Az Ujság, 1917. december (15. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-01 / 296. szám
2 «köre. Ez siettethetné a mi czéljainknak — az általános békének — megvalósulását. De ha ez az utc ma még nehéznek és szinte járhatatlannak látszik is, a tények ereje után után is érvényesülhet. Mert mi következhetik, ha az entente elzárkózik minden békekisérlet elől s az elkeseredés dühével csak azért is a keserves végig akarná folytatni a háborút? Jönne az orosz különbeké. Már most, ha a központi hatalmak szövetsége valóban az a háborús szövetség lenne, amelynek az entente rágalmazza, csak előnyünkre szolgálna ez a különbeke, mert hiszen az orosz front megszűnésével oly katonai túlerőre tennénk szert, melylyel adiadalmas, győztes véget idézhetnék fel s a békét mi diktálhatnék. De még azt az eshetőséget is számba véve, hogy az entente diplomácziája közismert intrikáival és terrorjával meg tudná akadályozni az orosz front megszűnését, ezzel oly belső háború fúriáit szabadítaná Oroszországra, sőt magára az orosz frontra is, hogy nekünk, a központi hatalmaknak, támadna segítő frontunk magában Oroszországban s ez esetben az orosz katonai erő reánk nézve quantité negligeable jelentőségére sülyedne. Akár így, akár úgy, az entente semmiképpen számíthatná komolyan a maga ereje gyarapodásának vagy fölényének az orosz haderőt. Ezeknek a tényeknek a logikájukban van egyúttal erejük is. Nincs okunk bizakodni abban, hogy ellenségfelukból az emberiességi érzés fogja kiváltani a háború befejezésének gondolatát és akaratát. De ha még nem jutottak el a düh és gyűlölet ama paroxizmusához, amely vakká és süketté tesz és a féktelen ösztönt engedi úrrá lenni a józan ész fölött, akkor mihamar meg kell érlelődnie bennük is annak a megfontolásnak, hogy sem a maguk mostani katonai helyzete, sem a távol ködében lebegő amerikai segítség nem nyújt kilátást arra, hogy diadalmaskodjanak fölöttünk oly rövid idő alatt, mely a most ' keletkezett fordulat' hatását és eredményeit megsemmisíthetné. Az orosz békeajánlat s annak szükségszerű következményei befejezett tényeket teremthetnek, még mielőtt az entente hadi- s egyéb tanácséi tisztába jöhetnek a való helyzettel s önmagukkal. Rá fognak jönni s rá kell jönniök, hogy nemcsak nekünk, de nekik is legkívánatosabb, mert legértékesebb a gyors és általános béke, használható tagja lesz Operaházunknak. Farkas Sándornak, ki a király szerepét énekelte, megjött a hangja. Míg eddigi fellépései alkalmával jóformán mindig fátyolozott, tompa hangon énekelt, ma szép zengő baritonjával valóságos meglepetést keltett. Serák Márta az apród kis szerepében vonta magára a figyelmét nem közönséges tehetségre valló alakításával, Szende Derencz pedig mint Miguel korcsmáros adta újabb bizonyságát minden irányban való használhatóságának. Budanovita Mária szép énekével és illúziót keltő játékával Madola szerepében érdemelte ki a tapsokat. A többi szereplő is teljes igyekezettel buzgólkodott, hogy a magyar újdonság minél nagyobb sikert arasson. A rendezés szintén új ember munkája: Ferenczy Frigyesé. Gondos munka, alapos tudás és nem mindennapi ölletesség nyilvánul meg a rendezésében, mely legnagyobb részében igazán jó, de még nem teljesen egységes. A tömegek mozgatása, behozatala, kivitele sikerült, de a bent levő tömegek játékára még nagyobb gondot kell fordítani. A dalművet maga a zeneszerző tanította be és vezényelte. A közönség tetszéssel fogadta az újdonságot , minden felvonás után sokszor a lámpák elé szólította a szereplőket és aszerzőket. Gajáry István: II. Padlásszoba. Oprett 3 felvonásban. Irta Lon Viktor. E-néjét Stojanovits Péter szeriette. Bmutatták a Városi Sziahteban 1917 november 30-án. Mint a modern bérpalota vasgerendázata, Olyan az újabbkori bécsi operettek szövegének váza. Keményre állapodott, sok gyakorlat után alaposan kipróbált és bizony meglehetősen sablónos. Nem igen különbözik egyik sem a másiktól, legfeljebb ha a festék színében és esetleg csillogásában, amit a librettista az adott vázra mázol. A közönség, úgy látszik, az operettben nem akar meglepődni, nem akar újat hallani. És a szövegíró, ha szereti a busás tiszteletdíjakat, — és melyik nem ilyen — szépen engedelmeskedik és belekezd meséjébe. A hősnő szegény, de szép és fiatal. A főhős is ilyen, de milliomos vagy gróf. Szereti a hősnőt, de fél, hogy ez szerelmét csak rangja vagy vagyona miatt viszonozza. Próbára teszi tehát. A leány a próbát kisebb ingadozások után kiállja, de ekkor meg a legény családja akadályozza meg a fiatal pár egybekelését.De természetesen nem sokáig, csak addig, hogy a harmadik felvonásra is maradjon még valami cselekény. Az első pár szerelmével kapcsolatosan egy második pár szerelme is végigvonul a darabon, kik azonban nem a szentimentalizmusról, hanem a vidámságról és a groteszk tánczokról gondoskodnak. Leon Viktor, a legelőkelőbb bécsi librettógyáros czégek beltagja, ki a Padlásszoba néhány száz estéjére önállósította magát, természetesen hű maradt az annyira bevált témához. Ennek azonban egy kétségkívül igen sikerült és feltétlenül mulatságos variáczióját írta meg. A miben talán nem kis része van az operett jókedvű fordítójának, Gábor Andornál: Talált azután a bécsi iró kedves trükköt is darabra szarnám és ez az, hogy az első felvonás fenn a magasban két szembenyiló padlásablakban történik végig. Itt ismerkednek meg Eizi, ki zongoraórákat ad és a fiatal Wayregg gróf, ki mint kávéházi muzsikus bérli a szűkös padlásszobát. Szerelmül természetesen házassággal végződik, de csal: a család ellenkezése és igen sok mulatságos és nevettető jelenet után. Stojanovits Péter Leon Viktor szövegére rendkívül tinóra, előkelő és operettnél eddig szinte szokatlan modernségű zenét írt. Érzik ezen a muzsikán, hogy olyan zenész műve, ki már komoly munkákkal is 90k sikert aratott. Dallamai még ha szélesre taposott utakon indulnak is el, hamarosan befordulnak szűkebb, ritkábban felkeresett kis utczaikba, melyek nem egyszer a magasba vezetnek. Zenéje, különösen ha akarja, népszerű ezért, de sohasem annyira, hogy a gassenhauer slágerek színvonalára sülyedne. Ami pedig kiváltképpen nívóssá teszi a Padlásszoba zenéjét, az a harmonizálásnak, a hangszerelésnek, az egész feldolgozásnak tartózkodó választékossága. Az első felvonásban, melynek lepergése alatt különben sohasem hallgat el a zene, sokszor operai színpadokra is feltétlenül méltó részleteket hallottunk. Az előadásnak, mely kétségkívül a legkülönb azok között, melyeket eddig a Városi Színházban láttunk, Péchy Erzsi szereplése adja meg a fényét. Benne, ki igen kedvesen játszott, művészien énekelt és nagyon csinos volt. Valószínűleg megtalálták Faludiék a primadonnájukat. Partnere, a fiatal gróf-muzsikus, Galetta Ferencz minden tekintetben illett hozzá. Csatai Jankának, egy Vidám telefonos kisaszszonynak és Sarkadi Aladárnak, egy bolondos festőnek mókáin sokat kacsagott a közönség. Zádor Dezső, mint az öregebb gróf, még az egyéniségéhez nem igen simuló szerepben ie kitűnő művész maradt. Az újdonság kiállítása, különösen az első felvonás háztetős színén igen tetszetős, sőt meglepő. A rendezés, melynek munkáját meglehetősen megkönnyítette, hogy az operettben nem szerepel kar, tökéletesen kielégítő. A közönség a ma esti bemutatón tapsözönnel árasztotta el a szerzőket, a szereplőket és Sfcefanidm Károly karnagyot. Síró György: AZ ÚJSÁG Szonátái 1917. deezsra&ar “t . .— ------—.. — .... -OTtiartur-"-my.r.-.ii, v..^ nt. .. ., n„«»-*« Az orosz §»éSce&jánlat. &x orosz béke penpefetivája Orosz feél««.;egysék a pánihoz. — Élénkül® ágy uh r«z ^-snex ábe«» — Sikereink Albániéban. — Cambrai előtt újra támadt az Iragon Flandriában élénk SSIxerbarexelf« — ®C©1ate*s és M ■:tecedóniábam nincs ujség. — % pstesztínss harcsok. Az orosz különbéke kopogtat az ajtókon. I Nem a háború krónikásának feladata megállapi-í tani azt, hogy lesz és lehet-e belőle valami. De egy pár pillantást vetni a lehető alakulásba mindenesetre jogunk, ha nem kötelességeink. A stratégiai helyzet, mely eddig is kedvező volt a központi hatalmakra, egy csapással a legjobbá változik számunkra. Amitől ez entente mindig félt, őriási erejű stratégiai tartalékra tennének szert a központi hatalmak, melyet tetszésük szerint használhatnának fel a legrövidebb idő alatt. Ha az eddigi szűkös viszonyok között is tudtak terveik szerint tér, idő és létszámbeli túlsúllyal fellépni, úgy ez a különbéke után minden feladatra képesti őket, mert még csak gondot sem okozhat a létszámbeli túlsúly előteremtése. Amíg a központi hatalmaknál rögtön és nagy mértékben éreztetné hatását a különbéke, addig az entente államainál két csoportot kell megkülönböztetnünk a kihatások tekintetében. A nyugati entente-hatalmaknál csak a stratégiai tartalékunk túlsúlya érvényesülhet; a helyzet ugyanaz marad, mint volt, a míg új tervek szerint túlsúlyukat nem érvényesíthetjük. Ezeknél tehát a veszély nem imminens, mert hatalmi tényezőik szinte kimeríthetétlennek látszó tömegeiben és Amerika esetleges segítségében bízhatnak. Ez a megfontolás fogja az erosz ajánlattal szemben való magatartsokat is igazgatni. De a Keleten álló szövetségeseiknél, Romániánál, a Balkánon a helyzet más. Itt a stratégiai helyzet maga egyszerre elyan rohamosan rosszabbodnék az orosz erők eltűrésével, hogy csak a végpusztulás járhat ez országokra nézve a nyomában. Nincs az a hadvezér, aki például Románia korlátait szánja hadaival, területével és anyagi eszközeivel ezt az országot a hínárból kihúzhatná. Elvágva szövetségeseitől, kikben ellenállása gyökeredzik, feltétlenül el kell pusztulnia. És Ugyanez a sors vár, ha nem is olyan eklatánsan, a balkáni, palesztinai és mezopotámaia entente-seregekra is. A központi hatalmak tehát abszolút fölénybe jutnának stratégiai szabadot, tekintetében az entente államaival szemben. Ez az erosz különbéke katonai tóhátsán. béliországból azt jelenti vezérkarunk, h hogy az ágyuzat növekedőben van. Egy szóval sem többet. Ez jelentheti azt, hogy a hadműveletekben beállott szünet után, melyet nem annyira a front, mint a harczvonal mögötti szükségletek tetek szükségessé, a központi hatalmak újból felveszik akcióikat, jelentheti fezt is, hogy az olasz ellenállás legsűrűsödött, erőteljesebbé vált, de jelentheti végül az olaszok és sgítségükre sietett szövetségeseik esetleges ellentámadásának bevezetését is. Hogy a három feltevés közül melyik fog beválni, melyik az igazi, azt a jelentés szühezafruságából megítélni nem lehet; mindenesetre erőnk tudatában nyugodtan várhatjuk be az események kifejlődését. * Albániában is rá-rá jár a rúd az olaszokra. A harertér különleges alkata nagy vállalatokat majdnem kizár. De ezek az apró vállalkozások, melyeket ott csapataink együl sután rövid időközökben végrehajtanak, figyelmeztetik az olaszokat, hogy valocai vállalkozásuk esetleg csak valamivel hosszabb pünkösdi királyság a durazzóinál. A helyzet most kevésbé kedvező számukra, mint volt 1916 elején. Annál is inkább, mert otthon ss annyi a dolguk, hogy alig tudnak mibe kezdeni és Sarra il sem pihenhet nyugodtan babérjain, amint az Ohrida-tónál szükségessé vált risszferordása mutatta. Gambrainál újból próbálkozott Byns generális. Bourloni támadása tegnap ugyan nem sikerült, kitartásáról tesz azonban tanúbizonyságot az a tüzérségi tűz, mely a támadás visszaverése után a jobbra fekvő Jonscairn ét a balra fekvő aichyi német védőszakaszoka zudutt. Minden jel arra vall, hogy szélesebb arcvonallal bourkini támadását meg akarja újból ismételni. Talán Flandriában is új harczokra készül az angol. Már napokóta végigtapogatja a frontot a houthoulsti erdő és Ypern között, tegnap ez a tűz különösen Poelappe és Gheluvelt mellett fokozódott nagy erőre. A talajviszonyok Flandriában azonban alig kedveznek trést naarvabb válalkozásknak.