Az Ujság, 1915. október (13. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-25 / 297. szám

-■**':**' Vpr-* I A Bremer vezérkar jelentéss* Berlin, okctóber 24. A nagy főhadiszállás jelenti: Balkáni hadszíntér: Mackensen tábornagy hadcsoportjában Kövess tábornok hadserege Lucsaviczától keletre a szerbeket tovább vetette vissza déli irányán, Garwitz tábornok hadserege Palánkénál elfoglalta a Jaszenicza déli partját, tovább keletre elérte azt a vonalat, amely Radinácztól keletre, Petrovácztól északra Hanováczig húzódik. Ezt a vonalat a szerbek hetenként rendkívül szívósan védelmezték. A csapataink által eltemetett szerek nagy számából következtetni lehet az ellenség súlyos veszteségeire. Orsovánál átkeltünk a Dunán és elfoglaltuk a Szlava Bozsija magaslatot. Három tisztet és 70 főnyi legénységet fogtunk el. Boadjev tábornok hadserege Prahovónál (Negotintól északkeletre) a Duna mellett egy orosz lőszerraktárt zsákmányolt és a Zajecsár és Knyazsevácz közti feleuton megszállotta a Timok nyugati partját. A többi bolgár seregrészről ujala jelentés nem érkezett Budapest, 1915. XIII. évfolyam 297. szám. Hétfő október 25. Elífi»ett«láraki Epén érre___82 K — 1. Félévre _ _ _ _ 18 » — * Negyedévra« _ _ 8 » — * Egy hóra _ _ _ _ 2 » 80 . Egyen arám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon I 13 fillér. SZERKESZTŐSÉG» Budapest Rákcoczi út 64. s& Teleloo József 15—95. KIADÓHIVATAL Budapest Rákóczi út 54 sa, Teleloo. József 10—26 és 19—55« ttZegrjella hétfő kivételével minden nap ünnep utána. Az olasz dffenziva remiig vosztesépi. Hindenbun* HluxtoflL Nov®-Al@xinie£znél a regnspátens&edett magaslatokat* Szerdaiban iaissze§@náfltt e1©0,ekalasz tsnia Möffer jelentéss. Hivatalos jelentés (kiadatott október 24 én): Orosz hadszíntér: Movo-Alexiniecznél visszaszereztük a Lapusnótól keletre fekvő magaslatokat, helyeiből tegnap visszavonultunk. Támadásaink Czartorijszknál haladnak. Az ellenséget Komarovnál visszavetettük. A helyzet egyébként változatlan. Olasz hadszíntér : Az isonzo mellett az általános csata még folyik. Tegnap a példátlan elkeseredéssel folytatott gyalogsági harczok a görzi hidőre is átterjedtek. Az ellenség rohamai újra rémítő veszteségük közt omllottak össze mindenütt bátor gyalogságunk szívós védekezésén, amelyet lövegeink hatalmas tűzhatása remekül támogatott. Az olaszok főtámadását a tiroli harczvonal ellen nagy haderővel intézett előretörések kísérték. A Wingereuth és Larrain fensiliok heves tüzérségi tűz alatt álltak. Több olasz gyaloghadosztály a Bolomir-harczvonal ellen intél támadást. Itt tegnapelőtt és tegnap véresen vertünk vissza egy-egy a Bambergerhaus, a Col di Lana és a Tre Sassin levő hadállás elleni támadást, két Rufredo elleni (Schruderbachtól délnyugatra) előretörést és négy, a Siet községtől északra és a Popena-völgyben levő harczvonalaink ellen intézett támadást. A szarinai harczvonalon csak tüzérségi harczok voltak és kisebb csatározás folyt. Az ellenség a litseki Anedenezében és a Krn-szakaszon tegnap délelőtt egyes előretöréseket és támadásokat kísérelt meg eredmény nélkül. Azután ellanyhult a harcz. A Mrzli Vrh harczvonal dien aelmeim hídfőig bezárólag az olaszok még mindig kétségbeesett erőfeszítéssel intéznek támadásokat. Különösen a Santa Luciától nyugatra fekvő magaslatot támadják újra szakadatanul. Álp nők itt behatoltak a harczvonal egy kis szakaszába, de az 53. és 86. számú gyalogezred erélyes ellentámadása hamarosan újra kiverte őket onnan. Az ellenség a tolmeini és görzi hídfő közti Isonzo-szakaszon sem tudott sehol sem áttörni. Itt különösen Plavánál folyt heves harcz. A görzi hídfő előtt már tegnapelőtt több, a Monte Sabotino ellen megkísérelt támadás omlott össze. Tegnap erős tüzérségi előkészítés után nagyon jelentékeny olasz haderő intézett támadást ezeken a környéket uraló hegy, valamint Osvavija ellen. A harcz ide-oda hullámzott, éjjel is tovább folyt; azzal végződött, hogy csapataink összes állásaikat rendíthetetlenül megtartották. A donserdői tensik szélén a Mainizza és a Monte dei sei Busi közti szakaszon a csata változatán hevességgel tomolt tovább, míg a déli szakaszon a nap és az éj csendesebben telt el. Az ellenség friss erőkkel mind újra előrehajszolt támadásai teljesen meghiúsultak. Az olaszok csak átmenetileg tudták magukat egyes elöl levő árkainkba befészkelni. Gyalogságunk, így a derék 39 számú gyalogezred, San Martinótól délre hadállásait kézi tusában mind újra visszahódította. Délkeleti hadszíntér: Kövess gyalogsági tábornok hadserege az ellenséget az Arangyelovácztól északra levő magaslatokon túl szorította vissza. Zászlóaljaink visszavetették a Szlatina -hegytől délre harczba bocsátkozó szerb utóvédeket. A Morava mindkét partján előnyomuló német csapatok elfoglalták a Palánkétól délre és Petrovácztól északra levő magaslatokat. Az a seregcsoport, amely Orsovánál kelt át a Dunán, elűzte az ellenséget a Klanovótól nyugatra levő hegyvidékről. A bolgárok Negotinon túl nyomultak előre és Knyazsevácztól északra előnyomuló csapataik átkeltek a Timok középső szakaszán. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese kapkodás. Ami most történik, igazán már nem háború a szó öntudatos értelmében, hanem fegyveres kapkodás és fejetlen össze-vissza próbálkozás. A balkáni színtérnek ők adták meg a történelmi jelentőséget csak azért, hogy most nem tudnak mihez fogni. Ők mentek a Dardanellákra, hogy Konstantinápolyt elfoglalják s Törökországot kiszolgáltassák Oroszországnak. A dardanellai akczió nélkül nem született volna meg a szalonikai expediczió, s e nélkül nem bontakozott volna a középhatalmak hatalmas lánczolata a Balti-tengertől Kisázsiáig. A szerb háborút teljesen elhanyagoltuk volt, s nagy ellenségeinkkel szemben kerestük a döntést. Ők tették, hogy Szerbia ismét sorra került, s elsöprése a világháborúnak elsőrendű feladatává vált. Fölidézvén pedig ezt az alakulást, csak rémülten és tehetetlenül állnak vele szemben. A török háború kiterjesztése abból állt, hogy Gallipolinál abbahagyták a küzdelmet, anélkül hogy Szalonikinál felvették volna. Elhatározták a szerbek közvetetten megsegítését, s most mégis csak eszeveszett rohamokkal északon, nyugaton és az olasz határon akarnának segíteni. Minekutána már megkezdték az új háborút, sütik ki, hogy nincs számára katonájuk. Elrontották a dolgukat Görögországgal csak azért, hogy semmi értelme ne legyen annak, amiért elrontották. Még meg sem indultak az angol-franczia csapatok, s máris az látszik a legtanácsosabbnak, hogy hívják őket vissza, s többet használnak majd Flandriában és Francziaországban, mint Szerbiában. Csak most jut eszükbe, hogy nekik előbb a saját országukat kellene megszabadítani az ellenségtől, mielőtt más országot szabadíthatnának fel. A hadvezérek dolgát a politikusok intézik, a politikusok dolgát a diplomaták, s a diplomatákét az ostobaság. Most is teljesen hatalom és tekintély nélkül úgy pöffeszkedik, mintha szavának hatalmi nyomatékot tudna adni. A diplomaták indították meg a szalonikai expedíciót, mondván, hogy a többit majd elvégzi Görögország. Görögország azonban nem végzi el, s a borravalókat visszautasítja. Anglia hatalmi összeomlásának épp úgy mértéke Görögország magatartása, mint Oroszországénak Bulgária akciója. A harctéren a vak is láthatja közöttük, hogy mit vesztettek, a diplomáczia terén azonban még mindig nem tudják, hogy már nem állanak ott, ahol állottak. A politikájuk is elvesztette a talajt. Az a mód, ahogy az angol és franczia kormányokat kritizálják, s különösen az a bárgyúságig nine erőtlenség, amelylyel a kormányok védekezek, mutatja, hogy sem Angliában, sem Francziaországban nem áll egységes nemzet és közvélemény a háború politikai akciója mögött. A tovább kitartás már csak üres jelszó, mely mögé a kimerülés vonul. A kritika pedig sorra rámutat a hibákra, melyek mint hibák a kormányoké, de mint elszenvedett károk a nemzeteké. A sors ilyen körülmények között már megindult útján a kérlelhetetlen beteljesedés felé. Lapunk mai száma 12 oldal.