Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-25 / 297. szám

-■**':**' Vpr-* I A Bremer vezérkar jelentéss* Berlin, okctóber 24. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkáni hadszíntér: Mackensen tábornagy hadcsoportj­ában Kövess tábornok hadserege Lucsaviczától keletre a szerbeket tovább vetette vissza déli irányán­­, Garwitz tábornok hadserege Palánkénál elfoglalta a Jaszenicza déli p­artját, tovább keletre elérte azt a vonalat, a­mely Radinácztól keletre, Petrovácztól északra Hanováczig húzódik. Ezt a vonalat a szerbek he­tenként rend­kívül szívósan védelmezték. A csapataink által eltemetett szer­ek nagy számából kö­vetkeztetni lehet az ellenség súlyos veszteségeire. Orsovánál átkel­tünk a Dunán és elfoglaltuk a Szlava Bozsija magaslatot. Három tisztet és 70 főnyi legénységet fogtunk el. Bo­adjev tábornok hadserege Prahovónál (Negotintól északkeletre) a Duna mellett egy orosz lőszerraktárt zsákmányolt és a Zajecsár és Knyazsevácz közti fele­­uton megszállotta a Timok nyugati partját. A többi bolgár seregrészről ujala jelen­tés nem érkezett Budapest, 1915. XIII. évfolyam 297. szám. Hétfő október 25. Elífi»ett«l­áraki Epén érre___82 K — 1. Félévre _ _ _ _ 18 » — * Neg­yedévra« _ _ 8 » — * Egy hóra _ _ _ _ 2 » 80 . Egyen arám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon I 13 fillér. SZERKESZTŐSÉG» Budapest Rákcoczi út 64. s& Teleloo József 15—95. KIADÓHIVATAL­­ Budapest Rákóczi út 54 sa, Teleloo­. József 10—26 és 19—55« ttZegrjella hétfő kivételével minden nap ü­nnep után­­a. Az olasz dffenziva remiig vosztesépi. Hindenbun* HluxtoflL Nov®-Al@xinie£znél a regnsp­átens&edett magaslatokat* Szerdaiban i­aissze§@náfltt e1©0,ekalasz tsn­ia Möffer jelentéss. Hivatalos jelentés (kiadatott október 24 én): Orosz hadszíntér: Movo-Alexiniecznél visszaszereztük a Lapusnótól­ keletre fekvő magaslatokat, h­­elyeib­ől tegnap visszavonultunk. Támadásaink Czarto­­rijszknál hal­adnak. Az ellenséget Komarovnál visszavetettük. A helyzet egyébként változatlan. Olasz hadszíntér : Az isonzo mellett az általános csata még folyik. Tegnap a példátlan elkese­redéssel folytatott gyalogsági harczok a görzi hid­őre is átterjedtek. Az ellenség rohamai újra rémítő veszteségük közt o­ml­l­o­t­t­a­k össze mindenütt bátor gyalogságunk szívós védekezésén, a­melyet lövegeink hatalmas tűzhatása remekül támogatott. Az olaszok főtámadását a tiroli harczvonal ellen nagy haderővel intézett előretörések kísérték. A Wingereuth és Larrain fensiliok heves tüzérségi tű­z alatt álltak. Több olasz gyaloghadosztály a Bolomir-harczvonal ellen intél támadást. Itt tegnapelőtt és tegnap véresen vertünk vissza egy-egy a Bamberger­ha­us, a Col di Lana és a Tre Sassin levő hadállás elleni támadást, két Rufredo elleni (Schruderbachtól délnyugatra) előre­törést és négy, a Siet községtől északra és a Popena-völgyben levő harczvonalaink ellen intézett támadást. A szarin­­ai harczvonalon csak tüzérségi harczok voltak és kisebb csatározás folyt. Az ellenség a li­tseki Aneden­­ezében és a Krn-szakaszon tegnap délelőtt egyes előretöréseket és támadásokat kísé­relt meg eredmény nélkül. Azután ellanyhult a harcz. A Mrzli Vrh harcz­­vonal dien a­­elmeim hídfőig bezárólag az olaszok még mindig kétségbeesett erő­feszítéssel intéznek támadásokat. Különösen a Santa Luciától nyugatra fekvő magas­latot támadják újra szakadat­anul. Álp nők itt behatoltak a harczvonal egy kis szakaszába, de az 53. és 86. számú gyalogezred erélyes ellentámadása hamarosan újra kiverte őket onnan. Az ellenség a tolmeini és görzi hídfő közti Isonzo-szakaszon sem tudott sehol sem áttörni. Itt különösen Plavá­­nál folyt heves harcz. A görzi hídfő előtt már tegnapelőtt több, a Monte Sabotino ellen megkísérelt támadás omlott össze. Tegnap erős tüzérségi előkészítés után nagyon jelentékeny olasz haderő intézett támadást ez­eken a környéket uraló hegy, valamint Osvavija ellen. A harcz ide-oda hullámzott, éjjel is tovább folyt; azzal végződött, hogy csapataink összes állásaikat rendíthetetlenül megtartották. A donserdői tensik szélén a Mainizza és a Monte dei sei Busi közti szakaszon a csata változat­án hevességgel tom­olt tovább, míg a déli szakaszon a nap és az éj csendesebben telt el. Az ellenség friss erőkkel mind újra előrehajszolt támadásai teljesen meghiúsultak. Az olaszok csak átmenetileg tudták magu­kat egyes elöl levő árkainkba be­fészkelni. Gyalogságunk, így a derék 39 számú gya­logezred, San Martinótól délre hadállásait kézi tusában mind újra vissza­hódította. Délkeleti hadszíntér: Kövess gyalogsági tábornok hadserege az ellenséget az Arangyelovácz­­tól északra levő magaslatokon túl szorította vissza. Zászló­aljaink visszavetették a Szlatina -hegy­től délre harczba bocsát­kozó szerb utó­védeket. A Morava mindkét partján előnyomuló német csapatok elfoglalták a Palánkétól délre és Petrovácztól északra levő ma­gaslatokat. Az a seregcsoport, a­mely Orsovánál kelt át a Dunán, elűzte az ellenséget a Klanovótól nyugatra levő hegyvidékről. A bolgárok Negotinon túl nyomultak előre és Knyazsevácztól északra elő­­nyomuló csapataik átkeltek a Tim­ok középső szakaszán. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese kapkodás. A­mi most történik, igazán már nem háború a szó öntudatos értelmében, hanem fegyveres kapkodás és fejetlen össze-vissza próbálkozás. A balkáni színtérnek ők adták meg a történelmi jelentőséget csak azért, hogy most nem tudnak mihez fogni. Ők mentek a Dardanellákra, hogy Konstantinápolyt elfog­lalják s­ Törökországot kiszolgáltassák Orosz­országnak. A dardanellai akczió nélkül nem született volna meg a szalonikai expediczió, s e nélkül nem bontakozott volna a közép­­hatalmak hatalmas lánczolata a Balti-tenger­től Kisázsiáig. A szerb háborút teljesen el­hanyagoltuk volt, s nagy ellenségeinkkel szem­ben kerestük a döntést. Ők tették, hogy Szerbia ismét sorra került, s elsöprése a világháború­nak elsőrendű feladatává vált. Fölidézvén pedig ezt az alakulást, csak rémülten és tehetetlenül állnak vele szemben. A török háború kiterjesztése abból állt, hogy Gallipolinál abbahagyták a küzdelmet, a­nélkül hogy Szalonikinál felvették volna. Elhatároz­ták a szerbek közvetetten megsegítését, s most mégis csak eszeveszett rohamokkal északon, nyugaton és az olasz határon akarnának segí­teni. Minekutána már megkezdték az új hábo­rút, sütik ki, hogy nincs számára katonájuk. Elrontották a dolgukat Görögországgal csak azért, hogy semmi értelme n­e legyen annak, a­miért elrontották. Még meg sem indultak az angol-franczia csapatok, s máris az látszik a legtanácsosabbnak, hogy hívják őket vissza, s többet használnak majd Flandriában és Fran­­cziaországban, mint Szerbiában. Csak most jut eszükbe, hogy nekik előbb a saját országukat kellene megszabadítani az ellenségtől, mielőtt más országot szabadí­thatnának fel. A hadvezérek dolgát a politikusok intézik, a politikusok dolgát a diplomaták, s a diplo­matákét az ostobaság. Most is teljesen hatalom és tekintély nélkül úgy pöffeszkedik, mintha szavának hatalmi nyomatékot tudna adni. A diplomaták indították meg a szalonikai expe­­díc­iót, mondván, hogy a többit majd elvégzi Görögország. Görögország azonban nem végzi el, s a borravalókat visszautasítja. Anglia ha­talmi összeomlásának épp úgy mértéke Görög­ország magatartása, mint Oroszországénak Bul­gária akc­iója. A h­arc­téren a vak is láthatja közöttük, hogy mit vesztettek, a diplomáczia terén azonban még mindig nem tudják, hogy már nem állanak ott, a­hol állottak. A politikájuk is elvesztette a talajt. Az a mód, a­hogy az angol és franczia kormá­nyokat kritizálják, s különösen az a bárgyú­­ságig nine erőtlenség, a­melylyel a kormányok védekezek, mutatja, hogy sem Angliában, sem Francziaországban nem áll egységes nem­zet és közvélemény a háború politikai akc­iója mögött. A tovább kitartás már csak üres jel­szó, mely mögé a kimerülés vonul. A kritika pedig sorra rámutat a hibákra, melyek mint hibák a kormányoké, de mint elszenvedett károk a nemzeteké. A sors ilyen körülmények között már megindult útján a kérlelhetetlen beteljesedés felé. Lapunk­ mai száma 12 oldal.

Next