Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-12 / 12. szám
Szerda, 1916. január 12. s AZ ÚJSÁG tól kergethetjük. Sőt abban a helyzetben leszünk, hogy megakadályozhatjuk, hogy az általa tőlünk elragadott területeket bemocskolják. (Hosszantartó tetszés.) Mielőtt végzek, dicsőítenem kell fenkölt hőseink emlékét, akik határainkon szunnyadoznak, miután erőt adtak ahhoz, hogy ma emelt fővel járjunk, és miután drága hazánknak megteremtették azt a biztosságot, amelynek ma örvend. A haza a hősei által hozott áldozatot sohasem fogja elfelejteni és háláját az által fogja bebizonyítani, hogy gondoskodni fog családjaikról. A hadügyminiszter, beszédét a ház lelkesen ünnepelte.-Masszán Féhmy nema, képviselő hálát adott a Mindenhatónak, hogy győzelemhez segítette a török seregeket, indíttatva érzi magát, — mondotta — hogy megköszönje az angoloknak és a francziáknak a Dardanellák elleni expediciót, mert e nélkül a világ, sőt talán az ottomán nép is azt hitte volna, hogy a Dardanellák nem képesek az angol és franczia egyesült flották támadásának ellentállani, így ellenben az ottománok bebizonyították, hogy az izlatinnak ez a kapuja zárva maradt és zárva marad a jövőben is minden idegennek, aki oda be akar törni. A hadügyminiszter és Hasszán Fehmy indítványára a kamara elhatározta, hogy egyhangúig csatlakozik az utóbbi által kifejezésre juttatott érzelmekhez, üdvözli a hadsereget és az ég áldását kéri a harertéren elesett hősökre. ................. miKitiM. MIT GONDOLOK? — Nem fontos. — Ennek a háborúnak, melynek a végét még Hindenburg sem látja (ő maga mondta nemrég), volt valaha eleje. Régen volt, jaj de régen ! Nehéz emlékezni rája : már csaknem két esztendeje annak. Vagy ha annyi nem is, másfél biztosan. Akkor, az elején, történt, hogy a boltosok nekiestek a czímtábláknak és minden idegen szót, ami nem német volt, lekapartak, letöltek, javakartak, eltüntettek. De mert a bábot a hirtelen jött és senki sem képzelte, még a tudósok sem, hogy néhány hónapnál tovább tarthat, ez az eltüntetés nem történhetett kellő alapossággal. Legtöbb helyen csak leragasztották a franczia vagy angol szót, czimet, egyebet. Aztán folyt a háború és folyt a vér, és az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a czimtáblákkal töldjenek. Kiki megtudta, hogy a háború komoly dolog, még a franczia étlap kiküszöbölésénél is komolyabb, kiki megtudta, mi a háború , lényege : sok-sok emberélet , minden egyéb csak czafrang, disz, czikornya, nem érdemes törődni vele. És a leragasztott czimtáblákól ősz lemosta, tél lemorta, nyár lerohasztotta a papírt és most már köülbelül mindenütt kibújt az idegen szó. Senki észre nem veszi, senki érte nem haragszik, ami — most már tudjuk — sokkal helyesebb, mint az az első, gyerekes ösztönünk volt, hogy kleiszterrel, pappendeklivel s más ilyen eszközökkel viseljünk háborút. Mulatóknak és kávéházaknak az örög se mondta, hogy cseréljenek nevet, és most ki bánja, hogy visszatértek a régi nevük alá? Ki volt az a bolond, aki abban kereste egy nemzet háborús áldozatkészségét és lelkességét, hogy a szeparék fölé micsoda szégér van akasztva ? Senki. De most ezt is kitanultuk. Ha még egyszer, háború lenne, amitől Isten mentsen meg bennlünket, egyenesen meg kellene tiltani, hogy tánczhelyiségek más név alatt maradjanak azok, amik voltak, s akadémiák külföldi tagokat kitöljenek névsoraikból.“ Nincs mosolyogni való e kapcsolaton. Van az egyik olyan nemes, mint a másik, s mind a kettő egyformán megérdemli a rendőri felügyeletet. Ahogy mindenki megérdemli, aki nem tudja, vagy nem akarja tudomásul venni, hogy a háború után, ha még oly hosszúra nyúlik is, egész biztosan béke következik. 2. * Heteken át olvastam róla, hogy a czár Beniben volt, azt is olvastam, hogy mit csinált Béniben. Ezt csinálta, azt csinálta, már nem emlékszem a' részletekre : valamit' csinált. Egy ideig futta az oldalamat, hogy elővegyem a lexikont, elő a térképeket és megállapítom rajtuk, hol van ez a Béni, de aztán — az embernek annyi gondja van, olyan sok a harczsér, olyan sok a megnézni való helységnév — nem néztem meg, hol van Béni, csak belenyugodtam, hogy Beni ott van, ahol a czár volt, mert hiszen a czár Beniben volt. Azt is olvastam akkor, hogy ennek súlyos következményei lesznek. Ha a czár nem szokott Reniben lenni, bizony lehet, hogy, egyszer ott lévén, csakugyan súlyos konzekvencziákkal jár. Akár a czárra, akár Renire nézve. Egyáltalán : Renit és Renibena czárt elkönyveltem önk adataim közé, hogy majd valamikor elmondhassam az unokáimnak,hogy a czár Reniben is volt. Nem szabad hogy unokáim igy szóljanak ! — Ejnye, nagypapa, a czár Reniben volt és te nem mondtad meg nekünk! De később, mintha az égből pottyantam volna le, egyszerre csak kiderül, de ki ám, olvasom , hogy a czár nem volt Reniben. Sokfelé volt, deéppen Reniben nem volt. Elmaradnak a súlyos következmények is, minden elmarad, ami ahhoz fűződött, hogy a czár Reniben volt, mert,hiszen nem volt Reniben. Nem tudom, neki jobb-e így? Nekem mindenesetre jobb. Mert most már bátran és nyíltan elfelejthetem, amit titokban úgyis elfelejtettem , hogy a czár mit csinált Reniben. Továbbá most már nem kötelességem mégse megnézni akár a lexikont, akár a térképeket, maradhatok a mellett, hogy nem tudom, hol van Reni. Sőt ezennel magát Renit is kitörlöm a memóriámból. Slitty kint van. 3. Mennyi hír és mennyiféle ! Azelőtt nem volt muszáj újságot olvasni. Lehettek emberek, voltak is, akiknek sorsa abszolút független volt attól, ami a világban töténik, vagy nem történik, illetve a lapokban áll, vagy nem áll. Most ellenben senki el nem mondhatja magáról, de senki, hogy mindegy neki a világ sora. Kit üyen, kit amolyan, de mindenkit valamilyen szálak kötnek a nagy fenekedéshez. Hát kellene olvasni. És az ember olvas is, olvas, míg a feje bele nem zápul és a végén számot sem tud adni magának arról, hogy mi mindent olvasott össze. Hogy az a minden esetleg semmi és hogy olvasás után véletlenül kevesebbet tud, mint olvasás előtt. Olyan furcsák a háborús hírek. Példának ideírok egyet : ». . . drótnélküli távirat közli, hogy Bernstorff német, nagykövet Lansing államtitkárral tegnap beszélgetést folytatott, melynek tartalmából azonban semmit sem teittek közzé.« Mit tudok meg ebből? Mi ebben a hírben a drótnélküli? Nem jöhetett volna ez a hír lassabban is? Például vitorláshajón? Vagy például csigaháton? És ha még ennél is lassabban jött volna, veszhettem volna-e vele? Tudja manó. Vagy ha elmaradt volna egészen ?... Tudja manó. A beszélgetésnek, amit ez a két ember folytatott, biztosan volt valami tartalma, a hírnek, ami beszámol róla, biztosan semmi tartalma nincs. Ez a hír nem, drótnélküli, hanem hírnélküli. És ilyen ibár volt ezer ebben a háborúban és lesz meg ez év. És az ember mégsem tesz le arról a rossz szokásról, hogy értesülni akar, le nem engedi szoktatni magát róla, pedig az értesülések egyik fele, a nagyobbik, ezt a ezért szolgálja. De nem veszszük észre. Seamit észre nem veszünk. S talán jobb is, így jobban bírjuk. Gábor Andor: LEGÚJABB Az angol munkáspárt a gallipoli akczió szervezői ellen. Rotterdam, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) Az angol munkáspárt a parlamentben már előterjesztette az első ellenzéki indítványt, rendszabályokat követelvén a meghiúsult gallipolis, akczió szervezői ellen. A letartóztatott konzulok. Genf, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) Lyoni jelentés szerint a Szalonikiban letartóztatott konzulokat a Savoy segédczirkálóra internálták. . / Köln, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung szerint a franczia sajtó a mytilenei újabb letartóztatásokat azzal indokolja, hogy a letartóztatottak kémkedtek és az ellenséges tengeralattjáróknak szolgálatokat tettek. A déltiroli olasz repülőtámadás. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Az olasz légi flotta, amelynek vállalkozásáról a ma délben kiadott hivatalos tereplés tesz eml ütést, egy nagy hadi repülőgépből és tíz egyéb repülőgépből állott. A légi flotta az Etsch-völgyön felfelé röpült, állásaink elhárító tüzelése azonban valamennyitvisszafordulásra kényszerítette. .Csak egy jutott el Trientig, ott bombákat dobott le és ez által elpusztított egy fogat nélkül való kocsit, de más kárt nem okozott. • * Montenegrói hivatalos jelentés. Január 8. Az osztrák-magyar offenzíva egész frontunk ellen erőteljesen folyik, különösen északon és keleten, ahol elkeseredett harcrok folynak le. A számra nézve túlerőben levő ellenség több nap óta a keleti floriton, Ipek irányából hevesen támad. Csapatait, több ízben visszavertük és ez alkalommal az ellenség olyan óriási veszteségeket szenvedett, hogy csapataink, amikor egyes, otthagyott állásokba visszatértek, kénytelenek voltak hullahegyek fölött ellépni. Közben azonban kénytelenek voltunk Borai és kiüríteni. Kugsvónál (a térképen nem található) -és Mojrovacznál az osztrák-magyar csapatok kísérleteikkel kudarcot vallottak. Ellentámadás lehetővé tette nekünk, hogy Tarjakot ismét elfoglaljuk. Miután azonban az elég erősítéseket kapott, visszavonultunk a Lim jobb partjára. Grandskénél (a térképen nem található) erős ellenséges csapatoknak sikerült heves harczok után több állásunkat elfoglalni, de ezek egy részét visszavettük. A Lovcsena kczvonalon az osztrák-magyar csapatok rendkívül heves csatát indítottak, amely négy nap óta hadihajókról és a caiwaói erődítésekről származó szakadatlan orkánszerű tüzelés közben tart. Az ellenség a Lovcsenen levő legelülső Védelmi vonalainkig jutott. Csapataink többször visszaverték és igen nagy veszteségeket okoztak neki. Másnap este azonban elkeseredetten tovább folyt a harcz, amelynek folyamán az ellenség fojtógázokat használt, minek folytán Kuknál és Krstacznál el tudta foglalni állásainkat- Katonáink többsége a sokféle nélkülözés ellenére, kitünően tartja magát. A harczok tovább folynak. Franczia katonai királyt az uj orosz offenziváról. Genf, január 11. (Saját tudósítónk távirata.) A franczia haditengerészet altengernagya és volt vezérkari főnöke, Bienaimé azt a kérdést veti fel a Guerre Sociale-ban, miért dicsérik az orosz haditudósítók oly fellengző módon a német keleti hadsereg szervezését. Ezzel — úgyshond — valószínűleg egyrészről offenzívájuk meghiúsulásának okait akarják leplezni, másrészről,az orosz szervezkedést a példa utánzására akarják ösztönözni. Valószínű, hogy az orosz erődítések sok kívánnivalót hagynak hátra. Az ofenziva időpontját, úgy látszik, rosszul választották meg. Csoda is volna hogy az oroszoknak. Pinszktől négyszáz kilométernyire, Csernovicznál sikerülne az áttörés. Újabb katonaszabadítási botrány Francziaországban. Genf, január 11 A Petit Journal újabb katonaszabadítási botrányról rántja le a leplet. Egy marseillei iparosról van szó, aki a nemzeti védelem .