Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-11 / 11. szám
Kedd, 1916. január 16. KHn3gHp&£$MSB|m| WMHHHH AZ TT JS A G 3 ■* tok tehát igen kedvezőtlen előjelek mellett várják a hadműveletek megkezdését. Az entente azzal igyekszik palástolni kudarczait, hogy azt hangoztatja, hogy legközelebb Sarrail fogja megkezdeni a támadást a bogárok ellen. Abban bizakodnak Sarrail katonái, hogy Oroszország is segítségükre lesz és nemsokára megjelennek csapatai Bulgáriában. Erre azonban talán hiába számítanak, mert hiszen az oroszok Kelet-Galicziában és Bukovinában sem tudnak czélt érni, tehát nem igen lesz kedvük még a Balkánra is küldeni csapatokat, Montenegróban a nagy terepnehézségek daczára sikeresen nyomulnak Beranc felé Kövess tábornok csapatai. A montenegróiak heves ellentállást fejtenek ki, de miután több állásukat sikerült elfoglalnunk, kénytelenek voltak a Simnek keleti partját Bioczától északra teljesen kiüríteni, maga Biocza is csapataink birtokába van, úgy hogy most már észak felől mintegy 6—8 kilométerre állunk Beranétól. Montenegró délnyugati határán, vagyis a cattarói öböl területén, szintén folynak a harczok. Ha a Balkán térképén Montenegró földrajzi fekvését vizsgáljuk és összehasonlítjuk a határ mentén messze, észak felé kiugró montenegrói hadállások vonalát azokkal a támadási irányokkal, melyek az eddigi hivatalos jelentésből kivehetők, megértjük azt, hogy miért fejtenek ki a montenegróiak olyan heves ellenállást a keleti fronton, Beranc körül, a délnyugaton pedig a Cattarói öbölnél. Montenegró északi részeiből valamennyi használható közlekedési vonal Podgoriczán keresztül vezet Sikutari felé, ahonnan a kis hegyi ország lakosai élelmüket kaphatják. Mihelyt tehát csapataink akár Béráne, akár Cattaró felől a Niksics—Podgoricza—Szkutarit összekötő vonalhoz Podgoricza környékén közelednek, Észak-Montenegrónak megélhetése teljesen lehetetlenné válik és Nikitának vagy fel kell adnia a további küzdelmet, vagy pedig a szerbek példájára Albánia hegyei között keresni menedéket. Azért tartják a montenegróiak oly szívósan Beranét, mert itt vezet az egyedüli jobb kocsiút Kolgarnonát Podgoriczára és azért védelmezik a Lincsent, mert innen Czetinjén át már csak pár kilométert kell az ellenségnek megtennie a szkutarii medencéig.* Kelet-Galicziában 9-én sem voltak nagyobb harczok, az oroszok gyűjtik az erőt a további támadásokhoz. Csak Toporoucznál támadták meg újból állásainkat, de ezen támadást is az a sors érte, ami az eddigieket. Bereszianynál is megkísérelte egy osztig, hogy a németek állásaihoz férkőzzék, de a németek visszaverték a támadást.* Az olasz hadszíntéren a Col di Lana és a vilgereuthi fensiken voltak ágyúharczok. * Nyugaton a Reimstól keletre eső területen, ott, ahol a múlt év szeptemberében megindított nagy franczia támadás alkalmával a németek kénytelenek voltak első védelmi vonalukat feladni, a németek egy kisebb részrelsikert értek el. Massigestől északnyugatra megtámadták a franciáknak előretolt figyelőállásait és árkait. Több száz méter kiterjedésben a németek kezébe került a francziák állása. Hét tiszt és mintegy 420 főnyi legénység fogságba jutott, ezenkívül a németek öt gépfegyvert és két aknavetőt zsákmányoltak. Jerffie. írta Zsoldos László. Szerkesztőségekben néha igen különös kérdésekkel ostromolják a magunkfajta embert az olvasók. Elkezdve a tarokk játszmák vitás esélyein, a pálya- és férjválasztás, befőttkészítés, családi viszálykodások és különböző gyógyeljárások szövevényes labirintusán keresztül végig egészen a legbonyolultabb lelki problémákig úgyszólván mindenben értenie kellene a rejtvényfejtés mesterségéhez annak, akinek a szerkesztői üzenetek közt kell válaszolgatnia az olvasók kitüntető bizalmára. Olyan ez, mint valami nagy vizsga, amelyiken az élet legvegyesebb kérdéseiből examinálnak bennlünket, teljes nyilvánosság előtt s mégis tökéletes diszkréczióval. Vannak ezen a vizsgán természetesen nagy számban fogas és nehéz kérdések, s vannak viszont könnyűek is, amikre általában véve gyerekjáték »üzenni«. De akadnak azután olyan esetek is, amikor a kérdés tulajdonképpen nagyon könnyűnek látszik, hanem a felelet azért mégis borzasztóan nehéz, egyszerűen abból az okból, hogy vannak dolgok, amiket senki sem vághat az embertársa fejéhez, anélkül hogy gorombának ne lássék. Nos, én is kaptam egyszer egy olvasómtól egy ilyen kérdést, mégpedig a következő, fölötte bizalmas természetű sorok alakjában : Igen tisztelt Uram ! Engedje meg, hogy egy kényes és rám nézve rendkívül izgalmas ügyben forduljak önhöz, illetve kérjem ki nagybecsű tanácsát. Okleveles tanár vagyok és a filozófiai szakon két esztendőn keresztül élveztem stipendiumot a kultuszminisztériumtól, amit csak annak megvilágítása czéljából említek meg, hogy ön, uram, nem haszontalan emberre pazarolja az idejét, amikor szíves lesz néhány perczet szentelni az én esetemnek. Tizenkilenc esztendővel ezelőtt még csak öt éves voltam, s vállamon lengő aranyhajammal gondtalanul futkostam az öreg ferenczvárosi ház udvarán, a hatalmas leanderes dézsák között, nem úgy mint most, amikor hónapok óta szívszorongva kell lesnem a pillanatot, amikor várva-várt kinevezésem végre megszabadít attól az iskolásdiáknak való és szinte megalázó robottól, amelyet hanyag és ostoba kölyköknek a vizsgára való előkészítésével, mint házakhoz járó korrepetitornak el kell szenvednem. Tehát öt éves koromban még boldogan játsztam a ferenczvárosi ház udvarán a nagy leander-dézsák között. De nem minden időmet töltöttem az udvaron. Az udvarban ugyanis lakott többek között egy fiatal pénztári alkalmazott a még fiatalabb feleségével. Fodoréknak hívták őket, s a szép, szőke menyecske alig lehetett több akkoriban tizennyolcz esztendősnél. Új házasok voltak, a férj mindig a hivatalában rostokolt, hát az asszonyka biztosan unatkozott magában és ennek köszönhettem, hogy egy szép őszi délután egyszer csak kikopogtatott rám a lakásuk ablakán s kedves mosolylyal behívott magához. Ott aztán kifaggatott, hogy ki vagyok (megmondtam neki a nevemet: Bertike), koczkaczukrot adott, és mivel én a czukor elfogyasztása után rögtön vissza akartam menni az udvarra, hát azzal marasztott magánál, hogy elővett egy darabka papirost, összehajtotta, a hajtásnál belevágott a kis ollójával (én rábámészkodtam a kezére, hogy mit csinál, — »Várj csak, Bertike, — mosolygott ő — most mindjárt ad neked a néni egy szép kis karikát«) és, kérem alásan, amint ezt már biztosan ki is tetszett találni, csakugyan kivágott a papirosból egy nagyszerű kis karikát. Kivágta, aztán büszke mosolylyal állította föl előttem a szétálló dupla talpára a kis asztalán. El tetszik talán képzelni, hogy mit jelentett akkor az én öt éves fantáziámnak egy papirosból kivágott karika, amelyik a saját lábán meg tudott állni az asztalon ! Hiszen, édes Istenem, én ma már huszonnégy esztendős vagyok, tanári képesítésem van és még mindig nem jutottam el annyira, mint azok a papírkarikák, amennyiben kinevezés taján még mindig nem tudok megállni a magam lábán, illetve más szóval közbe-közbe szüleim anyagi támogatására is rászorulok. Nem ugyan rendszeres apanázs formájában, mert ezt nem győznék, hanem csak időközönként, mint a gejzír (amennyiben földrajzból és természetrajzból van képesítésem). Mila néni (így hívták a fiatal pénztári alkalmazottnét) aztán egyik karikát a másik után vagdosta ki nekem az összehajtogatott kis papirosokból. Kivágott vagy ötöt, hatot. És mind szép sorban fölállította őket az asztalkán, s akkor aztán azt mondta, hogy : — Látod, Bertike, ez itt a nyáj és ezek most mind úgy hegelnek, hogy »beee« és te most szépen hazaviszed őket, és ha majd holnap újra eljösz hozzám, akkor holnap majd megint vág ki neked a néni. Másnap természetesen már alig vártam. a felszabadított Hhrsteles angol jelentés Gallipoli kiürítéséről. London, január 9. A Reuter-ügynökség jelenti: Gallipolit teljesen kiürítettük. Monro tábornok jelentése. London, január 9. (Reuter) Monroe tábornok jelenti : Gallipoli félsziget kiürítését sikeresen (!) keresztül vittük. Az összes ágyukat és taraczkokat elszállítottuk, kivéve 17 elhasznált ágyút, amelyet az elvonulás előtt légberöpítettünk. Összes veszteségünk egy angol katona. A francziáknak nem voltak veszteségeik. Véres csata volt Lédia Bahrnál Köln, január 10. (Sajót tudósítónk távirata.) Gallipoli kiürítéséről a Kölnische Zeitungnak a következőket jelentik Konstantinápolyból : Az ellenség Sédi Bohrnál három czirkáló védelme alatt szombat éjjel óta megkísérelte csapatainak hajóra szállítását. A török csapatok, amelyek az ellenség cselét előre látták, virradatkor szuronytámadást intéztek ellene és véres csata keletkezett. A főhadiszállás igen nagynak mondja a sikert. Motoros ütegeink a gallipoli győzelemben. Bécs, január 10. (Saját tudósítónk távirata.) Hire jár, hogy a Dardanelláknál vívott harczokban több 30% centiméteres motoros mozsarunknak fontos szerepe volt. Az osztrák-magyar motorütegeknek a Gallipoli-félszigetre való megérkezésekor Simon marsal a következő szavakkal fogadta a parancsnokot : — Most meg lesz az igazi tüzérségi hatás. Enver pasa a szultánnál, Konstantinápoly, január 9. Mihelyt a győzelem híre a hadügyminisztériumba érkezett, Enver pasa viczegeneratisszimusz azonnal a szultánhoz ment, jelentette a győzelmi hírt. A szultán nagy örömmel fogadta a jelentést és újabban ezer fontot adományozott elesett katonák hátrahagyott árváinak felsegélyezésére. A török hivatalos lap külön kiadása. A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstantinápolyból. A históriai eseményt, Grillipoli utolsó szögletének az angolok által történt kiürítését, a hivatalos lap külön kiadásában közölték a közönséggel. Részletek még nem ismeretesek, csak anynyit lehetett megtudni, hogy a török csapatok megszállották azokat a lövészárkokat, melyeket a háború elején Sedil Bahrnál és Teke Bununál építettek. A centrumban az ellenségtől kilencz ágyút, valamint egy nagy tábort zsákmányoltunk. Egy csapatokkal teli ellenséges hajót elsülyesztettünk. A szirtién üdvözlete az 5-ik hadseregnek. Konstantinápoly, január 9. A szedil bahri győzelem alkalmából a szultán üdvözletét és szerencsekívonatait küldte az 5. hadseregnek, amely az üdvözlésért köszönetet mondott. Konstantinápoly örömmámorban. Konstantinápoly, január 9. Általános az öröm, amelyet a török csapatok hősies hadi tette keltett, amelylyel a Gallipoli-félszigetről kiűzte az angolokat. Az összes görög és örmény templomok harangjai szakadatlanul zúgnak az öröm jeléül. Az összes felekezetek templomaiban hálaadó istentiszteleteket tartanak. A török iskolák egy napi szünetet kaptak. Iskolásfiuk csoportosan vonulnak végig az utczákon szürke egyenruhában, zenekarokkal élükön. Más csoportok, amelyeket egyesületek alkottak, lobogókkal és zenével hazafias dalok hangjai mellett vonulnak végig a város utczáin. Az örömtüntetések mindenfelé megismétlődnek. A nagy perai után tegnap este ezrekre menő