Az Ujság, 1919. február (17. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-22 / 46. szám

Szombat, 1914) február 22. AZ ÚJSÁG Bélára támadni. Rimánkodika rendőröknek Páll főkapitáyhelyettes, a rendőrfőparancsnok, de Mária. Most már csupa seb Kun Bála arcza, mellei, karja. Szentkirályi az orvos asztalára ugrik és onnan kiáltja a rendőrök felé: — Hagyjátok már abba. Hallgassatok én reám, én vagyok a főkapitány. Elfogattuk a kommunista vezéreket, most már vezér nélkül nincs bolosevizmus. A büntető teatrágizolgáltatás fog törvényt ülni ezek felett. Hagyjatok abba, na bántsátok. ~ Mi ülünk törvényt fölötte! — kiáltják vissza a rendőrök és ütik tovább Kun Bélát. Az ütlegelés közben rimánkodni kezd a kommunista vezér is : — Jde üssetek! Ne bántsatok! I Kérem, nem teszem többé! Úfjabb ütlegelések rá a válasz. Egyszerre ismét Szentkirályi kezd beszélni, valaki éljent kiált a beszédre, mire abba maradt az ütlegelés. Még hallani lehetett, amint Kun Béla a rendőröknek könyörgött: —, Ne bántsanak, feleségem, gyermekem van...’, — Hát Kolonitsnak nem volt hat gyermeke, Biliknek meg hét árvája maradt?! — kiáltják vissza, a rendőrök, de már hátrálnak az ajtó felé és végre el is hagyták az orvosi szobát. Rémes öt percz volt ez. Von a gioesttel feküdt a pamlagon a félholtrs, vert szerencsétlen, annyi sok bajnak az okozója. Kun Béla. Szentkirályitól könyörög védelmét, a főkapitánya pedig megkérdezi: — Hát érdemes volt ezt csinálni? Megbánta a mit tett? Kun Béla sziszeg, ajkát harapja, rettenetes fájdalom fogja el, majd ratkán megszólal: — Hát' érdeme« volt® Soha többé nem teszem. Kérem, hivják el ide Landlert és Bírót. Az is?s$®it&ek» munkájai .Ekkor érkezett oda automobilon As Újság munkatársa. A második emeleten levő rabkórház orvosi szobájában halotti csend. Éppen most távozott el Szentkirályi, aki távozóban még egyszer kérte a rendőrlegénységet, hogy ne bántsák már a kommunista vezért, a törvény szerint fog megbűnhödni cselekedetei miatt. Kun Béla a terem közepén egy széken ült A baja már le van nyírva, rá sem ismerhetni az összevert emberre. Koponyája csupa tátongó seb, vagy hat-hét helyen betörve a koponya. A jobb szeme fölött kékes-zöld véraláfutás, erősen megduzzadt szemhéj, alatta a pofacsonton ütés nyoma. A pupillák tágra meredtek. Kun Béla hangtalanul ül a széken és tűri, amint ez orvosok a műszerekkel igyekeznek a sebekből a hajszálakat, eltávolítani. Meztelen, felsőtestén kék-zöld foltok. Két karját maga elé tartja, remeg, reszket egész testében a jól megtermett ember. Tekintete réveteg, valósággal apátiádban találjuk Kun Bélát Az imént is elájult. Bartha doktor gyufát gyújt Kun szemei elé tartja az égő gyufát és rászól: — Nézzen a gyufára! Kun megteszi, halkan mondja, hogy jól látja a lángot — No akkor a szemnek nincs baja. Maga is kiheveri ezt a rettenetes ütlegelést Húsz napon belül gyógyuló sebek. Hozzánk fordulva pedig ezt mondja: — Borzalmas volt Berniünket is értek ütlegek. A tisztviselők testükkel igyekeztek megvédeni Kun Bélát és nem egy kapott közülök puskatust. Hiába volt minden. A rendőrök bodnárt kiáltottak és csoda, hogy agyon nem verték. Ott hagyjuk Kun Bélát. Más ember aki gyengébb termetű, bizonyára belehalt volna ebbe a borzalmas ütlegelésbe. Kun Béla szőtten, csak a két karja remeg, láz gyötri, sokáig betege lesz a mai verésnek. Az orvosi megállapítás a sérüléseiről így hangzik: Koponyáján különböző helyeken hat darab kéthárom centiméter hosszú repesztett és zúzott seb. Karján véraláfutások nyomai ütések következményei. Nyolcnapon túl, de húsz napon belül gyógyuló sérülések. Az elfogott kommunisták celláiban. Lemegyünk a pinezébe. Itt kettős vastagvasrács zárja el a zárkafolyosót Ezt a két vasrácsot valósággal kiemelték helyéből a rendőrök. Az őrmester kinyitja nekünk Vágó Béla zárkáját Három lépés hosszú és másfél lépés széles fehérre meszelt falu czella. Vágó előttünk áll sötét tekintettel, homlokán véraláfutások. A czellában egyetlen tárgy sincs. Legfeljebb a kőpallóra Ionét leülnie. — Kell magának valami ? — kérdezi a gendör tanácsos. Vágó Béla halkan felel: — Ha kaphatnék egy ágyat, vagy mondjuk egy pokroczot . A rendőrőrmester közbeszól: — Agy ? Az nem jó lesz. Ha megtudják a rendőrök, ismét elölről kezdik. Most egy pereznyi csend támad, majd Vágó Béla megszólal: — Esküszöm, hogy a tegnap esti dolgot nem mi csináltuk. Kommunista abban részt nem vett. Mi nem tudtunk róla, nem csináltuk és nem akartuk. Erre esküszöm, ez az igazság. Még egy-két pillanat és a vastag faajtó becsapódik Vágó Béla mögött Ott áll a zárkájában a jótét nézésű ember, nyugodtan, némán trózi sorsát A folyosón mondják a rendőrtisztviselők, hogy amikor a rendőrök megverték, az életéért rimánkodott és megígérte, hogy soha semmiféle kommunista mozgalomban részt nem vesz, csak az életét hagyják meg neki. László Jenő dr. ügyvéd zárkáját nyitják most fel. Az ügyvéd e szavakkal fogad bennünket : — Szamosi, hát lehetséges ez ? Tegnap este még Bóhm hadügyminiszterrel autón mentem és most itt vagyok és hallanom kellett, hogyan ütik és verik a töbieket Hivják ki ide hozzám Landler Jenőt ő védjen, meg bennünket Hol a törvény, én a párt ügyésze, mit csináltam én, mi jogon hoznak ide ? ! Emlékezzenek rá viszsza, még nincs egy éve, Landler Jenőt is így csukták le. Rágyújt egy czigarettára. Nincs semmi kívánsága, az ebédjéről gondoskodott már a rendőrőrmester útján. — Csak a feleségemet értesítse, kérem, hogy nekem a hajom szála sem görbült meg, így ez nem fog maradhatni. Még egy magánzárka. Itt Baross F. Lászlót zárták el. Őt is megverték, de az ütlegeknek csak kisebb részét kapta. A tolonczház körül teljes a csend. A rendőrök megnyugodtak. Egyik mondja, a másiknak: — Én is elláttam a baját, amúgy isten igazában. A másik is hasonló jókkal dicsekszik. Rettenetese volt, elismerik a rendőrök is, de igaz, rágós — mondják. — Ő miattuk haltak meg derék, jó magyar emberek és lettek özvegyek és árvák, akiknek holnapira talán már nincs betevő falatjuk. Bokányi és Landlerre rendőrüknél. Délután két órakor Bokányi Dezső és Landler Jenő dr., Páti György dr. főkapítányhelyettető kíséretében megjelentek a rendőrlaktanyában. Az udvaron összesereglettek a rendőrök, akikhez megnyugtató, csillapító beszédeket intéztek. A rendőrök megígérték, hogy nem fogják Kun Bélát és társait bántalmazni és átengedik őket az igazságszolgáltatásnak. Kun Béla, akit elhelyeztek a rabkórházban, megtudta, hogy Landler kijött a laktanyába és magához kérette Landlert. Arra kérte, hogy gondoskodjon az életbiztonságáról, ígéri, hogy nem vesz részt többé mozgalmakban. Páll főkapitányhelyettes megígérte, hogy gondoskodás történik arról, hogy Kun Bélának hasonló bántódásban része ne legyen, mire a kommunista vezér megnyugodott. A délutáni órákban híre terjedt, hogy a szocziáldemokrata munkásság a tolonczház elé akar vonulni és a rendőrökhöz hasonlóan akarnak elbánni a letartóztatott kommunistákkal. Erre a hírre a szocziáldemokrata párt két megbízottat küldött ki a tolonczházba, hogy megakadályozzák a kommunisták esetleges bántalmazását. A ciSenián eseményei. A délután folyamán a főkapitányságon Becher Ádám rendőrtanácsos megkezdte a kommunista zavargásból kifolyóan előállított emberek kihallgatását. A kommunisták ellen meginduló bűnügyi eljárásnak Szentkirályi Béla főkapitány lesz a vezetője. A kihallgatásokat holnap kezdi meg rá minden valószínűség szerint a kihallgatások a tolonctházban fognak végbemenni. A rendőrség nagyobb apparátussal lát hozzá e munkához, hogy a nagy munkaanyaggal minél előbb végezzenek és az iratokat az ügyészséghez tehessék át. A rendőrség lezáratta a kommunista érzelmű ipari és kereskedő-tanonczoknak Eötvösutczai helyiségét. Ennek a szervezetnek a lelke a szintén letartóztatott Lékai-Leitner János volt, aki nevét azzal tette híressé, hogy három héttel a forradalom előtt merényletet kísérelt meg Tisza István gróf ellen. A délután folyamán a czirkáló rendőrök és karhatalmi járőrök vagy nyolcvan kommunistát állítottak elő a főkapitányságra, akik kisebb csoportokban izgattak a mai rendszer ellen. Ezek között van: Rádó Kálmán, Kondor László, író, Krausz János, Göndör Ferencz dr. (ez utóbbi kettő röpiratokat osztogatott, melyeken a következő szöveg volt. ..Holnap a „Vörös Újság" nem jelenik meg.“), Török Károly, Tassy István, Ripl Tamás, Kaiser Vilmos, Spitz Lajos, Ihász János, Traub Béla, Sleczkó Lajos és Demeter Antal. Az előállított kommunisták legtöbbje összeverve került a főkapitányság épületébe. A tegnapi és a mai események ugyanis annyira felizgatták az utcza népét, hogy a rendőrök és a karhatalmi nyomozók nem tudták megvédeni az izgató kommunista agitátorokat a nép dühe ellen. Kisebb tüntetések, , Délután fél négy óra tájban mintegy négyszáz kommunista érzelmű ember gyülekezett a Berlini téren és a szocziáldemokrata párt ellen kezdett tüntetni. A nyugati pályaudvari rendőr őrszobából rá a Markó-utczai védőr-kirendeltségből karhatalom érkezett, amely a tömeget hamarosan szétoszlatta. Két rendőrt közben a tömeg megtámadott és az egyiknek el is vették a kardját. Ez az inczidens minden különösebb következmény nélkül múlt el. A délután és különösen az esti órákban a kommunisták több helyen megkíséreltek gyükkezni. A rendőrök azonban gyorsan megjelentek és megakadályoztak minden összejövetelt. Az ellenszegülőket bekísérték a főkapitánységra, ahova estig harminc ilyen ember került. A kommunista zavargásból előállított emberek kihallgatását Wagaszt József dr. rendőrkapitány és Gál László dr. rendőrtanácsos végzi. Az eddigi vizsgálat megállapította, hogy a kommunisták már február 11-én elhatározták, hogy a mai rendszer megbuktatására fegyveres erővel fognak fellépni. Megostromolják a rendőrséget, a kaszárnyákat és fegyveresen kényszerítik a kormányt a lemondásra. A vizsgálatot Szentkirályi Béla főkapitány vezeti, aki mellé hat tisztviselő van beosztva. Holnap délelőtt 11 órakor mennek ki a tolonctházba, ahol a kommunista, vezéreket, hallgatják ki. A vizsgálat egyébként kiterjed az összes eddig megjelent és a kommunisták által kiadott röpiratokra, jegyzetekre, amiket a házkutatások alkalmával szedtek össze, továbbá a Vörös Újság összes közleményeire, hogy megállapítsák, kinek milyen íráza volt a kommunista mozgalmakban. Síöíi a íü'€ ¦Vi£‹?5e;iys ä 0 © «*. Ma, délután egy katonai őrjárat, melyet egy fert vezetett, megjelent a Semmelweisutcza 11. szám alatt lévő kávémérősben, ahol kommunista, érzelmű nők szoktak találkozni- Az őrjárat mindenkit sorra igazolt. Egyik asztalnál tartózkodott Willheim Szidónia, a Nőtisztviselők Országos Egyesületének titkára, akit, miután megtalálták nála a kommunista párt tagsági igazolványát, előállítottak a fokapitányságra. Willheim Szidóniával együtt bekísérte még a járőr özv. Kondás Bélámét és Schön Saroltát is, aki tagadja, hogy bármiféle nexusban is lett volna a kommruistákkal. A nőket a főkapitányságon az orszobán helyezték el és holnap hallgatják ki őket. Elfogták egy SsokssüisveSüL. Ma éjjel féltizenegy órakor a Cedfettay utczában lévő Nemzeti szállodában Koszool Főtér és Laudon Nándor detektívek az égjük szobában igazolásra szólították Both Sándor munkanélküli leszerelt katonát. Both azt mondotta, hogy szabósegéd volt, az igazolványán azonban mint szállodai alkalmazott szerepelt. A leszerelése előtt a vasútbiztosító osztagnál volt, legutóbb pedig a pályaudvarokon czigaretta-átállással foglalkozott. A tegnapi zavargásokról semmit sem akart tudni. A detektívek megmotozták és egy nyolczsövetű forgópisztolyt találtak nála, melyből öt golyó hiányzott. Both eleinte tagadni próbált, majd bevallotta, hogy tegnap este a szálloda ablakából négy golyót röpített a karhatalmi csapatok felé. Vallomása után rávetette magát az ágyra és ismét ártatlanságát kezdte hangoztatni. A detektíveknek gyanís volt Roth viselkedése, kutatni kezdtek a szobában és Roth ágyán a párnája alá rejtve úgynevezett tojás gránát-bombát találtak, mely a háború, egyik legutolsó és legveszedelmesebb vívmánya volt. Egy bomba húsz ember elpusztítására elegendő. Both tagadta, hogy a kommunistákkal bármilyen összeköttetésben is lenne, a bombát tegnap este egy ismeretlen czivil adta neki azzal, hogy dobja a rendőrök közé, ő azonban ezt sem tette meg. Both Sándort bevitték a főkapitányságra, ahol kihallgatását nyomban megkezdték. A Bse'BgsfresiiotisaSer n^i9a®k©E«Sa. Nagy Vincze belügyminiszter a tegnapi és a mai eseményekkel kapcsolatban többi között következőket mondotta: — Az utóbbi napokban a kommunisták ismét és újult erővel támadtak. Itt én pedig nem csupán a kormány és a szocziáldemokrata párt, hanem az új köztársasági rend ellen is. Különösen február elsejei lakáiskommunizálási akciójuk meghiúsítása és a Vörös Újság törvénytelenül használt papirosának elkobzása óta izgattak nyilvános gyűléseken és lapjukban a kormány, a szociális ok és a fennálló rend ellen. A bizonyítékok halmaza fekszik előttünk, amelyek a vezetőknek a legkülönbözőbb bűntényekre való felbujtásáról szólnak. Ehhezjárultak a tegnapi események, a Vigadóban tartott gyűlés és a Vörös Újság szerkesztősége előtt tartott utczai szónoklatok izgatása és lazítása, amelyekkel fegyverkezésre és fegyveres felkelésre hívták fel félrevezetett híveiket, mindenekelőtt pedig a magyar proletariátus sajtóorgánuma, a Népszava ellen uszították embereiket. Mindezekről a tegnap esti minisztertanácsnak részletes jelentést tettem és a kormány egyhangúlag elhatározta, hogy a felbujtókat még az év folyamán őrizetbe vesszük és a legszigorúbb eljárást indítjuk meg ellenül. Ez meg is történt. A megkezdett után nem ismerünk megállást. Nem fogjuk engedni, hogy grófi, vagy proletárköntösben megjelenő étlenforradalmárok megakadályozzák a foradalom vívmányainak biztosítását és ifjú köztársaságunk intézményes kiépítését. Három derék rendőrünk és a védőrségnek két kötelességtudó tagja a köztársassg védelmében esett el. Őket a kormány a népköztársaság halottainak tekkinti és legelemibb kötelességünk, hogy hátramaradottjaikról gondoskodjunk. Az erre vonatkozó intézkedéseket már meg is tettem..A kommunisták erőszakos kísérletének szerencsétlen és eléggé nem szánható áldozatai ők, de mártíromságuk remélhetőleg végleg megváltotta Budapest népének rendjét és nyugalmát a felelőtlen és lelkiismeretlen bújtogatókkal szemben. "