Az Ujság, 1920. március (18. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-26 / 74. szám

^X^c­b­ Budapest, 1920._______R__________XY1IL évfolyam, 74. szám._____'■«*•­****■■• Péntek, márczius 36. Előfizetési exak:­m SZERKESZTŐSÉG: Egész évre------ 220 K­­­f —mm— Budapest, Rákóczi-út 54. W. Félévre ______ 110 » — » JBBft fBBffff B­B ^ ^339 Telefon: József 13-36. József 122-56 Egyes szám ára Budapesten, B Iffl jSt Éji Mi Jf|f t||a j­| JWBW Budapest, Rákóczi-út 54. szí, vidéken és a pályaudvarokon Sn ||p a||j |||[ Telefon: József 13-35,^ózsef 16-28, Minden nap, ünnep ötön i*. AUlBBt -S2S'& Míá Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS. Minden oldal politikáját a tudat jel­lemzi, hogy kapanyelet szorongatnak és a kétséges remény: hátha mégis elsül? Simo­­nyi-Semadam belefáradt, — mibe? Abba, a­mire úgy sem akart vállalkozni, különben nem iparkodott volna előzőleg kormányzó­pártot teremteni. A blokok szövetsége föl­­borult, — micsodán? Ugyanazon az okon, a­melyen meghiúsult a fúzió. Tudták, hogy nem mehetnek együtt, de menjünk együtt! A keresztény egyesülésben Huszár nem fér meg Friedrich-hel. Miért! Ugyanazért, a­miért előzőleg nem fértek meg egy kabinet­ben. Minden beállott lehetetlenség adva volt, mielőtt rá építettek. Mégis építettek rá. S most bajok vannak, most bekövetkezik mind­az, a­mi elmaradhatatlan s a megoldást me­gint azon az utón keresik, a melyen meg nem található s még mindig, noha tudják, nem akarják tudomásul venni, hogy a kapanyél nem sül el.* Ha ellenzékbe mennek, úgy halljuk Friedrichék felöl, mellőzni fogják a politiká­nak azokat az eszközeit, melyek a tömegekre hatnak. A szélsőségeket, melyek hangulat­­keltésre valók s csak a komoly politikai czé­­lokat fogják szolgálni komoly politikai esz­közökkel. Szép fogadalom s ennek kedvéért szeretnék már őket ellenzéken látni. Azon­ban attól tartunk, hogy csak a még okozható károktól óvják meg ezzel az országot, a már okozottak erősebbek, mint jobb akarásuk. Tudtuk, átláttuk, a­mit most elismernek: azok a szólamok és cselekvések, melyekkel az országot fölizgatták, nem igazi meggyő­ződésük, nem valódi czéljuk. De az ország szavukon fogta őket s most minden csupa izgalom, csupa szertelenség, az önzetlenséget kivéve, mely mértékkel sincs meg. Az ország hitt nekik, azaz, a kik az országban hangot adnak, hittek nekik s a kik azt gondolják, a­mit az agitátorok igazán akartak, — majd az izgatás sikere után — hallgatnak, tűrnek, várnak s ha arról van szó, hogy lesz ez még másképp is, már nem hisznek semmit. * Rekvirálás többé nem lesz s ez jó a gaz­dáknak s nem baj nekünk ellátatlanoknak, minthogy a rekvirálás eddigelé sem járt semmiféle eredménynyel. Ennek ellenében örömhír: amerikai lisztet kapunk, sok száz vagyonnal, lesz tehát kenyerünk, tésztánk. Örülünk neki, mert enni valóban muszáj s nem volt egészen biztosra vehető, hogy az amerikai búza rekvirálása inkább sikerül, mint a magyaré. Valódi, értékes öröm azon­ban nincs mindaddig, a­míg a betevő falatot minden rekvirálás nélkül magyar föld kalá­szából nem kapjuk meg. Az az amerikai kenyér, ha még olyan olcsó is, szörnyű drága­. Ha annak az ára itthon maradhatott volna! Ha annak az ára legalább a jövőben itt ma­radna! Akkor is jól járnánk vele, ha akár teljességben a magyar gazda kapná meg! A békétlen béke. Tréfának minősítenénk a versaillesi tanács határozatait, ha nem nemzetek, egész orszá­gok könnyeznének keservesen rajta. Tréfának mondanánk, kedves mókának, melyet az hisz el legkevésbé, a­ki maga hozta létre. Nem hiszi el és változtat rajta. Százezer font­­ haderő vajmi kevés a né­met nemzetnek. Ezzel az entente is tisztában volt. Tehát elhatározta, hogy még redukálja. De a spartakusz-mozgalmak bebizonyították, hogy a gazdag nyugati országoknak nagyobb szükségük van az erős német hadseregre, mint a kifosztott Németországnak. Még nem is redu­kálták a hadsereget és máris gyenge a vörös szárnynyal szemben. Az entente, mely győzelmi félelmében a hadsereg létszámának gyors redu­kálását kívánta, megengedte a német had­seregnek kétszázezer főre való emelését. Ausztriát a saint-germaini béke ítélte halálra. De azok, a­kik halálraítéltek, gondos­kodnak róla, hogy tovább is éljen. Ausztriá­nak nem engedték meg, hogy saját vagyonából, saját erejéből fentartsa magát. De a lesúj­tott országot az entente költségén milliók­kal és milliárdokkal további életre kény­szerítik. Magyarország határairól még nem ítél­keztek. De c­éltudatosnak beállított követ­kezetességük nem kelt bennünk reményt, hogy változtatnak rajta. Nem fognak rajta változ­tatni, nem azért, mintha a változtatás szükséges­ségéről maguk is nem győződtek volna meg. De a rossz béke gyors megkötésével akarnak meg­menekülni attól, hogy a velük szövetségben levő népek esetleges erőszakos fellépéssel még nagyobb bajt fel ne idézzenek. Londonban, Párisban tákolják a békét. Tákolják olyan princzipiumok szerint, melyeket 1915-ben a londoni konferenczián és attól kezdve a háború végéig az akkori aktuális helyzetekkel szemben alkottak meg. A fegyver­­szünet előtti konstellácziók minden legyőzött országban felborultak. Az entente mégis az ezekre alkotott princzipiumok spanyol csizmá­jába próbálja szorítani a versaillesi, saint­­germaini, neuillyi békét. A spanyol csizmák életelfojtó szorítását a győzelmes entente maga is érzi, maga is látja. Ezért hangoztatja Európa megmentését, egy­séges gazdasági területek alakítását, a ter­melés nemzetközileg kollektív megindítását. .Szövetséget kíván létrehozni országok, nemzetek között, melyek éppen a békétlen békék miatt nem lehetnek mások, csak ellenségek. Gazda­sági talpraállást kíván ott, a­hol min­den más motívum a helyreállítás lehetőségét gátolja. Az entente látja, hogy nem jó a béke. Látja és nem változtat rajta. Presztízskérdést csinál ottan, hol a győzelem kíméletlen tenorja éppen az ő presztízsüket hurczolja majd meg. A béke revízióját nem az igazság, nem a le­győzöttekkel szemben érzett méltányosság se­gíti diadalra, de az entente érdeke, melyet alapjában támad meg az általuk diktált győ­ze­ei béke. És megalkotnak mégis minden szerződést, hogy azután majd javítsanak rajta. A beteg hiúság presztízst emleget és félrerúgja a jól felfogott érdeket. A revízió útját mégsem vág­hatja el. A német hadsereg redukcziójának fel­függesztése, az Ausztriának adott gazdasági segítség burkolt formája a revíziónak. Részlet­­revíziókat rendeznek, hogy foltozzák a lukas egész békét. Részletekben csinálják meg azt rosszul, mit egy tömegben jól megteremthet­nének. Közben alkotják az új békéket ugyan­azon princzipiumok szerint, melyek a meg­levő békéket is megérlelték a revízióra. A Kormány helyzete megszilárdult. (Friedrichék négy-öt nap múlva dönte­nek. — Fantasztikus kombináczió Ap­­ponyi kabinetjéről.) — Az Újság tudósítójától.­­• Már-már attól lehetett tartani, hogy a kor­mány napjai meg vannak számlálva. Főleg Lingauer interpellácziója mérgesítette el a helyzetet, másrészt a Friedrich-csoport moz­galma hatott károsan. Nem titok, hogy a mi­niszterelnök a szünös-szüntelen torzsalkodás láttára kedvét vesztette és ott akarta hagyni a politikai arénát. A helyzet mára lényegesen megváltozott. Lingauer lépését még a saját pártjában is egyéni akcziónak tekintik s ezzel egy ember bombavető kísérletének minősült az, a­mit az agrárpárt három minisztere ellen indított nagyarányú egységes akc­iónak néz­tek néhány nappal ezelőtt Politikai szempont­ból éppen ilyen súlytalan immár Friedrich Istvánnak és párthiv­einek a ficzánkolása is. Ma úgy áll a dolog, hogy az agrárpárt egységes falanxként áll a kormány mögött s a keresz­ténypártnak óriási többsége szintén támogatja a kormányt, így megvan minden tárgyi bizto­síték arra, hogy a konczentráczió megmaradhat . Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök ka­binetje izmos többségre támaszkodva nyugod­tan végezheti munkáját. Friedrichék nem mernek még nyíltan fellépni. Ereky Károly nyilatkozatából újból meg­állapítjuk, hogy a Friedrich-csoport mint ellen­zék kiválni készül a kereszténypártból. Tegnap már úgy beszéltek erről az agyonfeldomírozott lépésről, hogy az feltétlenül be fog következni, mire a kakas háromszor kukorékol. Nos, túl­éltük a mai napot s a disszidens-jelöltek még mindig ott hűsölnek a kereszténypártban és semmi kedvük egyelőre arra, hogy bejelentsék kilépésüket. Az egyik kereszténypárti politikus ma azt mondta munkatársunknak, hogy a dol­got alaposan meg kell fontolni, mert nem olyan forrón eszik ám a levest, a­hogyan főzik. Mind­amellett — mondotta — négy-öt nap múlva már ön is többet fog tudni. Ha ugyan jósolni lehet ebből a pithyai rejtélyességből, arra kell következtetnünk, hogy Friedrichék négy-öt nap múlva döntik el, merre is térnek tulajdonkép­pen a posványos válaszúton. Több mint bizo­nyos, hogy a kilépés mellett fognak dönteni. Erre a keresztényszoczialisták egyre erősbödő nyomása is fogja kényszeríteni őket, mert már torkig vannak a folytonos egyenetlenség-szítás­sal. Az egyik keresztényszoczialista képviselő azt mondotta munkatársunknak, hogy az ove­­roek­ót minden körülmények között végre kell hajtani.­­ Uj kormány Jipponyival az élén ! Csak mint politikai furcsaságot említjük azt a hírt, a­mely egyes lapokban ma azzal lente meg a közönséget, hogy új kormány ké­­szül. Antonyi Albert gróffal az élén. Friedrich István is úgy nyilatkozott erről, mintha a leg­komolyabb terv volna. Sőt kész kabinetlistával kedveskedett a politikai fantáziát kedvelőknek. Természetes, az egész kombináczió fantasztikus szülemény. Az agrárpárt rendületlenül vallja azt a meggyőződését, hogy a két nagypárt köz Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér.

Next