Az Ujság, 1919. február (17. évfolyam, 28-51. szám)

1919-02-22 / 46. szám

Budapest, 1919, XVII évfolyam, 46. szám.1 ______ Szombat, február 22. IJMSmMsI ári** ^ '_____ SZERKESZTŐSÉG : » X. * /'.UH ----:.................. ..... • ’ k véres kéz ellen. Nem tudunk a politikában sem lelketlenek lenni. Nem tudjuk csak pusztán a közczést nézni, kerüljön bár egyeseknek életébe, exisztencziájába. Bolsevista morál szerint örülnünk kellene, hogy a tegnapi gyászos és gyáva vérontás kiváltotta végre a szervezett munkásság mai megmozdulását, mely úgyszólván egyetlen rándítással leteperte a bolsevizmust. Az eredmény döntően nagy, szinte korszakot jelent, mert végleg biztosítja a köztársaságot és az ország fejlődését történelmi alapon. A hol huszonnégy óra alatt a munkásság százezrei igy meg tudnak jelenni s ily egyértelműen vezetőik mellett szint vallani, s a hol a munkásságban megvan a készség, hogy saját alkotásának, a népköztársaság védelménél nem nézi, hogy a támadója az ő színeit viseli, ott a bosevizmus le van tárgyalva hívei törpe minoritásának egyszerű feltüntetése által. Mégis, olyan árnak kell tartanunk a tegnapi nap áldozatait, melyet, ha lehetett volna, ezért az eredményért is meg kellene tagadni. S értjük a rendőrök elkeseredését, mely önbíráskodásban tört ki az elfogott kommunista vezér ellen s ennek a veszedelmes embernek a jogosult közdüh puskatusai közé való kiszolgáltatása is mélységes részvéttel tölt e. Ilyenkor elfelejtjük, hogy ő sohasem gondolt embertársainak embervoltára és összeszorul a szívünk, mikor egy embert öklök és fegyverek között haladni látunk, aki valakinek a férje és ártatlan gyermekeknek imádott atyja. Neki is erre kellett volna gondolnia, mikor más férjeknek, más apáknak sorsán szívtelenül átgázolt, mondván : az egyes ember nem számít. Ezt tehettem, mert elvakult és kárhozatos ember, de nem tehetjük mi, mert ő az elvakult, nem pedig mi. Ami tegnap történt ártatlan rendőrökkel, ami ma történt bűnös kommunista vezérrel, ez mind törvényen kívüli cselekedet. Van-e még szükség arra, hogy az igazság és a meggyőződés a törvény kereteit szétrepeszsze ! Hogy ,aki mást akar, emberhalálon keresztül törekedjék feléje, aki vétkezett, ma törvény előtt és a törvény pallosa alatt lakoljon meg érte ! Még egyszer mondjuk: senkinek, legkevésbé a népköztársaságnak nem érdeke, hogy a mai törvényes állapotot még mindig forradalmi állapotnak tekintsük. Van államformánk és van törvény, mely védi. Van fegyveres rendfentartó intézményünk s vannak biráink. Tegyünk le végleg az érzésről, hogy forradalmi állapot van még mindig, mely a törvény mellett a forradalmi akciókat is szentesíti. Csak ez a forradalmi érzés teszi egyáltalán elképzelhetővé, hogy bolsevisták öszszeálljanak, fegyvert szegezzenek rendőrök ellen s szabad prédának tekintsék az emberéletet, ha ez czéljuknak szolgál. Népköztársaság van s nem forradalom s forradalmat kell elfojtani, megtorolni, ha a köztársaság ellen támadnak, nem pedig ellenforradalmat. Ez azt jelenti, hogy csak az ellenségek és felforgatók nyúlnak felforgató és gyilkos eszközökhöz, a köztársaság és demokráczia hívei pedig csak a köztársaság törvényeinek és intézményeinek fegyvereivel küzdenek. Különösen hangsúlyozzuk ezt a Népszava mai czikkére gondolva, mely aczélosan kikelve a bolsevista terror ellen, azt kérdi, mert éppen a Népszavá-t támadják, mert nem néhány néven nevezett polgári lapot ! Talán nem is úgy értette a szocziáldemokraták kormánylapja, hogy polgári lap és polgári osztály ellen szabad és helyes ezeket a terrorisztikus cselekedeteket elkövetni, mi is azért mutatunk rá erre, mert ezek ellen sem szabad. A gyűlölet a szoczialisták ellen emberieten, a polgárok ellen nem kevésbé az. Polgár és munkás egyesült a népköztársaságban, érdekellentéteiket, amennyire vannak, intézzék el a politikai vetélkedés, de ne az emberi gyűlölködés eszközeivel. A munkásoknak sem jó, ha van bolsevizmus. A pol gárság sem lehet elnézőbb egy szoczialistaellenes reakcióval szemben, mert akármelyik frakció ellen fordulva, mégis csak a közösséget sebezik. A kommunista párt vezetőit letartóztatták .A tolonczházban őrzött Kun Bélát a feldühödt rendőrök félholtra verték. — Budapest és Környékének szocziáldemokrata munkássága a parlament előtt tüntetett a Kommunistái ellen. — Az általános sztrájk. — Hét halottja van a Népszinház-utczai csatának. Negyvenhét kommunista vezér a tolonczházban.—Elfogtak egy bombavetőt. — Saját tudósítónktól. — Az a fegyverropogás, amely tegnap este a Népszínház -utcában tömegesen követelt emberáldozatokat, mint előre látható volt, kenyértörésre vitte a küzdelmet a szociáldemokrata párt és ezzel az uralmi rendszer és a kommunista párt között. Még a hajnali órákban megtörtént a kommunista vezéreknek letartóztatása, ma reggel pedig Budapest munkássága tüntető sztrájkot kezdett, amely impozáns kifejezője kívánt lenni a szocziáldemokrata párt iránt érzett bizalomnak. A mai nap, noha elsőrendűen kritikusnak hitték, szerencsére vér nélkül múlt el, nagy elégtételül szolgált a felháborodott polgárságnak és munkásságnak, hogy a rendőrség végre erélyes intézkedésekkel vet véget a kommunisták további garázdálkodásának, elkeseredés azonban szintén áldozatokat követelt. A tolonetházban elzárt Kun Bélát és Vágó Bélát, a kommunisták legexponáltabb vezéreit megrohanták a rendőrök százai és boszurok határt nem ismert. Hiába akarták a dühöngő rendőrök kezeiből a rendőrtisztviselők Kan Bélát kimenteni, ezt a szerencsétlen fanatikus embert félholtra verték, boszuból azokért, akik tegnap az utczai csatában életükkel fizettek a kommunisták fékevesztett agitátorai miatt. Ném halott. A népszínház-utczai csatának immár hét halottja van és félő, hogy a súlyosan sebesültek közül többen nem fognak felgyógyulni. Még az éjszaka, folyamán, a hajnali órákban meghalt Kovács VII. Ferencz rendőr, akinek a fejét fúrta át golyó, reggelre pedig Kürschner József huszonhárom éves vasmunkás szenvedett ki, akinek a hasába fúródott egy Mannbieder-golyó. félben meghalt a Rákos-kórházban Viertes Gyula dr. marosvásárhelyi ügyvéd aki koponyaalapi törést szenvedett. Személyazonosságát csak ma reggel lehetett megállapítani A sebesülteket ma reggel kezdte kihallgatni a rendőri bizottság, sok sebesült azonban a mai nap folyamán még nem nyerte vissza eszméletét. A kihallgatások csaknem egybehangzó eredménynyel végződtek: valószínűleg a háztetőkről vagy az emeleti lakások ablakaiból eredtek az első lövések — vallják a sebesültek. A részletek természetesen eltérőek, a vallomások következtében azonban a vizsgálatot tovább folytatják. A lövöldözéssel leginkább a Népszínházutcza 19 16- és 23. számú házainak lakóit gyanúsítják, azonkívül kétségtelen, hogy a Csokonai-utczai Nemzeti szállóból is lőttek. A szálló személyzetét és portását ezért szintén kihallgatják, azonkívül folytatják a nyomozást azok ellen, akik a kommunisták tegnap esti tüntetésen résztvettek. .A tegnap este előállított tizenkilenc emberen kívül ma estig újabb huszonkét előállítás történt. Ezeknek az embereknek a kihallgatása a főkapitányságon történik s egyelőre valamennyi előállított ember őrizetben marad. A vorsdőr legénység tiltakozása. Délelőtt tíz órakor a rendőrlegénység halalmi férjai megjelentek Dietz Károly dr. főkapitánynál és kijelentették, hogy ezentúl nem hagyják magukat legyilkoltatni, amikor fegyver van mink és a midőn látják, hogy felfegyverkezett kommunisták jönnek ellenük. A főkapitány kijelentette a rendőröknek, hogy a kommunisták ellen az erélyes intézkedések már megtörténtek s egyúttal köszönetet mondott a rendőrlegénységnek tegnap este tanúsított magatartásáért. A bizalm férfiak a délelőtt folyamán megjelentek Nagy Vincze dr. belügyminiszternél is, ahol hasonló kijelentést tettek. Ma délben a főkapitány a következő napiparancsot adta ki: A Népszava elleni támadásnál a proletárok védelmezésénél rendőrvér folyt, a Conti-utezában. Izgatok, rablási ösztöneiktől vezetve, a szabad préda reményében kikényszeritették a froleiörvér árváját. Öt'rendőr ’életévet fizetett, többen pedig egész életükre rtékkanttá váltak. A • Csatintcz'.5 hősi halottak a vérszabadság mártírjai. Emléküket örök időre megőrizzük és a lehetőség szerint. Özvegyeikről és árváikról gondoskodni fogunk. A karhatalmi erők tapintatosan és férfiasan állották meg helyeiket. A tisztek épp úgy, mint a legénység. Köszönet nekik, a renzslőrség és amafeája. Éjfél után fél egy órakor jött vissza Dietz főkapitány a belügyminisztériumból. Fontos határozat történt, azt tudta mindenki a rendőrségen. A főkapitány tanácskozásra vonult viszsza Szentkirályi Béla főkapitánynyal, Páll György dr. és Schreiber Emil dr. főkapitányhelyettesekkel, bevonták azonkívül a tanácskozásba Bockelberg Ede rendőrfőparancsnokot, Doming Henrik dr. rendőr tanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét, valamint Nánássy László detektivfőfelügyelőt, a politikai detektívcsoport vezetőjét Az első intézkedés a rendőrtisztviselők berendelése volt Fél kettőtől kezdve szakadatlanul érkeztek a tisztviselők a főkapitányságra, akiket a lakásukhoz közeli őrszobákról értesítettek, hogy siessenek be azonnal a központba. Szilaveczky Béla rendőrtanácsos automobilokról gondoskodott és éjszaka három órára negyvenhat autót sikerült rekviráltatnia. Ekkor szólaltatták meg a nagy riadót. Rendőrök, tisztviselők, karhatalmi védőrök siettek be a főkapitányságra, ahol Schreiber főkapitányhelyetes közölte a tisztviselőkkel a reájuk váró megbízatásokat. Kétségtelen, hogy izgalmas, lázas éjszakája volt ez a rendőrségnek, még a forradalom történelmi éjszakája sem volt ennyire súlyos, hiszen a most foganatosítandó intézkedés erőpróba akart lenni kormány és kommunisták között és amit annyian sürgettek már oly régen, reggelre megtörténik : letartóztatják a kommunista párt vezéreit. Hegivenko vezér letartóztatása. Éjfél után három órakor indult el negyvenhat automobilon a rendőrség a kommunista párt vezéreinek elfogatására. Mindegyik autón egy rendőrtisztviselő, egy detektív, két rendőr és két védőr ült s valamennyi tisztviselőnek írásos parancsa volt az illető kommunista vezér lakásán tartandó házkutatásra, személymotozásra és a tolonctházba való utalására vonatkozóan. Kun Bélát Ügynök utcza 17. szám alatti lakásán kereste fel a rendőri bizottság. Kun Béla már aludt s a mikor megtudta, hogy a rendőrségről keresik, nyugodtan felkelt és felöltözködött. Szó nélkül tűrte a házkutatást, a személymotozást, igen nyugodtan viselkedett és a mikor megtudta, hogy a bizottság magával viszi, elbúcsúzott feleségétől, alvó leánykáját pedig homlokon csókolta. — Ne félj, — mondotta feleségének — hétfőre itthon leszek ismét. Lapun?Tanai siéma-Soldal.’’