Az Ujság, 1918. július (16. évfolyam, 151-176. szám)

1918-07-21 / 168. szám

.Vasárnap, 1918. július 21. AZ ÚJSÁG Számolnak azzal is, hogy a miniszterelnök lemondását esetleg még a költségvetési provizórium felett megejtendő szavazás előtt elfogadja a király. A Seidler-kabinetre helyébe hir szerint átmeneti minisztérium lépne. BIRKA-KARAVÁNOK. Levél a fürdőből — Herkulesfürdő, julius derekán. A korlistán, amelyet papírhiány miatt nem nyomatnak ki, alig hiszem hogy ezernél többen szerepelnének. De névtelenül nagyon sokan megfordulnak errefelé. Nem éppen fürdővendégek. Inkább birkák. Tudtam, mindig tudtam, hogy nagyon sok birka van a világon. De hogy ilyen temérdek legyen, sohase mertem remélni. Az embernek fürdőre kell mennie, hogy birkabeli gazdagságunkat megismerje. Jóformán minden istenadta napon tíz, tizenöt, húszezret hajtanak itt keresztül. Jönnek nyilván Romániából, végig a tánczos kedvű, csipkés ruhájú Cserna völgyén, s vándorolnak vagy Orsovára, hogy hajóra üljenek, vagy Karánsebesre, hogy vasútra szálljanak. Nem tuditok, de legalább százezerét láttam már, s ha nem nagyit a szóbeszéd, lesz több is még.. Jön utánok még vagy hétszázezer legalább. Áldott, kedves, nagyszerű állat a birka, főképp egy sokadalomban. A szelídség és a türelem mintaképe. Nagyon kevéssel beéri. Választójoga csak a férfinak van, a hajlott szarvú kosnak, de annak aztán bőségesen kijut belőle, főképp ilyen népes karavánokban. Az asszonyok, amíg a vége-hossza nincs birkatársaságot nézik, sokféle megjegyzéseket röppentenek szét. •— Én azt hittem,— mondja az egyik — hogy csak pörkölt korában van a birkának szaga. Most látom, hogy így is van. — Ha port nem vernének föl, ha nem bégetnének ilyen siralmasan, ha a hajcsárok nem kiabálnának ilyen szörnyen, ha nem éppen olyankor jönnének, amikor aludni szeretnék, ha mindég megmaradnának hófehér báránykáknak, akkor igen kedves állatok volnának a birkák. De akkor se tudnám megérteni, hogy miért éppen ide hozzák őket, erre a finom és drága gyógyuló és üdülő fürdőre. Akármilyen kedves állat a birka, fürdővendégnek kissé alkalmatlan. A gyerekek örülnek a mulatságnak, a bégető karavánnak s még az elvonulás után is nagy sokáig golyócskát játszanak a parkban. A férfiaknak pedig melegre dagad a szivök . — Ide kellene hozni azt a Pester Lloyd Georgeot, azt a pepita nadrágos Wilsont, azt a Poincarét! Ezt nézzék. Itt sétál a győzelem és a béke. Megy a finom toklyó, a nagyszerű pörkölt, a pompás ürügerincz, a páratlan cotelettes csemegének hozzá a friss liptói túró. És a sok szattyánbőr ! És a drága gyapjú. Édesem, lesz az őszre toilette, amennyit csak akarsz !. Bizony szivet emelő látványosság százezer birka a végtelen országúton. Csak jó volna tudni, kinek hajtják, merre hajtják és kik hányszor nyírják le szegényeknek a gyapját, hogy soha ez életben ne lehessen belőle ruha . Szegény bégető birkák, de sok bort lehúznak rólatok, a míg • mi egy. falatnyi * csontocskához jutunk ; r';Wf **'• ‘ Vulpes. Hajszálakat HÖLGYEK ARCZÁRÓl, KARJÁRÓL végleg kiirtja felelősséggel POLLAK SAROLTA kozmetikus Andrássy-ut 38. sz. I. em. Ártalmatlan, fájdalomnélküli kezelés. Rögtöni hatás. „Miraele" hajeltávolitószer szétküldése utasítással. (Óvakodjék utánzatoktól és veszélyes villanykezeléstől, mely állandó sebeket okoz.) — Szépségápolás, ránczok szeplők, pattanások, összes arcztisztátlanságok keze * .JUrákhoz szilméjie«szerek szétküldése, 05 évi működés AZ ÚJSÁGPOLITIKAI NAPILAP. -----■■---Előfizetési árak.. Egy hónapra. «. _______K 460 Negyedévre . — K 13.— Félévre.. ... « . ____K 26.Egész évre-------- ..r„'- - K 52.— HÍREK. A fogyasztó. Irta Quintus. • Nem először mondom ezen a helyen, hogy a világháború nagyon sok, százszor szent tabuerejével szereplő régi igazságunkat a feje- Lstgáére állította. Csakhogy nem éppen azokat, amelyekre gondolni méltóztatnak. Az u. n. nagyon isszabad kereskedésé például,a béke utáni korszakban az oltárról bizonyosan a büntető kódexbe fog vándorolni. Rettenetes tapasztalatokat tett vele a világ és még tesz most is folytonosan. És így lesz sok minden más is. Az új szó már meg is van hozzá : szoczializálódni fog,bár nem úgy, ahogyan a bolsevikiek képzelik. Az állam sorba hatalmába kénytelen keríteni azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel az emberek egymást a borzasztó megpróbáltatás éveiben kirabolták. És ez nagy haladás leszen, akárhogyan is méltóztatnak a fejüket rázni. Másfelől egyes, most még kevésre becsült személyek és dolgok óriási módon meg fognak nőni. Ezek közt lesz a háborús esztendők legnyomorultabb párnája, az ide-oda rugdosott, megcsalt, kizsarolt és kirabolt, toprongyos fogyasztó is. Akivel eleddig a kutya se törődött, vagy hogy csakis az. • Hiszen, tudom, tulajdonképpen én is, te is, ő is fogyasztó. Mindenki fogyasztó, aki abból él (mint egy tudományos könyvben olvastam), hogy a külvilágot magán átereszti és abból az életéhez szükséges kalóriákat magának kirostálja. Ámde ami a szenvedéseket illeti, igazi fogyasztónak csak azt lehet nevezni, aki maga kézzelfogható anyagi javakat nem állít elő és igy a létért való indok marakodásban kartell nem csinálhat, szorultságot nem idézhet elő, árakat tetszés szerint nem szabhat, tehát az u. n. termelőknek többékevésbé ki van szolgáltatva. Ilyenek kivált az írók, művészek, tudósok, államférfiak, bírák, ügyészek, ügyvédek, orvosok, papok, tanárok, mérnökök, tisztviselők, hivatalnokok, tanítók, katonák, csendőrök stb. Óriási nagy és fontos embersokaság, amelynek meggyöngítése vagy elszegényítése egyet jelent a közműveltség színének leszállásával és az elért életörömök csökkenésével, szóval régibb fejlődési állapotba való visszazuhanásukkal. Nem mintha csakis ezek, a jobbára értelmi keresetből élő milliók volnának a fogyasztók., Bizony fogyasztó a selyemruhába is járó parasztasszony is, meg a Gerbeaudsüteményen élő bankárék méltósága is , de ezeknek mindegy. Ezek birtokában vannak annak a nagy amerikai élettitoknak, hogyan szerezhet az ember annyi jövedelmet, amenynyit már előre föl akar falni és el akar költeni ? (Mink megfordítva : csakis annyit falunk föl és költünk el, amennyit szereztünk.) Ha az igazi fogyasztó, szegény, alig vagy semmiképp sem bírja jövedelmét akkorára gyarapítani, amennyit tőle kedves embertársai ki akarnak zsarolni és uzsorázni. Itt, kérem, olyan rettenetes mélységei vannak a társadalmi igazságtalanságoknak most föltárva, hogy a vizsgálódó elme szinte kétségbeesik, ha azokba letekintget. Ezúttal nem beszélek a tisztviselőkről és más fix keresetű páriákról, akiknek a többi »termelő« osztály részéről való csúf kirablása már rég közhely. De teszem az orvos, aki ezelőtt, mondjuk évi 300 koronát kapott mint háziorvos házankint és a húsz kilóntdnt átlag két koronával fizette. Most a húsért — maxi ide, maxi oda — átlag 20 koronát fizet, sokfelé még többet. Ugyan kérem, kaphat az az orvos az élet drágulása arányában most 3000 korona háziorvosi honoráriumot évenként ? És hány műveit ember és család életviszonyavan, most hasonló pokoli dilemmába sodorva ! Oh igen, vannak még ennél sokkal roszszabb dolgok és szörnyebb igazságtalanságok is. Gondoljunk például a betegekre, az öregekre és az ügyefogyottakra, akik enni, lakni, melegedni és ruházkodni végre is kénytelenek, de jövedelmeiket nem hogy megtízszerezni, de megduplázni sem képesek. Ismerek egy öreg házaspárt, aki egy hosszú becsületes élet munkájával (mert ha-nem-becsiüti ,.élett.az kijszedelmezőbb) vagy 200.000 koron tőkécskét kuporgatott össze és ennek 8500 koronás évi kamatjából vértségükben tisztes függetlenségben éltek. Ma kétségbe vannak esve és már a rokonaikon kezdenek élősködni. — Vannak olyan társadalmi viszonyok is, kérem alázattal, amikor a legderekasabb ember is maga elé kezdi tűzni azt a pályakérdést : ugyan, érdemes-e megmaradni becsületes embernek ? Persze hogy segíteni kell, muszáj, a fogyasztón, mégpedig nemcsak most, hanem a jövőben is. Ilyen vadul háborgó közbizalmatlansággal nemcsak új életet nem lehet elkezdeni, hanem egyáltalán elvisz bennünket az ördög. Énszerénységemnek már a háború első évében az volt az álláspontja (talán van aki emlékszik még rá), hogy szeretett felebarátaink uzsorájával és ragadozó állati ösztöneivel olyképpen kell számolnunk, hogy a legveszedelmesebbeket közülök —a példának okáért — föl kell akasztani. Aki bűnös szándékkal a zsebét tömve gyöngíti nemzetét akkor, amikor »testvérei« ezerszámra hullanak el érette a havczmezőn , az jobbat nem érdemel. Az áruzsorára és hasonlókra katonai statáriumot kértem. E helyett kaptunk tízszeres és húszszoros árakat. A Maxi megbukott és az uzsoráshadak letiprották a szegény fogyasztók millióit. Állapotunk mélységes sülyedtségét az mutatja legjobban, amiről minap szóltam. Az oly országban, ahol maguk a gazdagabb emberek hezitálják fölfelé az árakat a szegényebb fogyasztók rovására, ott nemcsak a nemzeti, hanem az emberiességi szolidaritás is oly fölbomlásban van, hogy a hiányzó erkölcsi kötelékeket karddal, esetleg az akasztófa kötelékeivel kell pótolni. Lehetetlen azt eltűrni, hogy a szegényebb rétegek egy napon éhínségben vagy fagyban pusztuljanak el, holott pedig ebben a szép országban bőven volna mit enni és volna más minden szükséges dolog is minden fogyasztó számára, ha a rettenetes áruzsora föl nem emésztené. Most megint ismétlem, hogy ott, ahol az uzsora már ennyire elterjedt, azt az élelmiszert, czipőt vagy ruházatot a katonai rögtönítélő bíróság védelme alá kell helyezni, úgy amint ezt a németek már rég megmutatták. Ez csak pillanatnyi segítség, jobbig, tudom. És éppen azért hozzáteszem, hogy a nyomorult fogyasztót a jövőben is az állam hatalmával kell védeni. Igaz, itt van a szövetkezés hatalmas rendszere. Ez a békében ért is valami keveset (bizony akkor sem sokat), de a szövetkezetek ma maguk is jobbára kolduskutyák. Az uzsora és a zsarolás már ezeket is letiprotta. • Lehet, egy kis túlzással, de bizonyosan jókor mondom megint, hogy a fogyasztó védelmét és magát a fogyasztást is állandó módon, államhatalommal kell szervezni. Még a »központokat« sem kell eltörölni, hanem keményen meg kell fegyelmezni őket és államilag n nevekké kell őket átalakítani. Vagy van ország, vagy nincs ország, de ez a haramia-világ tovább igy nem maradiig. — Magyar nemesség. A király Karay Lajos dr. curiai tanácselnöknek, valamint törvényes utódainak, saját kérelmére történt nyugdíjazása alkalmából a magyar nemességet Balatonberényi előnévvel díjmentesen adományozta. — Kitüntetés. A király Kvitnyánszky Béla báró curriai bírói czimmel és jelleggel felruházott kolozsvári törvényszéki elnöknek saját kérésére történt nyugdíjazása alkalmából a Szent István-rend kiskeresztjét adományozta. — Az egyiptomi kedive Budapesten, Bécsből táviratoztak: Abbasz Hilmi egyiptomi kedive hétfőn Budapestre érkezik és onnan Berlinbe folytatja útját. — A kormány a gyermekhalandóság ellen. Wekerle Sándor mint belügyminiszter sürgős leiratban hagyta meg a törvényhatóságoknak, hogy tegyenek meg minden lehetőt a gyermekhalandóság csökkentésére. A belügyminiszter bejelentette, hogy a csecsemő és gyermekvédelem fokozásáról, az állami gyermekmenhelyek megreformálásáról, az állami gyermekvédelem tökéletesítéséről, a vérbaj és a tüdőbaj terjedésének korlátozásáról legközelebb javaslat kerül a törvényhozás elé. A belügyminiszter különösen hangsúlyozza, hogy a magzatelhajtások ellen nagyobb szigorral kell eljárni. Kívánja a rendelet, hogy a közigazgatási személyzet nyitott szemmel kísérje a népesedési mozgalmat és a tapasztalt visszásságokról, azonnal tegyen jelentést. * N