Az Ujság, 1918. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

2 A2 ÚJSÁG Péntek, 1918. február L A (germán) bemutatkozott. A képvis®I3hás ülése. Többen is még titkán szorongtak a Házban, mint ma, amikor a nagynéneten t megfejelt Wekerle-kormány benemitatkozása feszengett a napirenden. A karzatokon a legdemokratább zsúfoltságnak ijesztő képét nyújtva leste a legnyomatékosabb protekció karján fölsütött közönség az ülésnek ősi szokás szerint kényelmesen késő megnyitását. A képviselők padjain csak azoknak a helye szomorkodott árvaságban, akiket ágyba roskasztó betegség marasztott otthon. Minden jelen volt: a könnyelmű kíváncsiság, a komoly érdeklődés, a nyegle pajtáskodás, a vásott káröröm, a tompa közönyösség, a vitustánczos izgatottság, csak egy volt teljesen távol : — az ünnepélyesség. Köznapibb, szürkébb, hidegebb ,kormány-bemutatkozás már el sem képzelhető, —• külsőségekben, lényegben, fogadtatásban egyaránt — mint ez a seszma mai. Máskor legalább valamelyes ünnepélyességet biztosítottak a bemutatkozásnak a hagyományos formaságok. Régebben az elnök bejelentése után a háznagy vezette be a parlament elé lépő kormány tagjait. Ma ezt fölösleges diszként fitymálták. A háznagynak nem jutott szerepe, az ülés megnyitását jelző csengők megszólalása után a jórészt szürkeruhás képviselőkkel együtt szállingóztak be a feketeruhás miniszterek is. Egyikük-másikuk azt se tudta, hová üljön, de aztán mégis szerencsésen elhelyezkedtek valamennyien. Wekerle miniszterelnök hű maradt régi helyéhez, balra tőle Szterényi, majd Vázsonyi, Zichy Aladár gróf, Esterházy Móricz gróf, Unkolh Juszt és Ssánnay, jobbra tőle pedigz Apponyi, Tóth János, Windisch-Oraelz és Földön foglalt helyett. Határozottan Inába fáradozott volna, aki akár a régieknek, akár az újaknak arcán az ünnepélyességnek akár csak a legcsekélyebb nyomát próbálta volna fölfedezni. Némelyikük nem bírta elpalástolni, hogy — minden demokrataság ellenére — olyan előkelő, hogy még a bársonyszékben is csak unatkozik. A miniszterek leültek, — senkinek sem jutott eszébe, hogy megéljetmezze őket — a jegyző ledarálta a kormány kinevezéséről szóló királyi kéziratot, aztán Wekerle Sándor szinte kelletlenül fölkelt és elmondotta programmbeszédét. Ennek az elmnéműnek politikai súlyát nem ezen a helyen mérjük, de formáját itt is meg lehet ítélnünk: mi tagadás, ez a szónoklat sehogyan sem kívánkozik a retorikai tankönyvekbe. Száraz, lelketlen, idomtalan munka, olyan beszéd, amely bágyadt és bágyasztó kivonatnak látszik már olyankor is, amikor szóról-szóra mondják el. Ahogy pedig Wekerle előadta, kedvetlenül, jóformán meggyőződés nélkül szinte hitetlenül igazán nem volt alkalmas arra, hogy akár az elméket meghódítsa, akár a szíveket mámorba ejtse, magával ragadja a hallgatóságot. Bizonyos, hogy még nem volt miniszterelnöki beszéd, amelyet oly kevés helyeslés szakított meg és oly gyér taps jutalmazott, mint ezt az ígéretektől és fogadkozásoktól szinte túlzsúfolt, biztatásoktól, — az önálló nemzeti hadsereg igéretföldjének képe is megvillant előttünk ■— a legszebb buktatásoktól szinte monstruózussá dagadt kormányvezéri nyilatkozatot, a mely a politikai erők tömörülésének kívánásába csengett ki. Az ebben rejlő felszólításra elsőnek Tisza István gróf felelt a, maga és munkapárti elvtársainak nevében. Friss, élénk ütemű, részletkérdések aprólékos bonczolásától gyors lendülettel elvi megállapítások magaslatára emelkedő beszédében jóindulatúan tárgyilagos és makulátlanul jóhiszemű bírálatát adta az imént elhangzott kormányprogrammnak. Semmiféle pártszempont nem tette elfogulttá a szónokot, aki ott, ahol megokoltalak látta, habozás nélkül tanúsította a minisztereinökkel való egyetértését, így például a béke és a nemzeti hadsereg dolgában, de természetesen éppen oly nyomatékosan rámutatott a miniszterelnökétől eltérő felfogására is, éppen oly leplezetlenül hangoztatta aggodalmait is, a többi között a kiegyezési tárgyalásokról szóltában. A Károlyi-párt által olykor izgága türelmetlenséggel megszakított beszédének végén, Wekerlének a politikai együttűködésbeütető felhívására válaszolva, kidomborította, hogy a felszólítás követésében mia a választójog napirendre tűzése akadályozza meg a munkapártot. Reméli, hogy ebben a kérdésben kölcsönös kapacitáció útján becsületes kompromisszum jön majd létre, de míg ez a kérdés el nem dőlt, addig a munkapárt megmarad annak, az állam szükségleteit és a nemzet érdekeit szem előtt tartó hazafias ellenzéknek, amilyennek eddig mutatkozott. A világos, kertelés nélküli, kibúvók felé sehol sem sandító beszéd az éljenzés viharát verte föl a munkapárton, ám, bár olykorolykor ellentmondásra ingerelte, mindvégig derekasan lekötötte a kormány táborát is. Miután Mihánl Tivadar állítólagos román nemzetiségi sérelmek miatt panaszkodott, suttogva és mormogva leolvasott, senkitől meg nem értett beszédében,— amelyért utólag, az ülés végén kemény elnöki rendreutasítás csapott le reája — Polonyi Géza kissé hosszadalmas, de nem érdektelen beszédében jobbrabalra vagdalkozott. A kormány programmját és a függetlenségi pártnak szerinte elvfeladását bírálva, kelemetlenekedtt Wekerlének, Apponyiéknak és, a katonai kérdést fejtegetve, az említetteken kívül kellemetlenkedni szeretett volnaTisza István grófnak és a munkapártnak is. Ennek az igyekvésének azonban Tisza gróf nyomban, megczáfolhatatlan adatokkal, kimutatta a meddő és igaztalan voltát. Végül — három órára járt már.— Apponyi Albert grófé volt az utolsó szó. Polonyinak csak a legközelebbi ülésen, jövő kedden fog felelni, de Tisza grófnak már most a kormány nevében kijelenti, hogy a választójogi javaslat további kompromisszum tárgya nem lehet. Ezzel" a rideg dur-akkorddal végződött az ülés, amelyről részletes tudósításunk itt következik . A kreáltra fcrsoratok. Bikss Károly elnök fejét érti, hogy Munkácson Schönborn-Bucheim Károly grófot választották meg képviselővé (Zajos éljenzés jobb felől), jelenti, hogy Schönborn-Bucheim gróf összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen . Svállay András, Kaas Albert a végleg igazolt képviselők sorába kerültek; felolvastatja a miniszterelnök által benyújtott királyi kéziratot, királyi elhatározást és az ezzel kapcsolatos királyi kéziratokat a kormány lemondásáról, új kinevezéséről és a kormányban történt személyi változásokról. A kormányprogramm. Wekerle Sándor miniszterelnök: A népek létért való küzdelmének nagy korszakát éljük. A népek e nagy erőfeszítése a terhekkel együtt a jogoknak általánossá tételét tolja előtérbe. A mi közéletünkben nem ez a világküzdelem, vetette fel a jogkiterjesztések nagy kérdését, hanem a történelmi fejlődés rendes folyamata már a háború előtt tette ezt előtérbe. A háború csak azt az intelmet adja, hogy nem szabad a kérdés megoldásával késlekednünk, nyugvópontra kell azt mielőbb juttatni. Általánosítani akarja a jogokat, megóvni nemzeti érdekeinket, biztosítani az erkölcsi, a műveltségi, a kulturális iránynak vezető szerepét. A haladó kornak megfelelő szociálpolitikát akar követni. Fokozott gondoskodással kell munkálnunk az anya- és gyermekvédelmet, a közegészségügyet, a betegsegélyezést, a balesetek elleni s az aggkori és rokkantbiztosítást s a lakásügyet. Az erkölcsi szempontok fokozottabb érvényesülését segíti elő az interkonfeszszionális viszonyokat ismegerősítő javaslatokkal. A nép lelkijeléhez és felfogásához közelebb kell hoznunk közigazgatásunknak és igazságszolgáltatásunknak számos intézményét. (Közigazgatási reformok.) A közigazgatás égetően szükséges reformjánál a súlyt a községekre kell fektetnünk. A vezetés s a községi hatalom végrehajtása a magasabb színvonalon álló jegyző vagy más elnevezés alatt annak helyét betöltő tisztviselőre bízassák. E községi elöljárói állások betöltésénél fölös számú ügyvédi karunknak kíván elsőbbséget biztossítani. Mellőzhetetlen lesz továbbá az állandó jellegű, jól dotált és megfelelő szolgálati pragmatikával védett tisztviselői kar, melyet egyelőre úgy akar biztosítani, hogy a megyei törvényhatósági választott tisztviselők élethossziglan választassanak. A büntető igazságszolgáltatás körében a bírónak a törvény rendelkezésének merev alkalmazása helyett a felelős arbiter jogkörével való felruházását és szakbírósságok statuálását óhajtaná. Különös gondot fordít a bírói szervezet végleges szabályozására. Elfelejteni akarja az intkormányzatot az ügyvédség szervezetében is. Mihelyt a normális viszonyok helyi céljának, a sajtó szabadsága érdekében revízió alá veszi a ■-■aitótöTvéavhVjmlv.M- Hharmn éaitaai aa bíráskodást, ’ . . (Földbirtok, Ipar, kereskedelem.) Nemzeti érdekeink első követelménye, hogy a földbirtok kezünkön maradjon. A szocziális érdekek azt követelik, hogy széles rétegeknek nyissuk meg a fejlődés útját azáltal, hogy a kisebb birtokok megszerzését lehetővé tesszük. E czél elérését a tulajdon szentségének feltétlen megóvása mellett kell megvalósítanunk, de másfelől a kisajátítás jogái nemcsak a kötött birtok, hanem a községek, társulatok, sőt egyesek kezén levő nagyobb birtokokra nézve is fenn kell tartanunk, ahol a telepítési, feldarabolási, vagy különösen a hadirokkantak elhelyezési akciója ezt mellőzhetetlenné teszi. A magántevékenységet ellenőrzés alá helyezik, hogy ne lehessen elyenakciónak, nyerészkedésnek vagy nem életképes gazdasági , alanyok reááitájának két forrása. A kisajátítás jogán túl a hitbizományokat annyiban szeretné korlátozni, hogy újak ne legyenek felállíthatók, a meglevők pedig csak a szűkebb családi körre korlátoztassanak s azontúl a trajdoni jogosultság mellett szabadna birtokká váljanak. (Élénk helyezés a baloldalon.) A földbirtoknál el kell érnünk azt, hogy szükségleteinket minden ágban magunk fedezzük, hogy iparfejlesztésünk érdekében az itt előállítható nyers- és segédanyagok termelésére rendszeres gondot fordítsunk. Mindezek bizonyos kényszerítő intézkedéseket is szükségesekké tesznek majd. Kisiparunk életképes részét helyes tagolás és tömörítés, a nyersanyag előnyösebb megszerzése, a feldolgozás elősegítése, áruinak értékesítése, szállítóképességének biztosítása útján kell újabb életre keltenünk. A gyáriparral szemben kihaló részét pedig idejekorán kell bevonnunk ennek körébe, nehogy elveszítsük a szakértelmében rejlő tőkét s emellett idegen termékek fogyasztása által még idegen érdekeknek váljunk adózóivá. A világkereskedelemben kontinentális fekvésünk egyenesen a közvetítő szerepére predesztinál, nagy vízi utunk, egyéb közvetítő vonalaink egyenesen kezünkbe adják a fonalat, hogy hajózásunknak egyéb közlekedési vonalainknak fejlesztése és kihasználása által osztályosai legyünk a világgazdaság nagy forgalmának. (A béke.) Nem czélunk, Boka nana is volt célunk a hódítás, készek vagyunk méltányos és tisztességes megegyezésre, amely tartós békére vezet l az ennek biztosítására szolgáló nemzetközi megegyezésekhez is szívesen hozzájártatünk. Egyetlen feltételünk integritásunknak sértetlen megóvása. Általános élénk helyeslés.) Csak egy tilalomfát ismerünk s ez ennek az integritásnak feltétlen megóvása, belügyeink rendezésének sértetlen szabadsága. Mi az államok tartós és tisztességes tőkéjét óhajtjuk, de a felbomlás csiráit tenyészteni a engedjük, az államok Helyett most alakuló népcsoportoknak a tőke hamis jelszava alatt bomlasztó érvényesülését meg nem engedhetjük. (Általános Bént, helyeslés.) Általában a népjogok tisztekben tartása mellett a társadalmi rend szigorú megóvását és minden bomlasztó tünetnek csírájában való elfojtását . Kötelességünknek tekintjük. (Élénk helyeslés a lián minden oldalán.) (A német kereskedelmi szerződés.) A kormány az előbbi kormány által Ausztriával megkötött megegyezés alapján a német birodalomhoz való gazdasági viszonyunk újraszabályozása végett tárgyalásokat folytat. Törekvésünknek, hogy a német birodalomhoz való benső gazdasági vonatkozásaink előfeltételeit megteremtsük, nincs más államok ellen irányuló éle. Az Ausztriával kötött kiegyezés tekintetében azt a biztosítékot feltétlenül megóvjuk, hogy lekötöttségünk ,harmadik államokkal szemben ne vonhasson reánk lekötöttséget Ausztriával szemben és ne érinthesse a jövő országgyűlésnek fentartandó azt a jogot,, hogy az Ausztriával kötött megegyezés iránt teljes szabadsággal határozzon (Gazdassági különválás.) El kell távolitanunk minden zavaró körülményt mely az egész nemzeti erő összeműködésit hátráltatja. Az egész közfelfogásnak ennek a gazdasági erőnek összhangzatos kifejtésére kell tömörülnie, s azért kívánatos hogy kiküszöböljük közéletünkből, legalább egyelőre hosszú időre azokat az ellentéteket, melyek politikai életünkre nehezednek s szüntelen akadályát képezik az együttes erő kifejtésének. Azok a közjogi ellentétek, melyek politikai felfogásunkba éket vernek, két sarkalato pontra vezethetők vissza: agazdasági különválásra és a hadsereg önállóságára. A háború következtében beállott megrendülés, mely fölöttébb kockázatossá tenné gazdasági életünk új alapokra helyezését és huzamosabb időhaladékot követel a kibontakozási műveletek zavartalan keresztülvitelére éppen gazdasági fejlődésünk előkészítésének és pénzértékünk helyreállításának érdekében. • Feladatunk ma elsősorban az, hogy a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát teljesen biztosítsuk (Zala, baloldalon.) lovássy Márton : Tisza is így csinálta ! (A hadsereg önálló kiépítése.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Az önálló hadsereg kérdése sarkalatos programmpont Czélja az egész hadsereg kiegészítő részét, képező magyar hadseregnek nemzeti és gazdasági szempontból való önálló kiépítése. E törekvés az egységes vezérletnek, vezényletnek és belszervezetnek megóvása mellett, melyek a katonai védelem egységét és hatályát biztosítják a felsége helyeslésével találkozik. Lovászy Márton- Csináljunk, róla törvényt! Fölényi Géza: A törvény már megvan! Wekerle Sándor miniszterelnök: •Ez a reform csak a háború befejezése után lesz keresztülvihető s egyelőre csak az előkészítésre szorítkozhatnak. Jogilag e kérdésnek szabályozása a magyar nemzetnek és királyánakügye, magasabb politikai szempontok azt követelik, hogy bizonyos vonatkozásokban azosztrák kormánynyal is tisztázódtassék- (fiférrfe ellentmondásosók,Mohásim)