Az Ujság, 1920. január (18. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-09 / 8. szám

Péntek, 1920 január 9. AZ ÚJSÁG /■ Csecsemőnyomor Tízezer csecsemő — kelengye nélkül. Papírba pályázott újszülöttek. Amerika, Svájcz és Hollandia segítsége. Csecsemőnyomor ..Leírni is rettenetes. Hát annak a tehetetlen kis apróságnak az első élet­­megnyilvánulásában, melylyel a világot köszönti, a sírásában már van ráczió 2 — Csecsemőnyomor ... Miben állhat az 2 Mire lehet szüksége egy olyan öklömnyi csecsemőnek, a­mit nem lehetne elő­teremteni 2 Valamikor szóra sem érdemes semmiség, — ma beszerezhetetlen drágaság. Ingecske,­­kötött rékli, kis fejkötő, takaró, fásni és főképp pelenka, pelenka vászonból, flanellból, gummiból. Azelőtt még a legszegényebb háztartásban, ha egyébből nem, régi rongyokból­­­ellett. Most a háború óta és a háború után a rongyokból js kikoptunk és mondjuk meg mindjárt az elején: Budapesten számos anya papírba kénytelen pályázni újszülött gyermekét. Papírpelenka. A csecsemő életfeltétele: a tisztaság. És ugyan mi kell a tisztasághoz ? Egy kis meleg víz. Olyan egyszerű kimondani. Csakhogy a meleg vízhez tűz is kell, a tűzhöz tüzelőanyag ... Honnan ! Ám ha már semmi sincs, az anyatejet a bölcs természet, Isten jósága adja, végre is az ad erőt, életet, fejlődést, egészséget... Anyatej 2 A h­á­­ború óta az anyatejet sem ingyen mérik. Mert az egészséges anyatejnek is jó táplálkozás a feltétele. És hogyan lehessen jó táplálkozásról beszélni, a­mikor... Nem, ezt már csakugyan nem kell részletezni. ■ • • • Így van az, hogy a háború alatt és fő­képp a háború után meg kellett ismerkednünk Budapesten a nyomorúság legszomorúbbjával, a csecsemőnyomorral. Szülőanyáknak, csecsemőknek felerésze jut csak segítséghez. , Beszéljenek ismét a számok. Csak a két végső számot iktatjuk ide, azt, hogy 1913-ban született Budapesten 23.315 csecsemő, 1918-ban pedig 14.735, vagyis 8580 csecsemővel kevesebb ugyanakkor, a­mikor a lakosság száma legalább 200.000-rel volt több. Ez azt jelenti, hogy a­míg 1913-ban minden 1000 lakóra esett 25 születés, addig 1913-ban csak 13,1, a­míg tehát a lakosság száma körülbelül 20 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a születések aránya 12,6 százalék­kal leszállott Háborús jelenség,­­ ne időzzünk mellette tovább. A­mint hogy rendszeres jelenség az is, hogy háború után a születések száma ismét nö­vekszik.. Valóban, 1919-ben a születések száma már körülbelül 19.000-re emelkedett vagyis min­den 1000 lakóra már ismét 18,2 születés esett. A születési arány tehát egy év alatt, 1918-ról 1919-re, 5,2 százalékkal javult Bizonyára fontos, hogy minél több gyer­mek szülessen, de még ennél is fontosabb, hogy a megszületett gyermekek életben is maradja­nak. Erről akarunk és erről kell beszélni. Be akarjuk mutatni, mit képes a hatóság a meg­született csecsemők védelmére tenni, és mit kell tenni fokozottabban ezen a téren.­­ Budapest a kormány támogatásából 1917 óta folytat anya-csecsemővédelmi tevékenységet. Miben áll ez ? Gondoskodás a, szülés idejére gyermekágy, segélylyel vagy bábasegélylyel vagy szülőottanban való elhelyezéssel. — Gon­doskodás csecsemőkelengyéről az újszülött szá­mára — Szoptatási segélyek adása a szoptató anya részére négy-hat hónapon át -- Végül tej- és élelmiszersegély nyújtása, — ha van miből. Mindezek a segélyezések hivatásos anyavé­dőnők javaslata alapján történnek, a­kik az anyáknál rendszeresen havonkint, sőt kéthe­­tenkint eljárnak s tanácscsal, útbaigazítással szolgálnak a csecsemő egészséges táplálása, fej­lesztése érdekében. Tulajdonképpen ez a lé­nyege a csecsemővédelemnek. Mert hogy az — tsz Újság tudósítójától, — anyavédőnők a hivatásukat teljesíthessék, hogy az anyáknál meghallgatásra találjanak, ahhoz az szükséges, hogy legyenek képesek valami segítséghez is juttatni az anyát. Ide iktatjuk a főváros anya-csecsemővé­delmi tevékenységének három évi statisztiká­ját kerek számokban: 1917 1918 1919 Születések száma ................. 14.700 14.700 19.000 Szülés idejére gondozásban ré­szesített anyák száma...... 3.000 3.000 4.500 Szoptatási segélyben részesített anyák száma ............ 3.500 6.000 4.500 Csecsemőkerengyében­­ részesí­tett csecsemők száma. .......... 1.400 2.600 6.000 A főváros csecsemővédelmi tevékenységén kívül számb­aveendő tevékenység még a Kerü­leti­­ Munkásbiztosító Pénztáré, mely m­unkás­­tagjairól, illetve azok családtagjairól intézmé­nyesen gondoskodik gyermekágyi segély és szoptatási segély nyújtásával. Kerek számok­ban Budapesten 1918-ban 2000 anya, 1919-ben pedig 3500 anya részesült a kerületi pénztár ilyetén anyacsecsemővédelmi támogatásában,­­ így állván a dolog 1918-ban körülbelül 8000-re, 1919-ben pedig körülbelül 9500-ra lehet tenni a védelemben részesített anyák számát, vagyis a szülőanyáknak körülbelül a fele ré­szesült valamelyes módon anyavédelmi gondo­zásban. Havi tíz’húsz koronás szoptatási segélyek. Ahhoz képest, hogy az anya-csecsemővéde­­lem rendszeres munkája tulajdonképpen csak a háború harmadik évében kezdődött meg Bu­dapesten, ez elvégre elég tisztességes haladás ha már az anyák felerésze támogatáshoz jut. Ámde az érem sötétebbik oldala a fontos, az, hogy az anyák, csecsemők másik felerésze, a­kik épp úgy szorulnak gondozásra, nem része­sülnek megfelelő segítségben. Sőt van ennek az éremnek még egy harma­dik, legszomorúbb oldala is, hogy tudniillik azok az anyák és csecsemők, a­kik hozzá is jut­nak a gondozáshoz, csak olyan segítséghez jut­nak hozzá, a­mi alig-alig vehető komoly segít­­ségszámba. Szoptatási segélyekről beszéltünk. Mond­­juk-e még, hogy mennyi ez a szoptatási segély ? — Havi tíz-husz korona! 1917-ben, 1918-ban 10 korona volt és csak 1919-ben emel­hették fel (!) 20 koronára. . Tiz-husz korona ma, vagy akár csak még a tavalyi drágaság idejében is : mihez lehet eb­ből először hozzáfogni ? De még ezek a 10—20 koronák is szolgálják a czélt, hogy az anyavédő­­nők meghallgatást szerezzenek az anyáknál s érvényesüljön a legfontosabb csecsemővédelmi elv, hogy az anya maga szoptassa csecsemőjét. Semmi sem mutatja rémesebb szintert az anyák helyzetét, mint az, hogy ezért a havi 20 koronáért is személyesen mentek az utóbbi hó­napokban el az illetékes hivatalba és csecsemő­vel a karjukon fél­ délelőtt várták a sorsukat, míg ezt a 20 koronát is megkapták! Semmi sem jellemzi szomorúbban a szülő­anyák nyomorának fokozatos növekedését, mint az, hogy a míg 1919 első negyedében havonként átlag 600 volt a főváros szoptatási segélyét igénybe vevő anyák száma, addig az év második negyedében ez a havi segély 1800-ra, a harmadik negyedben 2000-re, a negyedik negyedben pedig már havonként átlag 2500-ra emelkedett. És szomorú tény az is, hogy ezeknek a sze­rény szoptatási segélyeknek nyújtásában is mi­lyen pénzügyi nehézségekkel kell állandóan küzködni. Rettenetes tény: az elszegényedett magyar állam nem képes a legszükségesebbet is áldozni az anyák és csecsemők védelmére, a főváros pedig ez idő szerint is fedezet nélkül, az állam megtérítése reményében teljesíti az elkerülhetetlen kiadásokat Persze, hogy jobb volna a szoptatási se­gélyt természetben adni: tejben, élelmiszer­ben 1917-ben, 1938-ban a főváros ki is osztha­tott naponkint 5—600 liter tejet ingyen. Egy nagylelkű adakozó, Hirsch Albertné, tette ezt lehetővé. De 1919 óta ez a tej­forrás elszikkadt, azóta nincs tejosztás. Anyák és csecsemők ezrei hideg szobában fagyoskodnak. A rettenetes szeniiség még a szoptató anyák kedvezményes ellátását sem tette eddig lehetővé. Intézményes kiépítésre szorul az anya­­csecsemővédelem rendszere. Egységet és rendet kell teremteni ezen a téren s ez a feladat a kor­mányra hárul. A­mint a munkásbiztosítás in­tézményesen és szervezetten gondoskodik a munkásoknak, valamint családtagjaiknak anya-csecsemővédelméről, ezt az intézményes gondoskodást általánossá kell tenni és végig az egész vonalon ki kell terjeszteni az anya­­csecsemővéd­elmet mindazokra, a­kik arra rá­szorulnak. Kötelezővé kell tenni már az áldott állapot bejelentését és átfogó konc­epczióval fel kell ölelni az anyaság védelmét, a minthogy egységes konc­epczió és szervezés után kiált a népgondozás ügye az egész vonalon, azé a nép­gondozásé, a­melynek csupán egy része az anya­csecsem­ővédelem. Ezrek harcza egy kis csecsemő­­kelengyéért, Lempoels holland festőnek van egy h­íres képe­: kezek erdeje, ezer meg ezer kéz, kérgesek, puhák, meggémberedettek, ökölbe szorulók — kérve, könyörögve nyúlnak a magasba az isteni gondviselés felé segítségért... Könyörögve, ri­­mánkodva, koldulva, szitkozódva és követelőzve igy keseregnek 1919 óta a szülőanyák ezrei egy kis csecsemőkelengyéért. Az elmúlt esztendőben 19.000 csecsemő szü­letett, ezek közül legalább 15.000-ről nem tudott az anyjuk gondoskodni. 1919 októberéig a főváros alig tudott adni valamit is. Nem volt anyag. 1918-ban is már abból élt a fővárosi cse­csemővédelem, hogy valamiképp beszerzett 10.000 darab kis lisztes­ zsákocskát és abból ké­szíttetett csecsemőholmikat. De 1919-re már ez az anyag is kifogyott. A kommün hírhedt szocziális gondozása odáig terjedt, hogy minden elsőszülött csecse­mőnek ki lehetett utalni 6 méter vásznat, méte­renként 30 koronáért és egy orsó etérnát. A 6 méterről is később leszálloitok 1 méterre. így történt, hogy 1919 októberéig mindössze körülbelül 1000 csecsemőnek lehetett némi cse­­csemőholmit juttatni. Októberben mozdult meg a külföld és a Vö­röskereszt utján megjött az első vagyon szere­­tetadomány Svájczból. Olyan rettenetes rohant indult meg ezekért a csecsemőkelengyékért és olyan kétségbeesett ostrom tart mindmáig az azóta érkezett újabb svájczi, majd amerikai és hollandi szeretetadományokért, hogy még meg sem érkezett egy-egy újabb vagyon, már el­­fogyottnak is tekinthető. A svájczi adományokból, a­melyeknek ki­utalását a Vöröskereszt a fővárosra bízta, el lehetett eleddig látni 5000 csecsemőt, az ameri­kai babakelengyékből — teljes készlet, vagy részlegesen egy pár holmi — juthatott 1000 cse­csemőnek. (Külön fogunk arról szólani, hogy a külföld adományaiból, különösen az amerikai holmiból mi minden meleg alsó ruhanemű ju­­tott a legszegényebb osztály és a középosztály családjainak és hogy ez a sok mindenféle is mily kevésnek bizonyult.) Már a hollandi sze­­retetadományok szétosztásáról nem a hatóság gondoskodott Pedig jó volna, ha a külföldi sze­­retetadományok terén is érvényesülne az egy­séges konczepczió és a mikor olvasi nagy az ínség, megtörténjék minden, a mivel eleje vé­tessék egyesek kétszeres ellát­ásának Különösen fontos az egységes, konczepczió­­zus rendszer a csecsemőkelengyék tekintetében. Látnivaló, hogy az 1919-iki esztendő 19.000 új­szülöttje közül és ezek között körülbelül 15.000 csecsemőholmira szoruló csecsemő közül mindez ideig összesen csak 7000 részesülhetett némi ellátásban. Rongyokba, sőt sokszor papírba vő- Rongyokba burkolt csecsemő. 3

Next