Az Ujság, 1918. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1918-02-01 / 27. szám

Péntek, 1918. február 1. AZ ÚJSÁG Lovászy Márton: Ez jogfeladás! (Zaj a szél­­sőbaloldalon.)­­ . . Hock János: És ha­ a kettő összeütközik­! Wekerle Sándor miniszterelnök: Akkor a­­mi javunkra dől el! Jelentékeny lesz­ az a­­megterhelés, melyet hadseregünk külön ellátása által vállalunk ma­gunkra, de sokszorosan ellensúlyozza a­zt, hogy a honvédséggel teljesen közös intézmények ol­csóbbá­ teszik az ellátást., És megszűnnek azok az ellentétek, a­melyek a hadsereg beszerzései­nek "kvótaszerű megosztása körül "Ausztriával szemben folyton napirenden voltak. Teljesen megvalósítják azt a jogos kívánságot, hogy hadseregünk igazán nemzeti Legyen. • ... (' * (Együttes erővel.) Leomlanak azok a válaszfalak, melyek köz­jogi akadályát­ képezték, politikai együttműkö­désünknek. Pártkülönbség nélkül mindazoknak az együttműködésére, a­kik az itt kifejtetteket helyeslik, immár elodázhatatlan szükség van. Csak együttes erővel leszünk képesek a gazda­sági tevékenységnek azt a mértékét kifejteni, mely a pénzügyi rendezettségnek előfeltétele és szükség van e tömörülésre még inkább politikai szempontból, ha a létért való küzdelemre gon­dolunk, a­­melylyel szemben sikerrel kell állami egységünket megvédeni. Adja az Ég, hogy egy­ségében nyilvánuljon meg a hatványozott nem­zeti erő s alkossa meg maradandó biztosítékait jövendőnknek. (Éljenzés a baloldalon. Helyes­lések jobbfelöl.) pl Szász Károly elnök : A régi parlamenti gyakorlat­hoz híven, azt hiszi, megengedi a Ház,­hogy a Iromány részéről történt nyilatkozat kapcsán fels­ziláló.* ők történ­jenek. (Helyeslés: Felkiáltások balfelöl: Öt percz szünetet kérünk!. Felkiáltások jobbfelöl: Hogy egy kicsit gondol­kodhassanak !) Tisza István nyilatkozata. Tisza István gróf: Az államélet egész me­zejére kiterjedő minden programmn­yilatkozat­­­nak megvan az a hibája, hogy bizonyos álta­lános irányelveket hangoztathat, a melyeikkel szembeni nehéz az állsfoglalás, mert a dolog súlypontja nem ezekben az általános irány­elvekben van, a­melyekkel a Ház legnagyobb­­ része egyetért, hanem azok alkalm­azásában, megvalósításában. A miniszterelnök joggal nagy súlyt helyez a községi közigazgatás rendezésére és nagyon helyesen azt az elvet állítja fel, hogy a községi közigazgatás súlypontját, mint e közigazgatás felelős intézőjére, a jegyzőre, vagy a jegyző he­lyét elfoglalandó más, szintén magasabb kvali­­fikác­iójú szervre kell bízni. Ebben egyet fog érteni mindenki,­­a­ki a mi közigazgatási­­ vi­szonyainkat és bajainkat ismeri. De az ellen a­­ gondolat ellen, hogy a jegyzői állás menedék­helye legyen az ügyvédi kar gyengébb elemei­nek, a legnagyobb súlylyal tiltakozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kívánatos, hogy azo­kat a­ fontos feladatokat, a­melyeket az ügy­védi karnak kell egy jogállamban megoldania, ■minden tekintetben hivatása magaslatán álló és megfelelő anyagi viszonyok között élő ügy­védi kar láthassa el. De azt, hogy azok a bármi okból gyengébb elemei az ügyvédi karnak, me­lyek a maguk tulajdonképpeni hivatása terén nem boldogulnak, a községi életet boldogítsák, ráüljenek a községi lakosság nyakára, ez ellen tiltakoznia kell az illető lakosság érdeke szem­pontjából és a közigazgatás jósága, szempont­jából is. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Arra kell törekednünk, hogy valóban szakava­tott tisztviselői kvalifikác­iót, közigazgatási kvalifikác­iót állapítsunk meg és a jegyzői kart ilyen kvalifikác­ióval bíró elemekkel lás­suk el. Sajnálattal látja, hogy a kormány pro­­grammjába a közigazgatási tisztviselők élet­hossziglani választását vette be. Ez nem oldja meg sem az előléptetés kérdését, sem azt a­ nagy állami érdeket, hogy az egyes vidékek helyi viszonyaitól függetlenül a legalkalma­sabb embert a legalkalmasabb helyre tegyék. Egyik nagy fogyatékossága a mi közigazgatá­sunknak az, hogy különösen a belügyminiszté­riumban, a­­hol ez a legfontosabb volna, a ma­gas állások kevés kivétellel rendszerint olyan, egyébként kiválóan kötelességtudó férfiakkal vannak betöltve, a­kik kinn az életben soha nem voltak.. Ez nem az ő hibájuk, hanem a szervezeté. Óriási nagy államérdek az, hogy a magyar állam a maga közigazgatási és rendőri apparátusát úgy szervezhesse meg, hogy az kellő vértezetet nyújtson a magyar nemzeti és állami érdekek számára, hogy az biztosítsa a magyar nemzeti és állami érdekek feltétlen ér­vényesülését még akkor is, ha alkotmányunk demokratizálása meg fogja teremni a maga hátrányos következményeit a vármegyei élet­ben- A magyar állam egyetlen állam a világon, és mely nem bir egységes rendőri szervezettel. A magyar nemzeti állam létérdekei követelik a közigazgatás államosítását. (Élénk helyeslés­­és typs a jobboldalon.) (Birtokpolitika.) A miniszterelnök gazdasági fejtegetésének túl­nyomó nagy részével egyetért. Egyetért azzal ,is, hogy nekünk a birtokpolitika, terén meglehetősen messzemenő intézkedéseket kell tennnünk, ezekkel a kérdésekkel még felelős állásán foglalkozott és ugyanazokat az elveket készséggel fogja támogatni, ha azokkal más kormány lép elő. Bizonyos kivételes intézkedéseket kell tennünk­­az olyan vidékeken, a­hol a földmegoszlá­si­­ viszonyok kedvezőtlenek, a­hol földrevagva erős új­ércegek vannak , a­melyek előtt az út el van zárva. Nem zárkózik el a ki­sajátítás fogalmától, de kéri a kormányt,­ igyekezzék más megfelelő eszközökkel lehetővé tenni ennek a végső eszköznek eliminálását. Itt van például bizonyos ,par­­czellázásra alkalmas hitbizományi vagy más nagybirto­koknak kicserélése erdőbirtokokkal . (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt van másfelől a nagy vagyonadó kérdése, a­melynél­ azonban a kisajátítástól, vagyis a kényszerel­­vételi momentumtól lehetőleg szintén tartózkodni akar. De ha úgy állítjuk is be a kérdést, hogy a földbirtokosra bizonyos előnyökkel jár, hogyha nem pénzben rójja le a maga rendkívüli vagyonadóját, hanem egy­ bizonyos földterület átengedésével, ezen a téren is nagyon sokat tehetünk a czél elérésére és ennek az a nagy előnye, hogy annak a nagy gyakorlati szempontnak is eleget tehetünk vele, hogy éppen ott és olyan mennyiségben bocsátunk földet a kisbirtokos rendelkezésére, a­hol földet venni bíró kisbirtokosok vannak. (Kiegyezés.) Teljesen azonosítja magát azokkal, a­miket a mi­niszterelnök a monarchia külpolitikai czéljai, az előttünk lebegő béke feltételei és a német birodalommal való szö­vetség szempontjából elmondott. Helyesli, hogy a kormány az Ausztriával a két kormány között megkötött megegye­zés alapján felvette a német birodalommal a gazdasági szorosabb viszony létesítésére irányuló tárgyalásokat. Ez a szorosabb viszony természetszerűleg érdekeink meg­­­óvása mellett keres­kedelempolitikai önállóságunkat is megalapozza. A miniszterelnök kívánja az Ausztriával való szövetség megújítását és ennek alapján a szorosabb viszony megállapítását a német birodalommal, de hozzá­teszi, hogy fenn kívánja tartani az elhatározás szabad­ságát a­ jövő országgyűlés számára. Ez ellen in­thést annál kevésbbé lehet kifogása, mert hiszen annak idején a minisz­terelnöki székből is kijelentette, hogy a kormány óhajtja,­­hogy ez lehetséges legyen. (Igaz ! Ügy van­ a szélsőbal­oldalon.) s csak abban az esetben tér el ettől, ha azt az or­szág érdekei parancsolják. Kívánja, hogy a miniszter­elnöknek sikerüljön ennek a czélnak elérése, de ez nem tőlünk függ és arra kéri a miniszterelnököt, hogy semmi­­körülmények között ne engedje Magyarországot abba a helyzetbe juttatni, hogy kénytelen legyen Ausztriával megújítani a kiegyezést, a­nélkül hogy garancziákatt ka­pott volna, hogy mindazok az előnyök, a­melyeket a Tisza­­kormány által megkötött kiegyezés jelent Magyaror­szágra nézve, tényleg meg is valósulnak és meg­ ne rontas­­sanak. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) (A katonai reformokról.) Minden hazafiasan gondolkozó magyar em­ber csak megelégedéssel és örömmel fogadhatja azokat a kijelentéseket, a­melyeket a miniszter­­elnök a hadsereg kérdésében mondott. A had­seregre vonatkozó ez a reform ő­felsége kezde­ményezésére vezethető vissza. Ezzel elérkezett az ügy abba a stádiumba, a­­hol annak megva­lósítását, ha a­ magyar nemzet erősen helytáll mellette, semmiféle földi hatalom meg nem aka­dályozhatja. (Taps a jobboldalon. Felkiáltások, a szélsőbaloldalon: Csináljunk törvényt róla!) Polónyi Géza: Megvan a törvény, tessék végrehajtani. (Zaj.) Tisza István gróf: A munkapárt mindig a mellett volt, hogy várjuk meg, a Alig a király spontán elhatározása megérleli a dolgot, a gyü­mölcs megérett (Úgy van! a jobboldalon.) Fényes László: Kétmillió magyar holttest érlelte. Tisza István gróf: Ha a miniszterelnök azt mondja,­­hogy ezt a kérdést politikai okokból bizonyos vonatkozásokban az osztrák kormány­nyal is tisztába kell hozni, ehhez ő teljes mér­tékben hozzájárul. Áll ez azokra a vonatkozá­sokra, a­melyek a védtörvényt érintik, vagy a közös minisztériumok hatáskörét módosítják, a­melyek tényleg egyetértő elintézést igényelnek. De nem áll a kérdés azon részére, a­mely pl. a magyar vezényleti és szolgálati nyelvre vonat­kozik. Ez belügye a magyar királynak és a ma­gyar nemzetnek­ A magyar király fejedelmi joga alapján a magyar hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvét úgy szabályozza, a­hogy ő kí­vánja. Polónyi Géza: Ily joga nincs a királynak. (Zaj a baloldalon.) Tisza István gróf: Ha azt hiszik, hogy ezzel a fellépéssel a magyar nemzeti katonai reform ügyét szolgálják, ezt a hitüket ő nem akarja­­elrontani. (Zaj, mozgás.) A­mint ebben a tekin­tetben ő felsége felfogása megnyilatkozott, a magyar nemzeti kívánságok szellemében, akkor ezt többé semmiféle idegen beavatkozás el nem veheti tőlünk. (Élénk helyeslés és taps a jobb­oldalon és a középen.) („Minden párttekintetet félretéve.") Ebben a kérdésben becsületes, hazafias ma­gyar emberre nézve csak egy kötelességet is­mer, azt, hogy ennek az ügynek végleges diada­lát minden párttekintetet és pártszempontot félretéve, teljes erejével előmozdítsa. Teljesen egyetértek a miniszterelnökkel abban is, hogy­­a katonai kérdésnek ezzel a megoldásával telje­sen lehullhatnának azok a közjogi válaszfalak, melyeknek a magyar közéletet a nemzet érde­keire ártalmasan zavaró hatását mindnyájan éreztük. A mai pillanatban az ország érdekében szükséges lépést tennének azok,, a­kik függet­lenségi álláspontjukat, tekintettel a kérdésnek erre a megoldására, végleg felhagynák. (De­rültség a szélsőbaloldalon.) * Soha talán szükségesebb nem volt a ma­gyar nemzet létérdekei szempontjából, hogy a közjogi válaszfalak ne akadályozzák meg az egységes nemzeti frontnak létrejövetelét. Js. miniszterelnök a munkapárthoz is fordul az ő felhívásában. Biztosíthatja, hogy mindazon nagy szempontok, melyek, az ő felhívása mel­­ lett szólnak, a­.munkapártban teljes méltány­lásra­ és megértésre találnak. Ha ennek ellenére ma nincsenek abban a helyzetben... . ..Károlyi Mihály gróf: Csak ma! Tisza István gróf: ...igen, m­a... "hogy_ a párthoz intézett kérdésre igen-nel válaszolja­nak, ennek egyedüli lényeges oka az a szeren­csétlen körülmény, hogy napirendre tűzetett a­ választói jog kérdésének olyan megoldása, mely a nemzet létérdekei szempontjából a­ legsúlyo­sabb aggodalmakat ébresztheti fel. (A választójog.) Komolyan gondolkozó magyar ember ennek a kérdésnek megoldásához nem foghat más­ként, mint azzal az elhatározással, hogy min­den tőle telhetőt elkövet, hogy ez a megoldás közmegnyugvást idézzen elő. A munkapárt ez­zel a komoly elhatározással megy a munkába. Ez nem csökkenti az előtte álló nehézségek sú­lyát. A második ezredév küszöbén a magyar­ nemzet olyan cselekedetet készül elkövetni, a­melynek helyes vagy helytelen voltától fog függni az, várjon remélheti-e, hogy mint ma­gyar nemzet, mint államalkotó nemzet fogja megérni a második ezer évet. Az ilyen kérdésekben lényeges differen­­cziák eloszlatása nem könnyű feladat. De a kölcsönös kapac­itác­ió terén igyekezzünk csökkenteni a nézeteltéréseket és a­mennyiben a kölcsönös kapac­itác­ióval nem tudnék eli­­minálni az összes nézeteltéréseket, igyekezzünk becsületes kompromisszumm­al áthidalni azt az űrt, a­mely köztünk fenmarad. (Élénk helyes­lés a jobboldalon és a középen.) A miniszter­­elnök azt mondja, hogy ő a választójog általá­nosításánál meg akarja óvni nemzeti érdekein­ket. Ha ez a törekvés vezet valamennyiünket ennél a kérdésnél, ő nem desperál a végleges­ si­ker fölött. Addig pedig, a­míg ez a kérdés el nem dől, a­­munkapárt igenis megmarad a kö­telességtudó, a hazafias ellenzéki állásponton. A kormánynak megadjuk az államélet folyta­tására szükséges eszközöket, az egész támaszt, minden olyan kérdésben, a­hol szükséges, hogy a magyar kormány a magyar állam, a magyar nemzet álláspontját mentes nagyobb nyomaték­kal képviselje.­­Úgy van! Úgy van ! jobb felöl.) Kéri a­ kormányt! hogy.jemiek fentartásá­t,bizo­nyos kormányzati cselekedetekkel,"vagy kon­­troverz kérdések kiélezésével ne tegye a mun­kapártra nézve lehetetlenné. (Hosszantartó, megújuló­­élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalod és a középen.) A románok nevében. Mihái Tivadar: Bizalmatlan a kormány iránt. A katolikus autonómia tervezett módja korlátozni fogja a román egyház f­üggetlenségét,­­a­melyet­ pedig törvény biztosit. Appottyi a román tanítóképzőket igazságtalanul rendszabályozta. Gyalázatos hazugságok, gyanúsítások, a háborús helyzet ferde magyarázata folytán­­ ezreket ve­tettek Erdélyben börtönbe. Erdély törd­éezeiben ma is sokan nyögik a magyar kormány igazságát. Magyarorszá­gon a román nép politikai rabszolgaságban­ szenved, a magyar kormányzó politika mindig az elnyomás szolgála­tában állott. (Felkiáltások: Hazugság!) Hszagonc a''Kéronyi-pfk­CbAl. Polónyi Géza : Az egyesült negyvennyolczas és füg­getlenségi­ párt beleolvadni készül a kormánypártba... Kovácsy Kálmán: A maga dolgával törődjék. (Nagy zaj.) Rakovszky István: Nagyon is sokat törődött vele, de nem sikerült. (Nagy zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Rakovszky István minduntalan keresi az alkalmat, hogy vele kikezdjen. Szabadságot ad Rakovszky Rt­vánnak, hogy tetszése szerint kidühöngje magát. A kormányprogramjában a szólamoknak egész halmazával áll szemközt. Mindazonáltal elismeri, hogy a kormányprogramra sok nehézséget akar elhárítani és eb­ben a részében­ megérdemli a támogatást. A kormány akarja, hogy a közjogi válaszfalak lehulljanak és egyesül­jenek a pártok. Ez a felhívás a függetlenségi és 48-as pártok­hoz is szól ! Vájjon a függetlenségi tradic­iók alapján meg lehet-e tenni ezt a lépést, vagy sem ? Nem akarja Apponyi személyét érinteni, de a kérdés el nem választható a f­üg­getlenségi iránytól! A kormány­program­j­jának, gazdasági kérdésekre vonatkozó része olyan, hogy mindenki szá­mára tartalmaz valami csábítót. De a kérdés az, hogy a kormányprogramm alapján valóra válik-e az ország szabad önrendelkezési joga. A kormány nem áll az önálló vámterü­let alapján, hanem a közös vámterület híve. A független­ségi elvekről való nagyobb lemondás pedig el sem kép­zelhető, mint az­ önálló vámterületről való lemondás. •Ennek folytán a függetlenségi és'48-as párt tiszta és világos helyzetet talál magával szemben. Megengedi, hogy"Ha a kormány az önálló hadsereggel némileg kárpótolni tudná az önálló vámterület követelését, de úgy, hogy ez utóbbi megvalósításának lehetőségét sem zárná ki, pártja meg­hozná az áldozatot. De a programm katonai része sem váltja valóra az önálló külön magyar hadsereg iránt, való reményeket. A­mit a kormány" ad, az nem equivalens azzal, a­mit a függetlenségi és 48-as párt elveszítene elvei­ből, ha a 67-es vezetés alatt­ álló kormány mellé szegődsz. A hadsereg nyelvét illetőleg fölveti a kérdést, vajjon van-e a királynak Magyarországon fentartott felségjoga ? Főleg a programm azon pontját kell tisztázni a nemzetre való­ tekintettel, a­melyben az foglaltatik, hogy ez a programm a király helyeslésével találkozik. Ha a függetl­nségi párt elfogadja a kormány programmját, Tisza István állás­pontjának teljes érvényesüléséhez nyújt segédkezet. A nemzeti küzdelem, a­mit az alkotmánypárttal és nép­párttal együtt folytattunk, azért volt, hogy van-e fen­tartott felségjog. _ Tisza István : Olvassa el a kilenczes bizottság je­l­jesztését. -Pólónyii Gézán A kilenczes bizottság javaslatának!­ 3

Next