Az Ujság, 1916. január (14. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-05 / 5. szám
wwwgwy*1 i - wff 1« «»«"< ^^i»#yi|M>pi^iwwi AZ XTJSáe Szerda. 1916. január 5. * A háború mai képe- Ssal©8íi3S«!lsak a IsSarléstatásik tovább fo§$?oak. — Angliában S»ésB Ssescaik as általábBos vésikcSfsleaeSfség parlamenti •*iW*lását. — Kelet-Galicziában folyik a csata. — Az oroszait áttárási kísérletei nem sikerültek. — Portéstál elfoglaltunk egy olasz Kövészárkot. Sarrail tábornok korlátlan úrnak érzi magát Szalonikiban, mert nem elégedett meg azzal, hogy konzulainkat letartóztatta, hanem most már a Szalonikiban tartózkodó békés polgárokat is elfogatja. A Szalonikiban tartózkodó német, osztrák, magyar, bolgár és török alattvalók közül már eddig mintegy ezer embert tartóztattak le..... Az entente tábornoka ilyen népjogellenes cselekedetre kormányának tudta és beleegyezése nélkül nem ragadtatta volna magát. Angliának és Francziaországnak teljes egyetértése mellett történik Görögország függetlenségének megsértése. Ha Anglia csakugyan a kis államok szabadságának érdekében folytatná a háborút, akkor nem adhatta volna beleegyezését egy oly cselekedethez, ami éppen azt bizonyítja, hogy a kis államok érdekeit csak addig tartja tiszteletben, amíg ezzel a maga czéljait elősegíti. Mihelyt azonban a kis államok nem hajlandók neki térdet hajtani, kíméletlen ridegséggel bánik el velük, hogy erőszakkal magához lánczolja őket. Ezt látjuk a Svédországgal és Hollandiával szemben a postacsomagok lefoglalásánál követett eljárásnál, és ezt mutatják a szalonikai letartóztatások. Görögország szófiai követe Radoszlavov bolgár miniszterelnöknek bemutatta azt a tiltakozó jegyzéket, melyet a görög kormány a letartóztatások ügyében az entente kormányaihoz intézett. Ezzel talán elérheti Görögország azt, hogy bebizonyítja, hogy a központi hatalmakkal szemben kerülni akar a maga részéről minden komplikációt, de kérdés, hogy a területén bennünket ért támadás ellen ez elég elégtétel-e. Konstantin király ugyan nagyon el van keseredve az entente erőszakoskodásai miatt, de miután még most is az a szilárd meggyőződése, hogy Görögországnak legnagyobb érdeke az, hogy ne vegyen részt a háborúban, nem is lehet arra gondolni, hogy Görögország fegyverrel köszörülje ki azt a csorbát, amelyet az entente függetlenségén ejtett. De erre legfeljebb a forma szépsége kedvéért volna Görögország szempontjából szükség. A központi hatalmak mindenesetre meg fogják találni azt az utat, amelyen elégtételt szereznek maguknak az entente-tól. A letartóztatások oka valószínűleg abban rejlik, hogy Sarrail tábornok a kémkedésektől tart és azokat az előkészületeket, melyek most és a közeljövőben Szalonikiban folynak, teljesen titokban akarja befejezni. Az, amit olyan ttokban akarnak megcsinálni, nem más, mint a szerb hadsereg maradványainak Szalonikiba szállítása. Hogy ez a terv nemcsak légből kapott hír, hanem az entente komoly szándéka, arra több jelből lehet következtetni és meg lehet érteni, hogy miért történik. Péter szerb király Szalonikiba érkezett és ott tanácskozott hadügyminiszterével. A királyt előreküldték, hogy a szerbek ne vona-kodjanak a Szalonikiba való szállítástól. A harctéri helyzet sürgősen megkövetelné, hogy Sarrail hadserege hamarosan tetemes erősbítésekre tegyen szert. A Gallipolinál elvont csapatrészek azonban még nem olyan erősek, hogy ezáltal Sarrais hadereje egy támadó hadművelet megkezdésére képes lenne. További csapatküldés azonban sem Francziaország, sem Anglia részéről nem lehetséges, miután Angliának felesleges embere nincsen és Egyiptomra, is gondolnia kell, Francziaország pedig nem gyöngítheti a nyugati frontot, tehát nem marad más hátra, mint a szerb hadsereg maradványainak felhasználása. A szerb, hadseregből talán két hadosztály eljutott Montenegróba, és háromnégy hadosztály Albániában bolyong, tüzérség, vonat és minden egyéb felszerelés nélkül. Fia tehát arra várnak, míg ezt a hadsereget újjászervezik és tüzérséggel ellátják, ez annyi időbe kerül, hogy addig a központi hatalmak újra felvehetik az offenzívát. De még ha hamarosan el is látják a szerbeket tüzérséggel, kérdéses, hogy azokon a hegyeken, amelyeken nem voltak képesek ágyúikat Albániába, és Montenegróba visszahozni, képesek lesznek-e előre vinni. Tehát kézenfekvő az az eszme, hogy Szalonikiba viszik a szerb hadsereg legnagyobb részét, ott ellátják mindennel és Sarrait hadserege ezáltal talán mintegy 50—60.000 jó harcost nyerne. Az idea nem rossz, nem is kivihetetlen, de talán már ezzel is elkéstek. Angliában ma, január 5-én nyújtja be a kormány 4 a parlamentnek az általános védkötelezettség behozataláról szóló törvényjavaslatot. Ezzel Anglia kimondja, hogy eddigi büszkesége, az évszázadokon fennállott toborzási rendszerű katonáskodás, melynek fő érdeméül az önkéntes, szabad akaratból eredő katonáskodást állították be, ma már idejét múlta és a jelen háború követelményeinek semmi tekintetben megfelelni nem tud. A részletek még ismeretlenek, de az eddigi jelentésekből is megállapítható, hogy Anglia véderőrendszere még nem lesz olyan, mint az európai államoké. Anglia igen sokat vár az általános védkötelezettség behozatalától, és azt reméli, hogy tavaszig már egy milliós új hadsereget fog a központi hatalmak ellen sorompóba állítani.Az emberanyag ehhez kétségtelenül meg is van, és a kiképzést is be lehet úgy ahogy fejezni két hónap alatt, de honnan veszik a tisztikart ? Ha meggondoljuk, hogy egy hadosztálynak legalább 250 tapasztalt csapattisztre van szük,sége, akkor egy olyan hadseregnél, amelyben csak 10 hadosztály volna, vagyis 150.000 puskával rendelkeznek, csak a gyalogságnál 2500 tisztre volna szükség. Honnan veszi Anglia a tiszteket a tervezett milliós hadsereghez ? Ha fel is állítja az új hadseregeket, annak harcmértéke a tapasztalt tisztek hiánya miatt nagyon gyenge lesz.*