Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
Vasárnap, 1915. augusztus 1. AZ UJSAG ■ ■■■■■ . ■ '■■■■' ' .............................■’.■■M' Pesti I KIS TÜKÖR ! IRTA KÓBOR TAMÁS. Az utolsó pillanatig nem tudtuk elképzelni, hogy háború lesz. Oly lehetetlen, oly elképzelhetetlen volt, hogy Szabó Péter vagy Steiner Márkus magánhivatalnok urak igazán odamerészkedjenek, ahol gránátok süvöltenek. A háború : az újság-olvasmány. Lehetséges a Balkánon, Afrikában, Ázsiában, de nem lehetséges minálunk. Aztán megindult a föld s az ablakokba röppentek a zászlók. Éljen a háború ! Az utcza csukaszürkévé lett. Menetzászlóaljak, századok alakulnak. Az utczákon főznek az utakon táborozó népfölkelőknek. Aztán jönnek a sebesültvonatok is. Még nem vagyunk háborúsok, mert ez is még rendkivüliség. Küldöttségileg fogadjuk a sebesülteket, beszédekkel üdvözöljük őket s az utcza során éljenezzük őket. S megindul a jótékonyság. Mindenki jótékony. Népkonyhában főzünk, lisztet, fűszert osztogatunk. A szegénység szentté válik, s most igazán nem szégyen, sőt már jövedelmező is. Vagyonok alakulnak a jótékonyság okszerű kiaknázása révén. Még mindig nem hiszszük igazán, hogy háborúsok vagyunk, még mindig olyan a világunk, mint az átmenet valóságból álomba. Vagy pedig : még mindig új seprők vagyunk. De idővel kezdünk idegesek lenni. A szegények Olyan tolakodók s az aprópénzünk fogy. Már nem szives részvéttel nyúlunk a tározónkba, hanem kelletlenül, mint mikor a czigány tányéroz. A koronából már husz fillér lesz, a húsz fillérből már semmi. Már kezdjük számolni, hogy egy harctéri szegény katonaözvegynek négy gyermekkel most több a pénze, mint mikor itthon van az ura. Sorra becsukjuk a népkonyhákat s nyitogatjuk a hadikórházakat, mert ez inkább kell és a mellett olcsóbb. Már észreveszszük, hogy aki pénzt kér tőlünk, kaphatna munkát, de azt nem vállalja. Már ráakadunk hamisított okmányokra s mikor egy most a kórházból kikerült harczás után beteszszük az ajtót, megmaradt utána a borszag és hiányzik a konyhából egy ezüstkanál. Már haragszunk a barátainkra, akik ügyesbajos embereket ajánló sorokkal küldenek hozzánk és megboszuljuk magunkat : mi is hozzá küldjük a hozzánk fordulókat. S már nem húzzák egymás után az összes himnuszokat s ha húzzák, már nem állunk fel. A színházakban megint operettet adnak s korcsmába menni is már lelkiszükséglet. • Már megszoktuk a háborút, mert már megint olyanok vagyunk, mint háború előtt. S már nem tudjuk elképzelni, hogy valamikor más világ is lesz, hogy valamikor nem lesz háború. Tessék elképzelni, ha képes rá, hogy nem kap rózsaszínű tábori levelezőlapot. Hogy nincs a családban sebesült. Hogy két ember ha találkozik, nem harcztéri hírekről beszél. Tessék elképzelni, hogy nem kell lisztutalvány, a marhahúsnak rendes ára van s ha kalap kell, tehát Georgette-nek Párisba kalapért. Beleéltük magunkat a háborúba, szinte mint a hal a vízbe. Még a tragikumába is beleéltük magunkat. Az első gyászruhás özvegy, vagy árva még vigasztalhatatlan volt. Ha találkoztunk vele, némán lekonyult a fejünk. Itt szentségtörés minden vigasztaló szó. Hogy fognak szegények megbékülni az élettel ? Ma nap-nap után látom az új gyászruhákat. Frissen kisirt szemeket. S egy hét alatt a gyászruha megszokott toalett. A szem már nem kisirt, a szegény árva már beszél a nagy csapásról, s már büszke rá, s már nem gondol rá. Már elintézte hagyatéki és nyugdíjügyeit, már berendezkedett az árvaságra, már mosolyog, már tesz-vesz, már olyan, mintha a haláleset normálisan érte volna, váratlan, vagy hosszantartó betegség után. Már nem nézünk rá oldalt, kímélő tisztelettel, mert már mindennapos és természetes, hogy a férfiak a harcztéren halnak meg. Már itthon is olyanok vagyunk, mint ott, a lövészárokban. Ha a szomszédomat ott eltalálja a golyó, én oldalt fordulok egy pillanatra, s harczolok tovább. Elesett a legjobb pajtásom, — szervusz ! Itt is így siratjuk a mi halottunkat. Megkönyezzük és megyünk tovább. A mi bennünket ér, már nem rendkívüliség, sőt már ez a dolgok rendje. Beleéltük magunkat a háborúba. Mikor lesz béke ? — kérdezzük, s nem hiszszük, hogy valaha lesz. Bár már béke lenne, — sóhajtjuk, s nem tudjuk magunkat beleképzelni egy világba, a melyen béke honol. « 11 A béke, ha jön, már felfordulást fog csinálni, ahogy a háború csinálta, amikor jött. Nincs hadisegély, — de sokan fogják ezt a megkárosításuknak érezni ! Nincs moratórium, még a házbért is rendesen kell fizetni. S nincs emberhiány, — mi lesz a villamos női kalauzokból ? Hogy illik majd a puskához szokott kézbe a kalapács ? A signum laudis-os hős hogyan görnyed majd megint a pult, vagy az íróasztal mögött ? Hogy szokjuk majd meg, hogy a villamos kocsi belsejében ne lehessen állni, s miről fogunk beszélgetni, ha nincs hír a harctérről ? Mit csinálunk majd, ha már nem ápolunk hadikórházban ? S miről fogok én írni, ha már nem szidhatom az olaszt s nem szerethetem az angolt ! Jóságos Isten, adj dicső győzelmet, hamar békét, de adj tanácsot is : mit csináljak majd háború nélkül ? 3ZzMtmsnmsmm KÖJVY V TMM Egy kötet ara K.8 AMERIKA CÉZÁRJA Regény«, Eudiacr megjelent&Sl t Kóbor Tv Komév ~cha-II. Nov. — Bíró Lajos : Glória. Nov.— Balzac: A szamárstífa. Reg.— Zola a Pascal orvos. Reg. — Dickens : Két város. Reg. — Artaro de Frarace: A sutigete. Ken. — Csaisov: Az orvos felesége és más novellák. — Bölsche: Szerbiem »3 éSDH vilSwóban. Ket köt. — Tolsztoj: Hatízss-Murát. Reg. Az ördög. Elso. — Voss Rickard : A költő és ez asszony. Reg. — Tóth Sz.: A boldogasszony dervise. — Manpassant : Egy élet. Reg. — C. P. Meyar: A barát násza és egyéb novellák. — Keltai Jenő : Mét sovány esztencje és más elbeszélések. Ge Sterstarrs : Az öcsike. Az örök rejtély. Két regény. — Archde Francé : Az istenek szomjasnak. Reg. — D'Annunzio : A tűz. Reg. - Murger : A bohém világ. Reg. - J. V. Jensen : D’Ora asszony. Reg. — GYULA: A rózsaszínűű hő. Nov. — Victor Kasgo: A párisi Metre Dame. Reg. Két köt. — Swdernterm* Egyszer volt... Reg. Gorkij: Az anya. Társad, reg. — I Celleria cmvin : Az alagút. Reg. — M. HcSj Sermanns: A vörös kalóz. Regény. — Móricz Zsigmond : Kerek Ferdó. Regény. — Schnitzler Artur: Guszti hadnagy. Elbeszélés. — Maupassant: Kr*5a és egyéb elbeszélések. — Kóbor Tamás : Cognacidillek. Novellák. — E. M. Delit A sas útja. Kogány. Mereskovsky: Leonardo d'Vinci. Reg. 2 kötet. — Joh. Linnankoski : Dal a tűzpiros virágra?« Reg. Elisabeth Heyking : Csucs. Regény. Kiadja az Htrognaeumot. ^ Kapható minden hazai könyvhelyskedésben. JJW/ 11 A király elismerése. A király a következő hadsereg- és flottaparancscsal fejezte ki legfelső elismerését az Olaszország ellen küzdő haderőknek : Hadsereg- és flottaparancs. Olaszország ellen küzdő haderőimhez ! Hetek óta álltak a monarchia minden részéből származó derék katonáim nehéz küzdelemben a számra nézve nagy túlerőben lévő ellenséggel szemben. Úgy a vezérek, mint a legénység rangra való tekintet nélkül, idős férfiak és ifjú harczosok versengenek a halált megvető bátorságban. Hegytetőkön, az úttalan Karszt-vidéken és a tengeren oly tetteket hajtottatok végre, amelyek méltóak elődeitekhez, akik ugyanezen ellenség ellen harczoltak és azt legyőzték. Megsemmisítettétek ennek az ellenségnek azt a rögeszméjét, hogy a harczba vetett csapatainak tömegével könnyen betörhet szeretett hazánkba. Még mindig komoly munka vár reáluk. Ha azonban ilyen kiváló és kitűnően vezetett csapatok terve igaz lelkesedéssel legjobb erőiket vetik latba, akkor legyűrik a legsúlyosabb feladatokat. Megoldjátok ezeket a feladatokat a magatok becsületére és a haza üdvére. Hálatelt szívvel emlékezem meg fényes fegyvertényeitekről, csodálattal tekint a haza a szárazföldön és a tengereken küzdő hősies fiaihoz és bizalommal néz felétek a monarchia délvm igatán álló hűséges őrségre. Bécs, 1915 julius 29. Ferencz József s. k. * A sajtóhadiszállásról jelentik a Magyar Távirati Irodának . Ő cs. és kir. apostoli felsége a következő legfőbb kéziratot intézte Jenő királyi herczeg vezérezredeshez, a délnyugati fronton küzdő csapatok parancsnokához egy hadsereg- és flottaparancscsal egyidőben. Kedves unokaöcsém, Jenő királyi herczeg. Átadom Kedvességednek mai napon kett hadsereg- és flottaparancsomat és Önnek, az Olaszország ellen küzdő hősök bevált parancsnokának, a hadiékitményes első osztályú katonai érdemkeresztet adományozom. A miként teljes mértékben beigazolta azt a bizalmat, amelylyel Ön iránt viseltettem, a midőn a bátor harczosai fölötti parancsnokságot kezeibe adtam. Ugyanúgy sikerült a maga részére biztosítani összes alárendeltjeinek feltétlen odaadását. Az ily céltudatos vezetés, kapcsolatban kiváló csapatainak működésével, Isten segítségével biztosítják a végleges sikert. Bécs, 1915 julius 29. Ferencz József s. k. * A sajtóhadiszállásról jelentik a Magyar Távirati Irodának : Frigyes kir. herczeg tábornagy, hadseregfőparancsnok ő felsége legutóbbi kegyelmi ténye alkalmából a következő táviratot intézte Jenő kir. herczeg vezérezredeshez, a déli hadszíntéren küzdő csapatok parancsnokához . Büszke örömmel fogadta az egész hadsereg és haditengerészet legfőbb hadurunk kegyes szavait, amelyeket a monarchia délnyugati határán hűségesen őrt álló haderőkhöz intézett. Megindulva üdvözlöm az összes Olaszország ellen küzdő csapatokat bámulatos teljesítményeik ezen legfelsőbb helyről érkezett elismerése alkalmából és őszintén örvendek annak, hogy fenségednek, mint a bátor hősök diadalmas vezérének érdemeit, az első osztályú katonai érdemkereszttel való kitüntetéssel megjutalmazva láthatom. 1915. július 30-án. Frigyes kir. herczeg, tábornagy.