Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

10 seregtestei Kovnótól Grodnó felé közelednek, a Narev és Bug között megindul a döntő ütközet. Az orosz hadsereg szedáni csatája már megkezdődött, a­mikor Mackensen tábor­nok áttörte az orosz frontot a Vieprztől nyugatra, Woyrsch vezérezredes csapatai pedig a Pilicza torkolata és Kozienicze között kikényszerítették a Visztulán való átkelést. Ezzel a meglepő moz­dulattal összefügg a szombati nap dicső eseménye, Lublin elfoglalása. Lublin birtoka azt jelenti, hogy az oroszok többé nem használhatják a rend­kívül fontos vasútvonalat, a­mely lehetővé tette nekik a gyors csapateltolásokat. A várnégyszög híres vasúti hálózatának főütőere a mi kezünk­ben van és a vasútvonaltól északra már az ingo­­ványok következnek. Ezek várják a visszavonuló orosz hadsereget. Lublin elfoglalása, a Lublin—Varsó vasút­vonal birtokbavétele, a Visztula-front áttörése nem csupán Ivangorod teljes körülzárását jelen­tik, hanem a várnégyszögbe szorult orosz hadsereg teljes elzárását az anyaországtól. A német-magyar­­osztrák hadvezetőség itten a körülkerítési sztra­­tégia páratlan eszközeivel operált, lépésről­­lépésre, vaslogikával hajtva végre az újkor leg­­nagyobbszerű csatájának előkészítését. Az olasz harcoról. Ha a történelem kérdezni fogja, miért kellett elvéreznie 100.000 olasz katonának tíznapos harcz­­ban az Izonzónál, nem tudom hogyan fog felelni Cadorna generális, a­ki ezért a balsikerért felelős. De a világtörténelemben páratlanul álló vehemens, dühös, erőszakos és vak támadás okait kutatva, már most rátalálhatunk néhány mozgató motí­vumra. Május 23-ika után általános offenzíva kez­dődött Dél-Tirol, Pusterthal és az Isonzó-vonal ellen. Dél-Tirolban és Pusterthalnál rövidesen rá­jöttek arra, hogy az égben való béretek, a hatalma­san megerősített átjárók, a szakadékok és a zseniáli­san elhelyezett erődök éppen úgy megőrlik az olasz haderőt, mint a Kárpátok a czár hadseregét. Meg­indult tehát az offenzíva Görztől a tengerpartig, az Isonzo vonal ellen. A szél Trieszt volt. Az olaszok tanultak tőlünk és ezen a vonalon, a­mely sokkal könnyebb, mint Dél-Tirol és a­mely Trieszt köz­vetlen kulcsa, meg akarták ismételni a mi gorli­­czei áttörésünket. Hatalmas tüzérséget konc­en­­tráltak Görz és a doberdói fensik ellen. Eredmény­telenül. Ekkor Cadorna elrendelte a támadó had­sereg átcsoportosítását. És megindult a doberdói fensik és Görz ellen a világtörténelemben páratla­nul álló hevességgel, barbár emberpazarlással egy támadás, a­melynek az volt a czélja, hogy bármi áron, tíz és tízezer halott árán is eredményt mutas­son fel a kéthónapi eredménytelenség után, helyre­hozza Európa előtt Itália katonai hírnevét és meg­nyugtassa a háborgó olasz kedélyeket. Most 30 kilométeres szűkebb fronton támadott hét hadtest, tehát 300.000 ember ! A Monte Sabotino és a ten­gerpart között, ezen a szűk területen 300.000 ember konc­entrált támadása! Július 19-én kezdődött ez a pokoli öldöklés, 10 napon át tartott és az ola­szok ez alatt a tíz nap alatt 100.000 embert vesz­tettek, de egy négyzetkilométert sem nyertek. A sűrű, tömött oszlopok gyalogsági támadását min­denkor páratlan erejű tüzérségi tűz előzte meg, a­melyet a mi csapataink kitartó hősiességgel állottak. A tüzérségi támadás után következett mindenkor a vad furorral végrehajtott gyalogsági támadás. Néha megtörtént, hogy az olaszoknak sikerült be­törni egy-egy előállásunkba, a­hol azután kézitusára került a sor. De a­mit így elvehettek, azt pár óra múlva hőslelkű­ gyalogságunk visszavette szurony­nyal, bicskával, kézibombával, kőzáporral. A má­sodik isonzói offenzíva, a­melyet tulajdonképpen tíznapos görzi csatának kell neveznünk, sokkal konczentrikusabb támadás volt, mint az első, a­mikor a támadás ereje megoszlott az egész Isonzó­­f­ronton, míg most 30 kilométerre szorult össze. Ez azonban csak azt eredményezte, hogy a támadók vesztesége rettenetes volt. Podgora előtt a csata hatodik napján hullahegyek feküdtek. Sdraussina és Polazzo között különös düh­vel támadtak az ola­szok. A mi arczvonalunk Podgora, Pevna, Oslavia, Rubbián át a Wippach folyón keresztül a doberdói fensík déli szegélyéig húzódik. Ebbe a frontba bele­esnek Sdraussina, Palazzo, Redipuglia, Vermeg­­liano és Selz községek. Valamennyiért véres harcz folyt óránként megújuló dühös rohamokkal. Sdraus­­sinától keletre, a doberdói fensik fölé kiemelkedik a Monte Michele. Ezt huszadikán legendás vak­merőséggel, pokoli dühvel rohanta meg az olasz gyalogság, miután a tüzérség vehemens tüze órákig tartott állásaink ellen. A leír­hatatlanul erős agy ír­­ tűzben csapataink kénytelenek voltak visszavo­nulni, de már másnap reggel ellentámadásba men­tek át és elzavarták innen az olaszokat. Selz, Ver­­megliano és Schraussina ellen meg-megújuló éjszakai rohamokat, és a hadtörténelemben páratlan erejű konc­entrikus tüzérségi tüzet vertünk vissza 10 napon át. Pedig a mi helyzetünk nemcsak azért volt kedvezőtlenebb, mert óriási túlerővel állot­tunk szemben, hanem azért is, mivel a köves, szik­lás, karsztos, terepen fedezékeket ásni lehetetlen. A csata hetedik napján kissé lanyhult a támadás ereje. Míg a nyolczadik és kilenczedik napon új erő­vel indult, különösen a görzi hídfő ellen. A tizedik napon végül befejeződött a támadók teljes kudar­­czával az újkor legvéresebb csatája, a­mely tíz nap alatt százezer emberébe került Viktor Emánuel hadseregének. Hadseregünk nagyszerű hősiességét még jobban megcsodálhatjuk, ha konstatáljuk azt, hogy Cadorna, mivel mindenáron át akarta törni Görznél a­z Isonzo-frontot és reprezentálni is akart Európa előtt, az Italia Unita hadsere­gének elit-csapatait áldozta föl őrült mohósággal. Az alpinók és bersaglorék mentek tönkre legin­kább. Az abruzzói és apuliai, meg lombardiai ezre­­dek, a viharedzett hegylakók, a­kik most megőr­­lődnek hegyeink között és karsztos fensíkjainkon, vonalat és sértetlenül térhetett vissza. Az olasz hajóhad nem volt sehol. Az olasz hajóhad buj­kált ; ennek az újabb meglepő támadásnak min­den más anyagi és erkölcsi hasznán kívül az a stratégiai jelentősége van, hogy egy időre meg­akadályozta az olasz fővasútvonalon a csapat- és anyagszállítást ugyanakkor, mikor legjobban dúlt a második isonzói csata. AZ UJSA. Vasárnap, 1915. augusztus I. Flottánk dicsősége. Isonzo-menti diadalunk, dicsőségesen győz­tes defenzívánk mellett páratlan flottánk vak­merő és eredményes offenzivája áll méltó társ­ként a diadalban. Itália kihirdette az Adria blo­kádját. Il mare rortro... És a »mare nostro« mégis csak a miénk. Mi mondhatjuk joggal, hogy a mi tengerünk, mare nostro ! A számban hatalmasabb olasz flotta az Amalfi és Giuseppe Garibaldi elsülyesztése óta idegesen bujkál vak­merő harczos szellemtől fűtött flottánk elől. így történhetett, hogy az elmúlt héten az osztrák­­magyar hajóhad 160 kilométer hosszúságban bombázta az olasz partvidéket Anconától Pesaróig. Elpusztított vasútállomásokat és raktárakat, via­duktokat és hidakat, gyárakat és őrházakat, megrongálta több helyen az olasz félszigeten végigfutó egyetlen észak-déli irányú fővasút- A nyugati front. Északon, keleten, délkeleten és délen jár­tunk már. Nézzük a nyugati frontot is. Nagyobb jelentőségű esemény itten nem történt. A hosz­­szabb idő óta tartó állóharcz eddigi jellegéből semmit sem vesztett. Az Argonneokban, ezen a legnehezebb hadszíntéren folynak néha heves har­­czok. Soucherral és a Vogézekbben az utolsó na­pokban is voltak elkeseredett viaskodások pár méter területért. Itt még nem érkeztünk el a »Stellungskrieg« bukásához. A francziák ugyan megpróbálkoztak a buktatással, de héthónapos ofenzívájuk teljesen kudarc­ot vallott. A törökök küzdelme. Török testvér­eink harcz­a több fronton folyik tovább. A sivatagból és a Kaukázusból is érkez­nek török diadalok hírei, de azért mindenki tisztá­ban lehet azzal, hogy a török háború egyetlen és a világháború egyik legnagyobb problémája a Dardanellák hathónapos ostroma. Száznegyvenezer embert és számos csatahajót veszített itt az en­tente eredménytelenül. A partraszállott csapatok pár négyzetkilométernyi területen tétlenkednek, kitéve a török ütegek állandó pusztító tüzelésének. Az egyesült angol-franczia hajóraj pedig a görög szigetek között húzódik meg és sehogyan sem akar újabb támadást kezdeni. A­ki a Gallipoli-félszige­­ten partra lép, az elveszett, ha ember. A­mi pedig a Dardanellák torkába bemerészkedik, az elsülyed, ha hajó, így áll a helyzet a háború tizenharmadik hó­napjának első hetében. A­mikor ellenség már csak Galiczia egy kis sarkában és az olasz határ önként átengedett földsávján húzódik meg a mi terüle­teinken, ellenben az egyesült német-ír magyar-osztrák hadak 90.000 négyzetkilométer területet foglaltak el Oroszországból, megszállva tartják egész Bel­giumot és Francziaország tekintélyes részét. A mikor Tripolisznak már csak a tengerpartja, az olaszoké, a mikor Líbia, Kirenáika, a Kaukázus, a Dardanellák török győzelmeket hirdetnek és a mikor vakmerő hajóhadunktól reszket az egész olasz partvidék. A mikor angol, fran­czia és olasz pánczélosok roncsolt teste torlódik egymásra a tenger fenekén, orosz, angol, franczia és olasz ha­lottak tízezrei borulnak egymásra becsületes fegy­vereink tüzében. A­mikor Cadorna generale és az angol lapok különösen ragyognak a hazugságban, a­mikor munkával, győzelmekkel üljük meg a vi­lágháború kezdetének évfordulóját. Időjárás. Hazánk­ban az idő túlnyo­móan borult és esős jellege volt. Az északnyugati részek kivételével majdnem mindenütt esett eső, melynek mennyisége a déli részeken volt álta­lában legnagyobb* (13—20 mm.) A hőmérséklet ma­ximuma + 29 C fok Kecskeméten, mini­muma 4­9 C fok Ra* jeszfürdőn. Közép-Európában az időnek hűvös, e­ős jel­lege volt. Jóslat: Lényegtelen hő változás és helyenkint eső várható. Sürgönyjóslat: Hűvös, sok helyütt csapadék.

Next