Az Ujság, 1918. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1918-02-01 / 27. szám
Péntek, 1918. február 1. AZ ÚJSÁG Lovászy Márton: Ez jogfeladás! (Zaj a szélsőbaloldalon.) . . Hock János: És ha a kettő összeütközik! Wekerle Sándor miniszterelnök: Akkor ami javunkra dől el! Jelentékeny lesz az amegterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk magunkra, de sokszorosan ellensúlyozza azt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények olcsóbbá teszik az ellátást., És megszűnnek azok az ellentétek, amelyek a hadsereg beszerzéseinek "kvótaszerű megosztása körül "Ausztriával szemben folyton napirenden voltak. Teljesen megvalósítják azt a jogos kívánságot, hogy hadseregünk igazán nemzeti Legyen. • ... (' * (Együttes erővel.) Leomlanak azok a válaszfalak, melyek közjogi akadályát képezték, politikai együttműködésünknek. Pártkülönbség nélkül mindazoknak az együttműködésére, akik az itt kifejtetteket helyeslik, immár elodázhatatlan szükség van. Csak együttes erővel leszünk képesek a gazdasági tevékenységnek azt a mértékét kifejteni, mely a pénzügyi rendezettségnek előfeltétele és szükség van e tömörülésre még inkább politikai szempontból, ha a létért való küzdelemre gondolunk, amelylyel szemben sikerrel kell állami egységünket megvédeni. Adja az Ég, hogy egységében nyilvánuljon meg a hatványozott nemzeti erő s alkossa meg maradandó biztosítékait jövendőnknek. (Éljenzés a baloldalon. Helyeslések jobbfelöl.) pl Szász Károly elnök : A régi parlamenti gyakorlathoz híven, azt hiszi, megengedi a Ház,hogy a Iromány részéről történt nyilatkozat kapcsán felsziláló.* ők történjenek. (Helyeslés: Felkiáltások balfelöl: Öt percz szünetet kérünk!. Felkiáltások jobbfelöl: Hogy egy kicsit gondolkodhassanak !) Tisza István nyilatkozata. Tisza István gróf: Az államélet egész mezejére kiterjedő minden programmnyilatkozatnak megvan az a hibája, hogy bizonyos általános irányelveket hangoztathat, a melyeikkel szembeni nehéz az állsfoglalás, mert a dolog súlypontja nem ezekben az általános irányelvekben van, amelyekkel a Ház legnagyobb része egyetért, hanem azok alkalmazásában, megvalósításában. A miniszterelnök joggal nagy súlyt helyez a községi közigazgatás rendezésére és nagyon helyesen azt az elvet állítja fel, hogy a községi közigazgatás súlypontját, mint e közigazgatás felelős intézőjére, a jegyzőre, vagy a jegyző helyét elfoglalandó más, szintén magasabb kvalifikációjú szervre kell bízni. Ebben egyet fog érteni mindenki,aki a mi közigazgatási viszonyainkat és bajainkat ismeri. De az ellen a gondolat ellen, hogy a jegyzői állás menedékhelye legyen az ügyvédi kar gyengébb elemeinek, a legnagyobb súlylyal tiltakozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kívánatos, hogy azokat a fontos feladatokat, amelyeket az ügyvédi karnak kell egy jogállamban megoldania, ■minden tekintetben hivatása magaslatán álló és megfelelő anyagi viszonyok között élő ügyvédi kar láthassa el. De azt, hogy azok a bármi okból gyengébb elemei az ügyvédi karnak, melyek a maguk tulajdonképpeni hivatása terén nem boldogulnak, a községi életet boldogítsák, ráüljenek a községi lakosság nyakára, ez ellen tiltakoznia kell az illető lakosság érdeke szempontjából és a közigazgatás jósága, szempontjából is. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Arra kell törekednünk, hogy valóban szakavatott tisztviselői kvalifikációt, közigazgatási kvalifikációt állapítsunk meg és a jegyzői kart ilyen kvalifikációval bíró elemekkel lássuk el. Sajnálattal látja, hogy a kormány programmjába a közigazgatási tisztviselők élethossziglani választását vette be. Ez nem oldja meg sem az előléptetés kérdését, sem azt a nagy állami érdeket, hogy az egyes vidékek helyi viszonyaitól függetlenül a legalkalmasabb embert a legalkalmasabb helyre tegyék. Egyik nagy fogyatékossága a mi közigazgatásunknak az, hogy különösen a belügyminisztériumban, ahol ez a legfontosabb volna, a magas állások kevés kivétellel rendszerint olyan, egyébként kiválóan kötelességtudó férfiakkal vannak betöltve, akik kinn az életben soha nem voltak.. Ez nem az ő hibájuk, hanem a szervezeté. Óriási nagy államérdek az, hogy a magyar állam a maga közigazgatási és rendőri apparátusát úgy szervezhesse meg, hogy az kellő vértezetet nyújtson a magyar nemzeti és állami érdekek számára, hogy az biztosítsa a magyar nemzeti és állami érdekek feltétlen érvényesülését még akkor is, ha alkotmányunk demokratizálása meg fogja teremni a maga hátrányos következményeit a vármegyei életben- A magyar állam egyetlen állam a világon, és mely nem bir egységes rendőri szervezettel. A magyar nemzeti állam létérdekei követelik a közigazgatás államosítását. (Élénk helyeslésés typs a jobboldalon.) (Birtokpolitika.) A miniszterelnök gazdasági fejtegetésének túlnyomó nagy részével egyetért. Egyetért azzal ,is, hogy nekünk a birtokpolitika, terén meglehetősen messzemenő intézkedéseket kell tennnünk, ezekkel a kérdésekkel még felelős állásán foglalkozott és ugyanazokat az elveket készséggel fogja támogatni, ha azokkal más kormány lép elő. Bizonyos kivételes intézkedéseket kell tennünkaz olyan vidékeken, ahol a földmegoszlási viszonyok kedvezőtlenek, ahol földrevagva erős újércegek vannak , amelyek előtt az út el van zárva. Nem zárkózik el a kisajátítás fogalmától, de kéri a kormányt, igyekezzék más megfelelő eszközökkel lehetővé tenni ennek a végső eszköznek eliminálását. Itt van például bizonyos ,parczellázásra alkalmas hitbizományi vagy más nagybirtokoknak kicserélése erdőbirtokokkal . (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt van másfelől a nagy vagyonadó kérdése, amelynél azonban a kisajátítástól, vagyis a kényszerelvételi momentumtól lehetőleg szintén tartózkodni akar. De ha úgy állítjuk is be a kérdést, hogy a földbirtokosra bizonyos előnyökkel jár, hogyha nem pénzben rójja le a maga rendkívüli vagyonadóját, hanem egy bizonyos földterület átengedésével, ezen a téren is nagyon sokat tehetünk a czél elérésére és ennek az a nagy előnye, hogy annak a nagy gyakorlati szempontnak is eleget tehetünk vele, hogy éppen ott és olyan mennyiségben bocsátunk földet a kisbirtokos rendelkezésére, ahol földet venni bíró kisbirtokosok vannak. (Kiegyezés.) Teljesen azonosítja magát azokkal, amiket a miniszterelnök a monarchia külpolitikai czéljai, az előttünk lebegő béke feltételei és a német birodalommal való szövetség szempontjából elmondott. Helyesli, hogy a kormány az Ausztriával a két kormány között megkötött megegyezés alapján felvette a német birodalommal a gazdasági szorosabb viszony létesítésére irányuló tárgyalásokat. Ez a szorosabb viszony természetszerűleg érdekeink megóvása mellett kereskedelempolitikai önállóságunkat is megalapozza. A miniszterelnök kívánja az Ausztriával való szövetség megújítását és ennek alapján a szorosabb viszony megállapítását a német birodalommal, de hozzáteszi, hogy fenn kívánja tartani az elhatározás szabadságát a jövő országgyűlés számára. Ez ellen inthést annál kevésbbé lehet kifogása, mert hiszen annak idején a miniszterelnöki székből is kijelentette, hogy a kormány óhajtja,hogy ez lehetséges legyen. (Igaz ! Ügy van a szélsőbaloldalon.) s csak abban az esetben tér el ettől, ha azt az ország érdekei parancsolják. Kívánja, hogy a miniszterelnöknek sikerüljön ennek a czélnak elérése, de ez nem tőlünk függ és arra kéri a miniszterelnököt, hogy semmikörülmények között ne engedje Magyarországot abba a helyzetbe juttatni, hogy kénytelen legyen Ausztriával megújítani a kiegyezést, anélkül hogy garancziákatt kapott volna, hogy mindazok az előnyök, amelyeket a Tiszakormány által megkötött kiegyezés jelent Magyarországra nézve, tényleg meg is valósulnak és meg ne rontassanak. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) (A katonai reformokról.) Minden hazafiasan gondolkozó magyar ember csak megelégedéssel és örömmel fogadhatja azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszterelnök a hadsereg kérdésében mondott. A hadseregre vonatkozó ez a reform őfelsége kezdeményezésére vezethető vissza. Ezzel elérkezett az ügy abba a stádiumba, ahol annak megvalósítását, ha a magyar nemzet erősen helytáll mellette, semmiféle földi hatalom meg nem akadályozhatja. (Taps a jobboldalon. Felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Csináljunk törvényt róla!) Polónyi Géza: Megvan a törvény, tessék végrehajtani. (Zaj.) Tisza István gróf: A munkapárt mindig a mellett volt, hogy várjuk meg, a Alig a király spontán elhatározása megérleli a dolgot, a gyümölcs megérett (Úgy van! a jobboldalon.) Fényes László: Kétmillió magyar holttest érlelte. Tisza István gróf: Ha a miniszterelnök azt mondja,hogy ezt a kérdést politikai okokból bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormánynyal is tisztába kell hozni, ehhez ő teljes mértékben hozzájárul. Áll ez azokra a vonatkozásokra, amelyek a védtörvényt érintik, vagy a közös minisztériumok hatáskörét módosítják, amelyek tényleg egyetértő elintézést igényelnek. De nem áll a kérdés azon részére, amely pl. a magyar vezényleti és szolgálati nyelvre vonatkozik. Ez belügye a magyar királynak és a magyar nemzetnek A magyar király fejedelmi joga alapján a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét úgy szabályozza, ahogy ő kívánja. Polónyi Géza: Ily joga nincs a királynak. (Zaj a baloldalon.) Tisza István gróf: Ha azt hiszik, hogy ezzel a fellépéssel a magyar nemzeti katonai reform ügyét szolgálják, ezt a hitüket ő nem akarjaelrontani. (Zaj, mozgás.) Amint ebben a tekintetben ő felsége felfogása megnyilatkozott, a magyar nemzeti kívánságok szellemében, akkor ezt többé semmiféle idegen beavatkozás el nem veheti tőlünk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) („Minden párttekintetet félretéve.") Ebben a kérdésben becsületes, hazafias magyar emberre nézve csak egy kötelességet ismer, azt, hogy ennek az ügynek végleges diadalát minden párttekintetet és pártszempontot félretéve, teljes erejével előmozdítsa. Teljesen egyetértek a miniszterelnökkel abban is, hogya katonai kérdésnek ezzel a megoldásával teljesen lehullhatnának azok a közjogi válaszfalak, melyeknek a magyar közéletet a nemzet érdekeire ártalmasan zavaró hatását mindnyájan éreztük. A mai pillanatban az ország érdekében szükséges lépést tennének azok,, akik függetlenségi álláspontjukat, tekintettel a kérdésnek erre a megoldására, végleg felhagynák. (Derültség a szélsőbaloldalon.) * Soha talán szükségesebb nem volt a magyar nemzet létérdekei szempontjából, hogy a közjogi válaszfalak ne akadályozzák meg az egységes nemzeti frontnak létrejövetelét. Js. miniszterelnök a munkapárthoz is fordul az ő felhívásában. Biztosíthatja, hogy mindazon nagy szempontok, melyek, az ő felhívása mel lett szólnak, a.munkapártban teljes méltánylásra és megértésre találnak. Ha ennek ellenére ma nincsenek abban a helyzetben... . ..Károlyi Mihály gróf: Csak ma! Tisza István gróf: ...igen, ma... "hogy_ a párthoz intézett kérdésre igen-nel válaszoljanak, ennek egyedüli lényeges oka az a szerencsétlen körülmény, hogy napirendre tűzetett a választói jog kérdésének olyan megoldása, mely a nemzet létérdekei szempontjából a legsúlyosabb aggodalmakat ébresztheti fel. (A választójog.) Komolyan gondolkozó magyar ember ennek a kérdésnek megoldásához nem foghat másként, mint azzal az elhatározással, hogy minden tőle telhetőt elkövet, hogy ez a megoldás közmegnyugvást idézzen elő. A munkapárt ezzel a komoly elhatározással megy a munkába. Ez nem csökkenti az előtte álló nehézségek súlyát. A második ezredév küszöbén a magyar nemzet olyan cselekedetet készül elkövetni, amelynek helyes vagy helytelen voltától fog függni az, várjon remélheti-e, hogy mint magyar nemzet, mint államalkotó nemzet fogja megérni a második ezer évet. Az ilyen kérdésekben lényeges differencziák eloszlatása nem könnyű feladat. De a kölcsönös kapacitáció terén igyekezzünk csökkenteni a nézeteltéréseket és amennyiben a kölcsönös kapacitációval nem tudnék eliminálni az összes nézeteltéréseket, igyekezzünk becsületes kompromisszummal áthidalni azt az űrt, amely köztünk fenmarad. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A miniszterelnök azt mondja, hogy ő a választójog általánosításánál meg akarja óvni nemzeti érdekeinket. Ha ez a törekvés vezet valamennyiünket ennél a kérdésnél, ő nem desperál a végleges siker fölött. Addig pedig, amíg ez a kérdés el nem dől, amunkapárt igenis megmarad a kötelességtudó, a hazafias ellenzéki állásponton. A kormánynak megadjuk az államélet folytatására szükséges eszközöket, az egész támaszt, minden olyan kérdésben, ahol szükséges, hogy a magyar kormány a magyar állam, a magyar nemzet álláspontját mentes nagyobb nyomatékkal képviselje.Úgy van! Úgy van ! jobb felöl.) Kéri a kormányt! hogy.jemiek fentartását,bizonyos kormányzati cselekedetekkel,"vagy kontroverz kérdések kiélezésével ne tegye a munkapártra nézve lehetetlenné. (Hosszantartó, megújulóélénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalod és a középen.) A románok nevében. Mihái Tivadar: Bizalmatlan a kormány iránt. A katolikus autonómia tervezett módja korlátozni fogja a román egyház függetlenségét,amelyet pedig törvény biztosit. Appottyi a román tanítóképzőket igazságtalanul rendszabályozta. Gyalázatos hazugságok, gyanúsítások, a háborús helyzet ferde magyarázata folytán ezreket vetettek Erdélyben börtönbe. Erdély tördéezeiben ma is sokan nyögik a magyar kormány igazságát. Magyarországon a román nép politikai rabszolgaságban szenved, a magyar kormányzó politika mindig az elnyomás szolgálatában állott. (Felkiáltások: Hazugság!) Hszagonc a''Kéronyi-pfkCbAl. Polónyi Géza : Az egyesült negyvennyolczas és függetlenségi párt beleolvadni készül a kormánypártba... Kovácsy Kálmán: A maga dolgával törődjék. (Nagy zaj.) Rakovszky István: Nagyon is sokat törődött vele, de nem sikerült. (Nagy zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Rakovszky István minduntalan keresi az alkalmat, hogy vele kikezdjen. Szabadságot ad Rakovszky Rtvánnak, hogy tetszése szerint kidühöngje magát. A kormányprogramjában a szólamoknak egész halmazával áll szemközt. Mindazonáltal elismeri, hogy a kormányprogramra sok nehézséget akar elhárítani és ebben a részében megérdemli a támogatást. A kormány akarja, hogy a közjogi válaszfalak lehulljanak és egyesüljenek a pártok. Ez a felhívás a függetlenségi és 48-as pártokhoz is szól ! Vájjon a függetlenségi tradiciók alapján meg lehet-e tenni ezt a lépést, vagy sem ? Nem akarja Apponyi személyét érinteni, de a kérdés el nem választható a függetlenségi iránytól! A kormányprogramjjának, gazdasági kérdésekre vonatkozó része olyan, hogy mindenki számára tartalmaz valami csábítót. De a kérdés az, hogy a kormányprogramm alapján valóra válik-e az ország szabad önrendelkezési joga. A kormány nem áll az önálló vámterület alapján, hanem a közös vámterület híve. A függetlenségi elvekről való nagyobb lemondás pedig el sem képzelhető, mint az önálló vámterületről való lemondás. •Ennek folytán a függetlenségi és'48-as párt tiszta és világos helyzetet talál magával szemben. Megengedi, hogy"Ha a kormány az önálló hadsereggel némileg kárpótolni tudná az önálló vámterület követelését, de úgy, hogy ez utóbbi megvalósításának lehetőségét sem zárná ki, pártja meghozná az áldozatot. De a programm katonai része sem váltja valóra az önálló külön magyar hadsereg iránt, való reményeket. Amit a kormány" ad, az nem equivalens azzal, amit a függetlenségi és 48-as párt elveszítene elveiből, ha a 67-es vezetés alatt álló kormány mellé szegődsz. A hadsereg nyelvét illetőleg fölveti a kérdést, vajjon van-e a királynak Magyarországon fentartott felségjoga ? Főleg a programm azon pontját kell tisztázni a nemzetre való tekintettel, amelyben az foglaltatik, hogy ez a programm a király helyeslésével találkozik. Ha a függetlnségi párt elfogadja a kormány programmját, Tisza István álláspontjának teljes érvényesüléséhez nyújt segédkezet. A nemzeti küzdelem, amit az alkotmánypárttal és néppárttal együtt folytattunk, azért volt, hogy van-e fentartott felségjog. _ Tisza István : Olvassa el a kilenczes bizottság jeljesztését. -Pólónyii Gézán A kilenczes bizottság javaslatának! 3