Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-04 / 215. szám

2 Látogatás. Oly szívesen fordulunk el a véres képektől, hogy megint lássunk derült, nyájas, boldog ifjúságot. A trónörökös­pár látogatását jelenti be hivatalos hír­adás, mindenféle hivatalos körülírással, a­miből meg kell érteni, hogy a fenségek csak a háborúval kapcsolatos dolgok iránt fognak érdeklődni, következés­képpen nem lesz hivatalos fogadtatás a vasútnál és nem lesz társadalmi érint­kezés. Ezek igen fontos momentumok le­hetnek az udvari köröknek, a magas hatóságoknak, de nekünk mi közünk hozzá ? Nekünk százezreknek, a­kik nem veszünk részt hivatalos fogadtatá­son s nem érintkezünk társadalmilag, nekünk az etikett nem parancsol. Mi megszálljuk az utczát és szeretettel kö­szön­tjük a fejedelmi ifjúságot, lelkesen és büszkén, mint most egy éve és sokkal boldogabban, mint most egy éve. Akkor az ő látogatásuk a király köszönetét szintből zárta a magyar ál­dozatkészségért. Még nem voltak hadi­intézmények, miket sorra jártak volna. A magyar nemzet akkor még egy uni­verzális hadiintézmény volt, mely pénzt és életet bocsátott a nagy ügy rendelke­zésére. Akkor a fiatal fejedelmi szemek az utcza sorfalán láttak mindent, a mi a háborúval összefüggött. S mi az ut­­czán láttuk a tavaszi boldogságot két boldog, szép teremtés arczán, mosolyuk­ból láttuk a lelkük kitárulását mifelénk. S azóta dúlt a hábor­u és a távol csatatereken fiatal trónörökösünk látta a magyar nemzet hadimunkáját s fáj­dalom, most láthat már hadiintézmé­nyeket is. Kórházakat szenvedő hősök­kel és jótékony intézményeket háboru­­sul tolt a nyomorultak támogatására. Nem olyan látvány, mely megférne vidám társadalmi reprezentácziókkal, de ko­moly, szép dolgok, melyek vele járnak a derült, kölcsönös megismeréssel: ime, így dolgozunk mi minden téren, s ime, így érdeklődik koronánk örököse és fele­sége a mi munkálkodásunk iránt. A­ fiatal párt már tavaly szívébe zárta a magyar nemzet, mely mindig lojális, de sohasem képmutató. Udva­­ronczság nem mutattat velünk soha több szeretetet és megbecsülést, mint szívünk­ben lakozik. Tudunk kötelességszerű­leg hódolni, de nem tudunk kötelességszerü­­leg szeretni. Hogy a hozzánk látogató fenséges pár utat talált szívünkhöz, az ő érdemük, melyért hálásak vagyunk nekik. Megszerettették magukat a ma­guk mesterkéletlen őszinteségével. Az utcza megérezte, hogy mosolyuk nem odafagyott konvenczió, hanem való meg­­szeretése a magyar nemzetnek s erényes megbecsülése. Nekünk ez a szeretet és jó vélekedés drága kincsünk, s az érzelmi mélység és történelmi komolyság, mely ismerkedésünk alapját nyújtotta, itt is, ott is mélyen a­­lelkekbe hatott. Ezért tartjuk jelentékeny és örven­detes eseménynek a bejelentett egy heti látogatást, akárminek deklarálják is eti­­kettileg. S ezért érezzük, hogy ez a lá­togatás, melynek tartamát a kor sú­lyossága szabja meg, az utolsó látogatás lesz a magyar székesfővárosban, mert ezentúl már hazajönnek, ha hozzánk jönnek. Királyunkat is csak kora tartja Höfer altábornagy jelentése csak annyit mond, hogy Lecznát elfoglaltuk egy front­­áttörés segélyével. Ez a rövid mondat azonban sokkal többet jelent. Leczna Lublin és Cholm között van, északi irányban körülbelül 25 kilo­méterre, a Vieprz partján, és veszedelmesen mutatja az irányt Breszt-Litovszk felé. A Lublin—Cholm vasútvonaltól tehát egy nap alatt 25 kilométerre mentünk előre északi irányban, és ha így folytatja ezt Mackensen tábornagy, akkor a vámegyszög védőseregé­­nek körülzárása is bekövetkezhet. Mert ezzel a merész és eredményes előretörés­sel egyidejűleg Woyrsch vezérezredes csapatai áthatoltak azon az erdőrégión, a­mely Ivan­­gorodtól északnyugatra a Visztula, Radomka és Pilicza között fekszik, József Ferdinand had­serege a keleti parton már elhagyta Nova­ Alekszandriját és Ivangorod falai alatt áll, Lomzánál pedig diadalmas harcz közben most fogják átlépni a németek a Narev felső folyá­sát. Ha ez megtörténik, akkor a Varsó— Bielosztok—Grodno—Pétervár stratégiai vas­úti fővonal, a várnégyszög és az anyaország legfőbb összekötője a mi kezünkre jut és Varsó végképp elszigetelődik. Éppen úgy, mint a­ho­gyan Ivangorod elszigetelése már meg is tör­tént. Sőt Ivangorod körül más is történt. Mi­alatt Kövess Hermann gyalogsági tábornok magyar-osztrák csapatai egy nap alatt 32 ágyút vesznek el Ivangorod erődövének 500 lövegé­­ből, azalatt Woyrsch északnyugati irányban folytatott előnyomulása Varsó déli szegélye ellen azt jelenti, hogy Ivangorodot egyszerűen megkerülik, maguk mögött hagyják a németek. Ivangorod tehát nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásnak, mert nem biztosítja Varsót dél­­élül és nem vált be mint a Visztula balpartján operáló orosz erőcsoportok támpontja. Ivan­gorod és Varsó egymástól függetlenül fog el­esni. És ha nem fog bekövetkezni Varsó gyors kiürítése, mint a­hogyan Szaszonov a duma ülésén majdnem bejelentette, ha nem vonul vissza a várnégyszög védőserege az egyetlen úton, Breszt-Litovszk felé Pétervár irányában,­­ akkor elveszett.* Az olaszok megbuktak az áttörési taktiká­val. Most másként próbálkoznak. Egyszerre frontunk több pontján támadnak, de koránt­sem azzal a fuvarral, a­mely a két görzi csatát jellemezte. A palazzói fensíkon visszaverjük őket. Jó. Megpróbálkoznak a nagy köd és az éjszakai homály leple alatt a karintiai határon, a Plöckentől délkeletre fekvő Cellenkofel ellen. Teljesen eredménytelen kísérletek, de viszont nem kerülnek annyi olasz katona életébe. Reprezentatív támadások ezek! Mutatóba tá­madnak és nyugtalanítanak. És ezalatt, a teljes eredménytelenség hatása alatt elhatározzák, hogy mivel a tömegtámadások rettenetes védő­állásaink, hegyeink és aknamezőink ellen hiába­valók,­­ csapataik egy részét kivonják és­ el­küldik a franczia frontra, meg a Dardanellák­hoz. A franczia fronton természetesen nem számít százezer olasz katona. Joffre és French eddigi offenzív kísérletei tíz hónapon át ku­­darczba fulladtak. A megerősített német állá­sok a technika bravúrjai a Champagneban, Flandriában és az Argonneokban. A Vogézek­­ben ellenben a német az állandóan támadó fél. A tegnapi nap is véres méterharczokat látott a Vogézekben és estére több igen fontos pontja a franczia állásoknak jutott német kézre. Francziaországban a német erődítési technika és a vakmerő aknaharcz győzedelmeskedik a franczia-angol tömegek elismerésre méltó offen­zív kedvén. Az olasz segédcsapatok itt hiába­valók. Éppen úgy lemorzsolódnak, mint a fran­czia erők. A dardanellai frontra is hiába küldik az újabb csapattömegeket, mert Séd­il Bahr és Ari Burnu erődei szerencsés elhelyezésük­nél fogva játszva lekaszálják a támadásra induló csapatokat. A Dardanellákat számbeli fölény­­nyel meghódítani nem lehet. A Gallipoli-félsziget és a Dardanella-szoros természeti fekvését kel­lene megváltoztatni, hogy az entente itten ered­ményeket érjen el. A­mint megszoktuk azt, hogy mióta a németek minden erejükkel a számban legerősebb ellenség, az orosz letörését határozták el, azóta egyes francziaországi föld­rajzi nevek a harczjelentések állandó vendégei, — Souchez, Argonneok, Vogézek, Bois de Prétre — éppen úgy meg kell szoknunk azt is, hogy a dardanellai fronton egyre csak Kaba Tepe, Ari Burnu, Séd­il Bahr neveket halljuk. A világ­számban leghatalmasabb hatalmi szö­vetkezete nem képes egy lépéssel előbbre jutni ezeknél a helyeknél. Mi lesz várjon akkor, ha a dardanellai és a franczia fronton is mi moz­dulunk? A német csapatok állóharcza mellett minden nap meglepetéseket hoz. Vakmerő né­met repülők jelennek meg franczia városok fölött és tegnap a franczia-angol hadvezetőséget elképesztette Compiégne bombázása. A párisiak elegáns nyaralóhelyét német nehéz lövegek árasztották el. Honnan? Titokzatos, uj rend­­szerü, az eddigieket felülmúló m­esszehordó ágyuk léptek akczióba és ettől a percztől kezdve a büszke Anglia már nemcsak a Zeppelinek támadásától, hanem a La­ Manche csatornán átlövöldöző új német ágyuktól is retteghet. Az entente még ott sem unhatja magát, a­hol mi defenzívában vagyunk. A mi defenzívánk telve van offenzív vakmerőséggel és szenzácziós meg­lepetésekkel. A háború mai képe aZ Ú­JSÁG tízerda, 1915. augusztus 4. távol tőlünk, nem a hajlandósága. Dél­­czeg, kedves princzünk, a­ki a lövész­árkokban váltott szót a magyar nemzet fiaival, ott vállalt közösséget a magyar nemzettel is, mint mindazokkal, a­kik a megpróbáltatás súlyos idejében mél­tóknak mutatkoztak a jövendő uralkodó megbecsülésére. M aéaSmas famrczaimk a z. oroszokkal. A Visztulától Besszarábiáig. Sajtóhadiszállás, augusztus 3. (Az Újság haditudósítójának távirata.) Lokai és Krylov kö­­­üti osztrák-magyar, Subienka és Gru­­bieskov között német csapatok hatal­mukba kerítették a Bug-vonalat s az előbbiek Vladimir­ Votinszkij felé nyo­mulnak előre. Dubienka és Lokai között új ék nyomult az orosz frontba, a­mi hatalmasan elősegíti Mackensen seregének előnyomulását a Vieprz és a Bug föözött. Míg a Bug mellől és a Bug és Vieprz között állandó harczok között visszavonul az orosz Vladimir­ Vosinszkij és Breszt-Litovszk felé, addig a Vieprz és a Visztula között József Ferdinánd hadseregével szemben makacs ellen­állással próbálkozik az orosz. Ivan­gorod sorsáért csatázik a Visztula és a

Next