Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-27 / 254. szám
Budapest, 1920. __________________XVIII. évfolyam, 254. szám._________________Szerda, október 27. Előfizetési árak: __ SZERKESZTŐSÉG: Egész évre------— 280 K — 1 ^gr Budapest, Rákóczi-ut 54. be. 1Steczz: m jgf m «a w$ pm w^jcmi^w^imi Egy hóraTM. 25 „ - „ l fi pT KIADÓHIVATAL: sasasssss: w® M u a m ff m MH a bMiH 9Mm,9S^raM «...« ..... f S JL_ 1ijfvl nDEEIMOlOTATAl, kivételével minden nap. bbB AK JaEW^ fc® jaA ^«5s«irol Budapest, Erzsébet-korút 43. A f ddikácziós javaslat. A törvényjavaslat és különösen indokolása, melyet a külügyminiszter úr ma a nemzetgyűlés elé terjesztett, remekül fejezi ki a magyar nemzetnek érzelmeit és gondolkodását a békeszerződéssel kapcsolatban. Nem tartja igazságosnak, nem tartja elfogadhatónak, nem vállal vele semmi lelki közösséget, de vállalja, mivel vállalnia kell és kész teljesíteni a vállalt feltételeket, amennyiben azok teljesíthetők. Ezért a szerződésért senki sem rajong és életbelépését senki sem tartja kívánatosnak. Beleütközik a nemzet minden érzésébe és ha hazaárulásról lehet beszélni, bizonyára azt sújtja ez a vád, aki örül az elismerés és maga alávetés aktusának. De meg kell tenni, mivel nincs módunkban meg nem tenni s mivel a megtagadásnak következményei sokkal súlyosabbak, mint az entente követelésének a teljesítése. Nem vétünk e fölfogás ellen, sőt annak szellemében gondolkozunk, mikor a kormány állásfoglalásáról nem nyilatkozhatunk akkora elismeréssel, mint törvényjavaslatáról. Értjük, hogy a kormány előterjeszti az ügyet, de semmi kedve, hogy azonosítsa, magát vele. Annak idején azok az urak, akik Trianonban aláírták a szerződést, szintén szívesebben bízták volna azt másra. De meg kellett tenniök s aki ma kormányon van, szintén kénytelen megtenni azt, amit szíve szerint senki sem vállalna. Nevezzük keserű kötelességnek, nevezzük hazamyi áldozatnak, de megmenekülni tőle nem lehet s a kormány, amikor e lépés elkerülhetetlenségét magyarázza, kénytelen szerintünk jó példával elüljárni a keserű pohár kiürítésében. Éppen ezért nem igen értjük a kormánynak azt a fölfogását, hogy a béke aláírása az ő dolga volt, a ratifikálása azonban a nemzet-Vasadi-Balogh György ma sürgős interpellációt mondott, az egyetemeken végbemenő események ügyében. , Az egyetemen olyan állapotok uralkodnak, mondta, hogy tanítani nem lehet, a zavargások pedig állandóak. Fölteszi a kérdést, kötelező-e mindenkire a nemzetgyűlés alkotta törvény, vagy sem ? Az ifjúság inzultussal fogadta azokat is, akik kérvényeik sorsa iránt érdeklődtek. Súlyos testi sértéseket követtek el, a tanári kart pedig presszionálták. A törvény intencziója az volt, hogy a szerzett jogokat tiszteletben tartják. Ez nem történt meg. Nem vettek fel nyolcvanszázalékos rokkantakat. Olyanokat, akiknek öt-hat vitézségi érmük van és éveket töltöttek a hareztereken. Hiszen Pro’’ázka azt mondta, megholja a dobogót azok elött, kik a hareztéren voltak, bármilyen vallásuak is ! A kolozsvári egyetem rekto- V ’1” ához bementek, lovagló-s pálczával hadonásztak és Gyenes Gitta rajza. kijelentették, hogy nem az a fontos, amit a nemzetgyűlés akar, hanem amit ők határoznak. Nem más ez, mint újabb diáktanács. — Úgy van! Úgy van! — hangzik jobbról. Bolsevizmus ! — kiáltja Gaal Gaszton. — A kulturzminizter, ahelyett, hogy erélyes intézkedésekettett volna, tanácskozásra hívta meg a diákágat, — mondja a szónok. — Megbeszélések a bizalmiakkal! — szól közbe gúnyosan Kerekesi Mihály. (»T& ifjúság nem lehet főrendiház.*) — Akár jó a törvény, akár rossz, — folytatja Vasadi-Balogh, — ha azt a nemzetgyűlés meghozta és a kormányzó szentesítette, végre kell azt hajtani. Az ifjúság nem lehet felebbezési fórum, se főrendiház. Ő úgy látja, hogy ezekben a zavargásokban van valami czéltudatosság, valahol van egy spiritus rector. Az egész mozgalom be akarja bizonyítani, hogy a kormány és a nemzetgyűlés munkája czéltalan. —Ez az, erre megy a játék! —• szólnak közbe ebben. — A kormány miért nem szerez érvényt a törvénynek ? Az erő talán megvan hozzá, mert egy másik miniszter nemrég mondotta, hogy szuronyhegygyel fogja kipiszkálni a gabonát a magtárakból. Itt egy kis kavarodás támad. A kisgazdák gunyóan nevetnek, Taszter Bélát pedig elönti a méreg és azt mondja, hogy gyalázat ilyet mondani. Egyik olyan gyalázat, mint a másik — felel rá Gaál Gaszton, folytonosan tart a nagy zaj, az elnök hiába beszél. Az általános zsivajból egyre erélyesebben hangzik ki: Rendre! Rendre! Bollik József alelnök azt hiszi,ogy Vasadi-Balogh mondott valami olyast, ami fölháborítja a rajongókat és megkéri, ismételje szavait. Mikor felvilágotják az elnököt, hogy Taszler mnúlta a vihart, akkor előbb Taszlert szólítja fel, így szavait ismételje, mivel azonban két ember győzrre nem beszélhet, Tazler a nagy zajban kényen hűlni, Fangler Béla pedig azt tanácsolja az ellen, hogy nézze meg a gyorsírói jegyzeteket. Bot bkrrerendruta iíja Fangtert,ekiőt kitanított. Miután az intermezzó után konkrét eseményeket ond el Vasadi-Balogh György. Már fölvett és előadásról távozó hallgatók inzultálásáról számol be. A nemzetgyűlés egyik oldala őszinte fölháborodással veszi tudomásul bejelentéseit, a másik oldal azonban nagyon haragszik Vasadi-Balogh Györgyre, azért mert ezt az ügyet a Ház elé hozta. Vasadi-Balogh ezután felolvasta interpellációját, melyben azt kérdi, hajlandó-e a kultuszminiszter az egyetemi beiratkozásról szóló törvényjavaslatot végrehajtani és hajlandó-e a szerzett jogok alapján felvételt kérők jogait törvény szerint biztosítani, valamint megvédeni a tanárok bírálati jogát és megszüntetni az ifjúság hatásköri túllépéseit ? A kisgazdaoldalon élénk helyeslés hangzik, az elnök pedig, aki közben belenézett a gyorsírói feljegyzésekbe, rendreutasítja Tasztert szert, mert azt mondta: Gyalázatos ifjú*ííti!57 minisiter válasza. Haller István kultuszminiszter válaszol ezután* Azt állítja, hogy a tanítás folyik az egyetemen és a tanítás megkezdése ›*’■‹ óta nem volt érdemleges inczidens. (»Ér- ‘4 demleges?— Nagyon f -P- i elasztikus kifejezés.* __ mondta nekünk gy’igy,. utóbb a folyosón egy víz maliciózus képvi- / W \ -elő.)Ezek után ismét / i }\/f . a az ifjúság lel kiáll a- / / / *^*3 \ \ pofára, az előzmés ‘I /fi. i nyékre utal és igyek- ff /\ L -zik nagyon megértő í .jf f ¥' tenni ebben az ügy- / ben. Egyébként azt A A / / \| / mondja,."hogy el kell fylfj / \fc/ érni a konszolidácziót | Yi / , t \ az egyetemen. 0 már I / 1 § \ hetekkel ezelőtt kije- * / / 1 } \ lentette, hogy a tör- II l / \ vénynek érvényt fog * \ i * szerezni, természete- J-sen nem csendőrség- Haller István, gél, hanem szeretettel. Ezért meghívta az ifjúság vezetőit, hogy megértesse velük hazafias kötelességüket. Felhívta őket, hogy adják be kívánságaikat írásban. Két héttel ezelőtt skerült is megállapodást létesíteni. Tudtával azóta be is iratkoztak azok, akik erre engedélyt kaptak. — Ki is dobálták őket! — szól közbe csöndesen, Gaál Gaszton, Haller István. (A verekedők nem voltak egyetemi hallgatók ?) A miniszter"Teljesen megbízik a tanári kar bölcs belátásában a fölvétel körül, majd kijelenti, hogy ha valaki rokkant, vagy vitézségi érmei vannak, az még nem bizonyítja azt, hogy politikailag is megbízható. Ezután annak a gyanújának ad kifejezést, hogy az atroczitások elkövetői nem voltak egyetemi hallgatók. Ő látott nyomtatott iratot, amelyben felszólítják az ifjúságot, ne engedje, hogy az egyetemen normális élet legyen. Ezután a miniszter arra figyelmezteti a nemzetgyűlést, ne hozzon ide olyan kérdést, amely alkalmas ura, hogy a túlzóknak tápot adjon. Az ifjúságnak megmondta, hogy keresztény módon nem lehet bottal cselekedni, hanem szeretettel és igazsággal. A diákjóléti intézményeket nem fogja addig felállítani, míg teljes rend nem lesz az ország főiskoláin. Az ifjúsághoz azt a felszólítást intézi erről a helyről, hogy végezze a kötelességét vagyis tanuljon és az égető problémák megoldását bízza a nemzetgyűlésre. Vasadi Balogh György ezután konkrét eseteket olol fel. Elmondja többek között, hogy Szijj Bálint kövelő tegnap éppen az egyetem felé ment, mikor onnan kipofoztak egy embert. A miniszter erre is azonnal válaszolt és azt mondja, hogy a zsidó egyemi hallgatók gyakran provokatív módon lépnek fel. ő tud például egy esetet, amikor két zsidó egyetemi hallgató a fegyveres karhatalomra mutatva, azt mondta: Ezek mind lógni fognak, ha mi teszünk felül. A Civilias itt ismét kitört, Sándor Pál pedig neveket kért. A miniszter azt mondja, hogy ő minden oldalon Sisingős interpelláczió az egyetemi eseményeit miatt (Vasadi-Balogh György erélyes intézkedést sürget. — Kötelező-e mindenkire a törvény ? —* A miniszter azt mondja, hogy rend van.) Gyenes Gitta rajza. (KOVAS. Veszprémben elhatározta a vármegyei gazdasági egyesület, hogy a gabona árát le kell szállítani, mert valahol valakinek csak el kell kezdenie az ország kiszabadítását a drágaság körforgásából s erre a kezdetre a gazdák vállalkoznak. Bizony valahol kell kezdeni az áldozatot s ha mindenki más követi, akkor az áldozatból haszna lesz mindenkinek. Ha olcsóbb a kenyér, olcsóbb lesz a munka és a gazda végül a kevesebb pénzért, melyet búzájáért kapott, többet vásárolhat, mint azért a sokért,melyet állítólag másutt a gazdák követelnek? Já. czenzúrát nem bántja és nem befolyásoljaS'&e'S'y mindenki támadja s a kormány, melynek a közege, ugyancsak nem titkolja vele Való elégedetlenségét. Ezt tudva, nem is gondolunk arra, hogy a liberalizmust, melyet a cenzurától kénye-kedve szerint támadhat akárki, meg is szabadna bármi félénken is védelmezni. Nem is próbáljuk meg. *— Idd meg a levét a győzedelmednek, — mondják rá szocziáldemokraták Ausztriában a győztes keresztényszoczialistáknak. Kormányozz majd, ha tudsz ! Abban a tudatban mondják ezt, hogy majd gondoskodnak ők arról, hogy rendes kormányzásról szó se lehessen. Micsoda öröme lesz az osztrák szoczialistának, ha országa továbbra is korhad és az ínség terjed. Ezt mégha teljesen és véglegesen fölfordul! Akkor lesz csak végleg boldog a szocziáldemokráczia gyűlése s ezért erre semmi ingerencziát nem gyakorol. Nem értjük ennek a fölfogásnak a taktikai értékét sem. Hiszen a kormány az ország érdekében óhajtja, hogy a nemzetgyűlés fogadja el a javaslatát! Mert hangoztat hát olyan álláspontot, mely nem igen bátorítja a nemzetgyűlést a megszavazásra? A kormány nem vállal felelősséget a terminus betartásáért. De ha helyén marad, kénytelen vállalni a felelősséget a terminus elmulasztásának esetleges következményeiért. Mi ellenkezőleg úgy látjuk, a kormánynak az ország érdekében teljes tekintélyével és felelősséggel hatnia kellene arra, hogy a nemzetgyűlés nyelje el a keserű pirulát. Ha vala-miben, ebben a kérdésben nem mondhatja, hogy neki mindegy, mit határoz a nemzetgyűlés. Nagyon is nem mindegy a kormánynak saját, és —■ nézetünk szerint — helyes érvelése sze-rint a kényszerhelyzet alatt, mely a nemzet- gyűlést nem nyomja kevésbé, mint a kormányt. E javaslat merőben más, mint bármely más, de csak kritikus fontosságánál fogva. De alkot- mányos gondolkodás szerint nincs és nem leshet oly javaslata a kormánynak, amelyért a felelősséget megtagadhatná.