Az Ujság, 1916. december (14. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-05 / 338. szám

ilyeUn cát, lote,. XIV évfolyam. 3os. szám. Kedd, deczember 5. ---------Előftsd­éai árok.------------------------ ~ MT SZERKESZTŐSED: _ . ______ __________ _______ w ___ Budauost, Rakoczi-ul 54. 63. Eg*« e0T«-------89 K -1 mm mmm Pi KB BB HU Telefon Jö«01 13-357 NíSem :: 8 * — * Sm iff É­B Jg ÉCT Sm KIADÓHIVATAL: Egy hóra _ - - 2 » 80 » Ijow 1|| fra Rp firaf Wl sj-H «nap Budapest, Rákóczi-ut 54. u. _ . _ . . ... Jgf fn Ép isfe h'J "*«£»£*­ fej_Vdj­ fás letolna: József 16—30 te 13—30, ken és pályaudvarokon 12 fillér. mjp&iM*. rm fM f'M M JK M jp) FIÓKKIADÓHIV­ATAL: STm Mm ... mm *• ROVÁS: Ezeréves álomról beszél az orosz miniszter­elnök , Konstantinápolyról. Ezzel serkenti to­­vábbi háborús kedvre a reményét és vérét vesztett orosz népet. Szövetségesei garantálták neki ennek az álomnak a megvalósulását­­ 1915-ben. Mikor is történhetett ez a garan­tálás ? Mikor az orosz elvesztette Lengyel­­országot, vagy az angol-francziák kimenekültek Gallipoliból ?. Szerbiát is akkor garantálták, mikor már elveszett és Erdélyt is akkor garan­tálták a románnak, mikor még a közelébe sem merészkedhettek. Ezeréves álom : végre egy szó, a­mely igaz. Természetesen ez sem igaz minden hazugság nélkül. Mert ugyancsak a hatalmak Oroszországgal együtt Trepov szerint Törökországnak a teljes sértetlenséget garantálták volna — semlegessége esetére. Hát hihető-e, hogy a török semlegességet Oroszország megfizette volna az ezeréves álmá­val ? Vagy hogy az ezeréves álom csak abban a pillanatban született, mikor Törökország hozzánk csatlakozott ? Ugyan, ugyan,­­ ezt a szörnyű véres háborút sok-sok álom zúdí­totta ránk, de nincs közöttük egy sem, a­ki még álmában is nem hazudott volna. * Nagyon furcsa eset, mely csak Angliá­ban eshetett meg. Lloyd­ George, a municziós miniszter lemond, , mert miniszter akar lenni. Meg akarja buktatni a kabinetet, melynek vezére akar lenni. Úgy a­hogy most miniszter­­kedik, nem akar tovább miniszterkedni, mert most csak az történik, a­mit ő akar, de ő azt kívánja, hogy ne is kelljen akarnia, a­mi akarata szerint történik. Ugy­e, ennek az írásnak semmi értelme nincs ? De hát olyan eseményről szól, melynek szintén nincs értelme. Csak azt látjuk, hogy odaát a véresszájúaké a világ. Angliában Lloyd­ George, Oroszország­ban Trepov, — és ebből az következik, hogy odaát mind hatásosabb lesz az ellentállás a háborúval szemben, s az üdvöt elsősorban azok­tól a győzelmektől várják, miket saját s­épeik elkeseredésén kell aratniok. Ez — elismerjük — előbbrevaló is, mint a csatatéren való győ­zelem, viszont — ezt is el kell ismernünk — könnyebb is. * Baljóslatú fogadkozások az ellenzéki klu­bokban, őszintén sajnáljuk és aggódunk. Me­gint titakozás a többségi omnipotenczia ellen s megint nem akarják látni, hogy a maguk aka­rata számára követelnek omnipotencziát, a­mely őket ugyancsak nem illeti meg. Hiszen értjük, hogy Tiszában az erőszakot, az alkotmány­­tiprót látják ők. De ők nem akarják meg­érteni, hogy mások Tiszában viszont a hazája gondját nyögő elszánt férfit tisztelik és imád­ják, a­ki minden áron arra törekedett, hogy a nagy megpróbáltatás ne házszabályvitákkal foglalkozó obstrukc­iókban találja az országot. Kinek van igaza,­­ most a megértés idejében ezt nem firtatjuk. Talán nekik, de ezt épp oly kevéssé hiszik el Tisza hívei, mint ők nem hiszik el, hogy Tiszának. Most csak azt akarjuk konstatálni, hogy az ő gondolkodásuk sem azonosítható a nemzetével, s ha ők a koronázás aktusát profanizáltnak érzik Tisza által, nem a nemzet érzi annak* • --------------—------------------------ gr ' J ^tJöntő fontossági! pulim az Hrgosnhál. Ujabb ny$Jezez@r S©goS^, 35 ágv« és támSrtiek hadianyag­ esett zsákmány sír. Az orosz támadások Hofer jelentése: Hivatalos jelentés (kiadatott deczember 4-én): KELETI HARCITÉR. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Az Arge­­sul melletti csata döntő fontosságú győzelemmel végződött. Az Argesul alsó folyásánál a dunai hadsereg előretörését a románoknak és szövetségeseiknek nagy reménykedéssel kísért ellentámadása nem tudta megakadályozni. Az ellenséges támadó csoportot Draganesci­­től északkeletre megállítottuk és átkaroló előrenyomulással a Niaz­­lovon át visszavetettük. Ezekben a harcz­okban a német, bolgár és ottomán csapatok olda­lán osztrák-magyar vadászok és ütegek is résztvettek. Ezzel egyidőben Bukaresttől nyugatra egy hadseregcsoport kiküzdötte az átkelést az Argesul folyón. Ez a csoport tegnap Tituig nyomult előre és itt fogadta romjait az első román hadseregnek, amelyet Krafft von Dolmensingen altábornagy osztrákmagyar és német csapatai előző nap Pitestitől délkeletre meg­vertek. Erős román osztagokat megsemmisítettünk. Tovább északra a s­z­ö­ve­tségesek elfoglalták Targovistét. A Kis-Oláhországban annak idején elvágott román csapatrészek minden oldalról folytonosan hajszolva apránként felmorzsolódtak. A dunai út szabad.* A rendkívül gazdag zsákmányt még megközelítő pontosság­gal sem lehet megállapítani, óráról-órára növekszik. József kfr. herczeg vezérezredes hadsereg arczvonala. A­mint így az oláh sík­ságon ellenfeleinknek legújabb szövetségestársát döntően megvertük, addig az oroszok haszta­lanul erőlködtek azon, hogy Arz és Kövess tábornokok vitéz osztrák-magyar és német csapataival szem­ben olyan eredményt érjenek el, a­mely Romániára is visszahatna. Bár a tehermentesítő kísérletek bi­zonyára nincsenek még befejezve, tegnap a Kárpátokban az orosz támadások lanyhulása mégis azt mutatta, hogy a kimerült és erősen megviselt ellenség sür­gős harczi szünetre szorul. Csupán a felső Trotusu-völgy mindkét oldalán folytatták az oroszok változatlan hevességgel támadásaikat. Helyenként tízszer is megújították rohamaikat, de a harczvonal jelentéktelen hullámzásától eltekintve, mindenütt visszavertük őket. Ennek a szakasznak déli részén ismét kiragadtunk az ellenség kezéből egy magaslatot, a­melyet nemrég elvesztettünk. Lipót bajor herczeg vezértábornagy harczvonalán helyenként alárendelt jelentőségű harczi cselekvények voltak. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A ném­et vezérkar nevesítése. KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezértábornagy hadcsoportja: A Drisvlati-tótól északra erős tüzérségi előkészítés után orosz csapatok vonalaink ellen nyomultak. Nagy veszteségük között visszautasítottuk őket. Épp így meghiúsult a Bistrzicze—Solotvinsska mellett ellenséges osztagoknak előretörése. Tarnopoltól nyugatra és Branislau­­tól délre saját vállalkozásaink sikerrel jártak. József kir. herczeg vezérezredes hadcsoportja: Az Erdős-Kárpátokban az oroszok támadó tevékenysége tegnap alábbhagyott. Csupán könnyen visszautasított, gyönge előretörések­hez tudták még erejüket egyes pontokon összeszedni, úgy látszik, hogy fokozott tüzérségi tevékenységük­kel a támadások lanyhulását akarják palástolni. Némileg erősebb volt az orosz nyomás az erdélyi keleti arczvonalon. A Trotusa-völgyben sikerült az ellenségnek kissé előbbre haladnia. Tovább délre német és osztrák-magyar csapatok egy nemrég elvesztett magaslati állást ismét visszafoglaltak. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Dec­ember 3-ika az Argesul-menti csatában meghozta a döntést. Győztünk. Falkenhayn gyalog­sági tábornok hadseregének hadműveleteit, a­melyeket november közepén a targuljiui győzelmes csata vezetett be, valamint a Duna északi partjára átkelt német, bolgár és ottomán haderők küzdelmeit siker koronázta. A Koseh gyalogsági tábornok vezetése alatt harczoló és Szisztov felől jövő dunai had­sereg, Kühne altábornagynak a nyugat Oláhországon keresztül Krajova felől előrenyomuló hadsereg­­csoportja, Krafft von Dolmensingen altábornagynak súlyos harczok után az Argesul mentén a hegy­ségből kilépő csoportja és a Morgen altábornagy parancsnoksága alatt Kampolung felől előretörő né­met és osztrák-magyar csapatok a Duna és a hegység között egyesültek. A bal­­szárny tegnap elfoglalta Targovistot. Krafft von Delmensingen altábornagy csapatai Pitesti felől folytatták győzelmi menetüket, teljesen megverték az I. román hadsereget és annak maradványait Titán, a Bukaresttől Kampulungba és Pitestiba vezető vasútvonalak elágazási pontján át a Schmidt von Knobelsdorf altábornagy vezetése alatt álló vitéz 4. gyaloghadossztály karjaiba kergették. Az Argesul balpartján, Bukaresttől északnyugatra és nyugatra a harc­ sikeresen tovább haladt. A vártól délnyugatra visszavetettük a Nailovon át az Argesul felé a románo­kat, a­kiknek a kezünk közé jutott parancsok szerint az volt a szándékuk, hogy a dunai sereget el­különítve megverjék, míg északi szárnyuk — az I. román hadsereg — helytállt. Bukaresttől délre erős román-orosz támadásokat kellett elhárítanunk. Az ellenségre itt is súlyos vere­ség várt. Lovasságunknak és repülőinknek sikerült a román hadsereg hátában vasúti vonalakat megszakítaniuk. Csapataink magatartása a győzelmes harcrokban minden dicséretet felülmúlt, menetteljesítményeik hatalmasak vol­­t­a­k. Az ország gazdagsága és a kezünk közé került megrakott élelmezési járművek megkönnyí­tették csapataink ellátását. A román hadsereg a legsúlyosabb véres veszteségeket szenvedte. Az előző napokon ejtett foglyok ezreinek száma tegnap még több mint nyolczezerrel szaporodott. A zsákmányolt tábori felszerelések és mindennemű hadi­anyag mennyisége át se tekinthető. A dunai hadseregnél 35 ágyú, Titunál 13 vasúti mozdony és sok vasúti kocsi került a kezünkre. A hadműveletek tervszerűen haladnak előre ,új harczok előtt állunk. . . . A Dobrudzsában nem volt nagyobb harczi tevékenység. eMlí Jrífj tomtZ I„spwí i Sí ggzímss 1®*

Next