Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
10 seregtestei Kovnótól Grodnó felé közelednek, a Narev és Bug között megindul a döntő ütközet. Az orosz hadsereg szedáni csatája már megkezdődött, amikor Mackensen tábornok áttörte az orosz frontot a Vieprztől nyugatra, Woyrsch vezérezredes csapatai pedig a Pilicza torkolata és Kozienicze között kikényszerítették a Visztulán való átkelést. Ezzel a meglepő mozdulattal összefügg a szombati nap dicső eseménye, Lublin elfoglalása. Lublin birtoka azt jelenti, hogy az oroszok többé nem használhatják a rendkívül fontos vasútvonalat, amely lehetővé tette nekik a gyors csapateltolásokat. A várnégyszög híres vasúti hálózatának főütőere a mi kezünkben van és a vasútvonaltól északra már az ingoványok következnek. Ezek várják a visszavonuló orosz hadsereget. Lublin elfoglalása, a Lublin—Varsó vasútvonal birtokbavétele, a Visztula-front áttörése nem csupán Ivangorod teljes körülzárását jelentik, hanem a várnégyszögbe szorult orosz hadsereg teljes elzárását az anyaországtól. A német-magyarosztrák hadvezetőség itten a körülkerítési sztratégia páratlan eszközeivel operált, lépésrőllépésre, vaslogikával hajtva végre az újkor legnagyobbszerű csatájának előkészítését. Az olasz harcoról. Ha a történelem kérdezni fogja, miért kellett elvéreznie 100.000 olasz katonának tíznapos harczban az Izonzónál, nem tudom hogyan fog felelni Cadorna generális, aki ezért a balsikerért felelős. De a világtörténelemben páratlanul álló vehemens, dühös, erőszakos és vak támadás okait kutatva, már most rátalálhatunk néhány mozgató motívumra. Május 23-ika után általános offenzíva kezdődött Dél-Tirol, Pusterthal és az Isonzó-vonal ellen. Dél-Tirolban és Pusterthalnál rövidesen rájöttek arra, hogy az égben való béretek, a hatalmasan megerősített átjárók, a szakadékok és a zseniálisan elhelyezett erődök éppen úgy megőrlik az olasz haderőt, mint a Kárpátok a czár hadseregét. Megindult tehát az offenzíva Görztől a tengerpartig, az Isonzo vonal ellen. A szél Trieszt volt. Az olaszok tanultak tőlünk és ezen a vonalon, amely sokkal könnyebb, mint Dél-Tirol és amely Trieszt közvetlen kulcsa, meg akarták ismételni a mi gorliczei áttörésünket. Hatalmas tüzérséget koncentráltak Görz és a doberdói fensik ellen. Eredménytelenül. Ekkor Cadorna elrendelte a támadó hadsereg átcsoportosítását. És megindult a doberdói fensik és Görz ellen a világtörténelemben páratlanul álló hevességgel, barbár emberpazarlással egy támadás, amelynek az volt a czélja, hogy bármi áron, tíz és tízezer halott árán is eredményt mutasson fel a kéthónapi eredménytelenség után, helyrehozza Európa előtt Itália katonai hírnevét és megnyugtassa a háborgó olasz kedélyeket. Most 30 kilométeres szűkebb fronton támadott hét hadtest, tehát 300.000 ember ! A Monte Sabotino és a tengerpart között, ezen a szűk területen 300.000 ember koncentrált támadása! Július 19-én kezdődött ez a pokoli öldöklés, 10 napon át tartott és az olaszok ez alatt a tíz nap alatt 100.000 embert vesztettek, de egy négyzetkilométert sem nyertek. A sűrű, tömött oszlopok gyalogsági támadását mindenkor páratlan erejű tüzérségi tűz előzte meg, amelyet a mi csapataink kitartó hősiességgel állottak. A tüzérségi támadás után következett mindenkor a vad furorral végrehajtott gyalogsági támadás. Néha megtörtént, hogy az olaszoknak sikerült betörni egy-egy előállásunkba, ahol azután kézitusára került a sor. De amit így elvehettek, azt pár óra múlva hőslelkű gyalogságunk visszavette szuronynyal, bicskával, kézibombával, kőzáporral. A második isonzói offenzíva, amelyet tulajdonképpen tíznapos görzi csatának kell neveznünk, sokkal konczentrikusabb támadás volt, mint az első, amikor a támadás ereje megoszlott az egész Isonzófronton, míg most 30 kilométerre szorult össze. Ez azonban csak azt eredményezte, hogy a támadók vesztesége rettenetes volt. Podgora előtt a csata hatodik napján hullahegyek feküdtek. Sdraussina és Polazzo között különös dühvel támadtak az olaszok. A mi arczvonalunk Podgora, Pevna, Oslavia, Rubbián át a Wippach folyón keresztül a doberdói fensík déli szegélyéig húzódik. Ebbe a frontba beleesnek Sdraussina, Palazzo, Redipuglia, Vermegliano és Selz községek. Valamennyiért véres harcz folyt óránként megújuló dühös rohamokkal. Sdraussinától keletre, a doberdói fensik fölé kiemelkedik a Monte Michele. Ezt huszadikán legendás vakmerőséggel, pokoli dühvel rohanta meg az olasz gyalogság, miután a tüzérség vehemens tüze órákig tartott állásaink ellen. A leírhatatlanul erős agy ír tűzben csapataink kénytelenek voltak visszavonulni, de már másnap reggel ellentámadásba mentek át és elzavarták innen az olaszokat. Selz, Vermegliano és Schraussina ellen meg-megújuló éjszakai rohamokat, és a hadtörténelemben páratlan erejű koncentrikus tüzérségi tüzet vertünk vissza 10 napon át. Pedig a mi helyzetünk nemcsak azért volt kedvezőtlenebb, mert óriási túlerővel állottunk szemben, hanem azért is, mivel a köves, sziklás, karsztos, terepen fedezékeket ásni lehetetlen. A csata hetedik napján kissé lanyhult a támadás ereje. Míg a nyolczadik és kilenczedik napon új erővel indult, különösen a görzi hídfő ellen. A tizedik napon végül befejeződött a támadók teljes kudarczával az újkor legvéresebb csatája, amely tíz nap alatt százezer emberébe került Viktor Emánuel hadseregének. Hadseregünk nagyszerű hősiességét még jobban megcsodálhatjuk, ha konstatáljuk azt, hogy Cadorna, mivel mindenáron át akarta törni Görznél az Isonzo-frontot és reprezentálni is akart Európa előtt, az Italia Unita hadseregének elit-csapatait áldozta föl őrült mohósággal. Az alpinók és bersaglorék mentek tönkre leginkább. Az abruzzói és apuliai, meg lombardiai ezredek, a viharedzett hegylakók, akik most megőrlődnek hegyeink között és karsztos fensíkjainkon, vonalat és sértetlenül térhetett vissza. Az olasz hajóhad nem volt sehol. Az olasz hajóhad bujkált ; ennek az újabb meglepő támadásnak minden más anyagi és erkölcsi hasznán kívül az a stratégiai jelentősége van, hogy egy időre megakadályozta az olasz fővasútvonalon a csapat- és anyagszállítást ugyanakkor, mikor legjobban dúlt a második isonzói csata. AZ UJSA. Vasárnap, 1915. augusztus I. Flottánk dicsősége. Isonzo-menti diadalunk, dicsőségesen győztes defenzívánk mellett páratlan flottánk vakmerő és eredményes offenzivája áll méltó társként a diadalban. Itália kihirdette az Adria blokádját. Il mare rortro... És a »mare nostro« mégis csak a miénk. Mi mondhatjuk joggal, hogy a mi tengerünk, mare nostro ! A számban hatalmasabb olasz flotta az Amalfi és Giuseppe Garibaldi elsülyesztése óta idegesen bujkál vakmerő harczos szellemtől fűtött flottánk elől. így történhetett, hogy az elmúlt héten az osztrákmagyar hajóhad 160 kilométer hosszúságban bombázta az olasz partvidéket Anconától Pesaróig. Elpusztított vasútállomásokat és raktárakat, viaduktokat és hidakat, gyárakat és őrházakat, megrongálta több helyen az olasz félszigeten végigfutó egyetlen észak-déli irányú fővasút- A nyugati front. Északon, keleten, délkeleten és délen jártunk már. Nézzük a nyugati frontot is. Nagyobb jelentőségű esemény itten nem történt. A hoszszabb idő óta tartó állóharcz eddigi jellegéből semmit sem vesztett. Az Argonneokban, ezen a legnehezebb hadszíntéren folynak néha heves harczok. Soucherral és a Vogézekbben az utolsó napokban is voltak elkeseredett viaskodások pár méter területért. Itt még nem érkeztünk el a »Stellungskrieg« bukásához. A francziák ugyan megpróbálkoztak a buktatással, de héthónapos ofenzívájuk teljesen kudarcot vallott. A törökök küzdelme. Török testvéreink harcza több fronton folyik tovább. A sivatagból és a Kaukázusból is érkeznek török diadalok hírei, de azért mindenki tisztában lehet azzal, hogy a török háború egyetlen és a világháború egyik legnagyobb problémája a Dardanellák hathónapos ostroma. Száznegyvenezer embert és számos csatahajót veszített itt az entente eredménytelenül. A partraszállott csapatok pár négyzetkilométernyi területen tétlenkednek, kitéve a török ütegek állandó pusztító tüzelésének. Az egyesült angol-franczia hajóraj pedig a görög szigetek között húzódik meg és sehogyan sem akar újabb támadást kezdeni. Aki a Gallipoli-félszigeten partra lép, az elveszett, ha ember. Ami pedig a Dardanellák torkába bemerészkedik, az elsülyed, ha hajó, így áll a helyzet a háború tizenharmadik hónapjának első hetében. Amikor ellenség már csak Galiczia egy kis sarkában és az olasz határ önként átengedett földsávján húzódik meg a mi területeinken, ellenben az egyesült német-ír magyar-osztrák hadak 90.000 négyzetkilométer területet foglaltak el Oroszországból, megszállva tartják egész Belgiumot és Francziaország tekintélyes részét. A mikor Tripolisznak már csak a tengerpartja, az olaszoké, a mikor Líbia, Kirenáika, a Kaukázus, a Dardanellák török győzelmeket hirdetnek és a mikor vakmerő hajóhadunktól reszket az egész olasz partvidék. A mikor angol, franczia és olasz pánczélosok roncsolt teste torlódik egymásra a tenger fenekén, orosz, angol, franczia és olasz halottak tízezrei borulnak egymásra becsületes fegyvereink tüzében. Amikor Cadorna generale és az angol lapok különösen ragyognak a hazugságban, amikor munkával, győzelmekkel üljük meg a világháború kezdetének évfordulóját. Időjárás. Hazánkban az idő túlnyomóan borult és esős jellege volt. Az északnyugati részek kivételével majdnem mindenütt esett eső, melynek mennyisége a déli részeken volt általában legnagyobb* (13—20 mm.) A hőmérséklet maximuma + 29 C fok Kecskeméten, minimuma 49 C fok Ra* jeszfürdőn. Közép-Európában az időnek hűvös, eős jellege volt. Jóslat: Lényegtelen hő változás és helyenkint eső várható. Sürgönyjóslat: Hűvös, sok helyütt csapadék.