Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-28 / 239. szám
4 . ............. .1 i ■■■ i 1 1 " A németországi sajtó Breszt-Litovszk elestéről, Berlin, augusztus 27. Breszt-Litovszk elesté-vel kapcsolatban a reggeli lapok megemlékeznek a tannenbergi győzelemről, amelynek tegnap volt első évfordulója. A Lokalanzeiger írja : Ma egy éve Kelet- Poroszországban véres döntő csata volt, amely elsöpörte az oroszokat Kelet-Poroszország drága földjéről. Tegnap esett el Breszt-Litovszk, az oroszok e legutolsó bugmenti bástyája, hamarabb, mint legmerészebb várakozásainkkal megálmodhattuk volna. Kovnót, Novogeorgievszket és Breszt-Litovszkot, a czári birodalom három leghatalmasabb várát egy hét lefolyása alatt rohammal elfoglaltuk. A hadak ura velünk volt és nagyot műveit. A Kreutzeitung írja: Breszt-Litovszkkal elesett az orosz belvédelmi vonal fő állása, talán a legerősebb orosz vár. Ez a vár védte a birodalomnak stratégiailag legfontosabb vasúti csomópontját. Ebből a nagy védelmi vonalból, amelyet a nyugat elleni hadműveletek bázisának szántak, még csak Grodnó áll. Csapataink fő szövetségeseink csapatai Breszt-Litovszk megostromlásával nagyot műveltek, a főérdem azonban mégis a mi fölényes stratégiánké, amely az orosz hadsereget kimanővarkozta leghatalmasabb bástyájából. A Tägliche Rundschau így ír: Az oroszok és szövetségeseik utolsó reménysége, hogy megtörik a kelet felé törő német áradatot, szertefoszlott. Bármiként is fejlődik tovább — a német hadvezetőség tervei szerint — a háború, egyelőre annyi tény, hogy Oroszország hasztalanul remélte a csodát, hogy Breszt-Litovszk tartani fogja magát. Most már a legigazabb orosz is aggodalommal és kétséggel fogja kisérni legfőbb hadvezetőségének visszavonulási bravúrját. A Berliner Tageblatt- ban Moracht őrnagy a következőképpen ir : Kétségtelen, hogy Arz tábornok osztrák-magyar hadtestjének és a brandenburgi 23. tartalékhadtestnek sikere jelentékeny hatást fog tenni a semlegesekre, akik immár nem kételkedhetnek abban, hogy az orosz hadsereg ereje megtörött. Soha sem volt arra példa, hogy egy nagy hadsereg hónapokon át tartó menekülés után ismét visszanyeri erejét. A tél kopogtat az ajtón, a Fehér-tenger nemsokára befagy s rendkívül nehéz lesz az amerikai muníczió szállítása Szibérián keresztül. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy Oroszország ereje a négyesszövetség szempontjából már most hosszú időre elveszett. Köln, augusztus 27. A Köln. Ztg. Breszt- Litovszk elestéről a következőket írja : Legfőbb hadvezetőségünk bizalommal föltehető győzelmes csapatainkról, hogy nehéz harczokban kivívott sikereik után nem vágynak pihenőre, hanem nyobogott volna szerte, a völgyben. Csak egyesegyedül a négy özvegy búzája állott akkor is. Arra nem gondolt senki se. Vasárnapra virradóra aztán Szó Kálmánná, ahogy kinézett a Paszab-dülőre, szeme-szája elállt. A búzája egy szálig learatva, huszonöt rendes keresztbe kötözve, ott feküdt előtte. Csak be kell hordani. Az özvegy ezt nem értette. — Ki aratta le? — kérdezte sorra a falut. De az emberek a vállukat vonogatták. — Kigyelmednek jobban kell tudni. — Én bizony nem tudom. Hétfőn reggelre a Kovács Ferenczné búzája, kedden a Bódi Gergelynéé, szerdán a Pelle Gáspárnéé került sorra. Már akkor az egész Pálfala a csudájára csődült. — Ki aratta le ? — tanakodtak. — És éppen éjszakának idején? Amikor csak a tilos után járók vannak ébren? És valaki learatja a négy özvegy búzáját ! Kicsoda? Az öreg Csontosné, a vén boszorkány csak hümmögött. — Tán a Szó Kálmán, a Bódi Gergely, a Kovács Ferencz, a Pelle Gáspár hazajáró lelke kóborolt itten — szólt titokzatos képet vágva. — Hogy éjszakának idején kenyérre valót arasson az özvegyének, az árváinak. Azon kapott is Badács Gida, a kisbiró. — Az ám. Tegnap, a hetivásárról jövet, úgy éjféltájban láttam is, ahogy ott gyüttem el a Bódiné tagja alatt. Suhogás ütötte meg a fülemet, alig mertem odanézni. Hát látok egy fekete embert, ahogy kaszál. Szinte összenőtt az éjszakával, olyan sötét volt. És csak úgy szállott a kezébe a kasza. Hát keresztet is vetettem, a mában maradnak az ellenségnek. Hadvezetőségünknek mindig a legmagasabb stratégiai czél lebeg szemei előtt : az ellenséges haderők megsemmisítése. A Köln. Volkszeitung írja : A vár elestét senki sem várta oly gyorsan, bizonyára az orosz hadvezetőség sem. Nem csupán az óriási ágyúk azok, amelyek a legerősebb várakat leküzdik, hanem még nagyobb mértékben emberek, emberek, akik rendíthetetlenek a védekezésben, mint derék katonáink nyugaton, mint az élő várfalak az Alpokban és a Karszt-hegységben és a Gallipoli félszigeten, emberek az ellenállhatatlan támadásra. A vezetők és a csapatok fölénye győzte le az orosz várakat. Különös örömmel tölt el, hogy osztrákok, magyarok és németek osztozkodtak ennek a harcznak nagy dicsőségében. A Bug hatalmas várának bevétele a legszebben pecsételi meg a szövetségesek hű fegyverbarátságát, amely örökké fenn fog állami, mint valami sziklasziget a hullámok között. A horvát lapok. A Hrvatska írja : Oroszországban most fel kel ismerni a helyzet súlyosságát és azt, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen. Új orosz offenzíva teljesen elképzelhetetlen s esküdt ellensége az orosz népnek mindenki, aki további kalandokba akarja kergetni Oroszországot. Rodzianko koalicziós minisztériuma. Kopenhága, augusztus 27. (Saját tudósítónk távirata.) Pétervári jelentések szerint fölöttébb valószínű, hogy Rodzianko a közeli napokban koalícziós minisztériumot fog alakítani. A kabinet tagjai jobbára az októbrista pártból kerülnek ki. Dumabizottságok a német alattvalók ellen. Hága, augusztus 27. A Ruszkoje Szlovo értesülése szerint a duma nagy szótöbbséggel elhatározta, hogy két harminchét tagból álló bizottságot küld ki, melynek az lesz a hivatása, hogy minden és mindenki ellen eljárjon, aki német eredetű. A zsidók tartózkodási kényszerét nem szüntették meg. Pétervár, augusztus 26. A Rjecs jelenti: Az a hír, hogy a zsidók tartózkodási kényszerét megszüntették, egyáltalában nem bizonyult valónak. Megengedték ugyan a zsidóknak, a tartózkodást bizonyos kormányzóságokban, amelyek ezelőtt el voltak előttük zárva (kivéve Pétervárt és Moszkvát és a hozzájuk tartozó kormányzóságokat), de a rendőrség megtagadhatja tőlük a letelepedést, ha nem tudják kimutatni, hogy ezeken a helyeken üzletük, rokonuk vagy munkahelyük van. Az új kereskedelmi miniszter attól tart, hogy a zsidók »felszabadításuk« folytán magukhoz ragadják az egész kereskedelmet. Az igazságügyminiszter azt felelte erre a kereskedelmi miniszternek, hogy szégyenletes dolog volna az orosz népről föltételezni, hogy a lakosságnak egy kis töredéke magához ragadhatná az egész kereskedelmet. Az orosz zsidók helyzete és az amerikai hadiszerszállítás. Berlin, augusztus 27. (Saját tudósítónk távirata.) Hír szerint az amerikai kölcsönt, melyet az orosz hadsereg felszerelésére fordítanának, attól tették függővé, hogy a kormány visszavonja az orosz zsidók letelepedési körzetére vonatkozó rendeletét. Oroszország és az amerikai hadianyag. AZ ÚJSÁG Szombat, 1915. augusztus 28. Zágráb, augusztus 27. Breszt-Litovszk meghódítása mély benyomást tett Horvátországban. A zágrábi lapok lelkesen ünnepük Németország és Ausztria-Magyarország ideális fegyverbarátságát, amely oly fényes sikerekre vezetett. A Narodne Novine írja : Ennek a nagy eseménynek politikai következményei épp oly nagyok lesznek, mint stratégiai hatása. Az entente-nak most már be kell látnia, hogy Oroszországtól semmi segítséget sem remélhet többé. A semleges államokban pedig az utolsó orosz várnak eleste bizonyára mindenkit meg fog győzni arról, hogy őrültség volna sorsát olyan ügyhöz kötni, amely már kétségbeejtően rosszul áll. A Jutarni List írja : Gyors léptekkel közeleg Oroszország végzete. A semlegeseknek az orosz milliós hadseregek vereségéből és az orosz várak meghódításából már most sejteniök kell Oroszország katasztrófáját. Lengyelországot megszabadították ördögi elnyomójától és a rettenetes tragédia első felvonása reánk és szövetségesünkre nézve dicsőséges befejezést nyer. Az Obzor szerint ez a háború végzetes Oroszországra nézve, amely egyik csapást a másik után szenvedi. Az Agramer Tagblatt írja : Breszt-Litovszk elfoglalása nemcsak Oroszországban, hanem a balkáni semlegeseknél is mély benyomást fog kelteni. A háború eseményei folytán a helyzet Bukarestben, Szófiában és Athénben amúgy is az entente rovására alakult s az oroszok legújabb veresége az entente-diplomaták minden erőlködése ellenére aligha fogja megerősíthetni a balkáni államoknak nagyon megrendült bizalmát Oroszországban. Arra Kusza Danyi is bátorságot kapott. (ő is látta e fekete embert, tegnapelőtt éjszaka. Mikor a lovát patkoltatni járt a karagyosi kovácsnál, mert a pálfalat is odavan a háborúba. A Bódiné földjén kaszált a fekete ember. Még úgy látszott, mintha két hegyes szarva is lett volna. És Kusza Danyi is"keresztet vetett. Nehogy a gonosz megkörnyékezze, nyilván. Ellenben a vén Csontos a pipája mellőli foghegyről odavetette: — Nyavalyát ! Szarva volt? A feketelelkű aratott. Annak pedig sose volt szarva. A hitetlenség mozdult végig az embereken. — A feketelelkü? A Karvaly Ambrus? Ilyeneket ! Na ! Akárki is, de az nem ! A feketelelkű. Tarczi uram azonban, a biró szó szerint vette a dolgot. Mint hivatalos ember, ő majd a végére jár. — Elmegyek hozzá. Nekem hiába tagadja. Leolvasom a ravasz képirül. És elment. És a feketelelküt az ágyban találta. Hogy tüdőgyuladása van, azt mondta, meghalt. — Tán az éjszakai kaszálásban? — czélozgatott a biró. A feketelelkü lázasan ráförmedt. Beteg, suttogó rikácsolásai: — Mi bolondokat beszél kend, Tarczi uram ! — No, mert a népség azt beszéli. Meg hogy valami fekete ember, akinek szarva volt. Az ördög. — Az ám. Aztán hol vette az ördög a kaszát, Tarczi uram? Tán kigyelmed adta neki? Kopenhága, augusztus 27. Amerika ipari körök becslése szerint legfeljebb három hónap múlva láthatja el Oroszországot hadianyaggal, feltéve hogy a hajóforgalmat és a trans-szibériai Arra meg a bírót futotta el a pulykaméreg. — Nem vagyok én feketelelkü, hogy a sátánnal czimboráljak ! — Na, én meg feketelelkü vagyok. A párnája alatt kotorászott. Aztán valami papirost nyújtott a bíró felé. Az bizony százkoronás bankó volt, semmi más. A biró hiledezett is. — Mirevaló ez, Karvaly uram? — Hogy ne azon törjék a fejeket, hogy ki aratta le. Hanem azon, hogy ki hordja be. Nehogy rászakadjon az eső. Arra adom ezt a pénzt. Mert magam beteg vagyok. Láthatja kigyelmed. A biró megilletődött. Hol a bankóra, hol a feketelelküre nézett. És aztán kifelé indult: — No, ezért meg is áldja az Isten. A feketelelkü csöndesen utána szólt : — Aztán ne sajnálják ám attól a négy szegény özvegytől, biró uram. A haza . . . Tudja kigyelmed. Hogy olyan fiatalon elpusztultak . . . Meg az árvák . . . Befordult, a fal felé. Köhögött. Egy szót se szólt többet. Úgy feküdt ott, elhagyatva, mint a gazdátlan kutya. És tán sohase is fogja megtudni senki se, hogy ki aratta le az özvegyek búzáját. Hacsak valami kóbor szellő szárnyán a Szó Kálmán, a Kovács Ferencz, a Bódi Gergely, vagy a Pelle Gáspár hazajáró lelke valamikor csakugyan Pálfalára nem vetődik meg, hogy az árvák fejét titokban megsimogassa. Vagy ha a pap véletlenül ki nem kotytyantja, tán nem is olyan nagyon sokára, a feketelelkű temetésén. Hogy legalább az emlékét attól a csúnya ragadvány névtől megtisztítsa.