Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

2 A békejobb. A pápa békeszózata belevész fegyvereink diadalmas mennydörgésébe s ellenségeink szájak osdásába. Valóban még nincs itt az ideje, hogy békejobbot nyújtsunk az ellenségnek, megfelelő békepontokat kínálva. A pillanat most a legalkalmatlanabb, mert a helyzet most a legerkölcstelenebb. Mert másnak, mint erkölcstelenségnek nem bélyegezhetjük, hogy tele lévén a lelkük szorongással, gonddal, félelemmel, még mndig fölosztják egymás között zsákmányul a diadalmas középeurópaiakat. A szemük látja s a szájuk sem tagadhatja, hogy legerősebb támaszuk, az orosz hadsereg, egyre föladja poziczióit s a legnagyobb kétségbeeséssel küzd a bekerittetés ellen. S tudván, érezvén fegyverbeli alulmaradtságukat, még mindig ők akarnak békét diktálni, még pedig a legkegyetlenebb föltételek mellett. Mit gondolnak ők, jó lesz-e, ha végleges győzelmünk esetén a békecsinálás műszerét tőlük szerezzük be ? Pedig nem lehetne ellene kifogásuk Megmondták, mi vár reánk, ha győznek. Ausztria-Magyarország megsemmisülése és a német tudásnak, szorgalomnak rabszolgaságba hajtása. Hadd dolgozzanak a németek a mi számunkra! — ez a kiadott jelszó Nyert volna az erkölcs, a kultúra és a keresztény világnézet, ha ők győznek s a békét csakugyan ők csinálják meg ? Tarthatnak-e számot nagylelkűségre, méltányosságra és történelmük tiszteletére azok, akiknek ilyen terveik vannak a legyőzöttekkel ? Az ő kannibáli béke ideológiájukkal szemben a mi oldalunkon mindig csak azt hangoztatták, hogy a megkötendő békének lehetetlenné kell tenni a kitörendő háborút. Szerződés, becsületszó semmisnek bizonyult, tehát fizikai garancziák teremtendők, melyek a hangoztatott békehajlamot őszinte békehajlammá kényszertsék. Valóban szép és nemes lenne, hogy a győző kínálja föl a békét. Ma azonban a szépségénél nagyobb lenne a cselekedet dőresége. Nem néznék, hogy az erősebb nyújtja a jobbját, hanem azt mondanák, azért nyújtja most, mert tovább nem volna képes erősebbnek megmaradni. Férfiasság, lovagiasság csak férfiassággal és lovagiassággal szemben helyénvaló. De olyan ellenségekkel szemben, akik nem is győzni, hanem pusztítani és megsemmisíteni akarnak, bűn az erőnek olyan kifejezése, melyet ők gyengeségnek tudnak minősíteni. A béke meglesz, ha muszáj megkötni, előbb nem. Már ki van zárva, hogy ők győzhessenek le bennünket, tehát addig kell küzdenünk, amíg már nem tagadhatják, hogy ők vannak legyőzve. A békekötés mindeddig kétoldalú cselekedet volt. Ezúttal nem. Mert nem békekötés, ha ők csinálnak békét azzal, hogy a legyőzöttet egyszerűen megeszik. Ez a béke előáll akkor is, ha az oroszlán széttépi a tigrist, az útonálló megöli az utast. A mi békecsinálásunk is csak egyoldalú lehet: akkor valósítható csak meg mikor az ellenség már nem lesz képes ellenszegülni. És emberségesek, Lublin elesett s az jelenti Varsó, Ivango közeli kiürítését. Hatal a három hónapos diat a gorliczei áttöréstől a elestéig a szövetséges orosz vezérkar lapja belod és Novogeorgievszk más akkordja ez annak a lánczolatnak, a mely isztula-erődök várhatóa■met és magyar-osztrák seregek erejét, lendületét és páratlan kitartását, és főleg a hadvezetőség nagy fölényét dokumentálja. A 150 kilométer hosszú Bug-vonalon megkezdték az oroszok a visszavonulást északra. Az orosz fősereg déli védőfala roskadozik és összeomlóban van. A szövetséges seregek áttörték délről az orosz vonalat a Visztulától a Bugig . Woyrsch hadserege nyugatról törte át az orosz Visztula-szakaszt s Gallwitz serege északról törte át az oroszok Narev-vonalát. A dicső és hatalmas szövetséges seregek háromszoros falanxa szorongatja egyre szűkebb területre a még három hóval ezelőtt 1500 kilométerre nyúlt orosz támadási frontot. Az ellenség támaszpontjai sorra veszendőbe mennek, egyik vasútja a másik után, azok közül, amelyek a czári birodalom belsejébe vezetnek, a mi kezünkbe jutnak s mindegyre nehezebbé válnak a pótlások emberekben és anyagban. Ily körülmények közt nincs mit csodálni a Ruszkij Invalid-nak, az orosz vezérkar lapjának, nyilván inspirált jelentésén, hogy bekövetkezett az a helyzet, mikor Oroszországnak feltétlen veszélyes a mai pozizióhoz ragaszkodni és túlságos nagy fontosságot tulajdonítani a Visztulának és Narevnak, valamint ezek várainak és városainak. Bejelenti egyúttal az új konczentrácziót a Klyemen mentén, Rovnó, Grodnó és Breszt-Litovszk között. Keserves beismerése rejlik e mögött az orosz vereségnek , s igazán szánalmas vergődés, a mivel az orosz vezérkar lopja a »front kiegyennesitést« indokolja és az orosz vágy még inkább az entente közvéleményt vigasztalni próbálja. A vigasz az, hogy a szövetségeseket elcsábítják saját bázisuktól s ezzel tejesen ki fogják őket meríteni. Ha ez volt vagy ezzé zsugorodott össze az orosz generalisszimusz híres taktikája, akkor nem lehet már kétségünk a háború kimenetele iránt. Az a naivitás, amelylyel Napóleon moszkvai útjának és kudarczának megismétlődésére számítanak s az a botor reménység, hogy a szövetséges seregek »végkimerítik« magukat a Nikolajevics nagyherczeg taktikája kedvéért, jellemző arra a lekicsinylésre, a melyben az orosz nemzet s az eutente-országok népeinek ítélőképességét részesítik. A mi pedig a Nyemen- kodász és Kovnó—Grodn óerődök támasztékát illeti, a Hindenburg vezérlete alatt álló seregek végzetesen fenyegető állásaira e vonalaktól és erődöktől keletre és északra. Mitaunál, a Dubisszánál és a Nyemen balpartján vonulnak e seregek s fenyegetik átkarolással a Nyemenfront északi szárnyát, nyugat és dél felől pedig vonalban való biza-Breszt-Litovszk elég rámutatnunk álló seregek hatal- Grodnó—Breszta Mackensen vezérlete alatt más nyomását várhatják a Litovszk-frontra. A mai jelentések az északi harctérről a Woyrsch seregeinek kelet felé lását jelentik történő előrenyoma Az oroszok a Mackensen serege ellen a Novo-Alexandria és a Dublintől északra fekvő Visztula-magaslatokon próbálnak ellentállást. Egész Gholmig húzódik a harczvonal, amelyen a mieink mindenütt támadón lépnek fel. A legutóbbi két nap harczaiban közel 7000 fogoly, öt ágyú- és 8 gépfegyver jutott a szövetségesek kezére. A lublini győzelem. Sajtóhadiszállás, július 31. (Az Ujság hadiudósítójának távirata.) Lublin bevételével Dél-Lengyelország védelmének legjobb támaszpontja került József Ferdinánd királyi herczeg hadseregének kezébe. Ezáltal az Ivangorod—Lublin— Cholm front áttörtnek tekinthető ; az oroszok legfontosabb, átcsoportosításokra használható vasútvonala elveszett Lubl 1n békeidőben a tizenegyedik orosz hadtest székhelye, az egész háború alatt pedig az oroszok legfőbb gyülekeztető helye volt. Múlt augusztusban onnan organizálták az orosz hadviselést. A várost az oroszok az erődítési technika minden félpermanens eszközével megerősítették s nagy erőket gyűjtöttek védelmére Ivanov tábornok parancsnoksága alatt. A szűk térre összeszorított orosz hadsereg, melyet a Nyemennél, a Narevnél, Novogeorgievszknél, Varsónál és Ivangorodnál szorongatnak már, még súlyosabb válságba került az által, hogy eddig szilárdan álló déli frontját is benyomták. Július tizennegyedike óta a szövetségesek északkelet és délkelet felől szorítják egyre beljebb az oroszok két szárnyát. Július huszonnegyedikén szünet áll be délkeleten ; az oroszok odavetettek nagyobb erőket. Öt napos szünet után viharos erővel előretör a szövetségesek hadserege és benyomja az orosz harczvonalat. Az orosz sereg elvesztett egy fontos rohadó-vonalat és csak rossz országutakra összeszorítva mozoghat. Ezt a végzetet nem tudják elhárítani a Narev- és Bugszögletben megindított orosz ellentámadások, épp oly kevéssé, mint az, hogy Sokainál néhány száz méternyire visszaszorították frontunkat. De ez a stratégiai helyzeten nem változtatott. Dél-Lengyelország legfontosabb városa került kezünkbe, legfontosabb nemcsak 70.000 lakosa, nagy ipara, hanem főként katona jelentősége miatt. Ezzel a mostani orosz hadállás egyik legfőbb támpontja elveszett és az orosz frontba ütött rés olyan nagy, hogy József Ferdinánd seregei már áttépték a Bisztra folyót is. A győzelem hatása annyiban is mutatkozik, hogy a dióimnál álló oroszok állása fenyegetve van és Diadalmas harczaink az oroszokkal az újság Vasárnap, 1915. augusztus 1. megértők vagyunk, de egy ügyűek nem fogunk lenni. Abból, amit győzelmük esetén velünk tenni akartak, nem merítjük a mi békeföltételeinket, de megtudjuk azt, hogy miféle emberekkel van dolgunk. És leszünk óvatosak és ridegek, hogy ne csak békekötés egyen, hanem igazán béke is.