Az Ujság, 1916. április (14. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-11 / 102. szám

Kedd, 1916. április II. AZ TZJSAG menetelő ellenséges oszlopokat Valentinában és a Kronholf völgyben (Gail). A Vodilon az ellenség meglepetésszerűen megtámadta egy erődítésünket, de egy nyomban kezdett ellentámadás megzavarta. Az ellenséget vissza­ver­ték és az 76 foglyot, köztük két tisztet és egy géppuskát hagyott kezünkben. A Grobna-szakaszon (középső leonto) egy előre­tolt ellenséges őrséget körülzártunk és elfogtunk. Hivatalos török jelentések.­ ­­­­*A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstanti­­nápolyból. A főhadiszállás jelenti április 8 án : Irak-front. Az április 6-iki és 7-iki harcrokban, a­melyek felühtei főszakaszunktól négy kilométerre keletre előretolt vonalunk árkaiban lejátszódtak, a mely árkokat repülőországaink tartották meg­szállva, az ellenség ezerötszáz főnyi veszteséget szen­vedet­t. Néhány foglyot is ejtettünk és leszedtünk egy repülőgépet. Ez a kétnapos csata a következőkép folyt le : Miután a hóesések következtében a folyam köze­lében lévő és előretolt vonalaink egy részét alkotó árkok, melyek a főállásunktól négy kilométerre keletre voltak, vízzel teltek meg és legnagyobb­részt elpusztultak, csapataink 4-én este parancsra kiürítették ezeket az árkokat, s csak körülbelül két századot hagytak ott vissza. Április 11-ének reggelén az ellenség, a­mely az árkok ki­űri­tétének őkeát nem tudta, egy­ órán át lövöldözte azokat, majd körülbelül három dandárnyi haderővel tá­madást intézett ellenük. A mi két századunk an­nak ellenére, hogy parancsot kapott a túlerő elől visszavonulni, aa, ellenséget több éven át seurony­­■éa bombatámadásokkal föltartóztatta és azután visszavonult főállásaiba. Röviddel azután előre­tolt osztagaink, a­melyek gyenge erőkből állottak és a Tigris jobbpartján voltak, szintén visszatér­tek főállásuk szárnyára. E támadások folyamán megállapítottuk, hogy több ellenséges csapat meg­rekedt az áradás által keletkezett mocsarakban. Az ellenség, a­mely e csatározásoktól vérszemet kapott, új erősítésekkel április 6-án néhány he­lyen 800 méternyire közelítette meg főállásunkat és támadási kísérletet tett. Ellentámadásunk és heves tüzelésünk azonban arra kényszerí­tette, hogy tetemes száma halott és sebesült vissza­hagyásával két kilométerre keletre hátráljon. A mi veszteségeink kevéssé jelentékenyek. Április 7-ének reggelén csak tüzérpárbaj volt. Kaukázus-front. A c­entrumban rajtaütés­szerű éjszakai támadás, melyet az ellenség meg­kísérelt, a mi ellentámadásunkon meghiúsult. Több órai harca után az ellenséget az általa előző­leg megszállva tartott állásból teljesen elűzték. A többi szakaszokon csak jelentéktelen har­­czok voltak, n. A Magyar Távirati Iroda jelenti Konstanti­nápolyból : A főhadiszállás jelenti április 9-én. Irak-front. Semmi változás. Egy ellenséges egy­naszádot tüzérségi tüzeléssel megrongáltunk. A naszádot, a­melynek fedélzetén robbanás tör­tént, egy monitor keleti irányban elvonszolta. Rómától nyugatra csapataink összeütköztek előretolt ellenséges őrcsapatokkal. Az angolok öt halottat és egy sebesült tisztet vesztettek. Az ellenség telefonhálózatát e környéken elpusztí­tották.­­ Kaukázus-front: Nem volt fontosabb esemény. Események a tengeren. Április 8-án tüzérségünk visszavonulásra kényszerítette egy ellenséges czir­­kálót, a­mely Kemika Liman felé közeledett és néhány lövést adott le. Két ellenséges repülőgép Gallipoli-félsziget felett megjelent, de mihelyt egyik hadirepülőgépünk feltűnt, Imbrosz felé menekült. A szmímai part mentén Vurlától észak­nyugatra az ellenség 25 hatástalan gránátlövést tett Karads-Bumu környékére. Tüzérségünk vi­szonozta a tüzelést, háromszor eltalálta a moni­tort, a­mely e miatt tétlenségre volt kárhoztatva. A monitort egy másik, segítségére siető monitor nyílt tengerre vonszolta. A szövetségesek egy szállítóhajója elsüllyedt a görög partoknál. Amsterdam, április 10. (Saját tudósítónk távirata.) Londonból­­jelentik : A Daily Mail írja: Görögország nyugati­ partjáról, Preve­­sanból érkező jelentés szerint a szövetségesek egy nagy szállítóhajója a nyugati görög part közelében elsülyedt. Állítólag sok ember meghalt. Az angol lap hozzáfűzi, hogy a czenzor valószínűleg nem engedte meg az áldozatok szám­ának közlését. A szövetségesek tengerészeti rőparsnen­neksége. Rotterdam, április 10. (Bajai tudósítónk távirata.) A Nieuwe Rotterdamsche Courant-nak jelentik Havreból. Hogy a csatornában, az Északi-tengeren és a calaisi szorosnál lévő flottákat a tenger­alattjárók támadásai elől megvédjék. Franczia­­ország Angliával és Belgiummal egyetértve, tengerészeti főparancsnokságot szervezett, a­melynek hatásköre az Északi-tengertől a Cap Antiferig fog terjedni. A parancsnokság szék­helye Havre. A tengeri repülők is a parancs­­nokság alá tartoznak. A tengerészeti parancs­nokság a partvidék hadseregének vezére alá van rendelve. M AZ ÚJSÁG TE­LEPŐN-SZÁMAI SzarkaastdoSg­­ . 16*»a» 13-36 Kiadóhivatal ... dózael 18-26 Olvasóterem én 13-36 fiókkiadóhivatal . dézsa» 19­88 Imerurbin kOlfSid­ia vidék 67. . t». ........na..... .............. V Wilson és a Sussex-»sei, Majna-Frankfurt, április 10. (Saját tudósítónk távirata.) A Frankfurter Zeitung jelenti Netoyork­­ból: A kabinet megtárgyalta a Sussex és más hajók megtorpedózásának kérdését. Wilson ebben az ügyben előterjesztést készít elő a kongresszus­hoz. A parlamentnek nem szabad a dolgot el­hamarkodnia, tekintettel különösen a Feréra le­adott ás meglepő szavazatokra, a­hol politikai szenzáczió marad. Elsüllyedt gőrösörő. London, április 9. Az Avon nevű brit gőzös­ eletülyesz­tették. London, ápri­s 10. Egy Lloyds-jelentés sze­rint a Zafia angol gőzöst elsülyesztették. Frankfurt, április 10. A Frankfurter Zeitung jelenti Tokióból. Nagasaki közelében a márezíu* 31-ére virradó éjszaka a Varamaou Mám gőzös elettljedt. Százöt ember visbefült. A hollandi tengerentúli trössz részrehajlása. Hamburg, április 10 A Hamburger Frem­denblatt jelenti Newyorkból. Amerikai fel­dolgozott- és nyers bőr, valamint cserzőanyag­­exportőrök közös lépésre készülnek kormá­nyuknál Washingtonban a hollandi tengeren­­túli tröszt eljárása elén, a­mely önkényesen behozatali vámot vetett ki áruikra, a­melyek már vagy hollandi kikötőkben vannak, vagy pedig oda való behajózás előtt állnak. Itt az hallatszik, hogy a termelőket Hollandiában m­a kényszerítik, hogy hollandiai összes e szakmá­ból való készletüket Angliának eladják és pe­dig tetemesen alacsonyabb árakon, mint azt eddig más vevőkkel szemben ugyanazokért az árukért megállapították. Mindez azért törté­nik, hogy a hollandi tengerentúli tröszt meg­akadályozza ez árunak Anglia ellenségei szá­mára való kivitelét. Az amerikai exportőrök remélik, hogy Washingtonban megfelelő rend­szabályokhoz nyúlnak e viszásságok ellen­súlyozására. Megszüntetnek egy dán hajóvonalat. Kopánhága, április 10. A National Tidende jelenti Kristiansandból. Egy itteni gőz­hajózási társaság Angliából azt az értesülést kapta, hogy­ Anglia a Frederik­shafenbe irányuló járatokra többé nem szállít szenet, mert nem akarja, hogy az áru­kat továbbszállítsák Németországba. A Kristian­la­nd-vonal ennélfogva legközelebb kénytelen lesz az üzemet beszüntetni, ha máshol nem kap szenet. Az ellenséges hajóveszteségek. Köln, április 10. (Saját tudósítónk távirata.) A Kölnische Zeitung statisztikát közöl az ellen­séges ha­jó­veszteségekről, mely szerint az angol flotta 1913-ban 11.328 száz formán felüli hajóból állott, 764 hajónak megsemmisítése következtében a vesz­teség 6*­4 százalékra rúg. Ha tekintjük a meg­semmisített hajóürnek a meglevő­­hajómhoz való viszonyát, úgy a helyzet Anglia számára napról­napra kedvezőtlenebb és végzetesebb lesz. Eddig a veszteség a teljes hajóürnek 8,55 százalékát teszi. A franczia flotténál a megsemmisített hajóűr 8.25 százalékra rúg. — Angol repülök Immelmannról. — Bajai tudósítónk távirata. — Berlin, április 10. A nagy hadisz­állásról jelenti a Berliner Tage­blatt haditudósítója. Két fogságba esett angol repülővel a légi fegyverünkről beszélgettem. Immelmann és Bök­ke neve nagy elevenséget váltott ki belőlük, szorgal­masan beszéltek róluk. Immelmannak többször akadt dolguk. Becsületesen elismerték, hogy szinte tünemény. A repülőgépe misztikusan gyors és mozgékony és váratlanul mindig ott bukkan fel, a­hol legkevésbé számítanak rája. Megkér­deztem, hogy gyűlölik-e őt és azután, hogy álta­lában mint gondolkoznak róla. — Hogyan? — kérdezte a két fiatalember csodálkozva. «*- Hogyan? Felszáll, támad, körül­­ezirkál, megszorít és lő. Katona ! Mi egyetlen ka­tonát se gyűlölünk!­­ De beszélik, hogy maguk díjat tűztek ki a fejére ! Igaz ez ? Egymásra néztek, mint a­kik újat hallanak és mintha mindegyik a másiktól várná a bizo­nyosságot, így szóltak: — Micsoda díj lenne! Ki fizetnél Franczia foglyok beszélték, talán mese az egész, de úgy mondták, hogy az önök hangár­jaiban fogadást kötöttek életre-halálra. Brown repülőhadnagy Immelmann ellen. A díj 100 font. Az aviatikusok tiltakoznak a­­r­­óh dehogy. Ön téved. Sohase hallottunk róla ! Oaleman Ernő, a 22 éves és Shaw Percy, a 20 éves, kereken, csodálkozva néz rám. — Tudják, — kérdem ezután — hogy hány repülőgépet lőtt le már? Nyolczra emlékeznek, tizet elhisznek, de tizenhármat túlzásnak tartanak. Mindaz azonban nem tartozik a dologra. Angliában minden lelőtt repülőgép helyébe tizenkettőt építenek és min­den elfogott aviatikust tizenkettővel helyette­sítenek. Majd egy angol Immelmann is akad közöttük... A két angol legalább így gondolja. — Tehát egyelőre még egy sincs.­ — Nem! Lyen n­év nincsen ! — Bah, a név ! Van olyan, a­ki ilyen óriási eredményt ért volna e­l Megint egymásra néznek. Coleman ifjú arczán becsületes pirosság ömlik el. — Ó uram, az angolok is tudnak röpülni, meg lőni! — mondja. Shaw Pery kiegészíti, ő tud egy nagynagy­­ról a­ki már kettőt lőtt le. Az e­sik gép meg éppen az angol állások között esett le. De — teszi ezután hozzá — ő lezuh­at. Nem szégyen, mert Immelmannal állott ezemb­e. Jó repülő volt, egyszer mint gépfegyverkezelő szálltam föl vele. Immelmann vállába lőtt. Rögtön ezután tűz csapott ki a motorból. A repülőgép hirtelen esni kezdett. E pillan­tban nem a haláltól fé­lem, hanem attól, hogy haágba kerülök. Mikor újra a földön állam­, rém tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De mi esz most ! Sokat olvastam az ur­­á­­kban, a pajtások is beszéli­k, hogy szörnyű­séges dolog a néme­tk fogságába esni. Mindenre elkészültem, még az agyonlövetésre is. M­­i gondolhatott ilyen eszteleneket? «— Nálunk m­idenki így beszélt. De beismerem, hogy a németek nyerseségéből idáig még semmit se tapasztaltam. Elfogtak, tisztességes kezekbe kerültem. Megint boldog vagyok ! A két angol után Immermannt kerestem föl. Szerény, tartózkodó katona, nagy, nyugodt sze­mekkel. Az egykori szász kadétot 1915 januárjá­ban vitték ki az iskolából E­őbb felderítő volt egy kétföde­lű, de utána mint mesteri í­vet egy­­födelűre osztották be. Monoplánon való legelső fölszállása már er­dménynyel járt. Egy angol röpülő kóválygott a német tábor fölött. A kis manop­án gyorsan fölkanyargott és az angol a földre zuhant. ’ A küzdelem veszedelmeiről Imme­n­ann nem tud semmit. Magát­ értetődőnek tartja. Merészen és gyorsan cselekszik, de nem beszél. A császár kézirata kerül szóba. Az arcza föl­­derű, és a hang a melegebb lesz. Nagy örömére szolgált, hogy a császár üdvözlő távirata a tizen­kettedik győzelméhez éppen akkor készült, újra, a­mikor a tizenharmadik repü­őgép leterílését jelentette a főhadiszállásra. A császár kitörölte a tizenkettes számot és a tizenhármast írta föléje. Mint elbeszélték neki, a császár ezt mondotta

Next