Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-04 / 215. szám
2 Látogatás. Oly szívesen fordulunk el a véres képektől, hogy megint lássunk derült, nyájas, boldog ifjúságot. A trónörököspár látogatását jelenti be hivatalos híradás, mindenféle hivatalos körülírással, amiből meg kell érteni, hogy a fenségek csak a háborúval kapcsolatos dolgok iránt fognak érdeklődni, következésképpen nem lesz hivatalos fogadtatás a vasútnál és nem lesz társadalmi érintkezés. Ezek igen fontos momentumok lehetnek az udvari köröknek, a magas hatóságoknak, de nekünk mi közünk hozzá ? Nekünk százezreknek, akik nem veszünk részt hivatalos fogadtatáson s nem érintkezünk társadalmilag, nekünk az etikett nem parancsol. Mi megszálljuk az utczát és szeretettel köszöntjük a fejedelmi ifjúságot, lelkesen és büszkén, mint most egy éve és sokkal boldogabban, mint most egy éve. Akkor az ő látogatásuk a király köszönetét szintből zárta a magyar áldozatkészségért. Még nem voltak hadiintézmények, miket sorra jártak volna. A magyar nemzet akkor még egy univerzális hadiintézmény volt, mely pénzt és életet bocsátott a nagy ügy rendelkezésére. Akkor a fiatal fejedelmi szemek az utcza sorfalán láttak mindent, a mi a háborúval összefüggött. S mi az utczán láttuk a tavaszi boldogságot két boldog, szép teremtés arczán, mosolyukból láttuk a lelkük kitárulását mifelénk. S azóta dúlt a háboru és a távol csatatereken fiatal trónörökösünk látta a magyar nemzet hadimunkáját s fájdalom, most láthat már hadiintézményeket is. Kórházakat szenvedő hősökkel és jótékony intézményeket háborusul tolt a nyomorultak támogatására. Nem olyan látvány, mely megférne vidám társadalmi reprezentácziókkal, de komoly, szép dolgok, melyek vele járnak a derült, kölcsönös megismeréssel: ime, így dolgozunk mi minden téren, s ime, így érdeklődik koronánk örököse és felesége a mi munkálkodásunk iránt. A fiatal párt már tavaly szívébe zárta a magyar nemzet, mely mindig lojális, de sohasem képmutató. Udvaronczság nem mutattat velünk soha több szeretetet és megbecsülést, mint szívünkben lakozik. Tudunk kötelességszerűleg hódolni, de nem tudunk kötelességszerüleg szeretni. Hogy a hozzánk látogató fenséges pár utat talált szívünkhöz, az ő érdemük, melyért hálásak vagyunk nekik. Megszerettették magukat a maguk mesterkéletlen őszinteségével. Az utcza megérezte, hogy mosolyuk nem odafagyott konvenczió, hanem való megszeretése a magyar nemzetnek s erényes megbecsülése. Nekünk ez a szeretet és jó vélekedés drága kincsünk, s az érzelmi mélység és történelmi komolyság, mely ismerkedésünk alapját nyújtotta, itt is, ott is mélyen alelkekbe hatott. Ezért tartjuk jelentékeny és örvendetes eseménynek a bejelentett egy heti látogatást, akárminek deklarálják is etikettileg. S ezért érezzük, hogy ez a látogatás, melynek tartamát a kor súlyossága szabja meg, az utolsó látogatás lesz a magyar székesfővárosban, mert ezentúl már hazajönnek, ha hozzánk jönnek. Királyunkat is csak kora tartja Höfer altábornagy jelentése csak annyit mond, hogy Lecznát elfoglaltuk egy frontáttörés segélyével. Ez a rövid mondat azonban sokkal többet jelent. Leczna Lublin és Cholm között van, északi irányban körülbelül 25 kilométerre, a Vieprz partján, és veszedelmesen mutatja az irányt Breszt-Litovszk felé. A Lublin—Cholm vasútvonaltól tehát egy nap alatt 25 kilométerre mentünk előre északi irányban, és ha így folytatja ezt Mackensen tábornagy, akkor a vámegyszög védőseregének körülzárása is bekövetkezhet. Mert ezzel a merész és eredményes előretöréssel egyidejűleg Woyrsch vezérezredes csapatai áthatoltak azon az erdőrégión, amely Ivangorodtól északnyugatra a Visztula, Radomka és Pilicza között fekszik, József Ferdinand hadserege a keleti parton már elhagyta Nova Alekszandriját és Ivangorod falai alatt áll, Lomzánál pedig diadalmas harcz közben most fogják átlépni a németek a Narev felső folyását. Ha ez megtörténik, akkor a Varsó— Bielosztok—Grodno—Pétervár stratégiai vasúti fővonal, a várnégyszög és az anyaország legfőbb összekötője a mi kezünkre jut és Varsó végképp elszigetelődik. Éppen úgy, mint ahogyan Ivangorod elszigetelése már meg is történt. Sőt Ivangorod körül más is történt. Mialatt Kövess Hermann gyalogsági tábornok magyar-osztrák csapatai egy nap alatt 32 ágyút vesznek el Ivangorod erődövének 500 lövegéből, azalatt Woyrsch északnyugati irányban folytatott előnyomulása Varsó déli szegélye ellen azt jelenti, hogy Ivangorodot egyszerűen megkerülik, maguk mögött hagyják a németek. Ivangorod tehát nem felelt meg a hozzá fűzött várakozásnak, mert nem biztosítja Varsót délélül és nem vált be mint a Visztula balpartján operáló orosz erőcsoportok támpontja. Ivangorod és Varsó egymástól függetlenül fog elesni. És ha nem fog bekövetkezni Varsó gyors kiürítése, mint ahogyan Szaszonov a duma ülésén majdnem bejelentette, ha nem vonul vissza a várnégyszög védőserege az egyetlen úton, Breszt-Litovszk felé Pétervár irányában, akkor elveszett.* Az olaszok megbuktak az áttörési taktikával. Most másként próbálkoznak. Egyszerre frontunk több pontján támadnak, de korántsem azzal a fuvarral, amely a két görzi csatát jellemezte. A palazzói fensíkon visszaverjük őket. Jó. Megpróbálkoznak a nagy köd és az éjszakai homály leple alatt a karintiai határon, a Plöckentől délkeletre fekvő Cellenkofel ellen. Teljesen eredménytelen kísérletek, de viszont nem kerülnek annyi olasz katona életébe. Reprezentatív támadások ezek! Mutatóba támadnak és nyugtalanítanak. És ezalatt, a teljes eredménytelenség hatása alatt elhatározzák, hogy mivel a tömegtámadások rettenetes védőállásaink, hegyeink és aknamezőink ellen hiábavalók, csapataik egy részét kivonják és elküldik a franczia frontra, meg a Dardanellákhoz. A franczia fronton természetesen nem számít százezer olasz katona. Joffre és French eddigi offenzív kísérletei tíz hónapon át kudarczba fulladtak. A megerősített német állások a technika bravúrjai a Champagneban, Flandriában és az Argonneokban. A Vogézekben ellenben a német az állandóan támadó fél. A tegnapi nap is véres méterharczokat látott a Vogézekben és estére több igen fontos pontja a franczia állásoknak jutott német kézre. Francziaországban a német erődítési technika és a vakmerő aknaharcz győzedelmeskedik a franczia-angol tömegek elismerésre méltó offenzív kedvén. Az olasz segédcsapatok itt hiábavalók. Éppen úgy lemorzsolódnak, mint a franczia erők. A dardanellai frontra is hiába küldik az újabb csapattömegeket, mert Sédil Bahr és Ari Burnu erődei szerencsés elhelyezésüknél fogva játszva lekaszálják a támadásra induló csapatokat. A Dardanellákat számbeli fölénynyel meghódítani nem lehet. A Gallipoli-félsziget és a Dardanella-szoros természeti fekvését kellene megváltoztatni, hogy az entente itten eredményeket érjen el. Amint megszoktuk azt, hogy mióta a németek minden erejükkel a számban legerősebb ellenség, az orosz letörését határozták el, azóta egyes francziaországi földrajzi nevek a harczjelentések állandó vendégei, — Souchez, Argonneok, Vogézek, Bois de Prétre — éppen úgy meg kell szoknunk azt is, hogy a dardanellai fronton egyre csak Kaba Tepe, Ari Burnu, Sédil Bahr neveket halljuk. A világszámban leghatalmasabb hatalmi szövetkezete nem képes egy lépéssel előbbre jutni ezeknél a helyeknél. Mi lesz várjon akkor, ha a dardanellai és a franczia fronton is mi mozdulunk? A német csapatok állóharcza mellett minden nap meglepetéseket hoz. Vakmerő német repülők jelennek meg franczia városok fölött és tegnap a franczia-angol hadvezetőséget elképesztette Compiégne bombázása. A párisiak elegáns nyaralóhelyét német nehéz lövegek árasztották el. Honnan? Titokzatos, uj rendszerü, az eddigieket felülmúló messzehordó ágyuk léptek akczióba és ettől a percztől kezdve a büszke Anglia már nemcsak a Zeppelinek támadásától, hanem a La Manche csatornán átlövöldöző új német ágyuktól is retteghet. Az entente még ott sem unhatja magát, ahol mi defenzívában vagyunk. A mi defenzívánk telve van offenzív vakmerőséggel és szenzácziós meglepetésekkel. A háború mai képe aZ ÚJSÁG tízerda, 1915. augusztus 4. távol tőlünk, nem a hajlandósága. Délczeg, kedves princzünk, aki a lövészárkokban váltott szót a magyar nemzet fiaival, ott vállalt közösséget a magyar nemzettel is, mint mindazokkal, akik a megpróbáltatás súlyos idejében méltóknak mutatkoztak a jövendő uralkodó megbecsülésére. M aéaSmas famrczaimk a z. oroszokkal. A Visztulától Besszarábiáig. Sajtóhadiszállás, augusztus 3. (Az Újság haditudósítójának távirata.) Lokai és Krylov köüti osztrák-magyar, Subienka és Grubieskov között német csapatok hatalmukba kerítették a Bug-vonalat s az előbbiek Vladimir Votinszkij felé nyomulnak előre. Dubienka és Lokai között új ék nyomult az orosz frontba, ami hatalmasan elősegíti Mackensen seregének előnyomulását a Vieprz és a Bug föözött. Míg a Bug mellől és a Bug és Vieprz között állandó harczok között visszavonul az orosz Vladimir Vosinszkij és Breszt-Litovszk felé, addig a Vieprz és a Visztula között József Ferdinánd hadseregével szemben makacs ellenállással próbálkozik az orosz. Ivangorod sorsáért csatázik a Visztula és a