeletre) egészen a Launois—Mouyen Moutier közötti útig. Területnyereség : 600 méter frontszélesség, 700 méter mélység. Elfogtunk 17 tisztet, egy zászlóaljparancsnokot, 2 orvost, 767 sebesületlen, hét különböző zászlóaljhoz tartozó katonát. Zsákmányoltunk egy 37 milliméteres ágyút, két géppuskát, több bombavetőt és nagymennyiségű lőszert. Az ellenség virradat óta hevesen lövi az elveszített állást. Éjjel 11 óra. A nap aránylag nyugodtan telt el. Gyalogsági akciót nem jelentettek. Arrast továbbra is nehéz ágyukkal lőtték. Az Oise—Aisne, továbbá a Maas—Mosel között élénk tüzérharczok. Fontenellenél csapataink berendezkedtek az elfoglalt állásokban. Kereszttüzünk az ellenség minden előretörését lehetetlenné tette. Az angol-portugál kereskedelmi szerződés. London, július 11. A Times lisszaboni jelentése szerint a parlament hosszabb vita után ratifikálta az Angliiával való kereskedelmi szerződést. Svéd asszonyok a békéért, Stockholm, július 11. A belügyminisztérium fogadta tegnap a svéd asszonyok küldöttségét, amelynek kezdeményezésére Svédország minden részében békegyűléseket tartottak június 27-én. Összesen 343 gyűlést tartottak és ezeken 91.000 asszony vett részt. A küldöttség átnyújtotta a miniszternek a határozati javaslatot, amelyet ezeken a gyűléseken elfogadtak. A miniszter megígérte, hogy a kormány elé terjeszti a határozati javaslatokat. Az oroszellenes hangulat Perzsiában. Pétervár, július 11. Egy orosz diplomata a Rovója Vremjában azt írja, hogy valószíűleg Musztafa el Mamalek lesz a perzsa miniszterelnök. Ez a küszöbön álló kinevezés mutatja, mennyire terjed Perzsiában az oroszellenes hangulat. Ezt a hangulatot valószínűleg nem lesz könnyű dolog leküzdeni. Németalföld gabonakiviteli tilalma, Hága, július 11. A különböző gabonaneműekre hüvelyes veteményekre stb. fennálló kiviteli tilalom az új aratás utáni időben is érvényben marad. Az elfogott szoczialista. Kellermann Bernát a nyugati harcztérről ezt az érdekes kabinet , képet küldi a Berliner Tageblatt-nak. — Itt az író ? Lépjen elő ! A foglyok gomolyaga megmozdul. Poros, kékesszürke köpenybe öltözött barna, szélesvállú katona áll elő. Durva arcza forró és szennyes, keze kemény és nagy. Tekintete kérdőn és élesen reám mered. Olyan, mint egy katona, egészen olyan, mint a többi, semmiképpen se látszik a toll emberének. — Ön író? — Igenis, uram, hírlapíró. — Én meg kollégája vagyok és beszélni szeretnék önnel. — Rendelkezésére állok. Magamhoz intem a franczia kollégát és ideoda járkálunk a forró udvarban. — Mikor fogták el? — Tegnap este. Benyomultunk a lövőárokba és ekkor körülfogtak. Sem előre, se hátra nem tudtunk. Semmit se tehettünk. — Hogy fogadták önöket katonáink? Rám néz. — Úgy bántak velünk, mint katonákkal, éppen úgy, ahogy minálunk szokták tenni, ha németeket ejtünk foglyul. — Azelőtt is katona volt-e, vagy pedig csak a háború folyamán képezték ki? — kérdezem a francziát és odanyújtom neki czigarettáimat. — Köszönöm. — Könnyedén meghajlik és melegen ér a tekintete. A puskától és az ásótól megkeményedett keze erősen reszket. A dohányos késével szívja tüdejébe a dohányt és száján meg orrán át ismét kilöki. — Januárban hívtak be, harmincznégy esztendős vagyok. Négy hétig voltam a fronton. Katona sohase voltam, sohasem, örültem, hogy annak idején be nem váltam, őszintén szólva, sohsem voltam barátja mindannak, amit katonaságnak hívnak. — Ön szoczialista? — Igenis, szoczialista lapokba és folyóiratokba írok. — Akkor talán megmagyarázhatja nekem, hogy bajtársai és párthívei miféle álláspontot foglalnak el ezzel a háborúval szemben? — Ezt megtehetem, természetesen csak nagyjában. Magától értetődik, hogy elvben ellene voltunk bármilyen háborúnak. Ma szemünkre vetik, — joggal-e vagy jogtalanul, arra ki nem terjeszkedem — hogy megcsorbítottuk a nemzeti védelem eszközeit. Ma kétségtelenül minden másképpen van. Komolyan ki tartotta lehetségesnek a háborút? Senki sem. Két nappal előbb még nevettek rajta. Délen jártam akkor, Marseilleben, hogy a déli szokásokat tanulmányozzam. Én se hittem a háborúban. A három évi szolgálati idő ellen harczoltunk. Mindent elkövettünk, a mi hatalmunkban volt. De önök, önök egyre tovább fegyverkeztek. — Vájjon nem hiszik-e, hogy erre Oroszországgal és Angliával való szövetségük kényszerített rá bennünket? — A mi szövetkezéseink csak következmények voltak. De távol vagyok attól, hogy önöket és csakis önöket okoljam ezért a katasztrófáért. Mindenütt hibákat követtek el, valamennyi érdekelt nép körében. A népeknek még sokat kell tanulniok ! Miután ránk tört a katasztrófa, természetesen az volt a kötelességünk, hogy verekedjünk a mi országunkért, éppen úgy, amint ez volt az önök kötelessége is. Jaurést meggyilkolták, de ő se tudta volna feltartóztatni a szerencsétlenséget. Én legalább nem hiszem. Csak csoda segíthetett volna, de a mi korunkban nincsenek többé csodák. Minden olyan borzasztó! Elhallgat és némán, magunkba merülve járkálunk a forró udvaron. Majd közömbös dolgokról kezdek beszélni, Marseilleről, Francziaország déli tartományairól, de már a rákövetkező percekben ismét ott vagyunk a háborúnál és a politikánál. Beszélgetésünk ismét megélénkül. Lassanként eligazodom vonásaiban. Visszajutok régebbi arczához, látom, milyen volt, mielőtt még bánni tanult a puskával, meg az ásóval. Arcza kevésbé egy rendkívül okos ember arcza, inkább egy őszinte emberé. — Hiszi-e, — kérdem — hogy belátható időben ismét barátságos formákat ölthet a német és a franczia nép közötti viszony? Fejét rázza és ajka eltorzul . — Nem, sajnos, nem hiszem. Ismerem Németországot, jártam Stuttgartban, Münchenben, Drezdában. Nem hiszem. Évekig, évekig fog tartani. — Az ön kormánya még mindig nem közöl veszteségi listákat ? Hogyan lehetséges, hogy Francziaország eltűri ezt? — Sokat panaszkodnak miatta, de beletörődnek. Áldozat ez, mint sok más, de a franczia nép kész erre az áldozatra. — Általánosságban milyen a hangulat ? Párisban? A nép körében? — A hangulat? Párisban? Január óta nem jártam Párisban. Amióta a fronton voltam, négy hét óta egyáltalában semmit se hallottam. Ide-oda dobálnak bennünket és hetek óta semmiféle érintkezésünk sincs hazánkkal. Csak azt tudom, hogy a mi népünk bátor és hallatlan áldozatokat hoz, mert ennek így kell lennie. Önöknél sem lesz rózsás a hangulat, minekünk pedig országunkban áll az ellenség, mi tehát többet szenvedünk, ez csak természetes. Ez a háború nagyon boldogtalanná tette Háboríts mozaik. (Hadikutya-kaszárnya.— A jótékony D’Annunzio. Három rejtvény. — Nők a lövészárokban.) A Temps egyik munkatársa meglátogatta a hadikutyák párisi kaszárnyáját. A boulevard Ney közelében, az egyik igen szegény negyedben nagy tér fekszik, amelyet rozzant deszkapalánk vesz körül. Köröskörül gyárkémények és a láthatár peremén az erődítések vonala látszik. Kéken ragyog az ég, egy zümmögő aeroplán igyekszik ismeretlen czél felé ; idelenn szemét és piszok minden: a hadikutyák tanyáján vagyunk. Az élesfogú és szelidszemü kutyák valamennyi fajtáját összegyűjtötték itt: ölebek, juhászkutyák, agarak, vizslák, bernáthegyiek, farkaskutyák, uszkárok, vérebek stb. A hazának e négylábú védelmezőit nemsokára frontszolgálatra osztják be és odafenn sokfajta kötelesség vár reájuk. Mindenekelőtt rendőri és szanitéerszolgálatot teljesítenek, de segíteniök kell az éber őrködésben is. A sötét éjszakákban az ő nagyszerű szemük és fülük könynyen felismerheti azt a veszedelmet, amelyre az őrködő katona nem tud ráeszmélni. Az ő éberségük résen áll akkor is, ha a kimerült katona pillanatra ellankad és így nemcsak az őrszem életét menthetik meg, de mindazokét is, akik az őrszem éberségére bízták magukat. Röviden : a hadikutyák használhatóságát nem lehet elég magasra taksálni. A még be nem hívott kutyák közül egynéhánynak nem tetszett a látogatásunk és vészjóslóan mozgott. A kutyák két tanítómestere — ezelőtt a rendőrkutyákat képezték ki — mindent elrendezett már az elkövetkező mutatványhoz és közben elbeszélte, hogy milyen sajátságos módon létesült az egyik kutyaház. A múlt év augusztusában történt, hogy az első Taube megjelent a város fölött és a ledobott bombák egy rendőrt megsebesítettek. A bombák akkor az egyik háznak pléhtetejét is leszakították és ezekből a pléhdarabokból építették meg az első kutyaólat. Az »előadás« legszenzácziósabb részét egy groenendali mutatványa képezte. Átugrik három méteres kőkerítésen, befurakodik a kéményen, erőszakkal kinyit rácskapukat, és sok száz artistamutatványt végez. A többi »behívott« kutya is igen derekasan dolgozott. A dresszúra igen egyszerű, három varázsszava van : fülelni, szimatolni, morogni... A kutyatelepnek Clary gróf a vezére, aki lelkesedve beszéli el, hogy a hadjárat folyamán már micsoda hőstetteket vittek végbe a kutyák. * A római angol nagykövet, sir Rodol felesége, a minap jótékonysági garden partit rendezett a Kékkereszt javára. (A Kékkereszt a lovakat istápolja.) Az ünnepen valamennyi római arisztokrata részt vett. Tárgysorsjátékot is rendeztek, amelynek egyes tárgyait a résztvevők hordták össze. D’Annunzio is megjelent és ő is hozott valamit a tárgysorsjátékra, de nem aranyat, nem is ezüstöt, hanem ötven darab autogrammot. * Anglia már a háború kitörése előtt is őshazája volt a rejtvényeknek. Az újságok, hogy megmeneküljenek a tönkrejutástól, rejtvényeket közölnek erre a mintára : Kérdés : Hol volt Mózes, amikor a fény kialudt ? Felelet: A sötétben ! A nagy példányszámú lapok viszont hasonlóan mély humorú rejtvényekkel igyekeztek még magasabbra emelkedni. Persze a rejtvények népszerűségének titka van: a megfejtőknek pénzdíjakat ígérnek, márpedig pénzért az angol mindenre képes, még arra is, hogy a fejét törje. A háború óta azonban a szellemesség helyett az angolok praktikus oldalára igyekeznek hatni a rejtvények és most már nem is az egyes lapok csinálják, hanem maga a legfelsőbb hadvezetőség. Legutóbb három kérdést intéztek a világ angoljaihoz, a megfejtőknek egyenként 100.000 fontot ígérnek. E három jól dotált rejtvény egyszerre jelent meg a világ minden angol nyelvű lapjában, szólanak pedig ekképpen : 1. Mint fogunk, mint teszünk ártalmatlanná, mint rombolunk szét búvárhajókat ? 2. Uj autódncsai miként lehetne tömegesen AZ ÚJSÁG netto, xaio, jönne ra. Francziaországot, ezt nem kell, uram, külön hangoztatni. Minálunk, uram, amennyire meg tudom ítélni és ahogy látom, a hangulat, bizony, semmiképp se boldog.