Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)

1919-12-02 / 170. szám

Kedd, 1919 decsember 2. AZ ÚJSÁG Szenzáczuis fordulat a Tisza-ilgyben (HütSsier főhadnagy vallomása. — Mit tud Laehne Hugé?)­­ — Jiz Újság tudósitójától. — . _ A fő^apit^jjíiSgen napok óta Tisza István meggyilkol^«rr újE'yében a nyomozást az­ eddiginél .is. Maribb titokzatossággal folytatják. A nyo­­mottás Hüttner Sándor főhadnagy töredelmes be­ismerő vallomásával vett döntő fordulatot, a bűn­részes ember nemcsak a gyilkosok neveit szolgál­tatta a rendőrségnek, hanem­­a­­gyilkosság elkö­vetésének gyanúja miatt letartóztatott emberek szemébe mondta, hogy ki milyen szerepet játszott a gyilkosságban és az értelmi szerzők neveit is meg-­ említette. Hüttner azt vallotta, hogy a tizenegyes katonatanács múlt év október végi ülésein jelen volt­ egy jelenleg is előkelő politikai állást betöltő egyéniség,­­ a­kinél a­ forradalom előkészítésében is szerepe volt. Az illető tudott arról a megbeszélésről, a­mely Tisza István megöletésére vonatkozott, sőt a gyilkosság irányításába is befolyt. Hüttner Sándort a múlt hét utolsó napjai­ban ismételten kihallgatták és a keresztkérdé­­sek tüzeiben is megmaradt vádló vallomása mellett. A rendőrség ezek után szembesítette a megvádolt emberrel s ekkor Hüttler már hatá­rozatlannak mutatkozott. Később azonban neki­, bátorodott s bár már akkor nem volt szembe­sítés, annak hangoztatásával, hogy teljes tuda­tában van súlyos bűnének és tudja, hogy mi­lyen büntetés vár reá, minden bűnösnek la­­kolnia kell. Nagy fontosságúnak ígérkezik Laehne Hugó volt földművelésügyi államtitkárnak a kihallgatása is. Laehne egy-két napon belül­­ Budapesten lesz s ez alkalommal kell tisztáz­nia, kinek az utasítására osztott szét tízezer koronákat a forradalom kivívásában szereplő embereknek. Jól informált helyen úgy tudják, hogy az utasítást az a férfiú adta Laehnenerk, a­kit Hüttner a gyilkosság értelmi szerzőségével vádol. A rendőrség most Schubert Ágoston bőr­­gyárost, a­ki Tisza, meggyilkolására vonatkozó­lag már az első tanúkihallgatása alkalmával fontos kijelentéseket tett, újból ki fogja hall­gatni. Szenzácziósabb hátterű bűnügy még nem­­ foglalkoztatta a nyomozó­ hatóságokat,­ a nyil­vánosság tájékoztatását a nyomozó hatóságok , ennek daczára nem tartják czélszerű­nek és a nyilvános, főtárgyaláson óhajtanák csak az­ ügy teljes egészét ismertetni. Ennek a szokatlan eljárásnak kell betudni, hogy valótlan vagy fantasztikus h­írek­­kerülnek forgalomba és a közvélemény olyan egyének szerepléséről is tud, a­kik nyilvánvalóan távol állnak a bűn-'' ügytől, így szombaton elterjedt annak a híre, hogy ifjabb Dobó István töredelmes beismerő vallomást tett. Ez nem igaz. Dobót napok óta nem hallgatták ki. Szombaton egész napon át Kéri Pált hallgatta ki­ Kovács Lajos dr. vizs­gálóbíró, de Kéri állhatatosan tagadott, majd ingerült­­­e­tt és tiszteletlen hangon ezt mondta a vizsgálóbírónak: : .• Én annyira vagyok bűnös, mint ön, bíró úr! Ezért a kijelentésért a vizsgálóbíró fegyel­­mileg büntette meg Körit. Harminc­hat órai, kemény fekvőhelylyel súlyosbított sötétzárkára ítélte. ' Fényes Lászlót is kihallgatta a vizsgáló­­bíró­ 'Fényes ártatlannak mondja magát, azon­ban egyes vallomások alapján a vádtan­ács helybenhagyta a letartóztatás­ végzést. Soóky János dr. államügyész indítványt tett a vizsgálóbírónak, hogy hallgassák ki a gyilkosságra vonatkozóan Hock­ Jánost is tanú­képpen. Hock tett ugyanis első í­zben olyan ki­jelentést, hogy Tisza gyilkosa, Pogány József volt s a vizsgálat akarja kideríteni azokat a részleteket, hogy honnan tudta Hock Pogány bűnösségét. Miután Hock János Pozsonyban, te­hát megszállott területen, felügyelet alatt van, a vizsgálóbíró intézkedésére ma este két rend­őrtisztviselő Pozsonyba utazik s az­ ottani bírói hatóság közbenjöttével kihallgatják Hockot, a­­kit vallomására rögtön meg is esket-é­rtek. A­ kihallgatás alkalmával arra is kitérnek, várjon Fényes Lászlót m­on­dta-e Hock Jánosnak, hogy „szentelt vízzel nem lehet forradalmat csinálni", — így vallja ezt Hüttner ,­ vagy pe­dig Kéri Pál lyomita-e ezt­? Éjszaka érkezett jelentés a rendőrtisztyi jef­­ök pozsonyi utazását fölöslegesnek láttatja. A Magyar Távirati Iroda jelenti. Bécsből je­lentik, hogy Hock János tegnap odaérkezett. A Hotel Möllérben szállt meg, ugyanabban a szállóban, a­melyben Kunfi­ Zsigmondi is lakik. Mindketten Prágába készülnek Károlyi Mihály­hoz."Ez ismét­ bizonysága annak, hogy azok, ki­ket a gonosztett terhet, még mindig folytatják bűnös üzelmeiket. ÜGYVÉDI VIZSGÁRA Pénzügyi fogalmazói vizsgára, jogi alapvizsgákra, szigorlatokra, feliamszfimvitali államvizsgára, tanári paedagógfiai vizsgára legsikeresebben készít elő a SZ®NTAGH-SZEMEN4&RIUER 1 IV. kerü­ety Vácxzan­fera 51. sx„ 8296. Jészy-ze­tkő,lesöntés.—. Értekezés. 9—12^ és 3—7-tof A csigák. Irta Erdős Xhence. • • • .'■• •• . V v- _ \ A kis földszintes külvárosi ház udvarára a­hogy belépett, nyirkos, rossz illatok csaptak az arczába. Igen szegény munkásemberek háza volt ez, jobbról-balról egyszoba-konyhás laká­sokkal, a­mik szembenéztek egymással a közös nyomor és szomorúság nyíltságával. A törött és szennyes",ablaküvegeken keresztül sápadt és öreg gyermekartézok néztek ki az udvarra, a­hol a mosogatóvíz folyt és mindenféle szennyes hul­­­ladék hevert. A hölgy, a­ki­ a kapu előtt egy gyönyörű autóból szállt ki, riadtan megállt, körülnézett , és megpillantva az egyik ajtóban egy ellenséges ■ pillantású fiatal asszonyt, megkérdezte tőle: —■ Itt lakik, kérem, Kristóf Józsefnél — Az utolsó ajtó balra — mondta az asz­­szony és köszönetét sem várva, befordult az aj­tón, még egy-egy utolsó ellenséges pillantást vetve az előkelő hölgy ruhájára. Az elfogultan ment tovább és bekopogott a jelzett ajtón. Kristófné, a mosónő otthon volt. A tüdőgyulladásból fölépülve, már járt-kelt a kis lakásban, a­mi aránylag tiszta volt és ren­des és most, a­hogy a hölgyet belépni látta, a kezeit összecsapta a meglepetéstől: — A nagyságos asszony! — mondta öröm­mel és rohant hozzá, hogy kezet csókoljon. A hölgy kissé zavarodottan mentegetőzött. Errefelé jártam, eldőltem, bejövök, megnézem, mit csinál, Kristófné, hogy van. Vártunk ám a­­ruhával! Nem hívtam mást. Azt mondtam : már csak megvárom, a­míg Kris­tófné fölgyógyul és eljön megint mosni. Két csomagot tett le az asztalra. Az egyik­ben czukr­ászsütemény­ volt, a másikban egy kis kávé, czukor, csokoládé. —Ezt hoztam magának, Kristófné — mondta és leült az egyik rossz székre, a­­mit Kristófné nagy Szívességgel törült meg számára. Mig Kristófné a betegségét adta elő nagy­­körülményességgel, addig a­ szép hölgy körül­nézett a­ szobában. Két puhafa, ágy, sárgára má­zolva. Egy kis pléhmosdó, ütött-kop­ott lavórral, kannával. Két rozoga Szekrény, egy asztal, egy homályos tükör, egy pár szék, varrógép, kis áll­vány, rajta néhány apróság, a­mi egy fiatal leány holmijához tartozott: ezek voltak a szoba bútorzata. A fal világoskékre meszelve, itt-ott foltos a nedvességtől. A padló hiányos, mozgott az ember lába alatt. A falon egy papírlegyező­­ben képeslapok, egy kis fakó szűz Mária-kép és mindenen az" az illat, a szegénységnek az a le­hangoló illata, a­mit ki sem bírnak a gazdag emberek, a­mitől fuldokolnak, mint a füsttől vagy a széngáztól. A látogatónak ismerős volt ez az illat- Em­lékezett rá, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt ez az illat kergette ki őt egy ilyen kis lakásból és egy, külvárosi színházhoz, a­hová mint kardalosnőt, felvették., Ismerősek voltak neki a bútorok is. Ő is ilyen bútorok között lakott anyjával, a szegény fájós szemű Özvegy asszonynyal, a­ki már ő is varrni tanult ,a Belváros egyik nagy műhelyében. De a műhely előtt este nyolc­kor egy sovány és kopott ruhájú kardalos várta őt mindég, ugyanaz, a­ki aztán elvezette a szín­házhoz is. A látogató nézte a falakat, a bútoro­kat, mialatt Kristófné, a mosónő, mesélt. Alig hallgatott oda, mit m­ond a, szegény asszony. Ott állt szemtől-szembe a múlttal, a maga múltjá­val, a­mit oly rettenetesnek érzett most az őt környező dolgok szemlélése közben! S a­hogy tekintete elkalandozott a tárgyakon, hirtelen megpillantott valamit a földön. — Egy csiga volt, egy meztelen, nyirkos kis féreg, a­mi ki­bújt­­ valahonnan egy falrepedésből, vagy­­ a padló alól és itt sétált a szobában nyugodtan és egykedvűen, a­hogy a csigák szoktak. A látogató szíve megremegett. A csiga !­íme a csi­ga is itt van ! És most emlékezett, hogy­­ gyermekkorának rémsége volt az a hideg, puha, undorító kis hüllő, a­mire sokszor rálépett mezítláb, ha az ágyból kiszállt. Igen, igen, legfőképpen a csigák miatt volt, hogy a színházhoz ment a karba és hogy már az első időben is éjszakákat töltött a házon kívül. Első barátja, a kardalos, meg­hívta őt magához. Fönn lakott a harmadik eme­leten, egy kis bútorozott szobában, nem valami nagy­ fényben, de a padlón szőnyegek voltak és a fal száraz volt és csigák nem laktak abban a szobában. Igen, ezeknek a kis nyirkos állatoknak kö­szönheti a későbbi életét és hogy most az, a­mi. Ha nem is rendezett erkölcsi viszonyok között, de gazdag és független ürnap. Nem egyszerre lett az és nem is könnyen. A kardalost, a­kihez később nőül ment, a tüdővész már régen a sírba vitte. Ő pedig talált egy gazdag barátot, aztán még egyet és egy harmadikat. Csendes, úgy­szólván polgári életet él, jólétben, kényelem­ben. Minek több, min­ek más! Az anyját vidékre küldte, ott tartja, az is meg van elégedve az életével. — Igen, jobb így, — gondolta magában a látogató, parfümös zsebkendőjét elővéve és egy kissé a szája elé tartva .• Így kellett ennek lenni! Kristófné most a leányáról kezdett beszélni, a­ki a városba jár be egy fodrászműterembe manikűrözni. Ha­ a nagyságos asszony egy ki­­csit vár, mindjárt itthon lesz. És a látogató várt, míg a leány hazajött. Magas, szőke, igen fehérarczú és karcsú fiatal teremtés volt­ és a látogató a­hogy rápillantott, rögtön megérezte benne sorsának jövendő osztályosát. Kis, egy­szerű ruháját szépen viselte, haja fel volt sütve, kezei ápoltak, magassarkú czipőjéből vékony ha­risnyák látszottak ki. Kristófné elkezdett pa­naszkodni, hogy nem szeret az üzletbe járni, nincs megelégedve a foglalkozásával. Valami mást szeretne, mást akarna ! De hát, jóságos Isten, mit akarhat egy fiatal leány, a­ki nem tud semmit és nincs senki pártfogója! És ma­napság már a manikűrözésből is meg lehet élni! Ha nem is valami jól. A látogató nézte a fiatal leányt és lopva figyelte a csiga, útját a padlón. Irtózott tőle és mert felé közeledett, gyorsan felállt és búcsút vett tőlük. A fiatal leány sóváran függesztette reá a szemét. Szinte fölitta.a tekintete a jólétnek, a tisztaságnak és a pénznek ezt a kidiszített reklámbábuját és szinte áhitatosan csókolt neki kezet. Mikor pedig a látogató kinn volt az ajtón, azt mondta az anyjának: — Lássa, mama, én is tudnék ilyen szép lenni, ha ilyen ruhám volna! Ekkor azonban megpillantotta a földön a csigát, a­mint éppen­ az asztal lábát megkerülte. Iszonyodva kiáltott fel: — Már megint egy csiga! Mama, én ezt nem bírom el! Én ezt nem állom ki! Inkább a Dunának megyek, semhogy ilyen büdös fér­gekkel egy szobában lakjam. Én inkább, — nem tudom mit teszek. — a legrosszabbat, — csak már ezeket az undok férgeket ne lássam! Juj, juj, juj! _És kitört hangos, hisztérikus sírása, a mitől majdnem megfulladt. És arcza eltorzult az utálattól s ha az anyja el nem kapja, elájul..* y NAoyvflÁQ. (Japán*orosz’német biok készül. — Kramarz ■jiyilatkozattfyS­z antibolsevista államszövetség­­ről. — Jh­nerika mégis ratifikálja a békét. — Közeledés Olaszország és Jugoszlávia között. — osztrák szakszervezeti kongresszus.) Japán-orosz-német biok terve áll a kül­politika előterében. A Newyork Times Kra­matz volt cseh miniszterelnök nyilatkozatát közli, a­ki a napokban tért vissza Denikin tá­borából s a készülő, állam biokról a következő­ket mondotta: —■ A Japánból, Oroszországból és Német­országból álló új nemzetközi biok lehet az ára annak, hogy a szövetségesek elmulasztották az anti­bolsevista csapatok támogatását. Japán kész a támogatást megadni bizonyos szibériai konc­essziók ellenében. Annyit kijelenthetek, hogy az oroszok eddig a japán tapogatózást­­visszautasították. Visszautasították ezideig a német közeledést is. A bolsevistaellenes csapa­tok vezetői a leglojálisabb magatartást tanú­sítják az entente irányában, azonban vigyáz­nunk kell arra, nehogy Japán és Németország karjaiba kergessük őket. Németországot arra kell kényszeríteni, hogy a Pskovnál elzsák­mányolt óriási lőszermennyiségét adja át Deni­­kinnek. Ha ezt a felszerelést Denikin rendelke­zésére bocsátják, akkor össze tudja törni a bol­sevistákat. Denikin emberei kitűnőek, több száz­ezer főből álló tartalékja van,­ a­melyet azon­nal harczba tudna vetni, ha fegyverei volná­nak. Denikin egyáltalán nem monarchista ér­zelmű. Beszélgetésem során meggyőződtem, hogy demokrata. Személyes ambícziói nincse­nek. Maga a hadsereg, igen demokratikusan van megszervezve. Kramarz nyilatkozatát ér­dekesen egészíti ki Stefanov, Kolcsak hadügy­miniszterének nyilatkozata, a­ki kijelentette, hogy Szibériában e pillanatban nyolczvanöt­­ezer főből álló japán sereg van, mely igen nagy akc­ióra képes. Az amerikai szenátus ellenállásával kap­csolatban Wilson­ elnök Hitchcock szenátorral folytatott beható tanácskozásokat, melynek so­rán Wilsonnak a szenátushoz küldendő üzene­tével foglalkoztak. Politikai körök véleménye szerint a békeszerződés sorsa nagy mértékben függ attól, milyen álláspontot foglal el Wilson üzenetében. A köztársaságiak olyan alapot ki­vonnak a­­tárgyalások számára, a­melyet vala­mennyi párt elfogadhat, mert belátják, hogy az ellenállást nem szabad tovább folytatni.­­ A ratifikálásnak újabb akadályát jelenti Lloyd­ George parlamenti beszéde, mely rámutat az entente és a német kormány közt fölmerült azon akadályokra, melyek a megszállott terüle­tek közigazgatásába voívatkoznak. Olaszország és Jugoszlávia közt felmerült konfliktus során békésebb hajlandóság mutat­kozik. Az olasz kormány kijelentette, hogy az 3

Next