Az Ujság, 1915. december (13. évfolyam, 334-363. szám)

1915-12-25 / 358. szám

. A háború elmúlt hete, Görögország kénytelen tűrni az entente erőszakoskodásait, de azért tiltakozását fe­jezte ki az ellen, hogy Sarrail tábornok nem­csak Szaloniki körül, hanem a maczedóniai ha­tár és Szaloniki közötti területen több vonal­ban is erődítményeket épít és egyáltalában nincsen szándékában a görög földet elhagyni. Az entente ugyan azt szerette volna, hogy Görögország fegyveresen szálljon szembe a központi hatalmakkal, ha azok arra határoz­nák el magukat, hogy hadműveleteiket görög területen is folytataik. Erre azonban Görög­ország nem mutatkozik hajlandónak és csa­patait elvonja a hadműveletek zónájából. A választások 19-én kezdődtek meg és a választási eredmény lesújtó az ententera nézve, mert az ország túlnyomó többsége helyesli a király és a kormány eddigi politikáját és nem óhajt a központi hatalmakkal és Bulgáriával háborúba keveredni. Románia szintén a semlegesség álláspont­ján marad, a russzofil agitátorok mesterkedései nem tudják a kormányt sem megbuktatni, sem pedig eddigi várakozó politikájának fel­adására rábírni. Anglia érzi, hogy még mindig nem tett annyit a háború eredményes befejezése érde­kében, mint szövetségesei. Miután most már a veszély angol területeket is fenyeget, külö­nösen Szueznél, ezért elkerülhetetlen szükség­nek tartja Asquith lord, hogy Anglia had­serege legalább egy millió katonával szaporít­­tassék. Asquith szerint a különböző hadszín­tereken küzdő angol csapatok száma több mint 1.250.000 főből áll a haditengerészettel együtt, ebből is látjuk, hogy Anglia lakosságának csak egy igen kis perozentjét állította be a harcz­­vonalba és szövetségeseivel szemben igen ke­veset szenvedett. Most már Anglia is kezdi érezni a háborút, eddig csak pénzt áldozott, ezután már embereit is fel kell áldoznia. Mint Asquith mondja: Angliának annyi katonára van szüksége, a­mennyi egyáltalában összegyűjt­hető, tekintet nélkül az önkéntes rendszerre, vagy a szolgálati kötelezettségre. Anglia már annyira zsarnokoskodik a tengeren, hogy a semleges államok keres­kedelmét is megbénítja, csak azért­, hogy a Németországba való bevitelt a semleges orszá­gokon át megakadályozza. Svédország azonban már nem hajlandó tűrni Anglia erőszakos­kodásait és megtagadta az angol postacsomagok szállítását. E postaháború egészen komoly és talán mélyreható következményei is lehetnek. Ba­lkáni hadszíntér: A Balkánon az entente-csapatok vissza­vonulása görög területre teljesen befejeződött. Dec­ember 12. óta nem áll ellenséges katona Maczedónia területén. A bolgárok a görög határon megállottak és még eddig nem is lépték azt át, hanem a határ mentén várják be azon tárgyalások befejezését, melyek a központi hatalmak és Görögország között folynak. Az entente-csapatok K Hindi­r—Karadag vonalában foglaltak állást, főerejük Kirkücsnél áll és várja a központi hatalmak támadásának­­ megkezdését. Szaloniki körül is serényen foly­nak az erődítési munkálatok, sőt legújabb jelentések szerint, egy utolsó védelmi vonalat Ka­­ki­dike félsziget északi részén rendeznek be. Szaromikiba napr­ól-napra új csapatszállít­­mányok érkeznek, valószínűleg a Gallipoli­­félszigetről elszállított csapatokat is idehozták Sarrail tábornok hadseregének megerősítésére. Az­­­entente további tervei a Balkánon még homályosak, de valószínű, hogy egy álta­lános támadásra készül Albánia, Görögország és a Fekete-tenger felől. Erre vall az, hogy Olaszország is folytatja a csapatok szállítását Albániába, a Dardabelláktól is elszállították az ott lévő haderő legnagyobb részét, a Fekete­­tengeren pedig újra megjelent az orosz hajóhad Várna előtt. Harezi tevékenységet csak az orosz flotta fejtett ki, de ez is inkább nevezhető tüntetésnek, miután Várna bombázását további hadműveletek nem követték. Az orosz fekete-tengeri hajóhadnak 40 egysége jelent meg Várna előtt és tűz alá vitte a parti erődítményeket. Pár órai tüzelés után azonban az egész támadást beszüntették, csapatok partraszállítását meg sem kísérelték, bár a jelentései­ arról is szóltak, hogy a hadi­hajók társaságában csapatszállító hajókat is észleltek. Montenegróban a téli idő és járhatatlan utak miatt a hadműveletek csak lassan halad­hatnak előre. A fő-lő­nomulási irányokban Bjelopolje—Kolasin Podgoricza és Berane— Podgr­ricza felé szorítják vissza Kövess csa­patai a szerbeket és montenegróiakat. Az elő­nyomulásnak nemcsak a terepnehézségek álla­nak útjában, hanem az utánszállítást is meg­felelően kell rendezni, hogy a harcrvonalban álló katonákat lé­zerrel és élelemmel ltegesen el lehessen látni. A tüzérség előrejutása a rossz utakon szintén sok nehézséggel jár. Nekünk azokon az útvonalakon kell előrevinnnünk löve­­geinket, a­melyeken a szerbek nem tudták azokat elszállítani. Tehát az utakat a tüzérség részére előbb járhatóvá kell tennünk, hogy a gyalogság a támadásoknál megfelelő támoga­tás­ban részes­ül­j­ön. Dec­ember 17-ig Kövess tábornok csapatai Glibaczitól délre elérték a Tara völgyét, elfog­lalták Bjelope­jét és a Beranétól keletre levő magaslatokon harczoltak. Az elmúlt hét folyamán Csel­ebi­cst­ől délre levő boszniai területről is teljesen kiszorítottuk az ellenséget és itt is eljutottak csapataink a Tara szakadék völgyéig. Bjelopoljétól tovább szorítottuk a szerbeket Mojkováczon túl és 21-én a Tara kanyarulatban egy erősen kiépí­tett állást elfoglaltunk és sikeres harczokban három hegyiágyut és két tábori ágyút zsák­mán­yoltunk. • Beranétól északra is sikerült több ellen­séges állást elfoglalni a Suchodolból Berane felé vezető út mentén. Ipeknél pedig 69 elásott szerb ágyút találtunk meg. A hivatalos jelentés szerint 14.950 szerbet és montenegróit fogtunk el és 71 ágyút zsákmá­nyoltunk. A Dardanellák­tól az anafortai és ari burma arűtvonalon az angolok és francziák visszavonultak, csapataikat hajókra tették és elszállították. Az egész műveletet a 18-áról 10-ére virradó éjjel hajtották végre. A törökök észrevették azonban az angolok és francziák szándékát, a nagy köd azonban megakadályozta őket abban, hogy a helyzetet kihasználhassák. Az entente csapatoknak sikerült súlyosabb veszteségek nélkül elvonulniuk. Néhány ágyú és igen nagy mennyiségű hadiszer azonban a törökök kezébe került. A Gallipoli félszigeten már csak Séd' s Ruhr környékén állanak ellen­séges csapatok. Orosz hadsin­tjérc Az oroszok nagyobb vállalkozást még sehol sem próbáltak, általában csak tüzérségi harcrok folytak és felderítő osztagok működtek, így 21-én Rafalovka környékén egy orosz fel­derítő osztagot szétugrasztottunk. A Vygo­­novskoje tótól délre az Oginski csatorna mentén egy orosz támadást visszavertünk. gradszíntér: A negyedik Isonzó-csata befejeződése óta már jóformán két hete tartózkodnak az olaszok a nagyobb támadásoktól, ps A Chiese-völgyben és a Col di Lana sza­kaszon folytak hevesebb tüzérségi harcrok. 19-én a Val Sugarától északra, a Colla ellen több támadást intézett az ellenség, de vala­mennyit visszavertük. Hasonló sors érte két olasz század támadását a Monte San Michelen 19-én, melyeket megsemmisítettünk. 22-én Doljénál egy ellenséges század, 23-án pedig Podgoránál egy zászlóalj támadta meg állá­sainkat, de természetesen sikertelenül. Nyugati hadszíntér. A Tegezekben kifejlődött helyi jellegű karosoktól eltekintve, nem történt jelentősebb esemény. Itt deczember 21-én a francziáknak sikerült a Hartmann sk­­ilerkopfon a németek állásait elfoglalniok, Metzeralnál azonban a támadást a németek visszaverték. A Hart­­imansmilerkopfon elvesztett állások Vissza­foglalására a németek azonnal ellentámadást kezdtek és heves küzdelem után sikerült is az eredeti állások legnagyobb részét újra visszafoglalniok. E harczokban 23 tisztet és 1600 főnyi legénységet elfogtak. A flandriai fronton Hanncktól nyugatra egy német osztagnak sikerült­ egy angol árkot elfogl­alnia. az IrisAf* Szombat, 1915. deczember 25. Mezopotámia. Az angolok Kutelamaránál még mindig tartják állásaikat, melyeket drótsövény-aka­­dályövvel is elláttak, hogy annál sikeresebben tudják tartani. A Tigris jobbpartján lévő ellen­séget a törökök már visszaszorították, a bal­­parton pedig folyik a támadás. Itt a török tüzérség két ellenséges monitort elsülyesztett, egy harmadikat pedig szintén eltalált. TIZENNÉGYES EMLÉK. Odaát soroznak. — Úgy, most kezdődhetik a sorozás. Meg­jelentek a belli­kottak? — Mind a négyen. — Ereszsze be őket egyenként. — Első szám! — Vetkőzzön le. Hogy hívják? — Li-Tung-Csang. — Hm. Mitől olyan sárga maga? — Az irigységtől. Irigylem az angolokat. — Miért irigyli őket? — Hogy nem olyan sárgák, mint én. ■— Doktor úr, mit szól hozzá? Kicsit vézna, nem? Forduljon meg. Mi ez a daganat itt a háta tövében? — Ez? Ez a külpolitikai meggyőződésem. — Hm. IIIit szól hozzá, doktor úr? — Na, megjárja, megjárja. ■— Már meg is járta szegény. Tauglioh. Adja­nak rá szoknyát és kalapot. A mellékszobában átveheti a töltényeit. Puezolja meg gondosan mind­egyiket, ha egy kicsit hosszúnak találja őket, mindegyiknek a hegyéből lefaraghat egy darabot. Abtreten. — Második szám. — Hogy hívják? — Bush-Man. •— Hová való? —­ Tasmania, jobbra a harmadik czelöp­­építmény. — Jól van, látom, derék, intelligens emberrel van dol­gom , mindjárt az előszobában levetkőzött, t­udja, hogy kell megjelenni a sorozóbizottság előtt. — Ezredes úrnak jelentem alássan, biz én nem vetkőztem le. — Hét? — Én mindjárt igy jöttem. —­ Honnan? — Hazulról. Mi otthon igy járunk, jelentem alássan. — Lássa, doktor úr, ez egy kitűnő, fegyelme­­zett nép. Náluk az angolok iránt érzett lojalitás odáig megy, hogy az, emberek direkte meztelenül­­jönnek a világra, tudva, hogy az angol sorozó­bizottság előtt így kell megjelennn­ök. Jól van, fiam. Te a német harcztérre mész. Az egy Vad, fejletlen nép, de azért nem kell megijedned, a­mig angol katona vagy, nem mernek bántani. Aztán gondold meg, a kultúra az kultúra, azt mégis csak terjeszteni kell. Tauglich. —­ Harmadik szám. — Hm... hogy hívják? — Mák ... Mák ... . — Mac? Mac-Makon? Mac-Kihiey? — Mák ... mák ... Hm, mondja csak, doktor úr, ezt honnan hozták be? — Afrikából. *— Átvette a behivójegyet, ? —- Igen. Nagyon nehéz volt rátalálni, egy pálmafa tetején ült. —- A behivójegyen biztosan rajta van a neve. Hol a behivójegy­­: — Megette. — Honnan kapják a czimét * — Brehm lak- és cd mj-gy­­éhéből. Úgy volt beírva : -­E»unforíastju Maki, Afrika, Pálmaliget«. v Hm. Hát mit gondol, doktor úr!

Next