Az Ujság, 1920. január (18. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-18 / 16. szám

i / Apponyi az ötös tanács előtt. fLloyd­ George jegyezte beszédét. — Három és fél millió elszakított magyar. — Szóbeli­­Megbeszélés. — Tizenötnapi határidő.) Újság tudós Hójától. — A Magyar Távirati Iroda jelenti : Apponyi Albert gróf párisi beszédének elejét tartalmazó radiogram­m ma estig nem érkezett Budapestre. A beszéd második része a következőképpen hangzik A.v Újság beavatott helyről értesült, ahogy Apponyi bo^Selének az ötös tanács előtt rendkivüJLntfoly­tatása volt. Nem any­­nyi^-*^-J^e«*b­o retorikai részének, mint in­kább annak a mély, fájdalmas hangnak, melyen megőrzött, hogy Apponyi az egész magyar nemzet lelké­ből beszél. Apponyi három beszédet mondott, egyet francziául, egyet angolul és egyet, olasz nyel­ven. Főleg Lloyd-Georgera volt igen nagy hatfissal. Lloyd-George Apponyi beszédének kez­detétől fogva feszülten figyelt és az egész beszéd alatt jegyzeteket készített A beszéd alatt egy jegyzéket­­csúsztatott Clemenceauhoz, melyen, mint utólag ki­derült a nemzetiségi kérdésekre vonatkozó­lag kért bizonyos fel­világosí­tásokat. Ap­ponyi beszéde után a magyar delegáczió el­nökétől is felvilágosítást kért, hogy hol lakik az a bizonyos három és fél mil­lió magyar, kiket a békeszerződés idegen­­ uralom alá kényszerít Apponyi válaszképpen Magyarország nép­rajzi térképét vette elő s mialatt az ötös ta­nács tagjai köréje csoportosultak, beható magyarázatot adott arról, hogy egyes helye­ken a magyarság a nálánál sokkalta kisebb számú nemzetiségek uralmának lett kiszol­gáltatva. A megbeszélés alatt az ötös tanács tagjai Apponyi körül egész kis kört ké­peztek és egész intim megbeszélés fej­lődött ki. Külsőségekben ilyen közeli megbeszélések még egyetlenegy békedelegáczióval sem vol­tak. Hasonlóképpen igen nagy hatással volt Apponyinak az olaszokhoz intézett beszéde is, melyben többizben — Magyarország feld­arab­­olása sem faji szempontból, sem a népek szabadságának szem­pontjából nem helyes, mert csak azt eredmé­nyezné, hogy a­ hegemónia az egyik népfajról a másikra szállna át és pedig arra, a­mely nem ért el a kultúrának arra a magas fokára, mint a magyar. Minek azzal a fi kézi­óval élni, hogy a Ma­gyarországon élő nem magyar anyanyelvű lakosság el akar szakadni az országtól, a­midőn az igazságot oly könnyű népszava­zással megállapítani. Az igazság megállapításának legkitűnőbb eszköze a népszavazás és határozottan követel­jük pártatlan ellenőrzés melletti alkalmazását. Mi belenyugszunk az eredménybe, bárminő le­gyen is az. Európa újjáépítése és az európai viszonyok megszilárdítása összeférhetetlen Ma­gyarország feldarabolásával. Nem szükséges önök előtt hangsúlyozni azoknak az embereknek végtelen felelősségét, a­kik a győzelem folytán az egész világ bírái lettek Be kell látniuk, hogy Magyarország széld­a rab­olás­a az európai vi­szonyok konszolidálása helyett m­ég súlyos­bítaná a zavaroknak, válságoknak és ellen­téteknek azt a korszakát, a­melynek önök, saját állításuk szerint, nemeslelkűen véget akarnak vetni. Apponyi gróf azután rámutatott arra a tö­kéletes földrajzi és gazdasági egységre, a­melyet Magyarország jelent Kiemelte, hogy Magyar­­ország politikai szervezetét ezredéves történe­lem szentelte meg és egy természeti törvény spontán és állandó működésének eredménye. Európát gazdaságilag újjá kell építeni és a győ­zők érdeke azonos a legyőzöttek érdekével azon a ponton, hogy a termelő munka feltételeit biz­tosítani kell Európában. Apponyi e­élzást tett azokra a nagy pénz­ügyi terhekre, a­melyeket a békeszerződés Ma­gyarországra ró, kiterjeszkedett az olasz és magyar törté­nelem közös eseményeire. Az olasz megbízottakhoz intézett beszéde oly láthatóan mély benyomást keltett, hogy beszéde után Clémenceau azzal a kéréssel fordult Apponyihoz, hogy beszédét neki franczia nyelven is tolmácsolja. Sajnos, Apponyi sikere eddig csak személyes jellegű, Magyarországnak a háború után szerencsét­lenségére két forradalom pusztításait kellett elszenvednie. Mikor a bolsevizmus már négy és fél hónapig marczangolta, akkor még egy kemény megszállást kellett ki­állania. A népszavazásra visszatérve, Apponyi még a következőket mondotta: A népszavazás annál szükségesebb, mert nincsen magyar parlament, tárgyi eredmény mindezideig fel nem mu­tatható, a­mely az egész magyar nemzet nevében­­nyilat­kozhatnék. Azt mondhatnák, hogy mivulán teoretikus elvet elsöpör a győzelem döntő ténye. Mi készek vagyunk vereségünknek árát meg­fizetni;­éppen ezért érveinket nem a saját, érzelmi világunkból és külön érdekeinkből veszszük, hanem a győztesek gondolati világából, azokból az elvekből és czélokból, a­melyeket a háború illett hirdetett, főként azonban abból a gondolatvilágból, a­melyet a m­a­ győztes nem­zetek történelméből ismerünk. Ne vegyék rossz néven, uraim, hu..a. hadseregével győző Fran­czia­ország, Anglia és Olaszország mögött, hogy csak az európai hatalmakról beszéljek, mi meg­látjuk a szilhuettjét annak a­ másik Frasteaiaz országnak, a­mely­ minden nemes eszmének apostola volt, annak a másik Angliának, a mely minden szabadságnak anyja volt, és an­­y fiait az Olaszországnak, a mely a reneszánsz böl­csője volt és azt kérjük tőlük, hogy fegyvereik­nek dicsőségét a világbéke biztosításának di­csőségével múlják felül. Miután Apponyi brilliáns és megható­­fej­szédének utolsó részét is lefordította angolra, engedélyt kért arra, hogy néhány szót olaszul mondjon el. Miután­ Clémenceau ebbe beleegye­zett, Apponyi tökéletes olaszsággal az olasz nemzethez fordult és arra kérte, hogy Olasz­ország, a­mely mindig barátja volt Magyaror­szágnak és a csatatereken közösen ontott vér kapcsolja Magyarországhoz, tartsa meg jóaka­ratát régi barátja iránt. Clémenceau ezeknek a szavaknak francziára fordítását kérte. Apponyi gróf azonban félre­értette Clémenceaut és feleletként azt mondotta, hogy elsősorban népszavazást és vizsgálóbizott­ság kiküldését kéri a megszállott területeken elkövetett atroc­itások felderítésére, azonban a békeszerződések elleni kifogások anyaga beszédével nincsen kimerítve és még külön­böző memorandumokat juttat el a legfőbb tanácshoz. Clémenceau eléggé tapintatosan nem boly­gatta tovább ezt a félreértést és a beszéd be­fejeztével felvetette a kérdést, vájjon a legfőbb tanács valamelyik tagja kiván-e megjegyzést tenni­? Lloyd­ George, a­ki Apponyi beszéde közben valamit felírt egy papírlapra és azt Clém­enceau­­hoz juttatta el, engedélyt kért arra, hogy egy kérdést intézzen Apponyihoz. Apponyi­ kezét a füléhez tette, felemelkedett és egy széket téve Lloyd-George közelébe, az angol miniszterelnök mellé ült, hogy jobban megértse. Lloyd-George arra nézve kért felvilágosítást, hogy hol van az a három és fél millió tiszta magyar, a­kiket a békeszerződés Magyar­­országtól elszakít. Apponyi örömének adott kifejezést, hogy ezt a kérdést hozzá intézték és kifejtette, hogy e három ás fél millió magyar közül két millió közvetlenül összefügg az ország belső részében elhelyezkedett tiszta, magyar lakossággal. Ez­után Apponyi irattáskájából elővette Magyar­­ország térképét és Lloyd-George elé téve az asz­talra, miközben az ötös tanács legtöbb tagja kö­rülvette őket, részletes felvilágosítást adott. Lloyd-George azután külön megköszönte eze­ket a magyarázatokat és azokat a felvilágo­sításokat, a­melyeket Apponyi választékos beszédében adott és különösen gratulált Apponyinak ahhoz a szónoki készségéhez, a­melylyel a felvilágosításokat megadta. Apponyi szerényen válaszolt és azt mondta, hogy szónoki képességét nem kivánjai latba vetni, hanem csupán az érveket és kéri, hogy ez érveket fontolják meg, a­miről különben Lloyd- George biztosította. Miután az ötös tanács tagjai és Apponyi visszatértek helyükre, Clémenceau szólalt fel és a következőket mondotta : — Uraim, a magyar békedelegác­ió főmeg­­bízottai! Önök, uraim, láthatták, hogy minő figyelemmel kísértük azt az expozét, a­melyet önök elénk terjesztettek és biztosítjuk önöket arról, hogy mindazok az érvek, a­melyeket az expozé tartalmaz, lelkiismeretes megfontolásban részesülnek. Természetes azonban, hogy nem csupán­ a­ most felsorolt pontokat vizsgáljuk meg, hanem fel kell hívnom figyelmüket arra is, hogy önöknek 15 napi határidőt adtunk, a­mely­­att önök minden, önök előtt szüksé­gesnek látszó megjegyzést elénk terjeszthetnek. Az önök válaszát ez alatt a határidő alatt el­várjuk. Apponyi ezután válaszában bejelentette, hogy a magyar békedelegáczió a legrövidebb időn belül visszatér Budapestre és ott gondo­san meghallgatja a szakértőket, a­kik Buda­pesten voltak kénytelenek maradni. A békede­legáczió minden lehetőt meg fog tenni, hogy munkálatait 15 napon belül befejezze. Ha ez nem sikerülne, már előre kéri az ötös tanács jó­akaratát néhány napi késedelem esetén. Clé­menceau tudomásul vette ezt a nyilatkozatot és az ülést berekesztette. A magyar békemeg­­bizottak néhány perczczel négy óra után hagy­ták el a franczia külügyminisztérium épületét Apponyi beszéde. (Vasárnap, 1920 január 16. AZ JJJQAG A végzetes szerződés. A Magyar Távirati Iroda jelenti félhivata­­losant: A területi kérdésekre vonatkozólag: a békekonferenczia a Clém­ienceau-féle ,június 13-i fá jegyzékében foglalt határvonalat állapí­tottál meg országhatárról, úgy, hogy délen Bé­késcsabái, Mezőhegyes, Baja, Pécs, Szombat­hely és Kőszeg még Magyarországhoz tar­toznak. Baranyában azonban a dárdai sarok és a Muraköze Jugoszláviához kerülnek. Egyébként a határ pontosan követi a Clémen­­ceamféle demarkáczionális vonalat. A külkereskedelem h­atározmányai között a legfontosabb, hogy Magyarország főleg élelmezési czikkeket tartozik szállítani. Külön szakasz intézkedik Magyarország és Ausztria között élelmiczikkek, nyersanyagok és gyártmányok köteles kölcsönös szállításáról. Magyarország Ausztria felé öt esztendeig terje­­dőleg nem gátolhatja terményeinek kivitelét, a­melyeknek mennyiségét a két állam közti meg­egyezés hiányában a jóvátételi bizottság álla­pítja meg. A közlekedési és léghajózási határozmá­­nyok között kiemelendő az a­ a követelés, hogy Losoncznál új összeköttetés létesítendő tizenöt évi időtartamra forgalmi penge-joggal a cseh­szlovákok részére. Ilyen penge-jog biztosítandó a románok részére legfeljebb tíz évi időtar­tamra Nagyszalonta, Arad és Kisjenő között Békéscsabán át. A Béli vasút Póla állomás és Kotor-Karczis vonalának használtára nézve Jugoszláviával szerződés kötendő. Csehszlová­kiának öt éven belül joga van a­­pozsony— nagykanizsai­ vonal forgalmi kibővítését kí­vánni. Pozsony és Fiume között is forgalmi penge­jog biztosítandó a csehszlovákok részére. A mezőgazdasági határozmányok úgy intéz­kednek, hogy Ausztria és­ Magyarország között egyezmény lesz kötendő a termékek kölcsönös kicserélése­ dolgában. Azon államok részére, a­melyektől Magyarország állítólag állatokat vett el a háború alatt, jóvátétel czím­én megállapí­tandó mennyiségű állatot kell kiszolgáltatnunk. Bizonyos mennyiségű­ épületfát és fatermékeket, továbbá .vasat..és ennek örvényeit is követelik tőlünk. - ' . . .se A szerződés katonai részének legfontosabb határozmánya az önkéntes jelentkezésén" szl­­­­puló­ hadsereg követelése, a­melynek létszáma 35.000 embernél több nem lehet s a melynek csak 5­­százaléka lehet tiszt és 6,66 százaléka altiszt- Csendőrség, pénzügyőrség, er­dészeti személyzet és rendőrség az 1913. évi ál­lomány szerint tartható fenn­. A dunai flotilla megszűnik. Magyarországnak joga van a Du­nán folyamrendészeti c­élokra három felderítő járművet tartani. A békefeltételek eltiltják a léghajózást és re­pülést és követelik az ebbeli összes anyag vég­leges átadását. A hadifoglyokra vonatkozólag a békefeltéte­­lek hazaszállításukat csak a békeszerződés ha­tály­balép­te­ után helyezik kilátásba.­­ A hazaszállítás összes költségeiről, valamint a szállítási eszközök előállításáról Magyar­­országnak kell gondoskodnia. A hadifoglyok hazaszállítását a magyar kor­mány és az érdekelt országok képviselőiből ala­kítandó bizottság fogja szabályozni. A többi, így nevezetesen külkereskedelmi, pénzügyi, vízügyi, a Duna hajózásra, vonatkozó határozmán­yok szinte szóról-szóra azonosak az osztrák­ szerződés idevágó pontjaival. 3

Next