Az Ujság, 1919. február (17. évfolyam, 28-51. szám)
1919-02-22 / 46. szám
Az autó elindít a kommunista vezérrel a ffzk Kirjbszba, ahová kevéssel utóbb egyremásra érkeztek meg a letartóztatott kommunista párti vezetők. Számyény Tibor hírlapíró, az orosz hadifogságból visszatért kommunista agitátor nem volt a lakásán. Az asztalon papírlapot találtak, ezzel a szöveggel: — Édesapám, ne keressél, nagy bajok vannak, elutazom. Az irata még egészen friss volt, az éjszaka íródott a levél, de a rendőrség nem is vette kómóban. Inkább azt hitte, hogy valami előre megbeszélt sittre, amely fontos dologról ad hírt a kommunistáknak. A kommunista vezetők ellen a legszigorúbb bűnvádi eljárás indul meg. A vád nemcsak a köztársaság ellen való lázítás miatt emeltetik a kommunisták ellen, hanem elsősorban a népköztársaság védelméről szóló törvény alapján indul meg az eljárás. Lázítás, izgatás, magánosok elleni erőszak, gyilkosságra, lombozásra való felbújtás lesznek a vád főtárgyai. A kommunisták ellen való eljárás ügyében egyébként a kormány tagjai ma délelőtt a képviselőlházban miniszteri értekezletet tartottak és másfél óra hosszat tanácskoztak az ellenforradalmi mozgalmak hatásosabb letörésére vonatkozóan. A szoczialista miniszterek előadták, hogy a jobboldali ellenforradalmi kísérletek provokáló hatással vannak a baloldali, pártokra és ezért éppen olyan erélylyel kell megfékezni a jobboldali ellenforradalmi áramlatot, aminő erővel a kommunista párt lelketlen izgatásait fogják letörni. Vágó Bélát a szocziáldemokrata párt egykori fanatikus hívét, nem találták meg a lakásán. Egy látásik bizottság, amely László Jenő dr. ügyvéd Pozsonyi-út 4/b. szám alatti lakásán jelent meg, hogy Lászlót a ki a kommunisták magyarországi pártjának ügyésze, előállítsa, itt együtt találta Lászlót Vágóval. Beszélgetésbe voltak elmerülve, úgy látszik, sejtették, hogy a csütörtök esti vérengzésünk csak letartóztatásuk lehet a befejezője. A letartóztatott kommunistaversiók teljes névsora a következő: Kuk B’L, Vágó Béla, Számadig Tibor, László Jenő dr., Baily, Pál, Szántó Béla, Lémi-Leitney János — Tisza István merénylője —, Borosa László, Kánássy György, Somló Silborstein Dezső — az egykori élesdi ■vérengzés előidéznie •—, Fanla Róbert, Sugár Tivadar, Hirosik János, Kammer Sándor, Karikás Frigyes, Rabinovits József, Rabinovits Andor, Izsó Sámuel, Rákosi Mátyás, Balogh László, Keller Sándor, Szilágyi Tibor, Kohn Salamon, Mosolygó Antal, Klein Ottó, Bernhardt István, Robicsek Pál, Lengyel József, Korvini Árpád, Later Emil, Tiochieder Lipót, Vancsik Ferenc is, Büchler Gyula és Seidler Ernő. Valamennyit a tolonczházban helyezték el, Kun Bélát, Vágót, Lászlót és Borosát külön zárkában, a többit közös czellában. Reggel hat órakor harminc a karhatalmi védőt teherautón Koósa Tibor felügyelő vezetésével megjelent a Vörös Újság visegrádi utczai helyiségében. Az volt a parancsuk, hogy foglalják le az összes ott található iratokat és kobozzák el a Vörös Újság legújabb számának összes példányait, azonkívül a szerkesztőségben és kiadóhivatalban található összes embereket állítsák elő. Tizenhárom embert találtak itt a rendőreik. három, közülök magyar volt, a többi cseh, német és orosz, akik csak törve beszéltek ■magyarul. Ezek voltak azok az agitátorok, akik itt szították idegen pénzen a bolsevizmust. A tizennegyedik embert a könyvszekrényben találták meg. Ez a szekrény zárva volt és a mikor Koósa felügyelő kinyitotta, egy tengerész volt elbújva benne. Bevallotta, hogy maga kérte társait, hogy zárják be a szekrénybe, mert félt, hogy letartóztatják. Persze ez a félelme beteljesedett. A házkutatás után a Vörös Újság helyiségét lepecsételték és őrséget állítottak eléje. Később a tolonctházba kísérték Kun Béla szolgáját is, akinél három töltött revolvert és több láda kommunista röpiratot találtak. Az a hír, mintha Sámueliy Tibor hírlapírót a rendőrség letartóztatta volna, nem felel meg a valóságnak. Samuénig ma hajnalban a fővárosból megszökött. A rendőrség az éjszaka folyamán Ramueilov ellen körözőlevelet bocsátott ki. Issejgssályott Budapest. Mialatt a kommunista vezéreket egyenként bevitték a tolonctházba, megtörtént a rendőrség riadója és előre megbeszélt terv szerint Budapest középületeit, hidait és a parlamentet fegyveres rendőrőrségek szállták meg. A bankok elé is őrség került, minthogy pedig az a hír érkezett, hogy a munkanélküliek mindenáron a Várba akarnak jutni és ám ez csoportosan nem lehetséges, egyenként mennek át a hidakon gondoskodás történt erre vonatkozóan is. A Várat elzárták, a minisztériumok és a Nemzeti Palota védelmére gépfegyveres rendőrök vonultak fel, a Várba pedig csak azokat bocsátották, akik igazolták magukat, azonkívül pedig személymotozásnak vetették alá magukat. Fegyverrel senkit sem engedtek fel a Várba. A karhatalom reggel nyolc, órára már mindenütt felsorakozott, kivonult a katonaság is, továbbá az egész népőrségi alakulat, amely mindvégig derekasan megállotta a helyét. Ebben az időben kezdődött meg a sztrájkoló munkások felvonulása is. Nagy karhatalmi készenlét állott fel az országház előtti téren. Ide hirdetett gyűlést a munkanélküliek serege és ide tartottak a város minden részéből a skociáldemosrate munkások is. A két ellentétes áramlat találkozása súlyos problémát hordott magában. A kommunisták ideg is érkeztek, mintegy kétszázan lehettek és elkezdtek hangosan kommunista, jelszavakat kiáltani. A főkapitányságról az az utasítás érkezett a karhatalom parancsnokához, hogy amennyiben a kommunisták fel vannak fegyverkezve, le kell őket fegyverezni. Sok embert közülök megmotoztak és akinél fegyvert találtak, a Curia pinczéjében helyezték el, közben azonban megérkeztek az állami nyomda munkásai, kört vontak a kommunisták közül és noha ezek igyekeztek a gyűrűből kiszabadulni, nem engedték őket el, hanem gondosan ügyeltek arra, hogy semmiféle zavaró kísérletet ne tehessenek. Akadt egy kommunista tiszt, aki igyekezett izgató beszédével ellenállásra bírni elvtársait, a tisztet azonban a munkások alaposan megverték, mire rend lett a téren és a kommunisták nem zavarták a később megtartott hatalmas népgyűlést. A »aervewstt munkásság. A kommunisták tegnap elhatározták, hogy ma délelőtt összegyűlnek az Országim-téren és onnan a hadügyminisztérium elé vonulnak. Ámde a szocziai demokraták elhatározták, hogy egész tömegükben az országház elé vonulnak és számbeli fölényükkel bizonyítják, hogy ,a kommunisták hiába, kísérleteznek. Fél tíz tájban gyülekeztek a munkaeszervezéstek. Leghipeziasabbak a vágóhídi munkások voltak, akik tablókkal, tenyérnyi széles késükkel, véres ökörszarvakkal jelentek meg. A munkásság felvonulása másfél órán át tartott és a tömeg olyan nagy lett, hogy az Országház térről kiszorult és elözönlötte a szomszédos utczákat is. Résztvettek a felvonulásban a gyárak, bankok, közhivatalok, vasutak tisztviselői is. A munka megállt Budapest minden gyárában, csak a vala megvilágítás, a villamosvasutak, a vízvezeték és a községi élelmiszerüzem munkásai dolgoztak. Az óriási tömeghez egy ember persze nem szónokolhatott és ezért a tér különböző pontjain és a mellékutazókban egyidőben beszélt. Víncze Sándor dr., Preaper Sándor, Migrai József, Pollák Rudolf, Garbói Sándor, Klárik Ferenc és Vanczák János. A képviselőház lépcsőjére állva egy katonatiszt azzal próbálkozott, hogy a kommunisták közé terelje a munkásságot, de lehurrogták, megverték és elkergették. Preusz Mór, a Munkásdanács elnöke a parlament lépcsőjéről szónokolt a kommunisták ellen. Elmondta, hogy ahol megjelentek — Salgótarjánban, Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen — mindenütt pusztulás és nyomorúság járt a nyomukban. A tegnapi események szükségessé teszik, hogy a proletárság erélyesen lépjen föl velük szemben. Határozati javaslatot olvasott föl, amelyben a munkásság tiltakozik a kommunisták üzelmei ellen és felhívja a kormányt, hogy a legnagyobb erélylyel és minden rendelkezésre álló erővel vessen véget ezeknek az üzekneknek, egyben biztosítja a kormányt arról, hogy ebben a munkájában a nagygyűlés teljes erejével támogatni fogja. A gyűlés ezt a határozati javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadta. A második beszédet Böhm Vilmos hadügyminiszter mondotta: kifejtette, hogy azelgázolt rendszer, amely elevenedni készül, új segítséget kapott a kommunisták személyében. A mai gyűlés mutatja, hogy a munkások százezrei a szocziai demokrata párt táborában állnak és a kommunisták felforgató munkáját mindössze két-háromezer félrevezetett fiatal gyerkőcz végzi. Megállapította, hogy a kommunisták pucscsa ha sikerülne, akkor nem a proletár tömegek kerülnének uralomra, hanem a zavar fölhasználásával a tiszti ezredek, Károlyi József grófok. Böhm beszéde alatt a munkásság és a hadsereg egységének demonstrálására hatalmas vörös zászlóval és zenekarral megérkezett az első honvéd gyalogezred, a levegőben pedig egy repülőgép keringett. A népgyűlés küldöttsége ezután Preusz Mór vezetésével megjelent a kormány előtt. A kabinet tagjai közül jelen volt Berinkey miniszterelnök, Garami Ernő, Böhm Vilmos, Juhász-Nagy Sándor, Baloghy Ernő, Szabó István, Szabó Oreszt és Foss János miniszter. Preusz elnök átadta a határozati javaslatot és ezeket mondotta: " Egyetlen kérésünk és követelésünk van a kormánytól, hogy a végső pillanatban tegye meg a szükséges határozott lépéseket az ellenforradalmi törekvésekkel szemben, akár grófi köntösben, akár szegény proletárruhában jelentkezzék. A kormány ne habozzon azellenforradalom letörésében. Budapest népének az a véleménye, hogy a kormány az oka annak, hogy ilyen nagy mértékben megnövekedhettek az ellenforradalmi tünetek, mert kezdetben nem lépett fel kellő erélylyel. Közel másfélszázezer munkás fogadalmat tett, hogy a diadalmas forradalomért, annak vívmányaiért még az élete kockáztatásával is kitart a népköztársaság mellett. Berinkey Dénes miniszterelnök a következőket válaszolta: — Köszönöm, hogy a kormány előtt megjelentek. A kormány teljes tudatában van kötelességeinek, mindent, megtettünk, hogy a forradalom vívmányait megvédjük, meg végeremezzük úgy a jobboldali, mint a baloldali ein lanton adatommal szemben. A népgyűlés nagy lelkesedéssel vette tudomásul a kormány válaszát, majd rendben eloszlott az Alkotmány utczán, Podmaniczkyutczán és a Nagykörúton át. Az Oktogonon Pogány József kormánybiztos beszélt a tömeghez. Jssssuta Smn Bélán, Kun Béla ellen már tegnap este megnyílt vánult a rendőrlegénység elkeseredése. Az ő fékevesztett izgatásainak tudják be a népszínház-utczai rettenetes végű csatát, a forradalom óta történt szerencsétlenségeket, a salgótarjáni rémuralmat és a folytonos összetűzéseket Ma reggel a tolonczházban az egyik rendőrfelügyelő megkérdezte a kommunista vezért, hogy ki a felelős a tegnapi eseményekért Kun Béla, azt válaszolta, hogy nem tudott a készülő tüntetésről semmit sem, pártja nem kezdeményezte, az egész a leszerelt altisztek műve volt. Reggel kilenc órakor Kun Bélát és társait a tolonczházi rendőr fogház pinczéjéből felkísértek a magas Földszintre, ahol a folyosón sorba állították őket. Mindenkinek pokróczot akartak adni, hogy legyen mivel takaródzniuk a zárkákban. Ebben az időben JakabBéla, rendőrtanácsosánál tíz rendőr jelent meg, akik azt kérték, hogy mutassa meg nekik a rendőrtanácsos Kun Bélát, hadd lássák szemtől szembe. A rendőrtanácsos igyekezett a rendőröket csillapítani, de ezek ingerülten kijelentették, hogy látni akarják azt az embert aki miatt annyi rendőr vére folyt és annyi özvegy és árva maradt, vissza a legnagyobb nyomorban. Közölték Jakab tanácsossal, hogy a folyosón és az udvaron száznál több rendőr akarja látni Kun Bálát és ha nem teljesítik óhajukat, a rendőrök elkeseredése nagy bajt okozhat. Erre a tanácsos elrendelte, hogy Kun Bélát vezessék elő az udvarra, kérte azonban a rendőröket, hogy uralkodjanak magukon és őrizzék meg higgadtságukat. A rendőrök a fogházépület előtt, sorakoztak. Egyes idősebb rendőrök kérlelték társaikat, hogy ne bántsák Kun Bélát. — Elég lesz, ha mindegyik a szeme közé köp! — mondotta egy öreg rendőr. — Hát testvéreinket agyonlő vetítettel — volt rá a válasz, de már ekkor nyílt a fogház kapuja és egy szürkeruhás, kalap nélküli sovány embert a lépcsőn át letaszítottak a rendőrök közé. Rettendes öklözés, verekedés támadt, aki csak hozzáférhetett, ütötte est az embert, Vágó Bélát. Később Boross F. Lászlót verték meg hasonló módon a rendőrök. Most megjelent Kun Béla a kapuban. Feketeprémes barim télikabát volt rajta, puha kalapját a kezében gyömöszölte rettenetesen idegesen. Rendőrök fogták le a két karját, egyszerre csak a levegőbe emelkedtek a fegyverek és a következő pillanatban vagy húsz Manlicher anya sújtott le Kun Bélára. Aki csak a köze Ilébe férkőzhetett, ütötte, verte, szakadatlanul dördösték a súlyos puskacsövekkel. Néhány rendőr ekkor felkapta Kun Bélát és lerohant vele a pinezében lévő zárkába, de a rendőrök utánuk rohantak és benn a czellában folytatták az ütlegeléseket. Rettenetesen megverték Kun Bélát, hiába parancsolták vissza a rendőröket a tisztviselők, a feldühödt emberekkel nem lehetett bírni és néhány percsig azt is hitték, hogy Kun Bélát agyonverték. Ezt kiresztelték azok a rendőrök is, akik verejtékes homlokkal kijöttek Iván Béla zárkájából és Kun Béla agyonveretésének hírét telefonálták be a főkapitányságra is. Szentkirályi Béla főkapitány és Páll György dr. főkapitányhelyettes automobilon siettek ki a tolonctházba, ahol Kun Bélát ekkor már a rabkórház orvosi rendelőjében Bartha József dr. rendőrorvos vette ápolás alá. Kun Béla mezítelen felső testtel, remegő karokkal ült egy székes Arcra, melle, háta csupa vérfolt, fejéből vastag sugarakban dőlt a vér. Az orvos Márkus doktorral éppen a sebeket kezdte tisztítani és Kun Béla hosszú fekete haját nyírta le, hogy könnyebben hozzáférhessen a sebekhez. Mialatt kérdéseket intéznek a súlyos ütlegelés daczára is eszméletén levő emberhez, a folyosón rendőrcsizmák kopogása hallatszik. ejjaute randSrífietsS Kun Bélán. Vagy hatvan rendőr tör be a szobába és rátáraad Kun Bélára. — Te bitang, te disznó, te gyilkos! — ordítják és félretolják az orvosokat, a főkapitányt, a helyettes főkapitányt és fegyverüket magasan a fejük fölé emelve, újból rárohannak, a vérző emberre. Szentkirályi Béla a rendőröket csillapítani igyekszik, de a rendőrök nem hallgatnak rá. Kun Béla két lépést oldalt támolyog és a szoba sarkában lévő pamlagra dől le. Kezével eltakarja arczát, de már ekkor ott vannak a pamlagnál a rendőrök és öten-hatan egyszerre ütik-verik, dördösik a puskacsövekkel. Egyik csapás a másik után éri, Kun Béla fekszik a díványon, tűri az ütéseket Egy hang sem hagyja el a száját. Szentkirályi főkapitány kérleli a rendőröket, de szavát nem hallják a rendőrök és ott ütik Kun Bélát, ahol érik. A terembe berohan Bockelberg Ede főparancsnok, tőle tudják meg a főkapitányság vezetői, hogy a rendőrök a rendőrlaktanyát a tolonczháztól elválasztó négy méter magas kőfalon átmásztak és vagy, háromszázan akarnak Kva AZ ÚJSÁG Szombat, 1919 február 22.