Az Ujság, 1919. október (17. évfolyam,116-142. szám)

1919-10-23 / 135. szám

v. ROVÁS. Az egyiknek más a programja jó a földbirtokrendezésről, a másik valami mást akar másképpen csinálni, mint az egyik. Ezért nem tehetséges a konczentráczió, a rokon- a frnkczió, a kooperáczió és pláne a fúzió. A házasság az utolsó pereben mindig meghiúsul, mert nem tudnak megegyezni a születendő gyermek nemében és még kevésbé a nevében. A politikus urak vagy ezer esztendőre szóló akcióban egyeznek meg, vagy sehogy. Egyik sem gondol arra, hogy nemzet is volna, mely választ, hogy az a meg nem születő alakulás csak néhány hónapra való, mely alatt megkötik a békét, választanak nemzetgyűlést és államformát s ezeket a feladatokat olyanok is megoldhatják együtt, akiknek nincs ugyanaz a véleményük arról, hogy két év, három hét és tizenöt évszázad múlva szép idő lesz-e, vagy mi legyen az ára egy kiló bölcseségnek. « * A munkások számára nincs munka és a munka számára nincs munkás. Kicsi és nagy többet keres, ha közvetít. Közvetítenek pénzt, fát, uborkát, csizmát, pálinkát, részvényt és házasságot. Budapesten gyászosan kifejlődik a lazzaronizmus, most már igazán faj- és felekezeti különbség nélkül. Mint a kukacz a sajtban! A" ki dolgozik, éhezik" s a ki közvetít, tőkepénzesséválik. Az ügyek, a hivatások elpenészednek, aváros elférgesedik. Ez at rothadás proczesszusa a bolsevista rombolás proczesszusa után. És senkinek nem sietős az ügy! A perczentuálás kedvence és magától törtetődő fogalom lett. A hivatalban kiszámítják, hogy hány perczent illeti meg a zsidót. Talán még a rabbi-hivatalokban is. Szerzett jog, arra valóság nem számít. Ahol sok perczent mutatkozik, ott kilökik a jogtalan fölösleget, de ahol kevesebb mutatkozik, ott nem töltik föl a hiányt. Sok a zsidó tanító , kilökik. Kevés a zsidó földbirtokos: megakadályozzák, hogy több legyen. Ez elvégre lehetséges, mert politika. De mi szüksége van a politikának arra, hogy perczentuáczió alapján csinálja meg, amit megtehet egyszerűen hatalmi alapon ? Egyes példány ára 8© fillér. Censurat: Nullu.', Budapest, 1919.____________________XVII. évfolyam, 135. szám.________________Csütörtök, október 23. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ... ... 220 —f Budapest, Rákóczi-út 54. s& Fair play! Irta Méhely Kálmán. Lloyd-George bohó könnyelműséggel — avagy bizonyára a munkaadók iránti kaján rosszindulattal — játszadozik oly tűzveszélyes és elcsépelt jelszavakkal, aminő az üzemi választmány és a nyereségrészesedés. Nálunk e tűzijáték már szétrobbant és csak a kormos roncsok maradtak meg , és sok megégett ember. Az illúziók mámora elszállt, a szenvedélyek elviharzottak, a szánk keserű, fázunk. Mi már ezekkel a kihűlt emlékekkel higgadtan foglalkozhatunk. Aztán valóban foglalkozzunk és vonjuk le a leczke tanulságait ! Más kárán tanul az okos , és mi még az öntapasztalat keserves tanpénzét is kihajigáljuk ? Lloyd George jól tudja, mit csinált*fej gátakat és csatornákat épít, hogy azokkal a keletről gomolygó vihar előszeleitől ott is hullámzásba hozott tömegszenvedélyeket romboló kitörés helyett alkotó munkára levezesse. A rohanó hegyi vízáradást völgyzáró gátakkal szépen befalazza és turbinák táplálására használja. A fellobbanó tüzet szalmalángszerű elpuffogás helyett takaréktűzhelybe fogja. Nem igyekszik elfojtani a kazángőz növekvő feszültségét, hanem a fölös feszültséget kimútatja, hacsak nem bírja hasznos munkára terelni. Ezt teszi Lloyd-George immár másfél évtized óta. Eddig radikális volt, most munkás vezető, de mindig szabadelvű. Mesteri kézzel viaskodik a jobb- és baloldali szélsőségekkel, a lordok és a szimlikalisták gyűlölete ellen felrázza, bar ezrá szervezi és győzelemre viszi a dolgozó osztályok széles millióit és a fair play jelszavával biztosítja a háború forradalmi vívmányait. Anglia csakis Lloyd George alkotó szocziális radikalizmusának köszönheti, hogy elkerülhette a belforradalmat, márpedig Angliában nem pár ezer ipari munkásról van szó, hanem a vasúti, közlekedési, kikötő-, bánya- és gyári munkások sokszoros millióiról és elképzelhetjük, mi lenne a Cityből, ha a Whitechapel slamjei ráöntenék tartalmukat. Addig vittük Uzsokot és Doberdót a magyarság hősies vakságával, amíg ránkszakadt a belső front két ponton , a nennszetiségin és a szocziálison. Mindkettőn azért, mert elreteszeltük magunkat a demokráczia elől. Egyszerre ránk zúdult az elmúlt évtizedeknek minden mulasztása. Addig védekeztünk a nyugati demokráczia ellen, amíg keletről a fal ránk omlott. A bolsevizmus és az anarchia ellen a kultúra és a szocziálpolitika az egyetlen fegyver és nem az éhség és a korbács. A munkás a legelhanyagoltabb, a legelhagyottabb és mégis a politikai állampolgári szereplésre legiskolázottabb, legszervezettebb társadalmi osztály, amelynek még ma, a katasztrófa után is, megtisztulva megvan a maga szilárd alkotó programmja. A magyar proletárban, abban a sokat hánytorgatott nemzetközi hazátlan bitangban épp úgy lobog a magyar szenvedelem, mint akár az alföldi legényben. Mély vizű tó, melyet sokáig lehet korbácsolni, de néha felgerjed és akkor pusztít. A magyar szabadságküzdelmeket sem a józan ész irányította, nem a belátás és mérséklet vezette, hanem a magyar fellobbanó természet, mely kitör, és aztán jön a kijózanodás, az önmaga okozta károk feletti fejvakarás. Ha kiforrta, kidühöngte magát, kitűnően lehet a magyar emberrel beszélni. Használjuk fel ezt a józan pillanatot, ne engedjük újból a feszültséget összegyűlni. Ha újból szabadon fejlődhet az izgatás, ha újból tápot adunk a rosszindulatú gyűlölködésnek, ennek kárát nem most, hanem majd akkor fogjuk megszenvedni. Ha a munkaadó szocziálpolitikája kimerül a béremelés elleni védekezésben és viszont a munkásszervezetek működése az örökös támadó harcrokban, megint visszaesünk a régi állapotokba, hogy a gazdasági krízisben ezért nem dolgozhattunk, a jó konjunktúrátpedig megették a sztrájkok. Sem Európa politikai térképe, sem az országhatárok, sem a társadalom új rendjének törvényes körülírása nem fog hamarosan stabilizálódhatni. Új ipari forradalomban élünk, ugyanolyanban, mint aminőt a nagy technikai találmányok másfél évszázad előtt lángra lobbantottak, amely a gyökerekig átalakította a világ képét. A világháború ugyanilyen nagy forradalmár. Az volt a technikai, ez most a szocziális átalakító. Hiába hunyjuk be a szemünket, hiába dugjuk be a fülünket, az élet halad, kérlelhetlenül, mint a nagy folyam, melynek ugyanazon vizébe halandó kétszer még sohasem léphetett. Európaszerte a háború okozta materiális károk orvoslásáért és a háború fölvetette óriási jelentőségű erkölcsi és politikai értékek kiaknázásáért nagyszabású belső honvédelmi harcról folynak. Igazuk van, hiszen csak ezután fog igazában eldőlni, hogy ki lett a háború győztese. Most kell igazában összefogni az egész nemzetnek, úgy mint a katonáknak a harczatéren, az áldozatkészség és önzetlen testvériség igazi keresztény szellemével és a komor elszántság és szigorú életfelfogás alkotó nemzeti munkájával. A programul hosszú időkre szól, de pályánkra a dicsőség és siker sugároznak, ha a szabadság és a nevelés, a haza és az emberiség szellemében lépünk utunkra. Lapunk mai száma 8 oldali NAGYVILÁG. (Bernstorff gróf vallomása. — Kit terhel a háborúért a felelősség. — Jó népszövetség összeülése. — Jéz orosz felfordulás.) A háborúért való felelősség kérdését erősen vizsgálja a német nemzetgyűlés főbizottsága. Linzheimer előadó előterjesztésében ismertette azon körülményeket, melyek eredményeképpen 1916 deczember elején utasította a német, kormány Bernstorff washingtoni nagykövetet, hogy Wilsont a béke számára nyerje meg. Wilson feltétele az volt, hogy a német kormány javaslata konkrét feltételeket tartalmazzon, ezt a kívánságot azonban Zimmermann államtitkár december 20-án megtagadta. Január 7-én Zimmermann utasítása szerint a békefeltételek bizalmas közlését ■ halogatóak kell kezelni, január 9-én pedig elhatározták a korlátlan tengeralatti háborút. House ezredesnek Wilson utasítására megtett újabb javaslatát Bethmann-Hollweg és a német kormány f elkésettnek tekintette s január 31-én a kíméletlen tengeralatti háború bejelentése Amerikát és Németországot a diplomácziai viszony megszakításához vezette. Wilson még ezek után is nyitva kívánta hagyni a kibékülés afférját, de Németország kijelentése, hogy a tengeralattijáró háború általános alkalmazást követel s kivétel Amerikával szemben sem tehető, végleg elvágta a kiegyenlítés útját. Bernstorff gróf kihallgatása, igen nagy érdeklődést keltett. A volt nagykövet vallomásának elején részletesen ismertette azt az elvi vitát, melynek folyamán Wilson az elsülyesztések „szabálytalanságáénak beismerését követelte, de a német kormány energikus állásfoglalása után végül is engedett. Románia beavatkozása után House ezredes kijelentette, hogy Wilson nem közvetíthet, mivel az entente a csatlakozás folytán biztosra veszi győzelmét. A tárgyalás végén Linzheimer előadó Bernstorffhoz a következő kérdést tette fel: — Ön az utasítást abban az értelemben fogta fel, hogy önnek Wilson elnököt vagy House ezredest bátorítania vagy befolyásolnia kell, hogy javunkra békeakcziót indítson ! Bernstorff gróf: Igen! (Mozgás.) Linzheimer képviselő: Az ön részére megszabott keretek között kész volt-e Wilson arra, hogy belemenjen nemzetközi alapon való béketárgyalásokba, még akkor is, ha mi nem terjesztünk elő konkrét békejavaslatokat ? Bernstorff gróf: Igen! (Mozgás.) A tárgyalást ezután szerdára halasztották. Az osztrák nemzetgyűlés elfogadta az ál-lamformára vonatkozó javaslatot, mely a st.