Az Ujság, 1918. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

2 diét és tizennyolcz éveseket besorozni, Ribot éles szavakban ítéli el Pichon elhamarkodott visszautasítását­ a breszt-litovszki ajánlatra. . Ez már­ nem az egységéés elszántság s nem is ; a hatalmi akarat biztos tudata, hanem inga­dozás a­' véres daes és a néppel való leszámolás kényszere között. Még nem a­ megtérés, még­­nem a­ kivezető út keresése, de számbavétele . g­ néphangulatnak, küzködés a Scylla és Cha­­­­rybdis közt. A szörnyű felelősség érzete mintha nyomni kezdené a hatalmasok lelkiismeretét, habár még nem jutott túlerőre a bátorságuk átkanyarodni a béke útjára. ‘Az uj esztendő eleje ezeknek a belső küz­delmeknek, a belső erők elrendezkedésének­­ és­­ mérkőzésének fejleményeit fogja hozni. ,’Iont már az entente népei is megértik, hogy a nagy orosz forradalom nem betegség volt, hanem a kóranyagok kiküszöbölésének kez­­... hete. A népakarat erejét demonstrálta a ha­talmi erőszakkal és elnyomással szemben s ezer ellenerővel megküzdve elvezetett Breszt- Litovszkig. Eleven tanulságok fakadnak ebből, melyeknek csak érlelődniük kell, hogy el­vezessék az entente népeit is egyrészt a teljes , valóság felismerésére, másrészt ereje és aka­rata érvényesítésére. Hogy ebben a küzdelem­ben a hatalmasok és a nép között, a breszt- litovszki példának ereje serkentőleg hat az utóbbira­­, csüggesztőleg az előbbire, nem kell bővebben magyarázni, mert hiszen a breszt­­litovszki megállapodások a leg­világosabban demonstrálnak a központi hatalmak valóban demokratikus békeeszméje mellett s az entente­­államférfiak ámító és önző politikája ellen. A­mily mértékben az entente-népekben ez a felismerés utat tör magának, kormány­­férfiaiknak annál nehezebbé fog válni az igaz­ság meghamisítása s a mindenáron való háború erőltetése. A­mi ez idő szerint legsúlyosabb akadálya az általános békének, az ezeknek a politikusoknak rettegése az igazság kiderü­­lt esétől. Széttépni a hálókat, a melyekkel népeik ■tisztánlátását elhomályosították s kiragadni ■kezűkből a terror mindamaz eszközeit, a me­gyékkel a békeakaratot lenyűgözik, ezt a nagy pe nehéz feladatot csak maguk a népek végez- illetik el kormányzóikkal. Az újév beköszöni ■fcéVel nem kívánhatunk magunknak s az égesz ■emberiségnek jobbat, mint hogy ezek a nagy pielső mérkőzések, az igazi néphangulat felül-­­ kerekedés­ével, elszánt békeakarattá formál­ód­ának. tleplélt arcnát és karaktert megpróbált a paró­kával . . • Aztán ezt is megunta. Egyszer eltette és­­nem vette elő többé . ..­­ II. ■ Egyszer az ura így szólt hozzá : ■ —■ Bjarska, mondjak-e neked valami kod­­■pfa újságot ■ Te áldott állapotban vagy. I A fiatal asszony elsápadt, egy peresig az ■urára bámult és szólt . I —* Igen, én is azt h­iszem. ■ Ezen az éjszakán azt álmodta, hogy egy ■iparában lépett föl, holott nem is tudott ■úoőkolni. Szörnyű érzés volt.. t. mindenki ■udta, hogy nem fog tudni énekelni és ő mégis kiment­­, színpadra ér, mikor a zenekar meg­­■bzólalf, ő elkezdte énekelni a szerepét, de ■i olyan halkan, hogy a partnere sem hallotta, ■Szerencsére a közönség oda sem figyelt, nem ■történt nagyobb baj. Nagyon szép fehér ruha ■volt rajta ekkor, nagy aranyvirágok voltak ■jelehi mez­ve s a két keble alatt két liliom .. . ! Énekelt, énekelt és egyre nagyobb bátor­sággal, mig végre a közönség kezdett oda­figyelni s az 5 hangja folyton nőtt és erősödött,­­végre is is úgy zengett, mint egy hatalmas­­orgona. A partner© bámulva nézett rá, ő triónban most már nem is törődött a partnere­ké!, sem a szerepével, csak énekelt, a­hogy eszébe jutott, nem figyelve­­a­ kíséretre sem. i. köz,­­meut, a színpad elejéhez, mvnden­­jére összevissza szövegre csak énekelt, énekelt ,és a két karját kifúrta a közönség felé és a hangja oly hatalmas szép volt és oly lágy és meleg és odaadó, hogy az emberek a néző-­ téren önkívületbe estett tőle. Oly szép volt a­ rangja, hogy ő maga, a ki saját magát hallotta é nekeim, meszharzongott tőle és a szive körül fagyos hideget érzett a gyönyörűségtől. Ekkor az ura jött elébe, hozzá lépett és szólt : — Tudod-e, hogy áldott állapotban vagy ? Isiire ő énekelve felelt neki vissza : — Halljátok mit beszél ez emberi Ki ő ! Valóban eddig sohasem láttam! Idegen és nem értem a szavát! Mire a kórus belép és nagy viharzással veszi őt körül s ő beleveti magát a hangok záporába és elvegyül benna aranyosan és fehéren és folyton énekelve. Ekkor az ura hangját buk­ja, a­ki — most már a valóság­ban­­— így fszet hozzá : — Szivem, miért nyöszörög annyira ? Néró jól éra magát ! — Semmi, mondja ,elijedve álmából —­ semmi kissé nehezet álmodtam. Az ura a boraté­kára teszi a kezét és ag­gódva szól megint: — Édesem, nagyon rosszat álmodhatott. A homloka is kitűzésedést t öle s az arcza is hogy ég ! — Kissé sok rajtam a takaró, — mondta az asszony és levette lábáról a meleg selyem paplant — nagyon be voltam takarva, látja, ezért. III. A kis gyermek nem született még­. Jobban mondva megszületett bizony, csak egy kissé túlkorán. Ez az orvost nagyon elbúsitotta, Blanka szüleit még inkább. Talán még Blankát a legkevésbé. Az ura­ elvitte az ország első tanárához, a­kivel aztán sokáig tanácskozott. Rossz han­gulatban jöttek haza s az orvos ettől fogva nem volt oly kedves és gyön­da feleségéhez. Kissé elhangíuzotta, fit,. *-/. elm­a­­latsága miatt, de kitűnt később, hogy egy fiatal leány miatt, a­kivel heves szerelmi viszonyba­ esett, a­kihez mindjobban oda,kötötte életét, úgy hogy egy napon kénytelen volt előállni az őszinte 63 becsületes vallomással, hogy ő immár nem méltó a felesége bizalmára és becsülésére, ő nagy bűnt követett el, a­melyért vezekelni is akar. Ő elcsábít­ott egy fiatal leányt, a­kinek most már tartozik azzal, hogy becsületét helyre­­­állítsa, mivel az már anya és ő ... ő is nagyon ragaszkodik a gyermekéhez ...­­ Blankát lesújtotta a dolog, de nem tehet­­ett, egyebet, bele kellett nyugodnia a válásba. Még aznap visszatért a­ szülei házba és bele­­feküdt a leánykori agyába, a­hol annyit álmo­­hat­ott a színpadról , noha nagyon szomorú vogy elég jól aludt s hozzá nagyon szépet ál­modott . Azt álmodta, hogy hajón volt, a tengeren és úszott egy gyönyörű sziget felé. A szigeten a hajó kikötött s a hajó valamennyi utasa partra , szállt. Csupa fiatal leány és ifjú ember és oly szépek, oly szépek valamennyien ! De mind­nyájuk közt a legszebb mégis ő volt, a legjob­­ban körülrajongott, akire úgy néztek a többiek mint egy csodára. És a szigeten elszéledtek valamennyien, nők és férfiak párosával. A szi­­get emberektől lakatlan volt, csak gyönyörű; nagy, szolid őzek jártak benne és szarvasok csudafehér bárányok és humoros]­;épü kecskék Ő is ment a sziget utjain !s valaki ki­­éri őt . Egy gyönyörű férfiú, kézen fogva őt és forrt szavakat suttogva a fülébe.­­ ő engedte maga vezettetni mind a virágos utakon át, r­z­­" erdők illatában és oly kimondhatatlan halt­ságot érzett, hogy le kellett a szeméte! És így csukott szemmel odaborult a­ közé és szinte hangtalanul suttogh­tgal­ mnoh’m­rlAm tóf a/J a 55 AZ ÚJSÁG Kedd, 1918. január 1. ■, Frask­Eiák s Monte Tombánftla Néhány SteSjfett feoreafo!8 a!« ái Sáca’rakba. Eljentá­madásaSsak folyamatban. — KiansStiáb n fokozata tevékenység. Marconnghfii német roStiamssapa* (ok bejutoltak az angolok állásaiba. EJ­enfámsdz sek Kreghfcsuista is. — Maczedóniáíian nincs újság. — Fegyversséget és béke. A mit eddig ellenséges újságok hiteiből csak sejtettünk, most valóra vált. Az olasz negyedik hadsereg a Brenta és Piave között a Grappa és a szomszédságában elterülő hegycsúcsokért vívott küzdelemben annyira elvérzett és meggyengült, hogy segítségre szorult. A franczia segélycsapatok egy része — állítólag a XII. hadtest — váltotta fel őket. Új viszonyok között mindjárt támadást is kezdettek. Nehéz a hitekből megállapítani, hogy temperamentumuk vitte-e őket e lendületes támadásra, vagy a Brenta és Piave közötti feszült helyzet kényszerítette-e az olasz hadvezetőséget arra, hogy ilyen hamar követeljen tőlük áldozatot. Nehéz ezt elbírálni azért is, mert a franczia és angol államférfiak csak úgy verték a mellüket, hogy olasz bajtársaikon hogyan és miképpen fog­nak a világ csodájára segíteni. Másrészt azonban igazán nem volt rá mód a segélycsapatokat tovább is kímélni, mert Krauss ölelése kimerítette az olaszokat és a helyzet labilissá vált. Bárhogy álljon is a dolog, lovagiasan el kell ismernünk, hogy a két nap óta tüzérségi és akna­­tűzzel előkészített gyalogsági támadásokban volt lendület és erő, mely némely helyen árkainkba is előre vitte őket. Nem változtathat ítéletünkön az sem, hogy pihent csapatokról van szó. Az olasz is ilyenekkel támadhatott hétszer az Asolone ellen, mert ha nem tette, akkor végzetes hibát és mészárlást követett el, melyért felelősséget alig vállalhat a történelem és nemzete előtt. A fran­­cziák eredménye csak azt bizonyítja, hogy jobb katonák az olaszoknál Jelentősége egyelőre a dolognak nincsen. A sikerek még nem fejlődtek annyira, hogy elbírá­lásuk lehetséges volna, különben is ellenintézke­déseink folyamatban vannak, ellentámadásaink lezajlása után beszélhetünk majd csak arról, hogy m­egérdemelte-e a támadás és annak eredménye a veszteséget, melybe került. Mert hogy súlyo­sak lehetnek, arra abból következtethetünk, hogy a vezérkarunk sulkos harczokról számol be. Szent a meggyőződésünk, hogy a franczia temperamentuma sem fogja katonáin­kat meglepni, a­kik a szerb alattomossággal és gyűlölettel, az orosz szívóssággal és az olasz lobba­nékonyságával szemben megállották helyüket. Nyugodtan várhatjuk tehát a fejleményeket. *­­ A nyugati harc­tér is élénkebb volt. Flandriá­ban a tüzérségek vívtak nagyobbszabású harczo­­kat, Cambrai előtt német rohamosztagok arattak sikereket, melyek heves angol ellentámadásokat váltottak ki. Ludendorff jelentésének szövegezésé­ből azt olvashatjuk ki, hogy a har­czok itt sincse­nek még lezárva. Itt is ki kell várnunk tehát »­ fejleményeket. ) * A nyugati harcztérnél érdekesebb a politikai harcztér. Breszt-Litovszk és az ottani tárgyalások nagy izgalmakat keltettek. Lloyd-George és Clé­­menceau újból körülnéznek, hogy védőket keres­senek frontjuk számára, melyet nem tartanak eléggé erősnek az ellentállásra. Véres harczokat vívnak szóval egy készülő német támadás ellen, melyet csak ijedt képzeletük tud egyelőre látni és felismerni. De közben adják a bankot. Békéről hallani sem akarnak és semmi eszközt megpróbálatlanul nem hagynak, hogy a breszt-litovszki tárgyaláso­kat meghiúsítsák. Intrikálnak az ukrán radírnál, mely a béketárgyalásokhoz belépőjegyet leért és előzékenyen meg is kapott- Lesz-e foganatja újabb mesterkedésüknek, melylyel Péteriért is izgatnak a kadétpártiak útján? Az az előzékenység, az a józanság és komoly békeakarás, mely az eddigi tárgyalásokból kisugár­zott, véleményünk szerint, képes lesz minden intri­kát leszerelni. "Szükségszerükig a békéhez fog ve­­zetni, akár akarja az entente, akár nem-Negyedikéig nyitva előttük az ut­cádig-fátul is áll, a­mit az oroszoknak kínáltunk. Negyedtjp­ után más lesz a hang, más lesz a vásár ! Rajtuk s­zor, hogy a jobbikat válaszszák. De az is bizonyos hogy ezerféle az Ízlés, nekik talán a idézik jobban ! * t&rx vasárnapi jelentése. Hivatalos jelentés (kiadatott deczember ]<■ 30-án). ■ Keleti hareztér: Fegyverszünet. ^­ ­/ /'

Next