Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-25 / 358. szám
. A háború elmúlt hete, Görögország kénytelen tűrni az entente erőszakoskodásait, de azért tiltakozását fejezte ki az ellen, hogy Sarrail tábornok nemcsak Szaloniki körül, hanem a maczedóniai határ és Szaloniki közötti területen több vonalban is erődítményeket épít és egyáltalában nincsen szándékában a görög földet elhagyni. Az entente ugyan azt szerette volna, hogy Görögország fegyveresen szálljon szembe a központi hatalmakkal, ha azok arra határoznák el magukat, hogy hadműveleteiket görög területen is folytataik. Erre azonban Görögország nem mutatkozik hajlandónak és csapatait elvonja a hadműveletek zónájából. A választások 19-én kezdődtek meg és a választási eredmény lesújtó az ententera nézve, mert az ország túlnyomó többsége helyesli a király és a kormány eddigi politikáját és nem óhajt a központi hatalmakkal és Bulgáriával háborúba keveredni. Románia szintén a semlegesség álláspontján marad, a russzofil agitátorok mesterkedései nem tudják a kormányt sem megbuktatni, sem pedig eddigi várakozó politikájának feladására rábírni. Anglia érzi, hogy még mindig nem tett annyit a háború eredményes befejezése érdekében, mint szövetségesei. Miután most már a veszély angol területeket is fenyeget, különösen Szueznél, ezért elkerülhetetlen szükségnek tartja Asquith lord, hogy Anglia hadserege legalább egy millió katonával szaporíttassék. Asquith szerint a különböző hadszíntereken küzdő angol csapatok száma több mint 1.250.000 főből áll a haditengerészettel együtt, ebből is látjuk, hogy Anglia lakosságának csak egy igen kis perozentjét állította be a harczvonalba és szövetségeseivel szemben igen keveset szenvedett. Most már Anglia is kezdi érezni a háborút, eddig csak pénzt áldozott, ezután már embereit is fel kell áldoznia. Mint Asquith mondja: Angliának annyi katonára van szüksége, amennyi egyáltalában összegyűjthető, tekintet nélkül az önkéntes rendszerre, vagy a szolgálati kötelezettségre. Anglia már annyira zsarnokoskodik a tengeren, hogy a semleges államok kereskedelmét is megbénítja, csak azért, hogy a Németországba való bevitelt a semleges országokon át megakadályozza. Svédország azonban már nem hajlandó tűrni Anglia erőszakoskodásait és megtagadta az angol postacsomagok szállítását. E postaháború egészen komoly és talán mélyreható következményei is lehetnek. Balkáni hadszíntér: A Balkánon az entente-csapatok visszavonulása görög területre teljesen befejeződött. December 12. óta nem áll ellenséges katona Maczedónia területén. A bolgárok a görög határon megállottak és még eddig nem is lépték azt át, hanem a határ mentén várják be azon tárgyalások befejezését, melyek a központi hatalmak és Görögország között folynak. Az entente-csapatok K Hindir—Karadag vonalában foglaltak állást, főerejük Kirkücsnél áll és várja a központi hatalmak támadásának megkezdését. Szaloniki körül is serényen folynak az erődítési munkálatok, sőt legújabb jelentések szerint, egy utolsó védelmi vonalat Kakidike félsziget északi részén rendeznek be. Szaromikiba napról-napra új csapatszállítmányok érkeznek, valószínűleg a Gallipolifélszigetről elszállított csapatokat is idehozták Sarrail tábornok hadseregének megerősítésére. Azentente további tervei a Balkánon még homályosak, de valószínű, hogy egy általános támadásra készül Albánia, Görögország és a Fekete-tenger felől. Erre vall az, hogy Olaszország is folytatja a csapatok szállítását Albániába, a Dardabelláktól is elszállították az ott lévő haderő legnagyobb részét, a Feketetengeren pedig újra megjelent az orosz hajóhad Várna előtt. Harezi tevékenységet csak az orosz flotta fejtett ki, de ez is inkább nevezhető tüntetésnek, miután Várna bombázását további hadműveletek nem követték. Az orosz fekete-tengeri hajóhadnak 40 egysége jelent meg Várna előtt és tűz alá vitte a parti erődítményeket. Pár órai tüzelés után azonban az egész támadást beszüntették, csapatok partraszállítását meg sem kísérelték, bár a jelentései arról is szóltak, hogy a hadihajók társaságában csapatszállító hajókat is észleltek. Montenegróban a téli idő és járhatatlan utak miatt a hadműveletek csak lassan haladhatnak előre. A fő-lőnomulási irányokban Bjelopolje—Kolasin Podgoricza és Berane— Podgrricza felé szorítják vissza Kövess csapatai a szerbeket és montenegróiakat. Az előnyomulásnak nemcsak a terepnehézségek állanak útjában, hanem az utánszállítást is megfelelően kell rendezni, hogy a harcrvonalban álló katonákat lézerrel és élelemmel ltegesen el lehessen látni. A tüzérség előrejutása a rossz utakon szintén sok nehézséggel jár. Nekünk azokon az útvonalakon kell előrevinnnünk lövegeinket, amelyeken a szerbek nem tudták azokat elszállítani. Tehát az utakat a tüzérség részére előbb járhatóvá kell tennünk, hogy a gyalogság a támadásoknál megfelelő támogatásban részesüljön. December 17-ig Kövess tábornok csapatai Glibaczitól délre elérték a Tara völgyét, elfoglalták Bjelopejét és a Beranétól keletre levő magaslatokon harczoltak. Az elmúlt hét folyamán Cselebicstől délre levő boszniai területről is teljesen kiszorítottuk az ellenséget és itt is eljutottak csapataink a Tara szakadék völgyéig. Bjelopoljétól tovább szorítottuk a szerbeket Mojkováczon túl és 21-én a Tara kanyarulatban egy erősen kiépített állást elfoglaltunk és sikeres harczokban három hegyiágyut és két tábori ágyút zsákmányoltunk. • Beranétól északra is sikerült több ellenséges állást elfoglalni a Suchodolból Berane felé vezető út mentén. Ipeknél pedig 69 elásott szerb ágyút találtunk meg. A hivatalos jelentés szerint 14.950 szerbet és montenegróit fogtunk el és 71 ágyút zsákmányoltunk. A Dardanelláktól az anafortai és ari burma arűtvonalon az angolok és francziák visszavonultak, csapataikat hajókra tették és elszállították. Az egész műveletet a 18-áról 10-ére virradó éjjel hajtották végre. A törökök észrevették azonban az angolok és francziák szándékát, a nagy köd azonban megakadályozta őket abban, hogy a helyzetet kihasználhassák. Az entente csapatoknak sikerült súlyosabb veszteségek nélkül elvonulniuk. Néhány ágyú és igen nagy mennyiségű hadiszer azonban a törökök kezébe került. A Gallipoli félszigeten már csak Séd' s Ruhr környékén állanak ellenséges csapatok. Orosz hadsintjérc Az oroszok nagyobb vállalkozást még sehol sem próbáltak, általában csak tüzérségi harcrok folytak és felderítő osztagok működtek, így 21-én Rafalovka környékén egy orosz felderítő osztagot szétugrasztottunk. A Vygonovskoje tótól délre az Oginski csatorna mentén egy orosz támadást visszavertünk. gradszíntér: A negyedik Isonzó-csata befejeződése óta már jóformán két hete tartózkodnak az olaszok a nagyobb támadásoktól, ps A Chiese-völgyben és a Col di Lana szakaszon folytak hevesebb tüzérségi harcrok. 19-én a Val Sugarától északra, a Colla ellen több támadást intézett az ellenség, de valamennyit visszavertük. Hasonló sors érte két olasz század támadását a Monte San Michelen 19-én, melyeket megsemmisítettünk. 22-én Doljénál egy ellenséges század, 23-án pedig Podgoránál egy zászlóalj támadta meg állásainkat, de természetesen sikertelenül. Nyugati hadszíntér. A Tegezekben kifejlődött helyi jellegű karosoktól eltekintve, nem történt jelentősebb esemény. Itt deczember 21-én a francziáknak sikerült a Hartmann skilerkopfon a németek állásait elfoglalniok, Metzeralnál azonban a támadást a németek visszaverték. A Hartimansmilerkopfon elvesztett állások Visszafoglalására a németek azonnal ellentámadást kezdtek és heves küzdelem után sikerült is az eredeti állások legnagyobb részét újra visszafoglalniok. E harczokban 23 tisztet és 1600 főnyi legénységet elfogtak. A flandriai fronton Hanncktól nyugatra egy német osztagnak sikerült egy angol árkot elfoglalnia. az IrisAf* Szombat, 1915. deczember 25. Mezopotámia. Az angolok Kutelamaránál még mindig tartják állásaikat, melyeket drótsövény-akadályövvel is elláttak, hogy annál sikeresebben tudják tartani. A Tigris jobbpartján lévő ellenséget a törökök már visszaszorították, a balparton pedig folyik a támadás. Itt a török tüzérség két ellenséges monitort elsülyesztett, egy harmadikat pedig szintén eltalált. TIZENNÉGYES EMLÉK. Odaát soroznak. — Úgy, most kezdődhetik a sorozás. Megjelentek a bellikottak? — Mind a négyen. — Ereszsze be őket egyenként. — Első szám! — Vetkőzzön le. Hogy hívják? — Li-Tung-Csang. — Hm. Mitől olyan sárga maga? — Az irigységtől. Irigylem az angolokat. — Miért irigyli őket? — Hogy nem olyan sárgák, mint én. ■— Doktor úr, mit szól hozzá? Kicsit vézna, nem? Forduljon meg. Mi ez a daganat itt a háta tövében? — Ez? Ez a külpolitikai meggyőződésem. — Hm. IIIit szól hozzá, doktor úr? — Na, megjárja, megjárja. ■— Már meg is járta szegény. Tauglioh. Adjanak rá szoknyát és kalapot. A mellékszobában átveheti a töltényeit. Puezolja meg gondosan mindegyiket, ha egy kicsit hosszúnak találja őket, mindegyiknek a hegyéből lefaraghat egy darabot. Abtreten. — Második szám. — Hogy hívják? — Bush-Man. •— Hová való? — Tasmania, jobbra a harmadik czelöpépítmény. — Jól van, látom, derék, intelligens emberrel van dolgom , mindjárt az előszobában levetkőzött, tudja, hogy kell megjelenni a sorozóbizottság előtt. — Ezredes úrnak jelentem alássan, biz én nem vetkőztem le. — Hét? — Én mindjárt igy jöttem. — Honnan? — Hazulról. Mi otthon igy járunk, jelentem alássan. — Lássa, doktor úr, ez egy kitűnő, fegyelmezett nép. Náluk az angolok iránt érzett lojalitás odáig megy, hogy az, emberek direkte meztelenüljönnek a világra, tudva, hogy az angol sorozóbizottság előtt így kell megjelennnök. Jól van, fiam. Te a német harcztérre mész. Az egy Vad, fejletlen nép, de azért nem kell megijedned, amig angol katona vagy, nem mernek bántani. Aztán gondold meg, a kultúra az kultúra, azt mégis csak terjeszteni kell. Tauglich. — Harmadik szám. — Hm... hogy hívják? — Mák ... Mák ... . — Mac? Mac-Makon? Mac-Kihiey? — Mák ... mák ... Hm, mondja csak, doktor úr, ezt honnan hozták be? — Afrikából. *— Átvette a behivójegyet, ? —- Igen. Nagyon nehéz volt rátalálni, egy pálmafa tetején ült. —- A behivójegyen biztosan rajta van a neve. Hol a behivójegy: — Megette. — Honnan kapják a czimét * — Brehm lak- és cd mj-gyéhéből. Úgy volt beírva : -E»unforíastju Maki, Afrika, Pálmaliget«. v Hm. Hát mit gondol, doktor úr!