Az Ujság, 1919. december (17. évfolyam, 170-195. szám)

1919-12-03 / 171. szám

/r\ / / . p 191­­ .JtC. ^ / A K‘ r *­­ / ____^ Budapest, 1919. R_________XVII. évfolyam*­ 170. szám,_______________Szerda, deczember 3. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Egész 220 díjj^XL Budapest, Rákóczi-ut 54.^afc ROVÁS. '2$ konczentrácziós Bécs-Ausztriában a szocialisták szétverik a keresztényszocziá­­lisok­ gyűlését és azt mondják: győztünk. Itt rajnaiunk erre .jog­gal kérdezzük: ez h­át a konczeus^,ácaáé, é^''et: a szabadság, az egyenlő jog és elvégre a népuralom? S itt midpuust joggal és okkal gondolunk a tavalyi hóra, a­mikor nálunk volt olyan polgári-szoczialistat koalíc­ió, a­melynek kebelén a gyű­lést szétverték a szoczialisták, a polgári lap­nyomdákat szétrombolták a rokkantak, a polgári minisztereket elkergették a népők­ ágyús és géppuskás küldöttségeké- gátjuk jönni ott is, a­minek ilyen körülmnények k­zö­tt jönnie kell, mind a két pá^pú^tel^uiv-­­nak az általános rablásban és­­hagyma Látjuk és mivel mi már tules&ftpc vastagon, hát azt hiszszük, hogy­ most .­mikr/ folytath­atjuk, a mi rosszra vezetett 10­m­ásik oldalról. Pedig nem az oldal számit, hanem az, hogy az atroczitást az követi el, a­ki erő­sebb. A politikai struktúra, hála Istennek, szolid és becsületes, nekünk csak Bécs felé kell néznünk látó szemmel és értő észszel, hogy megcsináljuk a társadalomban is azt, a­mi a politikában — hála Istennek — már megvan. — Nem a volt és nem a leendő képvise­lők erősségei a nemzetnek, hanem a mosta­niak, — mondotta ma a miniszterelnök az ujságíróklubban. A sajtó tönkre tehet egy országot s meg is mentheti. Most az a fel­adata és az a készsége, hogy megmentse. Szívleljék meg ezt azok a politikusok és egyéb illetékesek, a­kik előítélettel és ellen­ségesen nézik azt a sajtót, mely nem az ő pártjukra­­ áll. A másik nem lehet hasznos, ha az egyiket nem ismerik el fontosnak. Most nem az a nemzetnevelés módja, hogy az egyik irány nekimegy a másiknak és diszkreditálód és agyonütné. Most valameny­­nyien Pak­snak írunk, hát ne gondoljunk Kecskemétre és a­ többi választókerületre. Párisban minden lapot egyaránt magyarnak néznek s nem disztingválnak pártok szerint. Tehát a kormány támogató lapoknak sem szabad nehézségeket csinálni a kormánynak. * Tetszik tudni, hogy mit jelent az, ha a fúziónak nincsenek csak személyi akadályai! Azt jelenti, hogy tárgyi megegyezés nincs, mert nem is kell. Személyi nehézség azt je­lenti, hogy kezdetben vala a személy, a ki mondá: legyek valaki! S jön valaki. Aztán jön a második teremtő szó: legyek valami! — Erre orrára teszi a mutatóujját és spekulál: mi legyek? Keresztény radikális, vagy zsidó ultrámon tán? .Szélső közép, vagy középjobb­­bal? Végül kisüti: legyek miniszter. S most az üstbe dobja boszorkányreczipe szerint az összes politikai varangybeleket, kigyófogó­­kat, denevérkörmöket, minden pártprogramm­­nak minden fekélyét, zománczát, savát, tor­sát és excrement­um­át és főzi a tárgyi nehéz­ségeket, miknek az alja és föle aztán a vilá­gos eredmény: a személyi nehézségeket meg kell oldani. .. _A',__ A marcsár béke.­ ­ Megjött afffogh­ive Neuillybe, a kisebb­fajta itéletkiisírdetés városába. Készen az itélet .s*"roi mégis fellélegzü^j^m^msgy anbytfít vittük itthon, ko4\\lwenunhassák ott, mit mérnek ránk^^iM&eink nincsenek, de reménysorpinkVva irha­k. A neuilly-i tárgyalás'­­éjé' a úRigyár nemzet nézzen optimizmussal és készüljön reá egy sor.sátóplW% i^emzH,^on. hiolyságával és elszá^sáifGiÁk Apponyi Albert Se*? a^AWmik k mesV sze idegenben. Ékes lesz a szavm,' wA&akjfrt a beszéde ps *3 eg tám­ad­h­at a ti an­y T? olk o­­dósa:­­^Ügyünk nála jó kezekben van, mégis mától kezdve minden ember kötelessége úgy összeszedni minden érvet, szempontot, jogok és igazságot, mintha Apponyi helyett­­ vinné a tárgyalást. Ezt teszszük mi is, nem öntelten, hogy ránk szorult, hanem kötelep­­­ségszerűen és buzgón, mintha ránk szorulna.­­ A békeszerződésünk ki van nyomtatva­­és a kezünkbe fogják adni. Mégis több okunk van hinni, h­ogy nem úgy fogják aláhratni, velünk, a­hogy meg van fogalmazva. Német­ország, Német-Ausztria, Bulgária nem re­­,­mélhette ugyanazt, a­mit mi. Mert Német- Ausztria és Bulgária ma is az az ország, a­mely volt a békeszerződés fogalmazásának idején. A entento urai ellenben mind tudják, hogy az a Magyarország, a­mely számára ezeket a föltételeket szabták, ma m­ár nin­csen. Az az ország, melynek kézbesíteni fog­, jók,­ merőben más. Kell ezt bizonyítanunk? Az entente missziói itt voltak és vannak és tudják a nagy elváltozásokat. Tudják első­sorban, hogy a­mely Magyarország számára a­ felté­teleket megfogalmazták, egy nem ismert, félreismert ország volt, a­melyiknek pedig most átadják, azt már ismerik. Mindenkép­pen, tehát korrigálniok kell a különbséget a saját fogalmaikban: ha tévedtek az értéke­lésünkben, a korrektúrát meg kell ejteniük a munkán, melyet e tévedés alapján vé­geztek. A másik tény, a­mit az entente ugyan­csak autentikusan a saját tapasztalásai alapján kénytelen lesz elismerni, hogy ugyanaz a Magyarország, melyet bolseviz­­mus és román megszállás előtt terveztek, nem ugyanaz, ha változatlan békeföltételek alá fogják. A mi számításuk akkor az ő fogalmaik szerint helyes volt, ma már nyil­vánvaló tévedés. Az az ország, melyről föltet­ték, hogy fa, vas, szén és só nélkül is meg tud élni az őstermeléséből, nem élhet meg belőle a bolsevizmus rablásai és a megszál­lás „rekvirálásai“ után. A mozgó vagyonún­kat megdézsmálták, a pénzünket egyhuszad értékre redukálták, a terményeinket, mező­­gazdasági gépeinket, állatainkat elvitték, a vasúti anyagunkat elhurczolták. Ötven mil­­liárddal kevesebbünk van most pénzérték­ben, mint volt nyolc­ hónap előtt, egy életre­­szóló életképességünkkel vagyunk szegé­nyebb, h­ogy a munkaeszközökben vitték el ezt az ötven milliárdot. Hogy lehetne ma ilyen elvérzés után ugyanazt követelni tő­lünk, mint annakelőtte ! , végül, a­mi egy év előtt még igazságos­nak látszó teória volt, az ma már praxis, melynek kész tanulságai vannak. Az új el­rendezése a térképünknek még nem történt meg, de már kiderült, hogy nem hozza meg azt az eredményt, melyet vártak tőle. Nem lesz ezen a területen a népeknek sem több szabadságuk, sem nagyobb jólétük, mint volt eddig. És nem lesz itt több nyugalom és az európai békének nagyobb garancziája. Ezt ma már tudják. S tudják, hogy szom­szédaink megítélésé­ben is csalódtak. A népek fölszabadí­tóiról ma már nyilvánvaló, hogy rabtartói azoknak, a­kiket fölszabadítaniok kellett volna. Hogy pusztul a kultúra, vadul­nak az erkölcsök ott, a­hol Magyarország testéből eleven, hozzátartozó és h­ozzászóló részeket téptek ki. Nem kell csüggednünk. Az igazság ve­lünk van s Nyugat urai ma már képesebbek ezt meglátni. S nincs semmi okuk, hogy­­el­őre ismerjék, a­mit megláttak. f ^íf tartsunk ki és küzdjünk igazunkért az ríg^ifiság fegyvereivel. S közben vigyázzunk fűmagunkra. Ne adjunk okot arra, hogy mi­után megismertek bennünket, ismét félre­­isjaérjenek.­ ­ Sincsen pártbojalSs, csaiF pletykáip-^aimaK S (Pletykák és akstji munkák­. — Kém Csomj­ük fel a demosperta párt 1 — Pat msntta* nak a kerepslény nemset! egyesöEcs pSrtf&Ss'— A Nemzeti Társaskör vá« tasztW^ A tevesér a minisztertanács^ — Garami Svájcéba utazott,­ — Az Újság tudósítójától. — A miniszterelnök ma délután azt mondta az újságírók klubjában, hogy az újságíró egyetlen hivatott czenzora saját lelkiismerete és az a hírlapíró, a­ki ebben a végzetes korban, ezekben a sorsdöntő órákban­ nem tudja meg­ítélni, hogy mit szabad leírni a nyilvánosság számára, mit nem,­­ az érdemetlen az újság­írói hivatás betöltésére, mert nem érti a mes­terségét. Ezeket a mély igazságú szavakat mi szó szerint alkalmazzuk azokra a politikusokra, a­kik ezekben a szívszorítóan, halálosan, vég­zetteljesen komoly napokban nem tudnak vigyázni a szájukra és a­mi ugyancsak baj, nem tudnak parancsolni alantas indulataiknak. Minden felelősségérzet nélkül beszélnek, cse­lekszenek és terjesztenek olyan híreket, a­miken sírni kellene pártkülönbség nélkül min­denkinek, a­ki hazáját szereti. Mióta meg­alakult a konczentrácziós kormány, egy nap sem múlt el a nélkül, hogy hátha ne támadták volna Huszár Károlyt és a pártközi béke ügyét. A­kik ezt teszik, azoknak nem akarunk lec­­­két adni a polgári becsületből, mely azt pa­rancsolja, hogy a vállalt kötelezettségeket tel­jesítsük és ha tegnap konczentrácziót csinál­tunk, ne akarjuk azt mára orvul ledöfni. Nem a becsület iskoláját akarjuk kijáratni bárkivel is, csak azt mondjuk a politikában ujonczoknak és iskolázatlanoknak, hogy ébred­jen fel bennük a felelősségérzés ! Szörnyű felelősség terhel ma mindentát, a­ki politikát csinál, a ki szól, a ki ír, a­ki plakátokat ragaszt a falakra. Ezt a felelősséget sokan nem érzik azok közül, a­kik például nem akarnak addig nyugodni, a­m­íg szét nem robbantják a bal­oldali pártokat és ezzel a keservesen meg­csinált konczentrácziót, mély békénknek ára. Százszorosan káros és veszedelmes a bő­beszédűek könnyelműsége és a nyughatatlanok aknamunkája a konczentrácziós kormány el­len ma, a­mikor Huszár Károly kabinetje végre megkapta a meghívót Neuillybe, a­hol a magyar békét meg fogják kötni. Ma este h­at órakor a párisi meghívó ügyében minisztertanács volt. *A kormány, tagjain kívül megjelent a tanácsban Horthy Miklós fővezér, Bethlen István gróf, Teleki Pál gróf és Lors Vilmos báró titkos tanácsos. A minisztertanács a békekonferencziára valói meghívással és a békedelegáczió összeállítá­sával foglalkozott. Majd élelmezési kérdése­ket tárgyaltak és elfogadták Huszár minisz­terelnök rendelettervét a választások zavar­­talanságának biztosításáról. Ezek után Fried-­­rich hadügyminiszter hozta szóba azt a vá­dat, melyet ellene a Tisza-gyilkossággal kap­csolatban emeltek. Friedrich­ erélyesen tilta­ Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 60 fillér

Next