Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-05 / 5. szám

wwwgwy*1 i - wff 1« «»«"< ^^i»#yi|M>pi^iwwi AZ XTJSáe Szerda. 1916. január 5. * A háború mai képe- Ssal©8íi3S«!lsak a IsSarléstatásik tovább fo§$?oak. — Angliában S»ésB Ssescaik as általáb­Bos vésikcSfsleaeSfség parlamenti •*iW*lását. — Kelet-Galicziában folyik a csata. — Az oroszait áttárási kísérletei nem­ sikerültek. — Portéstál elfoglaltunk egy olasz Kö­vészárkot. Sarrail tábornok korlátlan úrnak érzi ma­gát Szalonikiban, mert nem elégedett meg azzal, hogy konzulainkat letartóztatta, hanem most már a Szalonikiban tartózkodó békés polgárokat is elfogatja. A Szalonikiban tartóz­kodó német, osztrák, magyar, bolgár és török alattvalók közül már eddig mintegy ezer em­bert tartóztattak le..... Az entente tábornoka ilyen népjogellenes cselekedetre kormányának tudta és beleegyezése nélkül nem ragadtatta volna magát. Angliának és Francziaországnak teljes egyetértése mellett történik Görögország füg­getlenségének megsértése. Ha Anglia csakugyan a kis államok szabadságának érdekében foly­tatná a háborút, akkor nem adhatta volna beleegyezését egy oly cselekedethez, a­mi éppen azt bizonyítja, hogy a kis államok érdekeit csak addig tartja tiszteletben, a­míg ezzel a maga czéljait elősegíti. Mihelyt azonban a kis államok nem hajlandók neki térdet hajtani, kíméletlen ridegséggel bánik el velük, hogy erőszakkal magához lánczolja őket. Ezt lát­juk a Svédországgal és Hollandiával szemben a postacsomagok lefoglalásánál köve­tett eljárásnál, és ezt mutatják a szalonikai letartóztatások. Görögország szófiai követe Ra­­doszlavov bolgár miniszterelnöknek bemutatta azt a tiltakozó jegyzéket, melyet a görög kor­mány a letartóztatások ügyében az entente kormányaihoz intézett. Ezzel talán elérheti Görögország azt, hogy bebizonyítja, hogy­ a központi hatalmakkal szemben kerülni akar a maga részéről minden komplikác­iót, de kér­dés, hogy a területén bennünket ért támadás ellen ez elég elégtétel-e. Konstantin király ugyan nagyon el van keseredve az entente erőszakoskodásai miatt, de miután még most is az a szilárd meggyőződése, hogy Görög­országnak legnagyobb érdeke az, hogy ne ve­gyen részt a háborúban, nem is lehet arra gondolni, hogy Görögország fegyverrel köszö­rülje ki azt a csorbát, a­melyet az entente függetlenségén ejtett. De erre legfeljebb a forma szépsége kedvéért volna Görögország szempontjából szükség. A központi hatalmak mindenesetre meg fogják találni azt az utat, a­melyen elégtételt szereznek maguknak az entente-tól. A letartóztatások oka valószínűleg abban rejlik, hogy Sarrail tábornok a kémkedésektől tart és azokat az előkészületeket, melyek most és a közel­jövőben Szalonikiban folynak, tel­jesen titokban akarja befejezni. Az, a­mit olyan ttokban akarnak megcsinálni, nem más, mint a szerb hadsereg maradványainak Szalo­­nikiba szállítása. Hogy ez a terv nemcsak lég­ből kapott hír, hanem az entente komoly szán­déka, arra több jelből lehet következtetni és meg lehet érteni, hogy miért történik. Péter szerb király Szalonikiba érkezett és ott tanácskozott hadügyminiszterével. A ki­rályt előreküldték, hogy a szerbek ne vona-­­­kodjanak a Szalonikiba való szállítástól. A harc­téri helyzet sürgősen megkövetelné, hogy Sarrail hadserege hamarosan tetemes erősbítésekre tegyen szert. A Gallipolinál elvont csapatrészek azonban még nem olyan erősek, hogy ezáltal Sarrais hadereje egy támadó had­művelet megkezdésére képes lenne. További csapatküldés azonban sem Francziaország, sem Anglia részéről nem lehetséges, miután Angliá­nak felesleges embere nincsen és Egyiptomra, is gondolnia kell, Francziaország pedig nem gyöngít­heti a nyugati frontot, tehát nem marad más hátra, mint a szerb hadsereg maradványai­nak felhasználása. A szerb, hadseregből­ talán két hadosztály eljutott Montenegróba, és három­­négy hadosztály Albániában bolyong, tüzérség, vonat és minden egyéb felszerelés nélkül. Fia tehát arra várnak, míg ezt a hadsereget újjá­szervezik és tüzérséggel ellátják, ez annyi időbe kerül, hogy addig a központi hatalmak újra felvehetik az offenzívát. De még ha hamaro­san el is látják a szerbeket tüzérséggel, kérdé­ses, hogy azokon a hegyeken, a­­melyeken nem voltak képesek ágyúikat Albániába, és Mon­tenegróba visszahozni, képesek lesznek-e előre vinni. Tehát kézenfekvő az az eszme, hogy Szalonikiba viszik a szerb hadsereg legnagyobb részét, ott ellátják mindennel és Sarrait had­serege ezáltal talán mintegy 50—60.000 jó harc­ost nyerne. Az idea nem rossz, nem is kivihetetlen, de talán már ezzel is elkéstek. Angliában ma, január 5-én nyújtja be a kormány 4 a parlamentnek az általános védkötele­­zettség behozataláról szóló törvényjavaslatot. Ezzel Anglia kimondja, hogy eddigi büszkesége, az évszázadokon fennállott toborzási rendszerű katonáskodás, melynek fő érdeméül az önkén­tes, szabad akaratból eredő katonáskodást állí­tották be, ma már idejét múlta és a jelen há­ború követelményeinek semmi tekintetben meg­felelni nem t­ud. A részletek még ismeretlenek, de az eddigi jelentésekből is megállapítható, hogy Anglia véderőrendszere még n­em lesz olyan, mint az európai államoké. Anglia igen sokat vár az általános véd­­kötelezettség behozatalától, és azt reméli, hogy tavaszig már egy milliós új hadsereget fog a központi hatalmak ellen sorompóba állítani.­­Az emberanyag ehhez kétségtelenül meg is van, és a kiképzést is be lehet úgy a­hogy fejezni két hónap alatt, de honnan veszik a tisztikart ? Ha meggondoljuk, hogy egy hadosztálynak legalább 250 tapasztalt csapattisztre van szük­,­sége, akkor egy olyan hadseregnél, a­melyben­­ csak 10 hadosztály volna, vagyis 150.000 pus­­­­kával rendelkeznek, csak a gyalogságnál 2500­ tisztre volna szükség. Honnan veszi Anglia a­­ tiszteket a tervezett milliós hadsereghez ? Ha­­ fel is állítja az új hadseregeket, annak harcm­­értéke a tapasztalt tisztek hiánya miatt na­gyon gyenge lesz.*

Next