Az Ujság, 1917. január (15. évfolyam, 2-31. szám)

1917-01-02 / 2. szám

. . . . (y) Budapest, 1917. XV. évfolyam 2. szám. Kedd, jamier 8. ElőfUated áraki _______ ____ — Budait, JUkoe»« M. •* Égte érre - 88 K — f iMpl ^ |^!j feldoa Mwl U—M,, Eftyes scum fcr» Bndap«*t»n. tM4- ;Pni: JsgEE?" fei jgP­­ ^ 4'"V j*. -*• *» I* 8*. ken 4» pilyanaTarokon 12 fillér. SBB ^ fO JfL Mc neni&DDHIftTiLt tí H, ^ 8°"X<«0Dfi1ő^d0l#^aat * J&z Wz-­ás Puszta-völgyben SárSafe nraags$"ati állást elfoglaltunk. Dobrudzsában ICO© foglyot ejtettünk és 4 Segut zsák­mány­oltunk. Vilmos csStasfir az fr háborús eredményéről. Berlin, január 1. A Wolff-ügynökség jelenti: Vilmos császár a császárnéhoz a következő táv­iratot intézte : Az összes német törzsekből való vitéz csapataink és derék szövetségeseink bevált, tetterős vezetés mellett Romániát a Szeret alsó folyásáig megtisztították az ellenség­től. Az erős ötösz segítség nem volt elegendő és későn érkezett, hogy a döntést az ő javukra fordíthatta volna. Ígéretteljesen végződik ezzel az ó­év. Hálával eltelve Isten iránt és Németország erejére büszkén tekintek vissza az elmúlt háborús időszakra és bizakodással telve nézek elébe a következő év jövendő harcrainak és Isten segítségével uj győzelmeinek Kitartunk ezentúl is. -----------------------------------------------------------------------—-------- — „n„i az orosz-román csapatokat a brailai Kl__ hídfőbe szorítottuk vissza. A császárné a következő távirattal válaszolt: Veled együtt hálásan és büszkén tekintek vitéz csapatainkra, a­melyeknek Isten segítségével sikerült a Szeretig győzelmesen előrenyomulnios­. Visszapillantva az 1916. elmúlt évre, te is hálás és büszke lehetsz. Nehéz, sőt igen nehéz dolog volt, de Isten mindeddig megsegített minket. Meg fog minket továbbra is segíteni és adja meg nekünk a végső győzelmet, ezt kívánom neked újévre. Tartson meg Isten téged és a gyermekeket és drága hazánkat. tifzfar Jsi­ntére. Hivatalos felmlis (kiadatott január 1-én): KELETI HARCITÉR, A román síkságon harczoló szövetséges haderők az ellenséget utóvéd­­harczok között a Brallától délnyugatra, továbbá a Koronb­u Sarot és Passant között félúton előre elkészített áll­ásaiba szorították vissza. A Zabala, Na­vaja és Putná felső völgyében Ruiz altábornagy osztrák-magyar és német csapatainak támadása előbbre halad. Harja környékén zászlóaljaink több egymás mögött fekvő állást rohammal elfoglaltak. Az ellenség minden talpalatnyi földet védelmez. Tovább északra a cs. és kir. haderőknél nem volt jelentősebb esemény. OLASZ HARCITÉR: Szilveszter éjjelén az ellenséges tüzérség időnként igen élénk tüzelést folytatott a Karszt-fensik ellen. DÉLKELETI HARCZTÉR. Nincs újság. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A «térner vezérkar jelentése. Berlin, január 1. A nagy főhadiszállás közli. NYUGATI HARCZTÉR. Különös esemény nem történt. KELETI HARCZTÉR. Lipót bajor herczeg vezérezredes arczvonala. Rigá­tól délre és Smorgonnál erős orosz vadászkü­lönítményeket visszautasítottunk. A Pripjet északi partján, Pinszknél, német lovasok gyalogharczban rohamma­l elfoglalták az oroszok két támaszpontját és egy tisztet és 35 közembert foglyul ejtettek. József kir. herczeg vezérezredes arczvonala: Német vadászoknak sikerült az Erdős-Kárpátokban egy ellenséges őrházat az őrséggel együtt levegőbe röpíteni. Az Uz-és Putna-völgy között német és osztrá­k-m­agyar zászlóaljak több magaslatot rohammal elfoglaltak és a románok és oroszok heves ellentámadásait visszaverték. Herestrant és Ungurenit a Zabar­a-völgyben elfoglalták. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja, Nagy-Oláhország északi részében az oroszokat ismét visszavetettük. A IX. hadsereg az ellen­séget a Rimaleni-Sarat és Focsani közt fele úton levő állásokba, a danai hadsereg pedig a brallai hídfőbe szorította vissza. Dobrudzsában a német és bolgár csapatok sikerei következtében az orosz hídfőállás Maelntól keletre lényegesen megszűkült. Tegnap ott ezer foglyot ejtettünk, négy ágyat és nyolc­ gépfegy­vert zsákmányoltunk. A Duna deltájánál a bolgár folyam­biztosító csapatok fölkonczolak mintegy ötven oroszt, a­kik a Szent György-ágon csónakon keltek át. Maczedóniai front: Lényegesebb esemény nem történt. Ludendorff­­ első főszállásmester. A Wolf­ ügynökség esti jelentése. Berln, január 1. A Wolff-ügynökség jelenti január 1-én esti . Csak a román-orosz frontokon van élénk harczi tevékenység. Hivatalos bolgár­­jelentés. Szófia, január 1. A bolgár vezérkar jelenti decsam­ber 31-én. MACZEDÓNIAI FRONT. A Strumánál szórványos tüzérségi tűz és hatástalan tevékenysége az ellenséges utóvédeknek. ROMÁN FRONT. Dobrudzsában tüzérségi tüzelésünkkel elsülyesztettünk egy ellenséges uszály­­hajót. Tulceánál bombákat dobtak a kikötőre és hajókra. Szulinánál bombákat dobtunk egy ellen­séges szállítóim­­óra és telitalálatot értünk el. A maeini hídfő elleni támadás tovább tart. Makaó harcs után elfoglaltuk a Maczintól keletre lévő 16- es magaslatot és 200 foglyot, 5 gépfegy­vert szállítottunk be. Kelet- Oláhországban hadosztályaink átlépték a Buzen—Brail­a vasútvonalat és most tizennyoler kilométerre állnak e várostól A Folies Caprice Rott Sindora a leg­nagyobb sikerrel szokta megjátszani azt a jelenetet, a­melyben ma a munkapárt elnöke csinált neki veszedelmes konkurrencziát. Mi­­kor a goromba fráter m­ár régen elment, Rott Sándor hősiesen előrobog és úgy odamondogat neki, hogy hősiességétől csak úgy harsog a nézőtér kaczagása. Hiszen jól van — mindenki maga válogassa meg, mikor szóljon és mikor hallgasson, s ezt megtette Khuen-Héderváry gróf is, úgy hogy akkor hallgatott, mikor be­szélnie kellett volna, s most beszél, mikor jobb lett volna hallgatnia. Mikor Tiszát a legkvalifikálatlanabbul sértegették, Kimen gróf úr — mint most bevallja — a zsebében ökölbe szorította a kezét. Pedig az akkor személyi ügy volt, s a miniszterelnök önmagát nem védhette. Ma az összes pártok újévi beszédei temperamentumban korlátozva, de tartalmi­lag a legobjektivabbak. A gyűlölt Tisza sze­mélyes kérdése elmúlt, s ők ismét a háború diktálta pártmérsékletre vonultak vissza. S ekkor jut eszébe a gróf úrnak, hogy Tiszát megbántották, s most beszél elsöprésről, harcz­­ról és háborúról. Ha akkor megvédik vezérü­ket, a­mi nem volt éppen nehéz, most ez az ügy Tisza óhajtása szerint igazán mellőzhető lett volna. De Khuen-Hédervárynak eszébe jut Rott Sándor, s a­mikor a munkapárt élén ezt a kitűnő színészt parodizálja — Isten tudja — elmúlik a nevető kedvünk. • Az entente válaszának a veleje az, hogy nekik mindegy, győznek-e, nem-e, ők a vere­ségükkel is csak ugyanannyit akarnak elérni, mint győzelmükkel. A háború eddig azt jelen­tette, hogy a­mit a jog nem tud eldönteni, azt döntse el az erő. Így fognák föl ők is, ha erő­sebbek lennének, de mivel alul maradnak, mili­­tarizmust emlegetnek, s erősen követelik, hogy Németország szűnjék meg erősnek lenni, mert erő, mihelyst ők nem érvényesíthetik, a leg­n­­rntelenebb kultúrveszedelem. Elvégre a gon­dolat, melyet ki nem mondanak, szintén vilá­gos : ha olyan szörnyű vér- és pénzáldozatot már hoztak, nem riadnak vissza a többitől, hogy meghozza azt, a­mit az eddigiek nem hoz­tak meg. Kegyetlen, embertelen, alávaló gon­dolat, de elvégre a gondolat, s mint ilyen ért­hető. Azonban a­mit mondanak, azon kár fennakadni. Ez egyszerű hazugság, s a­mi még súlyosabb : ostobaság. * A nemzetiségi alaptörvény, s ez gyönyörű fogalom. Természetesen azt jelenti, ha elfoglal­nák minden földjüket, oda kellene adnunk Trentót az olaszoknak, Erdélyt a románoknak, a Bácskát a szerbeknek, Elszász-Lotharingiát a francziáknak. Ellenben nem jelentené, hogy az angolok odaadnák Gibraltárt a spanyolok­nak, Czipraszt a görögöknek, Máltát az ola­szoknak, Maczedóniát a bolgároknak s Kon­stantinápolyt ne az oroszoknak. Lengyelország­hoz is hozzá kellene adnunk a német és osztrák részt, ellenben szó sem lenne róla, hogy Orosz­ország odaadná a finneknek Finnlandot,­ az ukrajnaiaknak Ukrajnát s az angol Izlandot az íreknek. Lapunk mai ss^ma 14 otüai.

Next