Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)

1919-10-01 / 116. szám

s Holnap miegalak­ul a polgári biok. Nincsenek tárgyi és személyi akadályok. — Peidi Gyula nyilatkozata. — A keresztényszocialisták és a liberális bl©k. — Vázsonyi tárgyal Friedrichhel. — Saját tudósítónktól. — Holnap este döntő fontosságú esemény Színhelye lesz a 48-as függetlenségi pártkor: megalakul falai között a liberális és demokra­tikus gondolkozású dolgozó polgárok politikai szövetsége. Míg a keresztény pártok egyesülése részben felekezeti, részben faji harczot hirdet, addig ez a polgári konc­entráczió mellőz min­den olyan motívumot, a­mely elválasztja egy­mástól az embereket és az általános bomlás, pusztulás, szertezüllés közepette meg fogja pró­bálni azt, hogy végre egy dolgos táborba egye­sítse a múltban, minden kisebbségi terrornak kiszolgáltatott polgárságot. A polgári biok a következő pártokból alakul: 48-as függetlenségi, magyar polgári, a nagyatádi Szabó Istvánt kö­vető kisgazda és földmíves, demokrata, nemzeti szabadelvű és köztársasági pártokból. Az egyes pártok megtartják teljes önállóságukat és a biok egységes vezetését egy végrehajtó­ bizott­ságra bízzák, melyben az egyes pártok dele­gáltjai foglalnak helyet.­­ A polgári egyesülésnek nincsen támadó tendencziája senkivel szemben. Megalakulása azonban égetően sürgős, mert a keresztény biok nem alkalmas arra, hogy a polgárság legszéle­sebb rétegeit produktív munkára egyesítse és maga a munkásság sürgeti, hogy a reakc­iós tömörüléssel szemben legyen egy olyan szabad­elvű és demokratikus polgári alakulás, melylyel tárgyalhat és közösen közreműködhet az orszá­got fenyegető katasztrófa elhárításában. A polgári szabadelvű btok megalakulásá­nak nehézségeiről beavatott helyről a követke­zőket közük velünk: — A polgári liberális btok megalakulá­sának semmi tárgyi és elvi akadályai nem vol­nának. Maga az a gondolat, hogy az összes polgári elemek tömörülnének, tehát azok is, a­melyek a kormányban angazsálva vannak, szin­tén erős törekvése ennek az egész akc­iónak. A legnagyobb baj az, hogy még mindig meg­van a kölcsönös bizalmatlanság. Különösen aggódó félelemmel tekintik azoknak a politikai köröknek előtérbe nyomulását, a­melyek Ká­rolyival a legvégsőkig kitartottak és így aka­dályozták az akkor megindult polgári szervez­kedésnek sikerre jutását, s így akaratlanul is felelősség terheli őket a politikának egész bal­felé való eltolódásáért. Tárgyalások folynak e biok megalakítása érdekében és alapos remény van arra, hogy a kérdéseket minden oldalról megfontolás tár­gyává teszik és az aggályokat szintén sikerül eloszlatni. Személyi kérdések szerepet eddig sem játszottak és ezután sem fognak játszani A keresztényszociálista párt és a libierális biok. (­ — Ernst Sándor nyilatkozata. — Felkerestük ma a legnagyobb keresztény poli­tikai csoportot, a keresztényszoczialista pártot, hogy megismerjük a keresztény politika hangulatát a meg­alakuló liberális polgári blokkal szemben. Kérdést intéztünk Ernst Sándor dr. pápai prelátushoz, a párt egyik elnökéhez, a­ki a következőkben volt szíves válaszolni: — Bizalmatlanságot vagy aggresszivitást az alakuló szabadelvű egyesüléssel szemben mi nem érzünk. Mindenesetre nehézzé, komplikálttá teszi a­­ helyzetet és a mi állásfoglalásunkat egyelőre kétségessé is az, hogy nem ismerjük a pol­gári btok egységes felfogását például a szo­­c­iáldemokrác­ia­ és a zsidóság, valamint a közelmúltban történt eseményekért való felelős­ség kérdésében. A mi véleményünk az, hogy a szocziáldemokratákat mulasztás terheli, mert nem szegültek ellen a bolsevizmus terrorjának és a zsidóság egy feletékeny része is bűnös a be­következett eseményekben. Nem szeretném, ha bárki azt hinné, hogy akár én, akár a párt, dühös antiszemiták vagyunk. Mi objektíven akarjuk megállapítani a­ felelősséget azért, a­mi az országot érte és úgy véljük, hogy ezeket a meg­állapításokat, valamint a zsidókérdés rendezését el­odázni nem lehet. Valószínű, hogy a liberális blokk hangadó politikusai közül többnek más a véleménye erről és így nem tudhatjuk előre, milyen maga­tartást tanúsítunk az új alakulással szemben. Hiszem azonban, hogy vannak kérdések, amikben nem lesz, mert nem lehet, nézeteltérés közöttünk, amikben minden becsületes, jóózaneszű embernek egyet kell akarnia Magyarországon. Azután megkérdezte tudósítónk a párt legagili­­sabb­ tagját, a­ki a balszárny egyik vezére, a keresz­­tényszocialista agitáczió leglelkesebb embere. Ő a kö­vetkező felvilágosításokat adta: — Pártunkat szeretik úgy beállítani, mintha valami duhaj­ pogromszövetség volna. Kérem­­ja meg, hogy itt a lehető legkomolyabb­­politikai munka folyik és mi minden erőnkkel a belső rend fentar­­tására törekszünk, mert czéljainkat parlamentáris eszközökkel akarjuk elérni. Az alakuló polgári biokot nem nézzük ellenségesen, mert arra okunk nincsen. Mi olyan erősek vagyunk, győ­zelmünk az ország hangulatából olyan világosan előrelátható, hogy nincsen okunk féltékenységre egy más alakulással szemben. Meg vagyok arról győződve, hogy ha együttműködés nem is lehetsé­ges, de vannak kérdések, a­melyekben valószínűleg egyetértünk mi és a liberálisok. Például a destruk­­c­ió, a nemzetbontó elemek ellen való küzdelem, a a nemzeti irányú haladás, a termelő munka sür­gőssége és még sok más kérdés. Mi várjuk a biok programmját és ehhez képest foglalunk majd állást. Peidi Gyula nyilatkozata. Peidi Gyula volt miniszterelnök, a szocziál­­demokrata párt egyik vezére a munka­­kérdésről és a polgárság szervezéséről, illetve a polgári biok mi­­előtti megalakításáról munkatársunknak a következő­ket mondotta: " Olyan súlyosnak látom az ország ez idő szerinti helyzetét és különösen a közeljövőben vár­ható bajok olyan súlyosak, hogy ezzel szemben egyenesen kétségbeejtőnek tartom azt a lassúságot, a­melylyel a liberális polgári btok előkészítői munkála­tait folytatják. Azt kell hinnem, hogy az illetékesek nem méltányolják eléggé ezt a helyzetet. Az én megítélésem szerint a kommunizmus bukása után adódott az a pszichológiai időpont, a­mikor a mun­kástömegek kiábrándultak az úgynevezett proletár­diktatúrából, a­mely nekik semmi jót nem hozott és következésképpen attól kezdve kellett volna ennek megfelelő politikát folytatni. Friedrich úrék jövetele ezt az alkalmat elszalasztotta. A munkás­ság mai, aránylag nyugodt magaviselete azonban arra vall, hogy az elkövetett hibák a gyors kibonta­kozással még jóvátehetők volnának. Ellenkező esetben bekövetkezik az az állapot, hogy a tüzelő- és élelmiszerhiányból származó szenvedéseket fokozni fogja a munkásság elkeseredése, a­mely természet­szerűleg származik abból a tényből, hogy az ország nyakán olyan kormány ül, a­ki senkitől megbízatást nem kapott és ennek a hiányát még csak azzal sem igyekszik pótolni, hogy a munkatömegek érdekében munkaalkalmat teremtsen és a meg­élhetést lehetővé tegye. Miután az a veszély, mely az első hideg téli nap beállával fenyeget bennün­ket sokkal nagyobb minden egyéb aggodalomnál, a­mely úgy látszik a polgári pártok vezetőit el­tölti, elérkezettnek látom az időt arra, hogy az eddigi­nél sokkal fokozottabb energiával lássanak hozzá a kibontakozás munkájához. Vázsonyi tárgyalásai Friedrichhel. Mint értesülünk, Vázsonyi Vilmos tárgya­lást folytatott Friedrich Istvánnal, hogy valami megegyezést létrehozhasson. Úgy látszik a tár­gyalások még nem fejeződtek be, mert Vázsonyi még mindig nem kapta meg a miniszterelnök­től azt a választ, melyet a megegyezés érdeké­ben feltételül szabott. Két Hétről két Hétre. Alkotmányos viszonyok között a miniszter, kor­mányzati ügykörét illetőleg, az államköltségvetés, vagy indemnitás keretében gazdálkodik. Most erról szó sem lehet. Az utolsó indemnitás is még a múlt év őszén lejárt. (A Wekerle-kormány éppen az új indemnitás kép­viselőházi vitája során bukott meg.) A proletárdikta­túra pedig az egész államháztartást felforgatta. Nyolcz­­kilenc­ miniszter helyét huszonkét népbiztos foglalta el, a­ki társait sem kérdezve, derűre borúra utalvá­nyozott, fizettetett, intézkedett. Landler népbiztos, mikor a belü­gyminisztérium­ba került, máról holnapra az egész vasúti személyzet dolgát kisajátította s mikor e­­gyöke­res­ újítás oka iránt a vasutigazgatóság, majd a pénz­ügyi igazgatóság részéről érdeklődni bátorkodtak, fölé­nyesen csak annyit mondott: ■ — Én vezettem a vasutas sztrájkot! A pénzügyi kormányzat zűrzavarának megszün­tetésére a Friedrich-kabinet többféle kísérletet tett. Most — a­mint értesülünk — azt a rendet hozta be, hogy a miniszterek tározóik köréből két hétről két hétre pontos költségelőirányzatot küldenek a pénzügyminiszter­nek, a­kivel ezután rövidesen megtárgyalják a tizen­­négynapos budgetet, és az utalványozás csak ennek szigorú betartásával történhetik. Nagyatádi Szabó István a politikai rá­­galmaibról. A magyar kisgazdák és földművesek érdemes vezérét, nagyatádi Szabó Istvánt, átlátszó vehem­en­­cziával támadják mostanában azok, a­kik félnek attól a nagy népszerűségtől, a­mely tiszteletre méltó sze­mélyét körülveszi a föld népe körében. Szabó István most kis füzetet adott ki, melyben sorra veszi az el­lene emelt ostoba vádakat és objektíven, világos mo­dorban végez velük. Nem védekezik, hanem egyszerű tényekkel czáfolja ostoba és rosszakaratú politikai senkik amúgy is jelentéktelen fecsegését. A szép magyar nyelven megirt füzet czime: Politikai rágal­mak és czáfolatok. Az országos kisgazda- és földmi­­ves-párt kiadásában jelent meg és az ára 2 korona.­ ­ AZ ÚJSÁG Szerda, 1919 október 1. Megfagyunk ! S ti politizáltok? Szterényi és Szurmay feljelentése. (Személyes szabadság megsértése czí­­mén feljelentést tettek Károlyi Mihály gróf és a Berincsey-kormány összes tagjai ellen.]) (Saját tudósítónktól.) Ez év február 25-ikén a Berinkey-kormány mi­nisztertanácsban foglalkozott Szterényi József báró volt kereskedelemügyi miniszter, Szurmay Sándor báró volt honvédelmi miniszter, valamint Mikes János gróf, szombathelyi püspök ügyével és azon a czímen, hogy ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki, internálásukat rendelte el. Szterényit és Szurmayt másnap hajnalban rendőrtisztek vitték el lakásaikról és fűtetlen kupéban utaztatták őket Czelldömölkre, a­hol kolostorban he­­­lyezték el őket. Mikes grófot két nappal később fog­ták el. Fogságuk belenyúlt a proletárdiktatúrába is, sőt az elfogott volt politikusok száma meg is szaporo­dott. Szterényi és Szurmay csak nagy sokára, július közepe táján nyerték vissza szabadságukat s akkor is, csak azért, mert mindketten a fogságban komolyan, megbetegedtek. Most Szterényi József és Szurmay Sándor jelöl jelentést adtak be a budapesti államügyészségen. Minde­­ ketten megjelentek Polányi Aladár főügy­észhely­ettes­­nél és bejelentették, hogy jogtalan fogvatartásuk ellen­­ bűnvádi eljárást kívánnak megindítani. Minthogy letar­tóztatásukat a Berinkey-kormány minisztertanácson határozta el, a Berinkey-kormány összes tagjai, vala­mint Károlyi Mihály gróf volt ideiglenes köztársasági elnök ellen a Btk. 323. §-ába ütköző személyes szabad­­­ság megsértése miatt feljelentést tesznek. Az állam-­ ügyészségen nyomban jegyzőkönyvet vettek fel a­ tényállásról és ezzel a bűnvádi eljárás megindult a Károlyi és a volt Berinkey-kormány ellen. A két államférfin összesen százhatvan napig volt letartóztatva. Egyik sem nyerte vissza teljesen egész­ségét. A Károlyi-uralom alatt úgy bántak velük, mintha közönséges gonosztevők lettek volna, a proletárdikta­túra pedig nem ismert velük szemben semmi kíméletet.­ Ma délelőtt felkerestük Szterényi József bárót, Andrássy-úti lakásán, a­ki a következőket mondotta a­ megindított bűnvádi eljárásra vonatkozóan. — Az államügyészség nyilvános felhívásban adott­­ Id körözőlevelet Kun Béla és társai ellen gyilkosság büntette, pénzhamisítás, személyes szabadság megsér­­­tése és egyéb deliktumok miatt. Nos hát, a­mi Szurmay-­ val, Mikessel és velem történt, az nem egyéb, mint a­ személyes szabadság megsértése. Bennünket a Károlyi­éra alatt tartóztattak le, még­pedig minisztertanácsi rendeletre. Ezért elmentünk a budapesti államügyész­ségre és ott feljelentést tettünk Károlyi Mihály és a Berinkey-kormány ellen személyes szabadság megsér­tése miatt. Jegyzőkönyvet vettek fel panaszunkról és ezzel az eljárás valamennyi miniszter és a volt elnök ellen megindult. Wekerle Sándor volt miniszterelnök a mi feljelentésünkhöz nem csatlakozhatott, mert az ő letartóztatását már a szovjet kormány rendelte el, míg bennünket az ifjú Nagy Vincze belügyminiszter írásos parancsára hurczoltak el. Az ügyészségen Váry Albert dr. főállamügyész szolgált felvilágosítással az ügyről. — Az eljárást megindítottuk, a feljelentés iktatva van, minthogy azonban ez az ügy politikai természetű és most elsősorban a kommunista ügyek foglalkoztatják az államügyészséget, egyelőre felfüggesztettük ebben az ügyben a további intézkedéseket.­­ • A büntető törvénykönyv szerint a személyes sza­badság megsértését a törvény öt évig terjedhető fogházzal bünteti. A Kiadóhivatal telefonszámai: Előfizetés, elárusítás: ................József 16—26. Apróhirdetés és nagyhirdetés :......................József 13—36. Az Újság olvasóterme: ...................... 55—31. Kiadóhivatali igazgató:............. József 122—56.J

Next